A sertéstenyésztésben az utóbbi 20–30 évben hatalmas genetikai fejlõdés ment végbe. A korábbi 40–45%-os húskitermelési arány mintegy 10–15%-ot javult.
A hústermelésre történt szelekcióval a kocákat érzékenyebbé tettük a környezeti ártalmak iránt, emelkedett a mortalitás, csökkent a test energiatartalma és az étvágy. Jelentősen megemelkedett a selejtezési arány, főleg az első elléseket követően. Mindez aláhúzza a szakszerû kocasüldő-nevelés fontosságát, hogy tartós jó teljesítményt tudjunk kocasüldőinkkel felmutatni. Nagyon drága az a kocasüldő, amelyet csak egy ellésre használhatunk, mert a teljes nevelési költséggel így csak egy alom értéke áll szemben. Életteljesítményre kell a kocasüldőket nevelni.
A kocasüldők esetében meg kell szigorúan különböztetnünk két fogalmat.
Ivarérettség – egy kocasüldő akkor ivarérett, amikor először ivarzik. Ez az egészséges és szakszerûen nevelt állatok esetében kb. 6–6,5 hónapos kor.
Tenyészérettség – egy állat akkor tenyészérett, amikor a fajra, fajtára jellemző számú és súlyú utódot képes megelleni és felnevelni úgy, hogy a SAJÁT EGÉSZSÉGE NEM KÁROSODIK. Az egészség fogalmát itt nem a betegségtől való mentességre kell érteni, hanem tágabb értelemben. EGÉSZSÉGES az az állat, amelyik a genetikai képességeinek megfelelően termel. A tenyészérettség életkora a sertésnél 7,5–8 hónap. A testi fejlettség már korábban is adott lehet, de az ivarszervek biokémiai-szövettani érése csak erre a korra fejeződik be. A tenyészérettségnek az életkoron kívül még meghatározó paramétere van: 130 kg körüli testtömeg, 20 mm hátszalonna vastagság a P 2 ponton mérve és egy, ill. két kifejezett ivarzás.
Állatainkat tehát úgy kell felnevelnünk, hogy 7,5 hónapos korra érjék el a 130 kg testtömeget, és ezt megelőzően már legalább egyszer, de inkább kétszer ivarozzanak. A felnevelést három szakaszra kell bontanunk:
A korai intenzív növekedés szakasza (születéstől a 80–100 kg testtömeg). Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy az állatok intenzív növekedésben vannak, és ezt a növekedést biztosítani kell minden áron. Ha egy állat ebben a szakaszban a fejlődésben visszamarad, soha nem lesz egészséges a fentebb leírt értelemben, és nem tudunk belőle produktív tenyészállatot nevelni. Ezért a kocasüldőket ugyanolyan takarmányozási körülmények között tartjuk, mint a hízókat. Az elhelyezésük azonban olyan értelemben lehet kedvezőbb, hogy a nem túl zsúfolt tartás nem hátrányos az állatok fejlődésére. Az ól legyen világos, jól szellőző, de huzatmentes (ha lehetséges). Ha nem lehet 80 kg-os súlyban a süldőket elkülöníteni, úgy a hízókkal együtt maradnak azok értékesítéséig.
Utónevelés szakasza. A 80–100 kg testtömegtől a 7,5 hónapos korig. Ebben az időszakban a kocasüldők növekedési ütemét mérsékelni kell, mert az elhízott állatok nem megfelelően szaporodnak, márpedig az ilyenkor alkalmazott további ad libitum-etetés jelentős mértékû elhízást okozhatna. A hízótápot le kell váltanunk tenyésztápra (kocasüldő táp vagy vemhes kocatáp), amely magasabb fehérje tartalmú, vitaminokban, ásványi anyagokban kiegyensúlyozottabb. A táp lizintartalma ne haladja meg a 0,7%-ot. A testtömeg-gyarapodás ebben a 6–8 hétben 650–700 g legyen maximum.
A kitûzött cél elérhető napi 2,5 kg 13 MJ DE tartalmú táp etetésével. Az utónevelés időszakában kell elvégezni a kétszeri parvovirozis elleni vakcinázást.
Tenyésztésbe vétel időszaka. A második parvo oltás után két-három héttel megkezdjük a flushing időszakát. A juhászoktól jól ismerjük azt a fogalmat, hogy a legjobb szaporodás a javuló kondíció mellett érhető el. És ez a kocasüldők esetében sincs másképp. Nem JÓ, hanem JAVULÓ kondíció kell. A javuló kondíció fokozott energiabevitelt jelent. A flushing időtartama 3-4 hét. A takarmány SZOPTATÓ KOCATÁP ÉRTÉKÛ TÁP LEGYEN (14,5 MJ DE).
Amennyiben a kocasüldők egy része nem ivarzik, de a takarmányozás, a tartás és a menedzsment rendben lévőnek tûnik, a kocasüldők ivarzását zootechnikai módszerrel indukálhatjuk. A nem ivarzott állatokat összefalkásítjuk, a falkásítás napján teljes koplaltatás, másnap normális fejadag, harmadnap ismét teljes koplaltatás. A negyedik naptól egy hétig ad libitum takarmányozás. Szükség esetén a módszer megismételhető. Normál esetben csupán egy-két állat maradhat meg, amelyeket PG 600-zal kezelhetünk vagy értékesíthetünk. Hormonális indukálás vagy úgy nevezett „szinkronizálás„ a ciklus ismerete nélkül kifejezetten ellenjavallott. Mûhiba a kocasüldők ivarzás indukálása ösztrogén tartalmú szerekkel (Choriongonadotropin inj.). Ennek eredménye rendkívül gyenge, és tönkreteszi az állatainkat!!
Úgy gondolom, hogy az adatok önmagukért beszélnek.
A cikk szerzője: Dr. Szerdahelyi András
Címlapkép: Getty Images
