A főbb konstrukciós szempontok mellett vizsgálati részeredményeket is közlünk. A szántás- és technikai bázisának fontosságát, illetve elismertségét az is jelzi, hogy az európai céges TOP-25 listán (IMAGE-BAROMETER, info: DLG) három tradicionális ekegyártó (Kverneland, Lemken, Rabe) is előkelő helyen szerepel a sok vezér-gépes (traktor-kombájn) cég között.



Elsőként ismételjük át az ekék általános felépítését. A mûködő részek – amelyek feladata a vágás, forgatás és a porhanyítás – közvetlenül érintkeznek a talajjal: szántóvas a kormánylemezzel, előhántó, csoroszlya, altalajlazító betét. Az összekötő részek az előbbi elemeket kötik egy egységbe, erre a feladatra az ekegerendely- vagy keret, illetve az eketörzs szolgál. Az utóbbira szerelt szántóvas kormánylemez és ekenád együttese jelenti az ekefejet. Az ún. támasztó részek feladata az eke stabilitásának biztosítása, azaz a különböző irányú erők felvétele és ellensúlyozása: ekenád és csúszótalp, valamint a határoló és szállító kerekek. A vonó- és függesztő szerkezetek a traktorral való, szabványos geometriákhoz igazodó kapcsolatot biztosítják. A szabályozó szerkezetek az eke részeinek szabatos beállítására alkalmazhatók (mélység, szélesség, szintezés stb.). Az eketestek túlterhelés elleni védelmét különböző biztosító szerkezetekkel oldják meg (mechanikus, félautomata, automata), melyekkel a törések és deformációk elkerülhetők.



Jól érzékelhető tehát, hogy az ágy- és váltva forgató ekékre egyaránt érvényes technikai elemek gyártástechnológiája és minősége rendkívül meghatározó szempont. Ezek összhangja, élettartama és mûszaki üzembiztossága (K41=0,96–1) döntően befolyásolja a szántási folyamat gazdaságosságát is.

Új beruházás esetén részesítsük előnyben a váltva forgató ekéket, amelyek ún. környezeti kockázata kisebb, mint a hagyományos ágyekéké: azaz a mûveleti és mozgásjellemzőkből is adódóan kisebb mértékû a káros talajtömörödöttség, csökkenthető az erózió mértéke, s mindezt jobb munkaminőség elérésével tudjuk biztosítani. A táblaméret függvényében további üzemeltetési és energetikai előnyök is realizálhatók a kis- és nagygazdaságokban egyre inkább terjedő váltva forgató ekékkel. Az FVMMI GM Kht. számos típus vizsgálatát folytatta az elmúlt időszakban. Az alábbiakban röviden kitérünk a felépítés általános ismertetésére és a szárzúzott kukoricatarlón rögzített főbb munkaminőségi és energetikai mutatókra.



A minőségi váltva forgató ekék kialakítása magában hordozza a mai modern gépszerkesztési követelményeket. Példa erre az ekék robusztus felépítése, a hidraulikus elemek megbízható mûködése, valamint az ún. segédgerendelyes szállító-fordító vázszerkezet, amelynek megbízhatósága már idehaza is egyértelmûen kedvező fogadtatásra talált. A konstrukciós kialakítás szempontjából lényeges eltérést a mûvelő elemek kialakítása, azok elrendezése és az egyes kiegészítő elemek (tárcsás csoroszlya, orrcsoroszlya, előhántó, beforgató lemez, kormánylemez-toldat) megléte jelentett. Az ekék technológiai üzembiztosságát döntően befolyásoló, ún. átömlési keresztmetszet tekintetében a vizsgált ekék méretei azonosnak tekinthetők (osztás 1000 mm; keretmagasság 820, ill. 800 mm). A legnagyobb érték 1145 × 800 mm, míg a legkisebb 960 × 780 mm-rel voltak rögzíthetők.



A szárzúzott kukoricatarlón adódó munkaminőségi jellemzők alakulása rendkívül kedvező volt, köszönhető elsősorban a közepes mennyiségû és jó szecskaeloszlású aprítéknak, valamint a kedvező talajállapotnak. Az új kormánylemezekkel is kiegészített funkcionális próbák és mérések igazolták, hogy a szántási feladatok sorában változatlanul az őszi mélyszántás a kritikus pont. Rendkívül fontos ezért e feladatnak jó minőségben és kedvező energiamérleggel történő elvégzése. A 30–35 cm munkamélység tartományban végzett mérések kedvező eredményei az elért, az agrotechnikailag szükséges munkasebesség tartomány felső szakaszában realizálható értékeknek is volt köszönhető: a gépcsoportok mindegyike képes volt a 7,3–9,2 km/h munkasebesség határok között dolgozni, jelentősebb kerékcsúszás nélküli vontatással. Ez a hajtóanyag-fogyasztás eredményeinek alakulásában is jelentkezett: a mérőszakaszokra vonatkoztatott 20,9–26,7 kg/ha hajtóanyag-felhasználás igazolja, hogy a vizsgált váltva forgató ekék energetikailag jól illeszkedtek az üzemeltető erőgéphez.

A réselt és normál (teli) kormánylemezek vonatkozásában lényeges számszaki eltérések nem tapasztalhatók sem munkaminőségi, sem pedig energetikai szempontból. A számok alakulásának tendenciája mégis azt mutatja, hogy a réselt kormánylemezes eketestek porhanyítási, forgatási jellemzői egyik esetben sem kedvezőtlenebbek, mint a hagyományos eketesteké. A lényegében azonos geometriai méretekkel jellemezhető eketestek összehasonlításánál pedig egyértelmûen alacsonyabbak a réselt változatok hajtóanyag-felhasználási mutatói; ezen megállapítás egybevág azon korábbi mérési tapasztalatainkkal, miszerint a nagyobb agyag- és nedvességtartalmú, középkötött és kötött talajokon réselt kormánylemezes eketestek energiamérlege 3–10%-kal is kedvezőbb, mint a teli kormánylemezeké (mérési hibahatárok figyelembevételével). Külön kiemelendő, hogy az ilyen eketestek kevésbé hajlamosak a betömődésre, berakódásra, ezért a technológiai üzembiztosság növelése céljából a réselt kormánylemezek előnyben részesíthetők.

A különböző lazító betétek alkalmazása során megállapítottuk, hogy a szántás felszínén eltérések nem tapasztalhatók, ugyanakkor a barázdafenék az utolsó eketestre szerelt betét lazítása miatt szakadozott, rögökkel borított. Ez jól látható volt a keresztszelvények elemzése során is, amelyeknél lényeges különbség adódott a min. 10 cm, illetve a max. 24 cm munkamélységben dolgozó betétek után. Előző esetben lényeges lazítást nem tapasztaltunk, míg az utóbbinál már az ún. eketalp záróréteg áttörésére, a felszíni rétegek középmély szántása mellett a 38–50 cm munkamélységû rétegek fellazítására is sor került. Ez utóbbi esetben lényegében az eketestek egymenetben végzik a középmélyszántó eke és a középmélylazító munkáját, melynek jelentősége a talajvédelem szempontjából több irányból is (menetszám csökkentés, vízvisszatartó hatás növekedése, talajszerkezet javítás) megközelíthető.



Az üzemeltetés oldaláról a lazító betétek és az örvendetesen terjedő szántáselmunkálók alkalmazása lényegében nem okoz nehézséget, az elemek felszerelése és beállítása átlagos szakmai képzettség mellett is jó színvonalon elvégezhető.



Vizsgálati-üzemeltetési következtetések:

• a szántóvas síkja alatti lazítás munkamélységét mindig a talajállapot, a zárórétegek elhelyezkedése, az optimális traktor-munkagép kapcsolat biztosítása, valamint a szántásos technológia időrendi függvényében kell megválasztani;

• a különböző szántáselmunkálók használatát elsősorban a nyárvégi vetőszántások során – ahol szerepük fokozott jelentőséggel bír – a rögképzés javítása és a felszínközeli evaporáció csökkentése céljából;

• a nagyobb fajlagos mûvelőelem terhelésû, ún. vontatott változatok használatát a nehezebben mûvelhető középkötött- és a kötött talajokon;

• a rászerelt szántáselmunkáló használatát a könnyû- és a jól mûvelhető középkötött talajokon a terhelési arányok beállításának függvényében.
  
  Külön fejezetet érdemel az új ekék önkritikus fejlesztési koncepciója is. Köztudott, hogy az egy évtizeddel előbbi gyártmányok még nem igazodtak hazai üzemeltetési körülményeinkhez – talajok állapota, az üzemeltetés színvonala és az őszi „nehézségek” (pl. a kukoricaszárral) –, s ez nem egy esetben mûszaki-technológiai üzembiztossági problémákat okozott. A fő elv a kedvező árszint megtartása melletti munkaminőségi javulást és a mûszaki üzembiztosságot javító fejlesztés volt, s így alaposan „megerősödött” az új eke-generációk mindegyik tagja, ill. azok mûszaki-technikai részelemei.

A fejlesztések főbb jellemzői röviden az alábbiak szerint összegezhetők:

• az új ekék szilárdsági méretezése és megbízhatósága 25–40%-kal megnőtt;

• a kopó alkatrészek élettartama jelentősen/árarányosan növekedett;

• új szántóvas formák kerültek kialakításra (barázdaszeletelős, keményfém lapkás, osztott);

• új kormánylemezeket konstruáltak az igen kötött talajokra is;

• módosítások történtek a kiegészítő tartozékok fejlesztésében: beforgató lemez kitámasztás, állítható vágásszögû előhántók, oldalt elhelyezett kerekek;

• általános szerkezeti erősítések kerültek bevezetésre a következőknél: függesztő- és fordítómû, gerendely falvastagság, ekeszár és felfüggesztés, ill. nagyobb nyíróerő a túlterhelés elleni biztosító csaphoz, növelt felületi felfekvésû és élettartamú, ún. négypont fordítású ekenád.

Ismételten fel kell hívni a figyelmet, hogy ma már nagy választékban állnak rendelkezésre az ún. kukorica előhántók: a vizsgált eketípusokhoz és természetesen más ekékhez is választhatók azok az előhántók, amelyek geometriai kialakításuknál és az eketestek közötti elhelyezésüknél fogva hatékony alátakarást és eltömődésmentes szántást biztosítanak. Úgy gondoljuk, hogy a fent vázolt mûszaki fejlesztések eredményei kedvező fogadtatásra találhatnak, tovább javítva a szántás technikai színvonalának hátterét.

A cikk szerzője: Dr. Soós Sándor