Talajlakó kártevők



A burgonya gumóját elsősorban fonálférgek, valamint a pattanóbogarak lárvái (drótférgek), a cserebogárpajorok, valamint a mocskospajorok, a vetési bagolylepke lárvái károsítják.

Gumórontó fonálféreg – Ditylenchus destructor



Elsősorban monokultúrás termesztésben, öntözött körülmények között okoz problémát. A fonálféreg a burgonya gumóját károsítja. A gumóhéj alól a gumó belseje felé terjedő barna, rothadó foltok a tárolás során válnak kifejezetté. A gumóhéj elvékonyodik, gyûrött lesz. A károsított gumókon rothasztó baktériumok és gombák telepedhetnek meg, amelyek az egészséges gumókra is átterjedhetnek.



Zárlati károsító. Fertőzött gumót szaporítóanyagként felhasználni nem szabad. Felszaporodásukat egészséges vetőgumó használatával, minél hosszabb idejû vetésforgó alkalmazásával előzhetjük meg. Vegyszeres védekezésre a metam-nátrium hatóanyagú fumigáns kezelés, illetve a fosztiazat hatóanyagú talajfertőtlenítés javasolható.

Közönséges burgonya-fonálféreg – Globodera rostochiensis,

Sápadt burgonya-fonálféreg – Globodera pallida



Magyarországon a G. rostochiensis első hazai észlelései (1980, 1983, és 1991 óta fokozatos terjedése tapasztalható. 2001-ben a G pallida előfordulását is kimutatták. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok I. és II. országos felmérése szerint 2002-ben 521,1 ha terület fertőzött burgonya fonálférgekkel.



A fonálféreg lárvái és kifejlett egyedei a burgonya gyökerén szívogatnak. A ciszta alakban telelő kártevő tavasszal kikelő lárváinak szívogatása óriássejtek képződését váltja ki, amelyek a gyökér tápanyagforgalmát akadályozzák. Erős fertőzés esetén a növények satnyák, a lombozat sárgul, a tő kevés és apró gumót terem. A károsítás hatására dús, bojtos gyökérzet alakul ki, a virágzás akár két héttel is késhet. A legsúlyosabb esetben a tábla legfertőzöttebb foltjaiban kipusztul a burgonya.



A burgonya fonálférgek elterjedését és felszaporodását az ellenőrzött, fertőzésmentes vetőgumó használatával, és a minél tágabb vetésforgó alkalmazásával akadályozhatjuk meg.



Ahol a kártevő már megtelepedett, onnan kiirtani nem lehetséges, ezért a védekezés célja a talaj cisztafertőzöttségének a kimutatási szint alá csökkentése. A védekezés a vetésváltás, nematicidek alkalmazása és rezisztens fajták termesztésének kombinációjával lehet eredményes.

Kémiai védekezésre magas fertőzöttség esetén ciszták ellen a dazomet, metám-ammónium és a metám-nátrium hatóanyagú általános talajfertőtlenítő szer javasolható. Inváziós lárvák ellen fosztiazat vagy oxamil hatóanyagú szisztemikus granulátumok használhatók.

Talajlakó rovarlárvák – Elateridae, Melolonthidae



Jelentőségük az utóbbi években újra megnőtt, a száraz évjáratok, valamint a pénzhiány miatt elmaradó talajfertőtlenítések hatására. Károsításuk burgonyában még a többi tápnövényénél is nagyobb veszteséget idézhet elő. A kárt leggyakrabban a pajorok és a drótférgek okozzák, de egyes években a mocskospajorok felszaporodása nyomán is nagy terméskiesés jelentkezik. A gumó húsában mély, nyílt berágásokat okoznak a cserebogárpajorok, és a vetési bagolylepke lárvái, a mocskospajorok. A drótférgek rágása nyomán kerek lyukak, alagútszerû járatok alakulnak ki a gumó belsejében.



A drótférgek és cserebogárpajorok több éves fejlődésûek (3–5, ill. 3 év). Burgonyában a vetési bagolylepke II. nemzedékének kártételére számíthatunk nyár végén, az új gumók fejlődésének időszakában.



A talajlakó kártevők esetében az agrotechnikai védekezési lehetőségeknek különös jelentősége van, a kártétel lényegesen mérsékelhető. Az első kártételi év után talajmûveléssel és talajforgatással (tárcsa, kombinátor, talajmaró stb.) a lárvák nagy része elpusztítható. Kerülni kell a burgonya erdők, fasorok szomszédságába, valamint lucerna, vagy gyeptörésbe ültetését.



A kémiai védekezés szükségességét a kártevők egyedsûrûsége alapján ítéljük meg. A talajfelvételezést – amennyiben lehetséges – még az ősz folyamán célszerû elvégezni, amikor a lárvák még a felső 15–20 cm-es talajszintben tartózkodnak. Gyakori hiba, hogy a felvételezésre és a talajfertőtlenítésre csak késő ősszel kerül sor, amikor a lárvák már a talaj mélyebb rétegeiben telelnek, így a kezelés a kívánt hatást nem éri el.



Amennyiben a területen m2-enként 1-2 drótféreg, illetve 1 vagy ennél több pajor található, a védekezést feltétlenül el kell végezni. A fejlett, L3 stádiumú pajorokkal erősen fertőzött területen nem javasolt a burgonya termesztése a fokozott kárveszélyre való tekintettel, még talajfertőtlenítés mellett sem. Az inszekticid granulátumok közül a terbufosz, karbofurán, diazinon, és forát hatóanyagú készítmények alkalmasak. Hatékonyságuk jobb, ugyanakkor a környezetet kevésbé terhelik, ha a készítményeket az ültetéssel egy menetben, sorkezelés formájában juttatjuk ki.



A karboszulfán, karbofurán, imidakloprid és teflutrin hatóanyagú folyékony talajfertőtlenítő szerek használata is engedélyezett, csapadékszegény vegetációs időszakokban hatásuk jobban érvényesülhet.

Egyes talajfertőtlenítő szerek részleges hatással rendelkeznek más kártevők (pl. burgonyabogár) ellen is. A vetőgumó-csávázás formájában alkalmazott imidakloprid hatóanyagú szerek felhasználása a lombkártevők – pl. a levéltetvek, burgonyabogár minden fejlődési alakja – ellen is a nyár második feléig tökéletes védelmet nyújt.

Burgonyabogár – Leptinotarsa decemlineata



A burgonya rendszeres, s egyben legveszélyesebb kártevője. A teljes lombozatot, ezáltal a termést is megsemmisítheti. Mind az imágók, mind a lárvák károsítanak, de a fő kárt a lárvák okozzák.



A fiatal lárvák kezdetben a levél fonáki részén csoportban hámozgatnak, majd karéjoznak. A nagyobb lárvák egyre több levelet fogyasztanak, végül tarrágást okozhatnak. A károsításra a burgonya igen érzékeny, 10%-os lombveszteség 8–10%-os terméskieséssel járhat. A második nemzedék imágói a lombozat pusztulása után a talajfelszínre került gumókat is károsítják. Magyarországon évente két nemzedéke fejlődik, amelyből az első nemzedék kártétele jelentősebb. A talajban áttelelt bogarak előjövetele április–május hónapokra esik. A levelek fonákára lerakott tojásokból a lárvák kelése általában május harmadik dekádjában kezdődik meg. A lárvák fejlődésével rohamosan növekszik az elfogyasztott lomb mennyisége, az utolsó stádiumú lárvák a legfalánkabbak. A kifejlett lárvák június első dekádjától a talajba vonulnak bábozódni. Az új imágók június végén–július elején jelennek meg. A második nemzedék károsítása július-augusztus hónapokra esik. Az imágók elhúzódó előjövetele miatt a nemzedékek egymástól nem különíthetők el. A védekezéshez leggyakrabban taglózó hatású készítményeke használatosak, amelyek a kártevő minden mozgó alakja ellen hatásosak. Ezeket a készítményeket a tömeges lárvakeléskor, minél kisebb lárvák ellen kell kipermetezni, valamint akkor alkalmazzuk, ha a burgonya kelésekor erős imágóbetelepedést tapasztalunk. Sajnos, az engedélyezett listán szereplő szerek egy részének hatékonysága a burgonyabogár rendkívüli alkalmazkodóképessége, valamint a gyakori technológiai hibák következtében csökkent. A benszultap, fipronil, acetamiprid, tiakloprid, klotianidin, abamektin hatóanyagok jó eredményt adnak. A rezisztencia kialakulásának elkerülése céljából a hatóanyagok cseréjét alkalmazni kell! A taglózó hatásúaknál kevésbé látványosan dolgoznak az ún. rovarnövekedés-szabályozó szerek, amelyek csak a fiatal lárvák ellen hatásosak. Ezeket már a lárvakelés kezdetén ki kell juttatni. A lufenuron, teflubenzuron, novaluron hatóanyagú készítmények használhatók. Szintén csak a kis lárvák ellen hatékony a Bacillus thuringiensis tartalmú preparátum is, amely környezetkímélő védekezési lehetőséget biztosít a kártevő ellen. A gumócsávázás formájában alkalmazható imidakloprid hatóanyagú csávázószer az első nemzedék károsításától teljes védelmet nyújt, emellett a levéltetvek ellen is hatásos.

Levéltetvek – Aphidoidea



A burgonyán több levéltetû faj károsíthat, a gyakorlatban a legtöbb problémát a zöld őszibarack-levéltetû és a sárga burgonya-levéltetû okozza. A levélfonákon, illetve a hajtásokon szívogató levéltetvek erős fertőzöttség esetén a növény fejlődését a növényi nedvek elvonása által akadályozzák. E kártételüknél sokkal jelentősebb a vírusbetegségek terjesztése, ezért jelenlétük főleg a vetőburgonya-táblákon veszélyes. A szárnyas alakok betelepedése az állományba már májusban megkezdődhet.



A szárnyatlan alakok felszaporodása kedvező időjárási körülmények esetén június–július hónapokban történhet. A hőségnapok beköszöntével, július közepére általában a tömegszaporodás befejeződik.



A védekezés alapja, különösen vetőburgonyában, a kártevő korai felismerése. A szárnyasok betelepülését sárga tálcsapdákkal, valamint az állomány gyakori szemrevételezésével figyelhetjük meg. A vírusfertőzés megakadályozása céljából mechanikai szártalanítást, vagy vegyszeres gyomirtást végezhetünk. A kémiai védekezést már az első egyedek megjelenésekor meg kell kezdeni. Az imidakloprid, acetamiprid, pimetrozin, illetve szerves foszforsavészter és piretroid hatóanyagú készítményekkel eredményes a védekezés. Árutermelő burgonyatáblákon általában elegendő a levéltetvek elleni védekezést a burgonyabogár elleni védekezéssel egy menetben és azonos inszekticiddel elvégezni. Ebben az esetben a mindkét károsító ellen hatékony, pl. acetamiprid, tiametoxám, fipronil, imidakloprid hatóanyagú szereket válasszunk.

A cikk szerzője: Szántóné Veszelka Mária