A burgonya gazdaságos termesztése nagy szakértelmet és évről évre nagy beruházási költséget igényel a fémzárolt vetőgumó miatt, ezért az utóbbi években a néhány ha-os kistermelők száma jelentősen lecsökkent. Ennek ellenére a hazai átlagtermés még mindig csak 20 t/ha a holland 36 tonnával szemben.



Hazánk a burgonyatermesztés déli határán fekszik, ezért az éghajlati feltételek nem optimálisak. A kevés nyári csapadék és a gyakori hőségperiódusok miatt a burgonya vegetatív fejlődése hamar leáll, ezért öntözés nélkül a nyugat-európai termésszinteket hazánkban nem lehet elérni. A termesztés növényvédelmi színvonala hazánkban térségenként is igen változó, melynek egyik oka az, hogy a szántóföldi növények közül talán a burgonyának van a legtöbb kórokozója. A néhány éve hazánkban is megjelent karantén betegség, a baktériumos gyûrûs rothadás (Ralstonia solanacearum) igen sok termelő kedvét vette el a burgonya termesztésétől a hajdúsági körzetben a szigorú hatósági előírások miatt.



Terjedelmi korlátok miatt a jelentős számú burgonya vírusbetegségekről nem szólnék, de köztudott, hogy a vírusos jellegû leromlások okozták azt, hogy az 50–60-as évektől kezdve a régi magyar fajtákat (Gülbaba, Somogyi kifli) felváltották a ma is elterjedt holland fajták (Desiree, Cleopatra, Kondor).

A burgonya baktériumos betegségei

Baktériumos szártő- és nedves rothadás



A betegséget több baktérium okozhatja (Erwinia carotovora, E. atroseptica, E. chrysanthemi), melynek két eltérő tünete van. A baktériumos szártőrothadás tipikus tünete a feketelábúság, amikor az alsó szárrészen hosszanti fekete csíkok, rothadó foltok alakulnak ki. A beteg szár a földből könnyen kihúzható. A fertőzött szárak később teljesen elhalnak, de egy burgonyatövön belül nem minden szár fertőződik meg. A betegségnek a csapadékos időjárás kedvez, a tünetek általában június közepén jelentkeznek.



A baktériumos gumórothadás főleg tárolás során jelentkezik. A gumók részben vagy teljesen rothadásnak indulnak, gyakran kásás péppé esnek szét. A beteg gumók kezdetben dohos szagúak, majd később bûzössé válik a rothadás. A betegség ellen sem a szántóföldön, sem a tárolóban kémiai úton nem tudunk hatásosan védekezni. A tárolás során a léghőmérséklet 3–5 °C legyen. A kondenzvíz képződését gyakori szellőztetéssel meg kell akadályozni. A betakarításkor sérült gumók tartós tárolásra nem alkalmasak, ezeket ipari feldolgozásra még fel lehet használni. Gumórothadás esetén a rothadó gumókat fel kell számolni, a gumókat át kell válogatni.

A burgonya baktériumos hervadása és gyûrûs rothadása

(Ralstonia solanacearum)



Ezt a karantén betegséget 2000-ben észlelték először az ország több pontján. A beteg növénynek először a csúcsi levele hervad, majd az egész szárra kiterjed a hervadás. Később a szár elbarnul, elfeketedik. A fertőzött gumókon a szemeknél nyálkakiválás figyelhető meg, melyekbe beletapadnak a talajszemcsék. A kettévágott gumóban a gyûrûk barnás elszíneződése és krémszínû nyálka kiválása figyelhető meg. A fertőzött gumók jelentős része még a betakarítás előtt, a szántóföldön elrothad. Fő fertőzési forrás a fertőzött vetőgumó, de a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövények (csattanó maszlag, csucsorfélék), az öntözővíz és egyes fonálférgek is terjesztik a kórokozót. A betegség táblán belüli terjedése viszonylag lassú. A betegség ellen hatásos engedélyezett növényvédő szer nincs, csak a zárlati intézkedésekkel és jó agrotechnikával lehet a fertőzést visszaszorítani.

Mindenki által jól ismert betegség a sugárgombás varasodás (Strep-tomyces scabies), mely hazánkban elsősorban a kistermelőknek okoz nagy problémát.

A sugárgombás varasodás tünetei a gumó héján jelentkeznek. A varas foltok a szemölcsökből indulnak ki, melyek a gumó növekedésével egyre nagyobbakká válva felszakadoznak. Leggyakoribb a közönséges és a gödrös varasodás, míg a hálózatos varasodás ritkábban figyelhető meg. A kórokozó a laza szerkezetû homoktalajokat kedveli, de megél a kötöttebb talajokon is. Csak a talajban terjed, tároláskor már nem növekszik a varas folt. Fertőzési forrás a talaj és a vetőgumó. A betegség ellen kémiai úton csak gumócsávázással lehet közepes hatékonysággal védekezni (Prestige 290 FS). A legfontosabb védekezési eljárás a vetésváltás és az egészséges vetőgumó használata.

A burgonya legfontosabb gombabetegségei



Az étkezési célra termesztett burgonya növényvédelmének kardinális pontja csapadékos nyár esetén burgonyavész (Phytophthora infestans) elleni sikeres védekezés. E gombás betegség járványszerû fellépése teremtette meg a növényvédelmi kórtan tudományát a XIX. század közepén. Különleges életmódja miatt az egyik legtöbbet kutatott kórokozó, s napjainkban is számos vizsgálat tárgya e gomba. Ennek oka, hogy a kórokozó biokémiai szempontból közelebb áll a növényekhez, mint a gombákhoz (sejtfala nem tartalmaz kitint, nincs szterolbioszintézis stb.).



A burgonyavész észlelési szinten történő megjelenésére minden évben számíthatunk, azonban száraz nyarakon érdemi kárt nem okoz. A csapadékos időjárás esetén gyakran epidémia lép fel, melyek sok esetben kezelhetetlen problémát okoznak nemcsak a burgonya-, hanem a paradicsomtermesztőknek is.



Az első tünetek általában a burgonyasorok záródása után, kb. június közepén jelennek meg a korai fajtákon. A betegség a levelek szélétől kiinduló, kb. 1-2 cm nagyságú, vizenyős foltokat okoz. Nedves körülmények esetén a foltok gyorsan növekednek, és a fonákon világos színû penészgyep alakul ki, mely az ivartalan szaporító képletek (sporangiumok) tömege. A gomba számára nem kedvező száraz, meleg időjárás esetén a vizenyős foltok barnán beszáradnak, s nem, vagy alig figyelhető meg a penészgyep kialakulása. A betegség a szárakat és a levélnyeleket is megtámadhatja, melyeken több cm hosszúságú, meg-

nyúlt, sötét színû foltok képződnek. Ezek általában az epidémia kezdetén jelentkeznek, ezért korai felismerésük a sikeres védekezés záloga. A száron a betegség tünetei erősödhetnek, de penészgyep ritkán alakul ki rajta. A szárfoltok fölötti levelek hervadnak, sárgulnak, erősebb fertőzés esetén a szárrész könnyen eltörik. A betegség késői fertőzés esetén a gumón is okozhat tüneteket, melyek szürkés, fényes foltok formájában jelennek meg. Később a folt barnás színûvé válik, míg a gumót kettévágva abban barnás elszíneződés figyelhető meg. A gumófertőzés a tárolóban tovább folytatódhat, illetve követheti száraz korhadás, vagy baktériumos nedves rothadás.



A burgonya alternáriás szárazfoltossága (Alternaria solani, A. alternata) a burgonyavészhez képest kisebb növényvédelmi problémát okoz. A leveleken elszórtan sötétbarna, ovális, koncentrikus foltok jelennek meg általában a nyár közepén, melyek egyre nagyobb méretûvé válhatnak. A fertőzés következtében az idősebb levelek elpusztulnak. A gomba ritkán a gumókat is megfertőzheti, ezeken besüppedt, fekete korhadás látható. E betegség fellépését a burgonyavész ellen használt fungicidek hatékonyan meggátolják, ezért ellene külön védekezni nem szükséges.

A védekezés lehetőségei



A burgonyavész elleni védekezésnél az agrotechnikai és a kémiai védekezési módokat kell együttesen, integráltan alkalmazni, kiegészítve a fajtanemesítés legújabb eredményeivel. Bár a betegség ellen hazánkban jelenleg 61 gombaölő készítmény van engedélyezve, ennek ellenére kedvező időjárási viszonyok esetén még a felkészült termelőknél is jelentős lomb- és gumókárosodás léphet fel.

Agrotechnikai védekezés



Az agrotechnikai védekezés azt jelenti, hogy a termesztés során a kultúrnövény számára minél kedvezőbb, míg a kórokozó számára kedvezőtlen környezetet alakítunk ki és tartunk fenn. Az agrotechnikai védekezéseknek nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk, de önmagukban alkalmazva nem adnak elégséges védelmet a burgonyavésszel szemben. Az agrotechnikai védekezési lehetőségek általában megelőző jellegûek, amelyek fontosságát minden burgonyatermesztőnek ismernie kell.

• Csak egészséges, fémzárolt vetőgumót ültessünk el. A sok éve utántermesztett „vetőgumó” jelentős mértékben fertőzött lehet. A belőlük fejlődött hajtásokon képződő sporangiumok  nagy tömege korai járványt okozhat.

• A 4–5 éves vetésváltást tartsuk meg. A kórokozó az előző évben termesztett burgonya hajtásmaradványain is áttelel.

• Mélyfekvésû, vízállásos területre ne ültessünk burgonyát.

• Az ültetést 8 °C-os talajhőmérsékletnél kezdjük, a sorokat az uralkodó szél irányába helyezzük, hogy a lombozat esőtől, harmattól hamarabb felszáradhasson.

• A környéken található burgonya árvakelést semmisítsük meg.

• Harmonikus tápanyag-ellátottságra törekedjünk, kerüljük a túlzott nitrogénadagolást.

• Betakarítás előtt 3–5 héttel szártalanítsunk a megfelelő gumó-parásodás érdekében.

• A kíméletes betakarítás után minél hamarabb végezzük el a válogatást, és csak leszárított gumót tároljunk be.
  
  Rezisztens fajták termesztése

A rezisztencianemesítés célja a betegségeknek ellenálló fajta előállítása. Nagy jelentősége van a burgonyavészre kevésbé fogékony fajták termesztésének, pl. Boro, White Lady, Solara. Hátrányuk, hogy a fogyasztók alig ismerik a rezisztens új fajtákat, ezért kevésbé terjedtek el.

Kémiai védekezés



A ma köztermesztésben lévő burgonya fajták zöme fogékony a legfontosabb burgonyabetegséggel, a burgonyavésszel szemben, ezért ellene intenzív kémiai védekezés szükséges. Az elmúlt 100 évben a kémiai védekezésben alkalmazható hatóanyagok száma megtöbbszöröződött. A burgonya gombabetegségei ellen rendelkezésre álló fungicidek hatásmódjuk szerint három fő csoportba sorolhatók.

Kontakt szerek



Azokat a növényvédő szereket soroljuk ide, melyek hatásukat a növény felületén a kórokozóval érintkezve fejtik ki. E szerek már a kicsírázásuk előtt elpusztítják a kórokozó spóráit (konídiumait) a levél felületén. A kontakt hatóanyagok megelőző (preventív) jelleggel adnak megfelelő védelmet. Eredményes alkalmazásuk feltétele, hogy a lehető legfinomabban porlasztott cseppek formájában, még idejében, a spórák levélre kerülése előtt juttassuk ki őket. A növénybe nem hatolnak be, ezért a már fertőzött növényben nem pusztítják el a kórokozót (nem kuratívak). Az új növedékre nincs védő hatásuk. Hatástartamuk függ a növény növekedési ütemétől és a csapadék mennyiségétől. Mindezek miatt használatuk során rövid permetezési intervallumokkal, általában 5–8 nappal tervezhetünk.

A kontakt szerek elsősorban gyengébb fertőzési nyomás esetén (pl. július–augusztusi szárazabb periódus) alkalmasak, vagy amikor a levélzet az intenzív növekedésen már túljutott.

Mélyhatású vagy lokálszisztemikus fungicidek



Hatóanyagaik a növénybe bejutnak (felszívódnak), de nem vándorolnak tovább, hatásukat a felszívódás helyén fejtik ki. A permetezés után bekövetkező csapadék lemosó hatása kisebb, ezért e fungicidek többségénél valamivel hosszabb permetezési intervallumokat lehet tartani, mint a kontakt szerek esetében.

Felszívódó vagy szisztemikus fungicidek

E szerek hatóanyagait a növényben, a szállítóedény-rendszerbe kerülve fejtik ki hatásukat. A szisztemikus szerek szállítódnak a legintenzívebben a növényben, ezért ezeket az intenzív növekedés fázisában kell használni. Ez rendszerint egybeesik a védekezési szezon kezdetével. A szisztemikus hatóanyagok – legalább is részben – az új növedékbe is elszállítódnak. A szerek e tulajdonságát, hogy az új növedéket is megvédi a fertőzéstől, a gyakorlat gyakran túlértékeli. Külföldi irodalmi adatok szerint bár a szisztemikus hatóanyag a permetezett levélből nem permetezettbe is szétáramlik, azonban a permetezés után fejlődő levelekbe már csak igen csekély mennyiségû hatóanyag jut, s ez a koncentráció nem elegendő ahhoz, hogy az új növedéket megvédje a fertőzéstől. Ez azt jelenti, hogy az intenzív növekedés időszakában a szisztemikus fungicidek esetében is csökkenteni kell a javasolt permetezési intervallumok hosszát.



A mélyhatású és a felszívódó hatóanyagok képesek a fertőzött növényben a fejlődő gombafonalak növekedését blokkolni és a sporulációt bizonyos mértékig leállítani. Ezt nevezzük gyógyító (kuratív) hatásnak.



A kuratív hatású szer egy, a levélben már látensen meglévő, de még nem látható fertőzést képes megállítani úgy, hogy az nem tud kitörni. Ennek akkor van jelentősége, ha egy táblában az első látható tünet már megjelent, és az időjárás alapján a további látens fertőzések valószínûsíthetők. A látens fertőzések biztonságos megállításához szükséges idő legfeljebb három nap. A védekezésnél előnyt jelentenek azok a szerek, amelyek gyorsan behatolnak a növénybe. A kuratív hatóanyagokat gyárilag kontakt hatóanyagokkal kombinálják, így teljes körû preventív és kuratív hatás érhető el a fertőzési viszonyoktól függően 7–12 napig.

A védekezés időzítése



A hazai gyakorlat szerint burgonyavész ellen átlagos évjáratban sorzáródás előtt általában elegendő két védekezés kontakt hatóanyagú készítménnyel. A növényállomány ebben a fenológiai állapotban hamar felszárad, így a fertőzés veszélye kicsi. Nem szabad azonban megvárni az első tüneteket, mert ezek fel nem ismerése, illetve helytelen szerválasztás esetén súlyos epidémia alakulhat ki. A további védekezéseket döntően az időjárás alakulása befolyásolja. A kórokozó hőoptimuma 16–22 °C között van, míg 28 °C felett a gomba inaktiválódik. A betegség járványszerû fellépésére akkor számíthatunk, ha a június havi csapadék összege legalább 100–120 mm. Sorzáródás után, csapadékos június esetén mindenképpen azokat a fungicideket válasszuk, melyek kontakt és felszívódó hatóanyagokat együttesen tartalmaznak. Egy kombinált fungicidet legfeljebb két alkalommal használjunk, lehetőleg preventíven, majd váltsunk át egy más hatóanyagcsoportba tartozó fungicidre. Így a helyes szerrotációval megakadályozhatjuk a rezisztens kórokozótörzsek felszaporodását. A kombinált hatóanyagú (szisztemikus + kontakt) fungicideket a fertőzési viszonyoktól függően egy tenyészidőben 2–6 alkalommal szükséges kijuttatni. A gyakori júniusi esők lerövidítik a kijuttatott gombaölő szerek hatástartamát, ezért járványveszély esetén akár 7–8 naponta is szükséges védekezni. A készítmények gyógyító hatására ne alapozzunk!

A cikk szerzője: Simon Zoltán