Ezenkívül mindannyian szembesülhettünk azzal, hogy az elmúlt évben mekkora terhet jelentett a kukorica betakarítása és tárolása. A fő problémák a következők voltak:
• sok esetben túl magas volt a nedvességtartalom ahhoz, hogy gazdaságosan szárítani lehessen;
• a gabonafélék nagy termésátlagai miatt szûkösek a raktárkapacitások;
• azokon a területeken, ahol nem monokultúrában termesztik a kukoricát, fokozottan jelentkeztek ezek a problémák, mivel az elhúzódó betakarítás veszélyeztette a búza (vagy más őszi vetésû növények) vetését.
Az alábbiakban a szemestakarmányok olyan előkészítési-tárolási rendszerét mutatom be Önöknek, amelynek alkalmazása független a termény nedvességtartalmától, s így rugalmas betakarítást tesz lehetővé, valamint hozzájárulhat az állattartók versenyképességének növekedéséhez.
A rendszert Finnországban és más skandináv országokban már 35 éve sikeresen alkalmazzák. Korábban Magyarországon is nagyüzemi méretekben használták, de feledésbe merült. Az elmúlt évekhez/évtizedekhez képest azonban több tényező is jelentősen megváltozott, illetve olyan új ismeretek halmozódtak fel, amelyek indokolttá tették e takarmány-előkészítési rendszer újbóli, a régebben alkalmazott módszerhez képest módosított bevezetését.
A technológia a szemes termények roppantással történő feltárását, valamint a szemek érési állapotától (akár 35 % nedvességtartalmú) és a kapcsolódó tárolási technológiától függő erjesztő-konzerváló szervessavkészítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza.
A 2002. évtől megkezdett laboratóriumi és üzemi kísérleteink után a tavalyi évben több mint 20 gazdaságban, 15 000 t kukorica esetében alkalmazták e módszert, jó eredményekkel. Az üzemek nagy része már az idei kukoricavetését is úgy tervezte meg, hogy még inkább ki tudja használni a technológia által nyújtott közvetlen és közvetett előnyöket.
A roppantott termény erjedésének minősége
Nagyon fontos, hogy az erjesztés gyors lefutású és megfelelő, tejsavas irányú legyen. Ezenkívül gondoskodni kell arról, hogy az elkészített takarmány hosszú ideig stabil maradjon, a későbbiekben ne jelentkezzenek káros utóerjedési, ill. penész- és élesztőképződési folyamatok. Ezt megfelelő összetételû folyékony szerves sav adalék(ok)kal biztosítjuk, amely(ek) fő komponensként hangyasavat, propionsavat, valamint kisebb mennyiségû benzoesavat, ill. K-szorbátot tartalmaz(nak).
A bevitt hangyasav egyrészt biztosítja a tejsavbaktériumok elszaporodását segítő pH-csökkenést, másrészt szelektív mikrobagátló hatása révén megakadályozza a káros baktériumok elszaporodását. A pH kezdeti időszakban történő gyors lecsökkenése azért is fontos, mert ellenkező esetben a betakarításkor jelenlévő szántóföldi penészgombák (Fusarium sp.) stresszhatásra (viszonylag lassan csökkenő pH, aerob körülmények megszûnése) intenzív toxintermelésbe kezdhetnek (F-2, T-2, DON). A készítmények többi hatóanyaga penész- és élesztőgátló hatással rendelkezik, és a kezelt takarmány aerob stabilitását hivatott növelni.
Az adatokból kitûnik (1. diagram), hogy a technológia biztosítja az erjedés megfelelő irányban történő lezajlását.
Gyakori felhasználói kérdés, hogy az alkalmazott szerves savak nem csökkentik-e le túlságosan a pH-értéket? A válasz egyértelmûen nem, a pH-értékek nedvességtartalomtól függően (28–38%) pH = 4,0–4,8 között alakultak üzemi kukoricavizsgálataink során. Az eljárás lényege nem az, hogy a kelleténél jobban lecsökkentsük a kémhatást, hanem az, hogy nagyon rövid idő alatt érjük el az optimális pH-t, és ez az érték a későbbiekben ne kezdjen el növekedni, teret adva káros folyamatoknak.
Takarmányhigiéniai szempontok
A technológia hatása a szántóföldi penészek mennyiségére
2004-ben üzemi vizsgálatokat végeztünk a penészgombákra vonatkozóan (12 üzemben került sor mintavételre). A mikrobiológiai mérések azt mutatták, hogy fóliahengerben történő tárolás esetében, felbontás után minden esetben 100 alatt volt a termény grammonkénti penészszáma, falközti tárolás esetében 100–1000 között változott ez az érték (megjegyzés: a határérték 10 000/g). 2003-ban azt vizsgáltuk, hogyan alakul a penészszám az azonos termőhelyről származó szárított kukoricához képest, ezt a 2. diagram illusztrálja.
Mikotoxin vizsgálati eredmények
2002-ben az F-2, T-2, és DON toxinokra vonatkozóan összehasonlító analízist végeztünk, azt feltételezve, hogy a korábbi betakarítású kukorica esetében, ha már voltak is jelen szántóföldi penészgombák, akkor sem léptek még toxintermelő fázisba, míg a hagyományos, októberi betakarítású termény esetében már felléphet toxintermelés is. A minták F-2 és T-2 toxin-tartalma mind a korábbi, mind a hagyományos nedvességtartalom mellett betakarított termény esetében a kimutathatósági szint alatt maradt, a DON-tartalom esetében viszont észleltünk változásokat (1. táblázat).
A kezeléskor és a feletetés kezdetekor vett minták DON-szennyezettsége a kimutathatósági szint alatt maradt (0,200 ppm; depresszív koncentráció: 0,4 ppm), a normál (októberi) betakarítású kukoricában 10 mintából 7 esetében mutatott emelkedést a DON-szint, sőt 2 mintánál jelentősen meghaladta az állatok számára depresszív koncentrációt.
A penész- és toxinvizsgálati eredményekből látszik, hogy a szerves savas kezelés elpusztítja a betakarításkor jelenlévő gombákat, baktériumokat és megakadályozza újbóli elszaporodásukat (a gyakorlati tapasztalatok szerint akár 1 éven túl is). Ebből, valamint a korábbi betakarításból következően megakadályozza a mikotoxin-képződést (állathigiéniai előnyök).
A technológiához alkalmazott készítmények összetétele, dózisa
(2. táblázat)
Az alkalmazott dózis a szemek nedvességtartalma (víztartalom= 38–25%) és a tárolási körülmények függvényében 3,5–5,5 kg között alakul, 1 tonna terményre vonatkoztatva.
A következő számban a fenti eljárással előkészített szemes takarmányok beltartalmának alakulását és a takarmányozási tapasztalatokat leírva szeretném teljesebbé tenni a technológia bemutatását.
A cikkhez kapcsolódó részletes vizsgálati módszertan, a vizsgálati laboratóriumok helyszíne, az alkalmazott laboratóriumi módszerek, valamint a szakirodalmi háttér a szerzőnél megtalálható.
A cikk szerzője: Karnóth Joris