A konferencia levezető elnöke dr. Mihók Sándor egyetemi tanár volt, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum tanszékvezetője. Bevezető gondolataiban a ló sokoldalú hasznosításáról beszélt. Felelevenítette az előző év hasonló keretek között lebonyolított rendezvényeinek tapasztalatait, folyamatos aktualitását. A magyar lótenyésztés és lótenyésztők érdekében hangsúlyozta a tenyészértékbecslés fontosságát, hazánk elkerülhetetlen részvételét a nemzetközi kooperációban e téren is.
Mihók professzor, mint a téma elismert szaktekintélye, felhívta a résztvevők figyelmét a programpontok sokszínûségére és fontosságára. Ahhoz, hogy a magyar lótenyésztés visszanyerje régi megbecsülését, elengedhetetlen a tenyésztői célkitûzések következetes betartása. A korszerû adatgyûjtési, feldolgozási és elemző módszerek ebben nagy segítséget jelenthetnek.
Az 1. témakör a meghívóban feltüntetettek szerint Magyarország EU-tagságával életbelépett változásokkal foglalkozott volna, a lovakra vonatkozó állategészségügyi előírások tekintetében. Ezen a területen részben a számos újdonság miatt meglehetősen nagy a bizonytalanság a tenyésztők, forgalmazók és – gyakorlati tapasztalatok szerint – a szakhatóságok különböző szintjén is.
Sajnálatos módon talán pont ezen téma sürgős feladatai miatt a szakhatóság képviselője szinte az utolsó pillanatban mondta le részvételét.
Krebs András, a Nemzeti Szövetség KFT. munkatársa a „magyar lóverseny-sport” lehetősége a felújított „Kincsem Parkban” címmel tartott előadást.
A hazai lovassportok kedvelőinek és a lóversenyzés fanatikusainak hosszú idők óta neuralgikus pontként kezelt érdeklődési területe a magyar lóversenyzés helyzete.
Az előadó röviden vázolta a lóversenyzés történetét Magyarországon, hivatkozott a 177 éves múltra, megemlítve a galoppversenyzés 1827-es beindítását, melyet Hunyady József és Széchenyi István neve fémjelez.
Az ügetőversenyzés hazánkban 1853-ban kezdődött. A jelenlegi állapotok szerint a galoppon a domináns angol telivér fajtából 500 ló van tréningben. Az utánpótlást 220 kanca és 50 fedező mén hivatott biztosítani. Az ügetőpályákon 550 lovat treníroznak, 200 kanca és 20 fedező mén a tenyésztői bázis. (A tenyészanyag több mint 75%-a magtulajdon.) A remények szerint a „Kincsem Park” új lehetőségeket biztosít a hazai lóversenyzés terén. Büszkeségünk lehet a multifunkcionális tribün, amely téliesített, és egyéb rendezvényeknek is otthont adhat. A lóversenyzés hazai elterjesztése érdekében ugyanakkor kiemelten kezelendő a publicitás széles skálája és a nemzeti kapcsolatok ápolása, továbbfejlesztése a nemzeti nosztalgia jegyében.
Minden bizonnyal a lóverseny múzeumnak is számos látogatója lesz. Fontos feladatnak tartják a szervezők a fogadóhálózat és a fogadási fajták fejlesztését is.
A bevezető egyik kiemelt témakörében szerepelt tenyészértékbecslésről Bokor Árpád PhD-hallgató (Kaposvári Egyetem, ÁTK) beszélt. A világ sportlótenyésztő egyesületeinek szelekciós szempontjait elemezte, kiemelten kezelve néhány e téren vezető európai ország tenyésztési programjait. Hollandiában évente 200 magántulajdonban lévő ménjelöltre számíthatnak a tenyésztők. A világosan meghatározott tenyészcél alapját a teljesítmény, a konstitúció és a küllem határozza meg. Ezek realizálásában a gyakorlatban a ménszemlék játszanak döntő szerepet. Napjaink fokozott lóversenyküzdelmeiben lényeges az állategészségügy szerepe. A holland állatorvosok rendszeres, a versenyek egyes fázisaira kiterjedő klinikai vizsgálatokat végeznek. Felhasználják a röntgenkészülékeket, ügyelnek a sürgősség megállapítására. A tenyésztésre vonatkozóan vizsgálják az ivarszerveket és a sperma minőségét. Természetesen a saját teljesítményen túl az ivadékvizsgálat is nagy szerepet kap. A sportlovak tenyészértékét 1987 óta a díjlovaglásban és díjugratásban külön kezelik. A küllemet 1991 óta kísérik figyelemmel. A teljesítményre utaló tenyészértékek kialakításában szerepet játszanak a díjlovagló és díjugrató versenyek eredményei, valamint a teljesítményvizsgálati állomásokon nyújtott eredmények. Az adatokat BLUP, illetve annak akutális változatai szerint értékelik. A teljesítményre utaló tenyészérték összetevői: származás, saját teljesítmény, ivadékok teljesítménye és a tenyészértékek megbízhatósága.
Az alapos tenyésztői, tenyésztésszervezői munka eredményeként egy igen pozitív tendenciát lehet felfedezni az elmúlt 2 évtizedben. A szerző hozzátette még, lényeges, hogy a vizsgálatok egységes környezeti feltételek mellett történjenek.
Franciaországban a versenylovakra vonatkozóan az INRA munkatársai végzik az adatgyûjtést, -feldolgozást, -értékelést és tájékoztatást. Megjegyzendő, hogy ez 4 alapvető fázis a tenyésztésben, tenyésztésszervezésben. Az elv útmutatóként szolgálhat más országok számára is.
Az angol telivéreknél a szelekció gát- és akadályversenyek alapján történik.
Az ügető lovak sulky-ban és nyereg alatt minősülnek. Az értékelés francia specialitás, a nyereményösszeg különböző módon történő konvertálása alapján történik, bár egyéb értékelési módszerekkel is dolgoznak.
A szerző szerint Magyarország lemaradása a sportlótenyésztésben elsősorban a teljesítményvizsgák, a kancavizsgák, a lovasversenyek eredményeinek, teljesítményeinek megfelelő regisztrálása terén jelentkezik, ugyanakkor hátrányt jelent a magyar sportló rendkívül heterogén volta és a versenykiírások rendszere is.
A versenylótenyésztésben a regisztráció, az alacsony egyedszám és a versenyek ritkasága jelent „hendikeppet”.
Jónás Sándor ménesvezető a gidrántenyésztésben rejlő célokat és lehetőségeket vázolta, igazi lovastemperamentummal. Jóindulatú elfogultsággal beszélt a már-már elfeledett, leírt fajta reprezentánsainak utóbbi években elért nemzetközi sikereiről. Büszkén számolt be arról, hogy Gidrán Sóhaj megnyerte a Fiatal Lovak VB-jének cross napját 2004-ben.
Hollandiában a gidránokat a magyarok „büszke sárkányainak” hívják. A világ leghíresebb ugrólótenyésztésének újságja, a Zangersneide szerint a 21. sz. sportlótípusa, hiába készült el, nem mûködik. Ugyanakkor az újság felhívja a figyelmet a magyar gidrán fajtára. Ausztriában, Németországban és a Benelux államokban számtalan gidrán versenyez. A holland sportlótenyésztők nyilatkozatokban számolnak a gidránnal, mint potenciális nemesítő fajtával. Úgy tûnik, hogy a kitartó koncepciózus és fanatikus tenyésztői munka ezúttal eredményt hozhat.
Megemlítendő, hogy a speciális magyar huszárló kis populációból (a kancalétszám sohasem haladta meg a 250-et) olyan egyedeket produkált, melyek közül olimpiai aranyérmes (Elliot) is került ki és Japántól Dél-Afrikáig ismert ez a fajta.
A mai pangó lópiacon a nagy értékû sportlovakon kívül szinte egyedüli lehetőség húslovakat értékesíteni.
Dr. Makray Sándor egyetemi docens (Kaposvári Egyetem ÁTK) először az ezzel kapcsolatos alapfogalmakat tisztázta. Vágóló mind a melegvérû, mind a hidegvérû fajtából kerülhet ki, nyilvánvalóan az új EU-szabályozás, a lóútlevél megszigorításainak figyelembevételével.
Minőségi húslovat azonban csak hidegvérû lóállományokból lehet előállítani. A húslóexportot is jellemzi a felvásárlás hullámzó volta. Jelentős hátrány, hogy Magyarországon nincs export-lóvágóhíd. Ugyanakkor a hidegvérû lovak nem csak húslóként hasznosíthatók (mezőgazdasági munka, hobbi, show, erdészet stb.).
A pecsenyecsikó és vágóló értékesítésében egy ördögi kör tapasztalható: a külföldi vevők csak akkor kötnének szerződést, ha a magyarországi forgalmazók rendszeresen megszabott mennyiségû állati termék szállítására köteleznék magukat. A termelők viszont csak akkor hajlandók választott csikót előállítani, ha a piacot biztosítottnak látják. A kiút a kistermelők értékesítési szerveződésében és egy korszerû export-lóvágóhíd létrehozásában keresendő.
Nem csak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is fájdalmasan vetődik fel a tény, hogy egyes állatfajták kihaltak, illetve kihalásra ítéltek. A „muraközi ló helye a 21. sz.-i magyar állattenyésztésben” c. előadásában Kovács Zoltán állattenyésztési ágazatvezető, az „Őrségi Nemzeti Park” munkatársa erről beszélt.
A muraközi fajtát a fajtacsoporton belül viszonylag kisebb testûnek, mozgékonynak, lendületesnek, impozáns kinézetûnek ítéli meg. Véleménye szerint minden fajtának, típusnak meg kell találni azt a hasznosítási módot, amelyben a fajta értékmérő tulajdonságai nem sérülnek – és a fajta fenntartható. A muraközi fajta hasznosítható az idegenforgalomban, erdőgazdálkodásban, vidékfejlesztési, agrár-környezetgazdálkodási programokban, mely utóbbiakat a Nemzeti Vidékfejlesztői Terv is támogat.
A fajta sajátossága a jó takarmányértékesítő képesség és növekedési erély, valamint, hogy a tartáskörülményekre kevésbé igényes. A fajta jó gyephasznosító is, vadászatokon és vadetetésben egyaránt jól hasznosítható. A szerző véleménye számos magyar lóbarátaival egyezően az, hogy a fajta fenntartása indokolt. Kérdés azonban, hogyan. A hazai populációban fellelhető, a fajtajelleget képviselő egyedek felkutatásán túl a nemzetközi tenyésztő bázis más fajtába, de hasonló típusba tartozó tenyészegyedei is hozzájárulhatnak a muraközi fajta felélesztéséhez.
A ló használhatóságának egy újabb, dinamikusan fejlődő ágazata a lovasterápia. Ennek feltételrendszeréről végzett felmérést Jámbor Péter PhD-hallgató (Kaposvári Egyetem ÁTK).
Bevezetőjében a lovasterápia fogalmát, hatását tisztázta, rövid történelmi áttekintést tett, és vázolta a hazai tevékenység előrelépését és a szakemberképzést.
Véleménye szerint az ez irányú tevékenység folytatásához 2 lehetőség kínálkozik.
1. A már meglévő lovasintézményekkel történő integráció, mely elsősorban kisebb településeken adhat megoldást.
2. Önálló lovasterápia-centrumok kialakítása, melyekkel a nagyobb városok vonzáskörzeteit lehetne kiszolgálni, eleget téve a környezettel, lovakkal és a szakemberekkel szemben támasztott speciális igényeknek. A tárgyi feltételek közül fontos a megfelelő hely, ló, biztonsági eszközök, valamint az állapotrögzítő és fejlesztést elősegítő dokumentáció.
A lovasterápiához nagyon komolyan szervezett „team-munka” szükséges. Csak a jól kvalifikált szakemberek (neurológus szakorvos, lovas terapeuta segítők, lovas szakember) összeszokottsága hozhat eredményt.
A lovasterápia specialitása a magas önköltség, a nem megfelelő törvényi szabályozás a hatáskörökre vonatkozólag, kevés a dokumentáció, valamint a jó lovasalapokkal rendelkező gyógypedagógus, nem megfelelő a ló kiválasztása, és hiányzik a céltudatos kiképzés.
Ezek orvoslására tett a szerző javaslatokat, illetve tervez további vizsgálatokat.
A tanácskozást követő élénk vita és az előző évihez képest növekvő tendenciát mutató részvételi arány arra utalt, hogy hasonló jellegû fórumok szervezése a jövőben is messzemenően indokolt. A tanácskozáson a gyakorlati szakemberek (állattenyésztők, állattartók, gazdálkodási egységek vezetői, munkatársai), oktatók és kutatók vettek részt. Örvendetes, hogy a jelenlévők között több fiatal gyakorló szakembert vagy lótartást tervező gazdát, valamint közép- és felsőoktatásban részt vevő diákot is láthattunk.
A hallgatóság és a szervezők minden bizonnyal sokat okultak az elhangzottakból.
A cikk szerzője: Dr. Makray Sándor
