Az esca szó tehát nem egy, vagy több kórokozót, hanem a pusztulás tünetét jelenti, hasonlóan a gyümölcstermesztésben használt gutaütés, apoplexia, angolul decline, franciául folletage, görögül ischa kifejezéshez. Ezek a korai pusztulást kifejező szavak addig használhatóak, amíg vizsgálattal nem határoztuk meg a pusztulás elsődleges okozóját. Francia országban a provenci borvidéken a taplót hívják esca-nak. Leírásuk szerint a betegség terjedése alattomos, a fertőzés haladása lassú és fokozatos. Termő szőlőben évente a tőkék 5%-a fertőződik úgy, hogy súlyosabb esetben az ültetvény 15–20 év alatt tökéletesen kipusztulhat. Lényeges, hogy az elsődleges okozót megtaláljuk, hiszen egy pusztuló növényt másodlagosan nagyon sokféle gyengültségi parazita, vagy szaprofita szervezet megtámadhat, és laboratóriumi vizsgálattal nagyon sok gomba kimutatható a revesedő, korhadó szövetekből. Ezért nem csak a már teljesen kipusztult tőkét, hanem a legyengülés, pusztulás különböző fokozatait mutató növényeket is meg kell vizsgálni, hogy meghatározzuk az elsődleges kórokozót. Ez azért fontos, mert az ültetvény egészséges növényeit csak úgy tudjuk megvédeni, ha a járványt elindító kórokozó ellen időben védekezünk a beteg rész levágásával, vagy a fertőzött szőlőtőke eltávolításával. Több bazidiumos taplógombafaj fertőzésére is számíthatunk.



A szőlőtőkék részleges vagy teljes elhalását követően levágott törzs-, kordonkar- és gyökértörzsdarabok vizsgálata után az alábbi, taplógombák termőtestei fejlődtek ki a laboratóriumban:



•  Barna kéregtapló Pachykytospora papyracea

•  Borostás réteggomba Stereum hirsutum

•  Hasadtlemezû gomba Schizophyllum commune

•  Lepketapló Trametes versicolor

•  Lilás réteggomba Chondrostereum purpureum

•  Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum

•  Szőlő parázstapló Phellinus viticola



A szőlőültetvényben lévő faoszlopok mikológiai vizsgálatát olyan esetekben végeztük, amikor az oszlop mellett pusztuló, vagy elpusztult tőkét találtunk. A fa támberendezés oszlopain, tuskóin, karóin a fentieken kívül még más, alább felsorolt, lombos fákat károsító, xilofág taplógombát is meghatároztunk:



•  Deres tapló Ganoderma applanatum

•  Pisztric gomba Polyporus squamosus



A széles körû vizsgálatok alapján hazánkban leggyakoribb a borostás réteggomba fertőzése. Az okozott pusztulást sztereumos tőkepusztulásnak nevezzük. A xilofág taplógomba spórái a kérgezetlen akáckarókon, akácoszlopokon és a szőlőültetvény közelében kipusztult, vagy kivágott erdő, fasor vagy gyümölcsös fáin vagy tuskóin nagy mennyiségben fejlődő Stereum hirsutum termőtestekből származnak és a csapadékos év, a sûrû ültetvényben lévő párásabb mikroklíma elősegítheti a nem kezelt sebek fertőződését. A fertőzés jellemzően a magas mûvelésû tőkék kordonkarjain, a vastagabb részek lemetszésekor keletkezett sebeken keresztül történik. A kórokozó tenyészteste (micéliuma) a fatestben él, kezdetben részlegesen, majd egyre nagyobb körcikkben zárja el a tápanyagszállítás útját. A leszûkített tápanyagszállítás miatt a szőlőtőke érzékenyebben reagál az aszályos időszakokra. A kordonkar, a törzs vagy az egész tőke akkor hal el teljesen, a pusztulás akkor következik be, amikor a teljes keresztmetszet elzáródik. Ez a micéliumkötegek okozta mechanikai gát csak az egyik formája a károsításnak. A Stereum gomba mikotoxint is termel, ami bekerülve a talajból a gyökér által felvett, és a levelekbe szállított tápanyagba, felbontja, kocsonyásítja a még élő sejteket. A beteg törzset, kordonkart levágva a kicsorduló nedv percek alatt megszilárduló, mézgaszerû anyaggá válik.

A betegség tünetei



A szőlő fás részein ritkán fejlődik ki a határozáshoz szükséges taplógomba termőtest, a kórokozóra csak a hajtásrendszeren jelentkező gyengültségi szimptómákról, a fatest keresztmetszetében látható, kezdetben szektorális, később az egész felületre kiterjedő, víz- és tápanyagszállítást akadályozó revesedésből, korhadásból és a metszési felületen megjelenő, majd megszilárduló mézgafolyásból következtethetünk.



A szőlő alacsony mûveléséről a kordonos mûvelésre való áttéréssel keletkezett ez a fertőzési veszélyhelyzet. Az alacsony tőkeformáknál régen azt javasolták, hogy a nagyon elhanyagolt tőkefejről a felugrott, elhalt részeket, csonkokat baltázással távolítsák el. A hasadás rendszerint az egészséges rétegvonalak mentén történik, és az addig benőtt sok alvó rügy is felszabadul és kifakadhat. A középmagas és magas törzsû tőkemûvelésmódok esetében nagyobb a taplógombák fertőzésének veszélye. A törzs és a több éves kordonkarok kialakítása és a rajtuk elhelyezkedő vesszők évenkénti metszése a gyümölcsfák metszéséhez hasonlóan fertőzési kaput nyit a sebparazita farontó (xilofág) taplóknak. Fokozza a fertőzési veszélyt az, hogy a függönymûvelésû tőkék alakítása során, a kar stabilitása céljából a még hajlékony vesszőt 1-2-szer rátekerik a huzalra. A vesszők vastagodásuk során belenőnek a huzalba és ez a szél hatására a szállítószövetek folyamatos roncsolódását okozza. Az elszáradt kordonkar levágása, majd eltávolítása is nehézségbe ütközik.



Szőlőültetvényben vizsgálva a pusztuló tőkéket azt tapasztaltuk, hogy a korábban jó kondíciójú, előző években bő termést adó tőkék hajtásai csökevényesek maradtak. A pusztulást megelőző évben már látható a leveleken az érközi mezők szabálytalan alakú foltokban történő sárgulása, barnulása, majd elszáradása. A hajtások kicsik, csökevényesek maradtak, söprûsödtek. Következő évben az általunk levél- és hajtás- tünetek alapján megjelölt kordonkarok, tőkék már ki sem hajtottak, vagy kihajtás után elszáradtak. A törzsek, a kordonkarok kérge elszíneződött, az élő kéreg is berepedezett, majd elszáradt.

Fertőzési forrás



Sok ültetvényben a támberendezést alkotó kérgezetlen akácoszlopokon és a közeli, pusztuló fasoron, idős vagy kivágott erdő fáin, tuskóin nagy mennyiségben fejlődtek a borostás réteggomba termőtestek. Más vidéken az elhanyagolt, gondozatlan szőlőültetvényekben, hosszú évekig kupacba rakott és megőrzött nyesedékhalmokban szintén felszaporodott a kórokozó. A szőlőültetvény közelében lévő őszibarackos, vagy más csonthéjas gyümölcsös is fertőzési gócot jelent.

A pusztulás mértéke



Somogy megyében, Visz község határában, 1982-ben, 19 éves magas mûvelésû Piros tramini ültetvényben Lehoczky János és Makó Szabolcs vizsgálata szerint a sztereumos pusztulás mértéke 11,6 %-os volt. Pest megyében, Szigetszentmárton határában az általunk vizsgálatba vont, 396 db Viktória gyöngye szőlőtőke 10%-a 2000-ben, a vizsgálat megkezdésekor már kipusztult, 57%-án (229 db) tapasztaltunk pusztulási tüneteket. A törzs visszavágását 2001 tavaszán, a vizuálisan fertőzött rész alatt, 1 éves élő vessző fölött végeztük, a tőkék 6%-ánál (23 db) a talajszinttől 15–25 cm-re, 16% (63 db) esetében a talajszinttől 60–80 cm-re, 36% (143 db) esetében csak a kart vágtuk vissza. A levágott törzsből és kordonkarból darabokat metszettünk, fûrészeltünk le, és azokat inkubálás után rendszeresen vizsgáltuk. A metszési felületeken intenzív mézgakiválást figyeltünk meg. Az értékelést 2002októberében végeztük. A radikális amputálás eredményesnek bizonyult, csupán a vizsgálatba vont tőkék 1%-a (8 db) pusztult el.

Eger környékén, 1,5 ha területû fiatal szőlőültetvényben 3 év alatt az oltványok 50%-a pusztult el, mert a külföldről származó oltócsap Stereum hirsutum gombával fertőzött volt. A pusztuló oltványok oltáshelyét átvágva jól látható volt a xilofág bazidiumos gomba fehér tenyészteste, micéliuma. Mivel a Stereum faj nagyon lassú fejlődésû, és fokozatosan zárja el a tápanyagszállítás útját, kizárt, hogy a telepítést követően fertőződtek volna az oltványok, hiszen már a telepítés évében jelentős volt a kipusztulás.

Megállapítások



• a fertőzöttség tüneteit mutató fiatalon vagy termőkorban kipusztult, vagy a pusztulás tüneteit mutató tőkéken a helyszíni vizsgálatkor egyetlen esetben sem találtunk Stereum hirsutum termőtestet, abban az esetben sem, ha a közelben lombos fákon, oszlopokon nagyon sok termőtest fejlődött,

• laboratóriumban csak a levágott rész alsó 20 cm-es darabján egy korábbi sérülés felett, illetve az oltás helyen fejlődött micélium vagy termőtest,

• a fertőzés egy korábbi, kezeletlenül hagyott sebzésből, metsz-felületről, vagy oltáshelyről indult ki,

• a levágott rész felső 20 cm-es darabja vízbe állítás után kihajtott, gyökeresedése megindult,

• a pusztulást tápanyagszállítás akadályozása okozta.

A kórokozó



A Stereum hirsutum okozta tünet nem jellegzetes, a kórokozó meghatározása csak az ivaros termőtest kifejlődése után lehetséges. A laboratóriumi inkubálás után fejlődő termőtest felülete sûrûn szőrös, borostás, bőrszerûen szívós, hajlékony, a kéreghez simuló. Színe a fejlődés kezdetén világos, majd okkersárga. A lefelé néző, csöves termőrétegben fejlődő spórák keményítőt tartalmaznak. Mivel természetes körülmények között az élő vagy kipusztult szőlőtőkéken és a szőlő száraz faanyagán nem fejlődik ki a Stereum hirsutum termőteste, a fertőzést a fûrészre, metszőollóra tapadt micéliumdarabok viszik tovább. A másik, talán még veszélyesebb fertőzési gócot a környezetben kell keresni, a kérgezetlen akácoszlopokon, a közeli erdők, fasorok pusztuló fáin nagy mennyiségben képződnek termőtestek és a bennük fejlődő spórák a szél segítségével jutnak a törzs és a kordonkar fagy és metszés által keletkezett sebzéseibe. A Borászati lapok írta, 1924-ben: „A könnyezési folyadék, mely a metszési sebekből kiszivárog, nagyon kedvez a gomba fejlődésének, mely az esca betegség tényleges hordozója. A metszési sebeken keresztül a gomba szövedék (micélium) behatol a csapokba, aztán megtámadja a karokat, s magát a tőkét is. Kezdetben a bélen át hatol felülről lefelé, később a micélium megtámadja a bélsugarakat, s még az edény- és rostszöveteket is pusztítani kezdi.”

Védekezés



A metszés utáni sebkezelés védelmet jelent, de a könnyezésmegindulás után a sebkezelő készítmény már nem fedi le a sebfelületet. Ezért a száradó törzsek, kordonkarok korábbi, még tél folyamán történő amputálását javasoljuk. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti tünetek megjelenését követő télen a kijelölt tőkéken végre kell hajtani a visszavágást és egy alulról jövő egészséges, erőteljes vesszőből kell az új törzset kinevelni. A metszési sebeket tél folyamán még le lehet zárni sebkezelő készítménnyel. A sebkezelő készítmények használata szőlő esetében nem szokásos, de miután törzset nevelünk, törzsvédelemre is szükség van. A vásárolható sebkezelő készítmények engedélyezési okirata jelenleg (sajnos) csak a gyümölcs- és díszfákra szól. A szőlő farészében terjedő micélium minden esetben mechanikai sérüléstől, kapavágás helyéről, metszési sebtől, oltáshelyről indult ki, tehát a sebkezelésre szükség van! A csapadékos évek országszerte megsokszorozzák a leromlási, pusztulási tünetek megjelenését, és a tőkék korai elhalását. A termőtestekből nyert basidiospórákkal mesterséges fertőzést végeztünk és bizonyítottuk a Stereum hirsutum fertőzőképességét, patogenitását. Jó védő hatást biztosít a metszés után, fagymentes időszakban, még fakadás előtt, és ősszel lombhullás után végrehajtott rezes lemosó permetezés.

A cikk szerzője: S.-né Dr. Urbányi Márta