A borsó vetésterületének nagyságát részben a konzervipari igények, részben a hántolt borsó iránti igények befolyásolják. Az elmúlt években a száraz borsó vetésterülete 20–30 ezer hektár, a zöldborsó vetésterülete 10–20 ezer hektár között ingadozott.
A gabonafélék gyomszabályozása a gyomnövények elleni védekezés során az egyik legnagyobb lehetőséget rejtő feladat.
A gabonafélék jó elővetemények (őszi–tavaszi vetéseknek egyaránt), mert az évelő kétszikû gyomnövények (aprószulák, sövényszulák, mezei acat, szeder, útszéli zsázsa) irtása bennük lehetséges, s gyakran csak itt eredményes. Továbbá korán lekerülnek, így lehetőség van tarlókezelésre (mechanikai, kémiai), ami viszonylag költségtakarékos és megfelelő eredménnyel járó technológia.
A gabonavetések gyomosodását számos tényező együttesen alakítja ki. Ezek közül fontosak az elővetemények, a vetésidő, továbbá a vetéstkövető csapadékviszonyok, a talajtípus és nem utolsó sorban a területen korábban alkalmazott gyomirtó szerek is.
Őszi búzánál a korai vetés és csapadékos időjárás esetén már ősszel megindulhat az erőteljes gyomosodás, míg késői vetésben vagy száraz időjárási körülmények között a gyomnövények csírázása elhúzódhat.
Az őszi gyomkártételt megakadályozhatjuk (ha ismerjük a tábla gyomviszonyait!) őszi preemergens vagy őszi posztemergens kezeléssel, kezelésekkel (ez a védekezési mód nem általánosan elterjedt hazánkban). Döntően a tavaszi posztemergens technológiákat alkalmazzák a gyomirtásban.
A kalászos gabonáknál alkalmazható hatóanyagok közül különösen fontos néhány hatóanyagnak az utóhatás és az elsodródás kérdése. Az őszi búzában engedélyezett hatóanyagok közül utóhatása van a triaszulfuron, klórszulfuron hatóanyagoknak. Vegyszerelsodródásból adódó károkozás a szomszédos kétszikû kultúrákban a hormonbázisú (2,4 D, MCPA, dikamba, fluroxipir, diklór-pikolinsav, diklórprop) készítményeknél lehetséges.
A kalászosokban elmondható, hogy a kémiai gyomszabályozás teljes mértékben megoldható. Az engedélyezett hatóanyagok, hatóanyag-kombinációk száma több mint félszáz, a készítmények száma közel kilencven. A helyszûke miatt nem áll módomban minden hatóanyagról említést tennem, azonban néhány általam fontosnak tartott irányelvet megemlítek.
Gyomfelvételezések fontossága: Az első felvételezést ősszel, illetve kitavaszodást követően kell elvégezni. Elsősorban a nagy széltippan, a réti ecsetpázsit, a soványperje és az egyéb áttelelt gyomnövényeket kell számba venni.
A második felvételezést a gabona 5–10 cm-es nagyságánál kell elvégezni, amikor már a kétszikû gyomnövények tömeges csírázására számítanunk kell. Ekkor fontos a ragadós galaj, a kamilla, a pipitérfélék, poloskagyom borítási értékeit rögzíteni, mivel e gyomnövények az általánosan használt 2,4 D és MCPA hatóanyagokra ellenállóak. Tehát ha a felsorolt gyomnövényekből jelentős mértékû az előfordulás, akkor más kétszikûirtó készítményeket alkalmazzunk a gyomnövények visszaszorítására.
A harmadik felvételezés ideje a gabona szárba indulásának kezdete. Ekkor a már elvégzett gyomirtószeres kezelés hatékonyságát értékeljük.
Ami eltér az őszi búza gyomszabályozásától a többi kalászos gabonánál:
Tavaszi árpa (sörárpa) gyomelnyomó képessége gyengébb, mivel együtt kel a gyomokkal, s azok rendszerint gyorsabban fejlődnek, mint a kultúrnövényünk. Ne használjunk 2,4 D hatóanyagú készítményeket sörárpa termesztésénél, a kezelés hatására a fehérjetartalom növekedni fog. A talaj-előkészítés minőségének fontossága (mechanikai gyomirtás), a már kikelt gyomnövények (pl. ebszikfû) miatt.
Rozs, triticale a kezdeti gyors fejlődésükkel, az ősszel és kora tavasszal kelő gyomnövényeket elnyomják, vegyszeres gyomirtásra csak a kiritkult, hiányosan kelt állomány szorul.
A zab a tavaszi árpához hasonlóan kisebb gyomelnyomó képességgel rendelkezik, de kezdeti gyors növekedésével a gyomnövényeket túlnövi. A vadzab sajnos a zabvetésben is károsít. Ilyen esetben az egyetlen megoldás a vadzabmentes területre történő vetés, vagy zöldtakarmánynak történő betakarítás.
A borsó gyomszabályozása:
A borsótermesztés technológiáját az egyszerûség és a pontosság jellemezze. Termesztésénél a kalászos gabonánál használt géprendszerek jól használhatók.
A borsó gyomosodására folyamatosan figyelni kell, s már az előveteményt meg kell tisztítanunk az évelő gyomfajoktól, mert a borsóban ezek nehezen és költségesen, vagy sehogyan sem irthatók. Fontos az elővetemény tarlójának többszöri mûvelése, és a vetés előtt csírázó gyomnövények elpusztítása egy sekély mûveléssel. Fontos továbbá a jó vetőmag és az egyenletes vetésmélység, mert a legnagyobb verseny a fejlődés kezdetén alakul ki.
A vetés előtti (ppi) és a kelés előtti (pre) kezeléseknél a szerválasztást a talaj szervesanyag-tartalma döntően befolyásolja.
Ppi-technológiában csak a benefin hatóanyagú készítmények használhatóak. Egyedül a magról kelő egyszikûek ellen nyújt védelmet.
Pre technológiában a zöldborsó már a rövidebb hatástartamú szerekkel is jól gyomirtható. A szárazborsófajtáknál a hosszabb hatástartalmú készítményeket, valamint az egyszikûirtókat is használnunk kell, a kultúrnövény hosszabb tenyészideje miatt. A szárazborsófajták kevésbé érzékenyek a herbicidekre, mint a zöldborsófajták többsége. Figyelembe kell venni, hogy nagy eltérések lehetnek az egyes borsófajták növekedési erélye között is, ami a gyomelnyomó képességét fogja meghatározni.
A posztemergens kezeléseknél gondot jelentenek a táblaszélek, ahol a gyomnövények előbb kelnek. Fontos, hogy a borsónál a viaszréteg kialakuljon (8–12 cm nagyságnál), ép és egészséges legyen, mivel döntően a szelektivitás alapját ez a viaszréteg biztosítja. A viaszréteg fellazulhat–megsérülhet csapadék (öntözés, eső), homokverés, kártevők rágása-hámozgatása következtében, ami a borsó fitotoxicitásához vezethet. Fontos a gyomnövények fenológiai állapota, amire általánosan elmondható, hogy a kétszikûek 2–4 leveles korban, az egyszikûek 10–15 cm nagyságnál a legérzékenyebbek a herbicidekre.
Érésgyorsítók közül egyedül a dimetipin hatóanyag van engedélyezve, lombtalanításra a diquat-dibromid és a glufozinát-ammónium hatóanyag.
A cikk szerzője: Hornyák Attila