Jelen közleményünkben a közismert bakhátas mûvelési módtól lényegesen eltérő ágyásos termelési módban rejlő lehetőségekről számolunk be. Megjegyezzük, hogy az ágyásos rendszer gépi-technológiai, üzemeltetési vonatkozásairól ebben a számunkban, a témát legjobban ismerő Füzi és Magó kollégák számolnak be. Mi csak annyi mûszaki részletet érintünk, amennyi a téma megértéséhez feltétlenül kell, a célunk e merőben új rendszer agronómiai vonatkozásainak ismertetése.

Mi indokolja a hagyományos bakhátas mûvelési módtól eltérő technológiai lehetőségek vizsgálatát és az esetleges technológiaváltást? A hagyományos bakhátas mûvelési mód alkalmazása során – annak számtalan előnye mellett – számolhatunk két problémával:

a.) Különböző okok miatt nem sikerül minden esetben biztosítani a gumók normális növekedését biztosító talajfizikai állapotot. Itt elsősorban közvetlenül az anyagumók alatt, vagy ahhoz közel kialakult tömörödött talajréteg gyakori előfordulására utalok. Ez a káros tömörödés kialakulhat az ültetőágy előkészítése során és az ültetés során is. A tömör réteg csökkenti a talaj víznyelő képességét, így ezzel a mûvelt réteg időszakos túlnedvesedésén, majd kiszáradásán keresztül hozzájárul nemcsak a bakhátfelszín, hanem a teljes bakhátprofil tömörödéséhez is. Ez a helyzet különösen látványosan jelentkezik az öntözött területeken, ahol az időszakos levegőtlenség miatti nyitott lenticellák is a rossz vízvezető képességre, illet a káros tömörödésre utalnak (kép). A tömörödött bakhát amellett, hogy zavarja a gumónövekedés normális feltételeit, hozzájárul a betakarításkori rögképződéshez is.

b.) A primer és szekunder bakhátképzésre alapozott hagyományos technológia a szekundér bakhátkészítés során magával hordozza a pontatlan töltögetésből származó hibalehetőségeket annak minden hátrányával együtt. Az eddigi vizsgálataink alapján úgy tûnik, hogy az ágyásos mûvelésû technológiai rendszerrel elkerülhetjük a káros tömörödésből, és a pontatlan töltögetésből származó hátrányokat.

Az ágyásos technológia alapgépe a hagyományos alapmûvelés (középmély szántás) után üzemeltethető GRIMME Bedforma bakhátkészítő gép. Az ásóvasakból, kormánylemezből és kormánylemez-toldalékból álló töltögető testek egyszerre 1 + 2 fél bakhát kialakítását végzik el. A függesztett módon üzemelő eszköz maximális munkamélysége 40 cm, munkaszélessége 1,8 + 2 × 0,9 m, 10 órás mûszak teljesítménye 11–13 ha között van.

Az előző módon elkészített bakhátat a GRIMME Combi Star CS 1500 kőgyûjtő ágyáskészítő gép formázza szabályos geometriai formájú ágyássá. A vontatott kivitelû ágyáskészítő az ásóvasai által megemelt és a felhordó egység által tovább szállított talajszelvényben rögtörést, illetve rög- és kőtisztítást végez, miközben kialakítja az 1,8 m szélességû, 0,2 m oldalmagasságú, trapéz alakú, tökéletes rögfrakció-eloszlású ágyásokat. Az 5 cm-nél nagyobb rögök az ágyások közötti barázdába, illetve a kőgyûjtő tartályba kerülnek, ahonnan a táblavégeken kiüríthetők. A gépegység 10 órás mûszakteljesítménye 4–4,5 ha.

A technológiai sor következő eleme, a kétsoros GRIMME GL 32B burgonyaültető gép speciálisan az ágyásos technológiához lett kialakítva. A 7–8 ha/10 órás teljesítményû gép sávosan 2 sorba 15 cm-es ültetési mélységgel dolgozott, miközben elvégezte a végleges ágyásfelszín kialakítását is. E rendszer alkalmazása során tehát nincs primer és szekundér bakhát, és a jellegzetes bakhát profil helyett, két-két sort tartalmazó sima ágyásfelszín van, amennyiben mûködtetjük az ágyásfelszín-elmunkálót.

Az ágyásos technológiai sor GRIMME SE 170–60 burgonyabetakarító gépe hagyományos bakhátas mûvelési mód mellett is használható.

2002-ben a KOMÁROMI SOLUM Rt.-ben az FVM Mûszaki Intézetének szakemberei a rendszer gépegységeinek beüzemelése mellett, a rájuk jellemző igényességgel elvégezték azok teljesítmény-, munkaminőségi és energetikai jellemzőinek mérését. Ezzel párhuzamosan előkísérleti jelleggel folyt a két technológiai rendszer agronómiai összehasonlítása is.

Az ágyásos technológiai rendszer bizonyos előnyei már a szokásos naponkénti agronómiai szemrevételezések során kitûntek. Azt tapasztaltuk, hogy az ágyásos rendszer kedvezőbb feltételeket teremt a gumók normális növekedése számára, mint a bakhátas mûvelés, mivel itt a gumónövekedéshez szükséges tömörödés és rögmentes, kellően laza talajszerkezet szinte tökéletesen rendelkezésre állt.

A gumónövekedést biztosító kedvezőbb talajfizikai állapoton túl, az ágyásoknak a bakhátakét meghaladó keresztmetszeti felülete, valamint a szekunder bakhátkészítés elmaradása kizárta a bakhátkészítési hibákból eredő problémákat. Az előzőek miatt az ágyásos mûvelésben jelentősen csökkent a gumózöldülés, valamint a gumósérülések lehetősége a szártalanítás és a betakarítás közben.

A hagyományos mûvelési módtól eltérő kedvezőbb talajfizikai állapotot, a kísérleti terület javuló víznyelő képességét jól jelezte az öntözés során elkerülhetetlenül előforduló víz-összefolyásokból keletkező „tócsák” hiánya, illetve azok gyors eltûnése.

A termésbecslések során a bokrok kibontása közben tapasztalhattuk, hogy az ágyásos technológiával elkerülhetővé vált, a hagyományos bakhátas mûvelés során az anyagumók mélységében oly gyakran található, a víznyelő képességet látványosan rontó mûvelőtalpréteg. A javuló talajfizikai körülményekre utalnak az előző megfigyeléseken túl a kísérleti területek penetrációs görbéi is.

A különböző mûvelési módoknak a talajszerkezetre gyakorolt hatása jól jellemezhető a talaj penetrációs (áthatolási) ellenállásával. A két technológiai rendszer ilyen jellegû összehasonlítására ezért a parcellák átlói mentén 5-5 ponton, tehát mûvelési módonként 10-10 helyen, a 0–60 cm-ig terjedő rétegben megmértük a penetrációs ellenállást. A mérések átlagait a grafikonon közöljük. Az ábrák Mpa-ban (Mega Pascal) cm-ként jelzik a penetrométerrel mért talajellenállást. A kívánatos cél a felső 25 cm-es rétegben a 2,5 Mpa vagy az ez alatti érték elérése. A mellékelt ábra szerint az ágyásos mûvelés kedvezőbb talajfizikai szerkezetet biztosított, mint a hagyományos mûvelés.

Jól mérhető az eltérő mûvelési módok közötti különbség a mûvelt réteg rögfrakcióarányaival is. A rögfrakció-eloszlást a bakhátban elhelyezkedő legmélyebb gumó alatti, 5 cm-ig terjedő talajszelvényből vizsgáltuk, a teljes bakhát, illetve ágyásprofilból vett talajmintákból. A vizsgálat eredményét tömeg %-ban kifejezve az 1. táblázatban közöljük.

A táblázat jól jelzi az ágyásos technológiai változat előnyét. A talajon végzett bármilyen munka során a gondolataink hátterében a víztakarékosságnak, valamint a tömörödés és a rögképződés elkerülésének kell állnia. Az ágyásos technológia jól megfelel a rögképződés elkerülésével kapcsolatos feltételnek, hiszen a méréseink során itt nem találtunk

6 cm feletti rögöket. Jelentős különbség van a két vizsgált technológiai változat között, a 2 cm alatti rögfrakció arányában is. Ezek a mérések azt igazolják, hogy az ágyásos rendszerrel közelebb kerülhetünk a „rostálhatóvá tehető talaj” óhajához.

A betakarítási technológia minőségre gyakorolt hatása

A betakarításkori sérülések lehetőségét jó néhány, a betakarítást megelőző technológiai mûvelet is befolyásolja. A betakarító gép a speciális technikai felépítésével, a gumóval érintkező, a gumókat mozgató szerkezeti egységek minőségi jellemzőivel, a mozgó, majd lehulló gumó útjának hosszával, a védő földréteg meglétével vagy hiányával befolyásolja a sérüléseket. A betakarítás energiaigényére és a várható betakarításkori sérülésekre jól következtethetünk a betakarításkor megmozgatott talajszelvény föld/burgonya arányából. Az előzőekkel kapcsolatos méréseink adatait a 2. táblázatban közöljük.

A megmozgatott összes tömegből a burgonya aránya a hagyományos mûvelés esetén 4,4%, ezzel szemben az ágyásos mûvelésnél csak 2,3%. Az eltérő arányok nem csak az ágyásos technológia nagyobb betakarítási energiaigényére utalnak, hanem a nagyobb „védő földréteg” miatt a kedvezőbb betakarításkori sérülésekre is. A betakarításkor megmozgatott nagyobb földtömeg nem jelenti egyben az ágyásos technológiában termelt termék nagyobb földszennyezését is. Ezt igazolják a 3. táblázat adatai.

A 2. és a 3. táblázatok adatainak összevetéséből kitûnik, hogy az ágyásos technológiai sorban alkalmazott GRIMME SE 150/170-60 betakarító gépnek – az ágyás természetéből fakadóan – nagyobb földtömeget kell megmozgatnia ugyan, de a kedvező hatású „védő földréteg” ellenére a beszállított termék földszennyeződése mintegy 5%-kal kevesebb, mint a bakhátas mûvelésben használt GRIMME DL1500 betakarító gépé.

A technológiai sor minden részletre kiterjedő vizsgálata tovább folytatódik (fenológiai felvételezések, terméselemzések, a sérült gumók %-os aránya, a gumónkénti sérülések mértéke, a gumók elszíneződési mutatóinak vizsgálata, a gumók tárolás alatti viselkedése stb.). Az érdemleges vizsgálati eredményekről a lehetőségek szerint beszámolunk.

Az eddigi vizsgálatok önmagukban nem elégségesek egy technológiaváltáshoz-beruházáshoz szükséges döntéshez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy e technológiai rendszer előnyei – megfelelő beruházás gazdaságossági kondíciók mellett is – csak ott jelentkezhetnek, ahol a káros tömörödéssel kapcsolatos problémák ténylegesen a bakhátas mûveléshez köthetők. Közismert ugyanis, hogy a talaj káros tömörödése, a talajmûvelési hibák hatására, bármelyik kultúra alatt kialakulhat, de ennek káros következményeit a burgonya és a répa látványosabban jelzik, mint más növényfajok.

A cikk szerzője: Dr. Pocsai Károly