Biológiai értéke, kémiai összetétele a gabonák között kiemelkedő. Magas fehérjetartalom kedvező esszenciális aminosav-összetétellel és nagy, szintén értékes zsírsavtartalom (5–7%) jellemzik. B1- és E-vitamin-tartalma kiemelkedő, antioxidáns hatása régóta ismert és alkalmazott. Említésre méltó a magas emészthető rosttartalma is. Kiváló betegség-ellenállósága és egyéb kedvező tulajdonságai az ökológiai gazdálkodás egyik perspektívikus növényévé teszik.
A zab vad őse a búza és árpa gyomnövénye lehetett. Mint másodlagos kultúrnövényt a kiszelektálódott kultúrzabot csak mintegy 3 ezer éve kezdte az emberiség termeszteni. Világgazdasági jelentősége nagyobb a hazainál. A világtermesztésben a 6–7. helyet foglalja el mint takarmány és emberi táplálék. Hazai termesztésének volumene szorosan kapcsolódott a lóállomány nagyságához, melynek következtében a múlt századi félmillió ha körüli termőterülete mára 50–60 ezer ha-ra csökkent. Mai elterjedése döntően a sportló-takarmányozáshoz kötődik. Élelmiszerként történő alkalmazásának nálunk nincsenek hagyományai, de az egészséges táplálkozás térhódításával jelentősége ilyen szempontból is nő. Biológiai értéke, kémiai összetétele a gabonák között kiemelkedő. Magas fehérjetartalom, kedvező esszenciális aminosav (lizin, metionin) -összetétellel és nagy, szintén értékes zsírsavtartalom (5–7%) jellemzik. B1- és E-vitamin-tartalma kiemelkedő, antioxidáns hatása régóta ismert és alkalmazott. Említésre méltó a magas emészthető rosttartalma (beta-glucan) is. Az ásványi elemek közül mangántartalma nagyobb mint a többi kalászosé. A humán fogyasztás szempontjából külön említést érdemel a csupasz zab, melynek szemtermése a cséplés során kihull a pelyvák közül, így nem igényel hántolást. Ez nagyban megkönnyíti élelmiszer-ipari feldolgozását, mivel a belőle előállított végtermék mintegy 25–30%-kal kisebb költség- és energiaigénnyel állítható elő. A hántolás elmaradása egyes termékeknél nagyban növeli az első osztályú végtermék-kihozatalt is. A csupasz zab a pelyvatömegével (25–30%) arányosan kevesebbet terem, mint pelyvás változata, de ezzel arányosan az értékes beltartalma is magasabb.
A pelyvás zabot legnagyobb mennyiségben abraktakarmányként használjuk, de el nem öregedő szára miatt fontos keverék zöldtakarmány-komponens is. Önmagában is használható zölden közvetlen feletetéssel, vagy mint az EU országaiban, feldolgozottabb, szárított, lisztesített, préselt, pelyhesített, sőt liofilizált formában és akár egygyomrú állatok részére is.
A zab extenzív típusú növény, gyengébb termőhelyi adottságok között termesztése a többi kalászosnál gazdaságosabb. Hazai jelentőségét növelheti az ökotermesztés terjedése is, mivel már léteznek olyan zabfajták (csupasz is), melyek gyakorlatilag vegyszermentesen termeszthetők.
Környezeti és elővetemény-igény
Enyhe, csapadékos éghajlatot igényel, ezért nálunk a Dunántúlon és Észak-Magyarországon érzi a legjobban magát. A kalászosok között a legnagyobb az evapotranszspirációs koefficiense és leghosszabb a tenyészideje. Ezért a szárazságot a gabonák között a legkevésbé tûri. Ilyenkor alacsony és ritka marad, továbbá durva pelyvájú és léha szemeket nevel. A talaj túlzott vízbőségét viszont jól elviseli.
A talajok minőségére kevésbé érzékeny, a gabonák között a legigénytelenebb, csak gyenge homoktalajon előzi meg a rozs. Termeszthető laza és kötött talajokon és a mélyítő mûveléssel felhozott nyers talajra sem kényes. A talaj kultúrállapotára sem igényes, a gyomokat jól elnyomja. Az intenzív körülményeket kevésbé hálálja meg mint a búza vagy az árpa, a túlzott N-ellátottság hatására könnyen megdől.
Veszélyes fonálférge (Heterodera avenae) miatt önmaga után négy évig nem termeszthető. Fonálféreg-érzékenysége következtében nem célszerû répafélék, burgonya, dohány és zöldségfélék után sem vetni. Igénytelensége következtében régen a vetésforgó végére került. Mai felfogás szerint érdemes előbbre sorolni, mivel szártőbetegségek elleni rezisztenciája miatt jól beilleszthető a gabonás vetésforgóba, akár kapásnövényeket is képes helyettesíteni.
Fajtahasználat
Fő nemesítési célok: termésmennyiség, szárszilárdság, betegség-ellenállóság, buga egyszerre érése, jó beltartalom. A Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg 14 zabfajta szerepel. Ezek mind tavaszi zabok, közöttük kettő csupasz zab. Ezek közül az egyik szegedi nemesítésû fajta (GK Zalán), a másik martonvásári honosított lengyel fajta (Cacko).
A csupasz zabok korábban már taglalt jelentősége abban áll, hogy élelmezési célra nem igényelnek hántolást, beltartalmuk jó, betegség-ellenállók és termésük nagysága többnyire csupán a pelyva tömegével kisebb, mint a közönséges zab esetében. Őszi zab is létezik, ennek télállósága kicsi, gyengébb mint az őszi árpáé, biztonsággal elsősorban a Dél-Dunántúlon termeszthető. Jelenleg államilag minősített őszi zabfajtánk nincsen.
Talajmûvelési és trágyázási rendszer
Talajmûvelési rendszere alapjában megegyezik a tavaszi árpáéval. Magas nedvességigénye miatt talajmûvelésének fő célja a víztárolás kell legyen, melyet őszi szántással segíthetünk elő. A tavaszi egyenletes szikkadás érdekében még ősszel durván mûveljük el a talajt. A zab egyébként a talaj kultúrállapotára és a magágy minőségére a gabonák közt a legkevésbé érzékeny. Ez lehet az oka annak, hogy korábban a kényszerből tavaszra maradt szántás esetén zab vetését ajánlották.
A zab, bár gyökerének jó tápanyagfeltáró képessége miatt kevesebb tápanyagot igényel, a trágyázást meghálálja. Szem- és szalmatermésével az alábbi fajlagos tápelemmennyiségeket veszi fel a talajból: nitrogén (N): 28 kg/t; foszfor (P2O5): 12 kg/t; kálium (K2O): 29 kg/t; mész (CaO): 6 kg/t; magnézium (MgO): 2 kg/t.
A kiadandó mûtrágya adagját az 1. táblázat segítségével becsülhetjük. A foszfor- és káliumtrágyákat ősszel, a nitrogént tavasszal, a talajmûvelés előtt adjuk ki. A tavaszi nitrogén 30–40%-ának kijuttatását a szárba indulás kezdetére halaszthatjuk. Ezzel a fehérjetartalom növelhető.
Vetőmag, vetés
A zab vetőmag előkészítésénél figyelmet érdemel a bugában a szemek jelentősen eltérő nagysága és csíraképessége. Ezért nagyon fontos az osztályozás, melynek során el kell távolítani az ún. kettős szemeket is, melyek csak látszólag nagyok, mivel két szemet borít a toklász. A csupasz zabnak kisebb a csirázási százaléka, mivel a csupasz szemek sérülékenyebbek.
A tavaszi zabot tavasszal mihelyt lehet, el kell vetni, nem szabad kockáztatni a tenyészidő eltolódását, mivel később a túlzott meleg és a károsítók fokozott jelenléte csökkenti az eredményességet. A zab vernalizációs hőmérsékletigénye 0–8 °C. A kivetendő csiraszám 4,8–5,0 millió hektáronként, 3–5 cm mélyre, gabona sortávra. Az elvárható csírázási % legalább 90%.
Növényvédelem
A kalászosok között a zab az a növény, amely leginkább megfelel az ökológiai növénytermesztés feltételeinek, de ha nagy termésekre törekszünk, szükség lehet hatékonyabb védekezésre is.
Jó gyomelnyomó képessége miatt a gyomirtására sokszor nincs is szükség, vagy az nem jelent komoly problémát, ha a terület jó kultúrállapotban van. Főleg kétszikû gyomok jelentkezhetnek, melyek szelektív, hormonhatású szerekkel posztemergensen jól irthatók. Az egyszikû gyomok, muharfélék, kakaslábfû, vadzab posztemergens védekezése nem megoldott. Ezen gyomok ellen preventíven védekezhetünk, illetve ilyen gyomokkal fertőzött táblára ne vessünk zabot. Betegségei közül legveszedelmesebb a vörös levélvírus (red leaf vírus), mely nálunk nem gyakori, és védekezni ellene csak vektorai irtásával lehet. Rozsdabetegségei között legveszélyesebb a koronás rozsda (Puccinia coronata), károsíthatja a szár- vagy feketerozsda (Puccinia graminis ssp. avenae). Speciális kórokozói a porüszög (Ustilago avenae) és a fedett üszög (Ustilago levis), de ezek nálunk eddig jelentősebb kárt nem okoztak. A lisztharmat, a fuzáriózis és a helmintospórium a búzánál és árpánál kevésbé károsítja. A fenti betegségek ellen állománypermetezéssel, illetve megelőzésként a megfelelő csávázószerrel védekezhetünk.
Kártevői közül leggyakrabban a vetésfehérítő jelenik meg, mely elleni alkalmazott inszekticidek egyéb rovarkártevők (fritlégy, gabonafutrinka, poloskák, szipolyok, kabócák) ellen is hatásos. Nagymértékû levéltetû- gradáció esetén speciális, levéltetû elleni szereket válasszunk. A fonálféreg-kártétel ellen vetésváltással, illetve az egyéb gazdanövények elkerülésével védekezhetünk.
Betakarítás, tárolás
Az összes kalászos között a legkésőbb aratjuk. A betakarítás helyes időpontjának megválasztása a buga egyenetlen érése miatt nagy körültekintést igényel. A túl korai betakarítás tárolási, a túl késői pergési problémákat okozhat. A betakarítás optimális időpontjában a buga csúcsán, felső harmadában lévő szemek sárgán érettek, nedvességük megközelíti a 15%-ot, de még nem peregnek. Ekkor a buga alsó harmadában a szemek fehérek, biológiai érésük már bekövetkezett, nedvességük 2–3%-kal nagyobb.
A zabot gabonakombájnnal egy menetben, kíméletesen aratjuk. A rosszul beállított kombájn esetén fellépő szemsérülések csírakárosodást, később avasodást okozhatnak. Fokozottan sérülékenyek a csupasz zabok. Ezeknél kívánatos a kisebb dobfordulat és lehetőleg gumi verőlécek alkalmazása.
Biztonsággal tárolni csak 14,5% nedvesség alatt lehet. A szemtermés aratás után átmenetileg még fokozott élettevékenységet mutat és csak hosszabb idő alatt adja le nedvességét. Ezért néhány napos utóérlelés után a tisztítással együtt alaposan át kell szellőztetni. Ha a betakarítási nedvesség a 16%-ot meghaladja, mesterséges szárítás ajánlott 40–42 °C-on.
A szalmatermés másfél, kétszerese a szemtermésnek. A takarmányozásra szánt zabszalmát szintén gondosan, száraz, szellős helyen kell tárolni.
Felhasznált irodalom:
Antal J.: Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Bp. 2000
Bocz E.et al. Szerk.: Szántóföldi Növénytermesztés, Mezőgazda Kiadó Bp. 1992
Ivány K.–Kismányoky T.–Ragasits I.: Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó Bp., 1994
Koháry E. szerk.: Eleven örökség. Kenyér- és kásanövények a Kárpát-medencében. Agrofórum Kiadó és Nyomda Kft. Bp., 2002
Láng G.: A növénytermesztés kézikönyve. Mezőgazda Kiadó Bp., 1970
Oehminchen, J. szerk.: Pflanzenproduktion Band 2: Produktionstechnik. Verlag Paul Parey Berlin-Hamburg 1986
Palágyi A. szerk.: Az árpa, a rozs és a zab termesztése. Gabonatermesztési Kutató Intézet és Winter Fair Szeged, 1997
Palágyi A.: (2002) Csupasz zab- és árpafajták a nemesítésben és köztermesztésben. Növénytermelés Tom. 51. No 2. p. 233–245.
Radics L. (szerk.): Szántóföldi Növénytermesztés. Szaktudás Kiadó Ház Bp. 2003
A cikk szerzője: Dr. Hoffmann Sándor
