Az alanyhasználat elsődleges célja a szőlő gyökértetû elleni védelem biztosítása. Az alanyok azonban nem kizárólag a filoxéra elleni védelmet szolgálják! Körültekintő megválasztásukkal alkalmazkodni tudunk a termőhely környezeti adottságaihoz, továbbá a kívánalmak szerint befolyásolhatjuk a termőfajta növekedési erélyét, termésmennyiségét, s részben a minőségét is.
Ellenállóság
A kerti szőlő érzékeny a filoxérára, gyökereit csak immunis homokon nem támadja meg a gyökértetû. (A 75–80% kvarcszemcsét tartalmazó talajok többnyire immunisnak tekinthetők.) Elterjedt alanyfajtáink nem teljesen ellenállóak e kártevővel szemben, azonban gyökereik szöveti felépítése és fiziológiai reakciói miatt kellő toleranciával rendelkeznek. Ennek foka a szúrások által okozott elváltozások (nodozitások, tuberozitások) mennyisége és minősége alapján bírálható el. A tûrőképesség megítélésére szolgál az OIV, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal 1–9-ig terjedő skálája. Az 1-es kód a legkisebb, a 9-es pedig a legnagyobb érzékenységet jelenti. Eszerint a V. vinifera a 9-es, a Teleki–Kober 5BB pedig a „kissé érzékeny” 3-as kódszámot kapta. A Vitis riparia és a Vitis cinerea felhasználásával létrehozott Börner alanyfajta rezisztens a filoxérával szemben.
Veszélyt jelenthetnek a filoxéra frissen megjelenő biotípusai! A V. vinifera származású alanyok használata ezért nagyobb kockázatot jelent. Kaliforniában az Aramon × Rupestris Ganzin 1 (V. vinifera × V. rupestris) fajtát sokáig eredményesen alkalmazták, tőkéit nem pusztította el a gyökértetû. Komoly válsághoz vezetett azonban, amikor 1983-ban feltûnt a kártevő új, fertőző biotípusa.
Érdemes kiemelni az alanyok fonalféreg ellenálló képességét is. Ez a tulajdonság a kutatók szerint nem függ össze a származással, illetve a filoxéraérzékenységgel. A Meloidogyne fajokkal szemben a Börner, a Teleki–Kober 5BB, valamint a Teleki–Fuhr S.O.4. megfelelő ellenálló képességgel rendelkezik. Érzékeny viszont a Rupestris du Lot és a Chasselas × Berlandieri 41B.
Említést érdemel alanyaink agrobaktériummal szemben tanúsított ellenálló képessége is. Hazai vizsgálatok szerint a Teleki–Kober 5BB és Teleki 5C fajták a legfogékonyabbak közé tartoznak.
Termőhelyi adottságok
Az alany megválasztásakor elsőként a fajta mésztûrő képességét kell figyelembe venni. Nem szabad azonban megfeledkezi a választandó fajtának a talaj kötöttségével, sótartalmával, a szárazsággal, illetve a nedvességgel szembeni tûrőképességéről. A fajtamegválasztás tehát nagy körültekintést igényel, mivel valamennyi talajtípushoz egyformán jól alkalmazkodó alany nincsen.
A termesztett viniferafajták nem érzékenyek a talaj mésztartalmára, míg az alanyok tûrőképessége széles határok közt változik. A beoltás hatására megváltozik az alany tûrőképessége: az oltvány kevesebb meszet képes elviselni. Meszes talajon a gyenge mésztûrő képességû oltvány levele sárgul, a tőke gyengén fejlődik, s akár el is pusztulhat. A klorózis jelentkezésekor azonban nem szabad megfeledkezi arról sem, hogy a termőfajták érzékenysége is eltérő.
A telepítés sikere érdekében az ültetvénylétesítés előtt feltétlen végeztessünk részletes talajvizsgálatot. A mésztartalom kimutatására számos módszer létezik. A teljes, szénsavas mésztartalomra vonatkozó analízis mellett célszerû a talaj „aktív” mésztartalmára utaló „magyar mészfok” meghatározását is kérni. Az elterjedt Berlandieri × Riparia hibridek mésztûrő képessége általában 33–45 fok közötti.
Kifejezetten mészérzékeny a Riparia portalis, gyenge mésztûrésû a Rupestris du Lot, valamint a Börner. Közepes mésztûrő képességgel bír a Teleki–Kober 125AA, a Teleki–Kober 5BB és a Teleki–Fuhr S.O.4. Nem tekinthető ritkaságnak az 5BB alanyú tőkéken jelentkező mészklorózis. A Teleki 5C jó, a Chasselas × Berlandieri 41B és a Fercal kiváló mésztûréssel rendelkezik. Az 1. táblázatban megtalálhatjuk a 2004-ben kiadott Nemzeti Fajtajegyzék szőlőalanyainak mésztûrő képességét, valamint néhány további értékmérő tulajdonságát.
A mésztartalom mellett fontos ismerni a talaj kötöttségét is. A tömött talajok gyakran levegőtlenek, s a felgyülemlő szén-dioxid a gyökerek pusztulását okozhatja. Meszes, kötött talajokon is általában jól szerepel a Berlandieri × Riparia T.8B.
Jelentősége van a termőréteg vastagságának is. Sekély termőrétegû talajra nem javasolható például a Teleki–Kober 125AA és a Teleki–Fuhr S.O.4.. A Teleki–Kober 5BB e tekintetben kevésbé igényes.
Eltérő az alanyok tápanyagfelvevő képessége. A sajátgyökerû tőkékhez viszonyítva általában magasabb az oltványok káliumtartalma. Megfigyelések szerint a Fercal használata esetén a káliumhiányra érzékeny Zweigelten ritkábban fordul elő K hiánytünet. Eltérések jelentkezhetnek az oltványok leveleinek nitrogén-, foszfor-, magnézium-, kalcium-, mangán- és bórtartalmában. Viszonylag csekély például a bórtartalom a Teleki–Kober 5BB alanyú tőkék levelében. A Fercal a magnéziumhiányra érzékeny.
Szárazságot tûrő alanyokra van szükség azokon a területeken, ahol gyakori az aszály és nincs lehetőség öntözésre. A szárazságtûrő képességet a gyökérzet jellege jól kifejezi. A nagyméretû, mélyre hatoló, vastag, húsos gyökérzetû fajták általában jól viselik az aszályt. Az alany befolyásolja a tőke vízforgalmát, a farész vízszállító képességét is. A vízfogyasztás mértéke egyúttal a levélfelület nagyságával is szoros összefüggést mutat. Aszályra hajlamos területeken a Teleki–Kober 5BB és a Fercal használatával csökken a vízstressz veszélye. Nehezen tûri viszont a hosszan tartó szárazságot a Teleki–Fuhr S.O.4. és a Riparia portalis.
Nem csak a szárazság, de a talajban felgyülemlő víz is káros lehet. Termőfajtáink saját gyökéren jobban elviselik a túlzott nedvességet, mint alanyon. A Teleki–Kober 5C, valamint a Teleki–Fuhr S.O.4. e tekintetben egyébként elfogadható tûrőképességû. Kiemelkedő a Solonis × Riparia 1616 C nedvességtûrése. Az alanyok sótûrő képességében is lényeges eltérések figyelhetők meg. Hazánkban ennek nincs nagy jelentősége, hiszen sós talajokra nem telepítünk szőlőt.
Az alanyok kedvező hatásait filoxéramentes homoki szőlőkben is hasznosíthatjuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy fagyveszélyes területeken ez kockázattal jár: hideg teleken az oltvány nemes része teljesen elfagyhat. Az ilyen lehûlések után a saját gyökerû tőkék egyszerûen újranevelhetők, viszont az oltványokból legfeljebb az alany fakad ki.
Növekedési erély
Az oltványok, különösen a Berlandieri × Riparia hibridek növekedési erélye megelőzi a saját gyökerû vinifera fajtákét. A szőlő növekedési erélyét az alany és a nemes sajátosságai, továbbá a termőhely ökológiai adottságai befolyásolják. Egyazon oltványkombinációjú szőlőtőke különböző termőhelyi körülmények között eltérően növekedhet.
Gyenge növekedést kiváltó alany használatakor általában kisebb az elrúgás mértéke, s fokozódik a termőképesség. Az ilyen alanynak bőtermő, generatív túlsúlyra hajlamos nemessel való összeoltása semmiképpen sem javasolható, mert a nagy termések miatt a növény hamar legyengül. Szintén rossz választást jelent az erőteljes növekedésû alany és az elrúgásra hajlamos termőfajta párosítása. Ez esetben kis hozamra, vegetatív túlsúlyra számíthatunk. Jó vízellátottság, nitrogénbőség és kedvezőtlen virágzáskori időjárás hatására a terméskiesés tovább fokozódik.
Az oltvány növekedési erélye befolyásolja az ültetvényszerkezet kialakítását és a termesztéstechnológiát. Csak viszonylag erős növekedési erélyû alany használatával lehetséges nagyobb tőkeforma kinevelése és fenntartása. Széles sortávolságú ültetvények kialakításához ezért célszerû ilyen fajtát választani.
Erősen növő alanyon a termőfajtát többnyire hosszúra kell metszeni, illetőleg viszonylag nagy terhelésben kell részesíteni, különben nem tudjuk fenntartani a földbeli és a föld feletti részek egyensúlyát. Gyepesíteni csak olyan ültetvényekben érdemes, ahol a takarónövény nem veti vissza túlságosan a tőke növekedését. A zöldmunkák és a növényvédelem kivitelezésére is hatást gyakorol az alany. Túlzottan erős hajtásnövekedés esetén fokozott zöldmunkára, a gombás betegségek fokozódó veszélyére kell felkészülni. Környezetkímélő, ill. biotermesztés esetén alaposan meg kell fontolni az alanyhasználatot. Helytelen döntés a gazdálkodás sikerét veszélyeztetheti.
Kifejezetten erős növekedésû a Teleki–Kober 5BB, a Teleki 8B, valamint a Berlandieri × Rupestris 140 Ruggeri. Erős növekedéssel jellemezhető a Teleki-Kober 5C, a Teleki-Fuhr S.O.4., a Chasselas × Berlandieri 41B és a Fercal. Erős hajtásnövekedést vált ki a rövid tenyészidejû Riparia portális, valamint a Rupestris du Lot is. Utóbbi hibája azonban, hogy a tenyészideje hosszú, vesszői rosszul érnek be, ezért hazai felhasználásra nem javasolható. A Teleki–Kober 125AA fajta a közepes, a Solonis × Riparia 1616 C pedig a gyenge a növekedési erélyû kategóriába sorolható. Az alany és a nemes közötti növekedésbeli eltérésekre utal az oltásforradás helyén jelentkező rávastagodás.
Termésmennyiség és -minőség
Az alanyhatás szembetûnő a fürtátlagtömeget, illetőleg a termésmennyiséget illetően. A minőségben jelentkező eltérések ezzel ellentétben gyakran nem számottevőek. Az alanyok a saját gyökerû termőfajtához viszonyítva általában nagyobb termés adnak.
Az alanyhatás befolyással lehet a termőre fordulás idejére. Gyenge fejlődésû alany használatával később fordíthatók termőre a tőkék. Az alanyok kihatnak a termésérés idejére is. A Riparia portalis korán; a Rupestris du Lot pedig későn érleli a nemes fajta termését. A nagy hozam szintén érést késleltető hatású. Sokszor ez tapasztalható a Teleki–Kober 5BB alanyú tőkéknél. Az érésben megfigyelhető eltérések gyenge évjáratokban jelentősek lehetnek.
Az alany mustfokra gyakorolt hatása általában csekély. Több vizsgálat utal mégis arra, hogy bizonyítható az alanyok kedvező befolyása. Villányi kísérletek szerint a Teleki–Fuhr S.O.4. fajtával nagy fürttermés mellett kiemelkedő mustfok érhető el. Egri kutatók az alanyok cukorhozamra gyakorolt hatását is bizonyították. Megállapításuk szerint a Teleki–Kober 5BB alanyú oltványok – nagy termésük miatt – magas cukorhozammal jellemezhetők. A titrálható savtartalom alakulásában ritkán figyelhetők meg szignifikáns eltérések. Egri tapasztalatok szerint különbségek léphetnek fel a mustok borkősavtartalmában: kisebb az arányuk a Teleki 5C és a Riparia portalis alanyú tőkék termésében. Egyes alanykísérletekben tett megállapítások szerint a gyengébb növekedésû fajtáknál alacsonyabb a titrálható savtartalom.
GM-alanyok
Jelenleg nem állnak rendelkezésre genetikailag módosított (GM) alanyfajták, azonban számos törekvés, kísérlet irányul előállításukra. Nemesítésük egyik legfontosabb célja a vírusokkal szembeni ellenálló képesség biztosítása. Elsőként a fertőző leromlás elleni rezisztencia kialakításával próbálkoztak. Ehhez a vírus fehérjeburkának genetikai anyagát használták fel. A kutatók az alany ellenálló képességét a köpenyfehérje kialakításáért felelős gén által előidézett keresztvédettségi reakcióval kívánták biztosítani. A beépített gén gondoskodik arról, hogy a vírus fehérjeburkának az anyaga a fertőzés megléte nélkül is termelődjön. A fehérjeburok önmagában veszélytelen, de megvédi a növényt a vírus fertőzésétől. A további nemesítési cél az, hogy minden gazdaságilag jelentős vírussal szemben kialakítsanak ellenálló képességet.
A módszer számos kételyt, kérdést vet fel. Kérdéses például, hogy a genetikailag módosított alany és hagyományos termőfajta alkalmazása esetén a bor génmanipulált terméknek minősül, vagy sem. Az előállítás nehézségei és a fogyasztók elutasító magatartása miatt a GM-alanyok általános elterjesztése minden bizonnyal nem várható a közeljövőben. Ettől függetlenül megállapítható, hogy a vírusokkal szemben rezisztens alanyok alkalmazása szőlészeti és környezetvédelmi szempontból egyaránt előnyös volna.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az alanyfajták eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, melyek jelentős mértékben befolyásolják a termőfajta teljesítményét. Az alany megválasztása során figyelembe kell venni a termőhelyi sajátosságokat és a fajta ellenálló képességét. További lényeges szempont, hogy összhang alakuljon ki az oltványtőke termésmennyisége és hajtásnövekedése között.
A cikk szerzője: Dr. Zanathy Gábor
