A most következő cikk a Mezőgazdasági Gépesítési Intézetben végzett kapcsolódó katatások eredményeit, valamint a nemzetközi szakirodalomban található legfontosabb megállapításokat együttesen tartalmazza.
A fejés módja, fejési technológia
Osteras számítása szerint az állomány tőgyegészségügyi gondjait 16–45%-ban a gépi fejéssel és a fejéstechnológiával kapcsolatos tényezők okozzák. Fell és Richards jelentősnek találta a következő tényezők hatását a tőgygyulladásra: a fejőkészülékek száma, a vákuumszint, a szabályozó szelep mûködése, a vákuumvezetékek szûkületei bonyolultsága, a vákuumszint, a fejőgumi tisztasága, a fejőgumi elhasználódottsága, a pulzátorok hibái, a fejési mûveletek, fals levegő beszívása a kelyhek felrakásakor, ill. levételekor, a vakfejés időtartama.
A témával foglalkozók többsége a tőgy jó előkészítését fontosnak ítéli, – a tőgyek tisztaságától függően –, azonban törekedni kell a száraz előkészítésre, amely elsősorban a tőgybimbókra és azok közvetlen környezetére terjedjen ki (Facsar, Achler és Haschka, Takátsy). Terjedőben van a fejés előtti bimbófertőtlenítés, elsősorban az ún. „környezeti baktériumok” fejés előtti elpusztítása érdekében (Kemp). Az első tejsugarak kifejését a források többsége fontosnak tartja (Achler és Haschka, Bíró). A mûveletet tiszta kézzel végezzük, különben a kézérintéssel átvisszük a tőgypathogéneket az eddig fertőzésmentes tőgyekre, tőgynegyedekre.
A gépi utófejést a szakemberek többsége ma már ellenzi, egyrészt, mert az állat hozzászokik az utófejéshez, és később utófejés nélkül nem adja le a tejet. Másrészt az utófejés növeli a fejési időt, így a fejőgép hosszabb ideig veszi igénybe a bimbókat, a kelyhek meghúzásakor pedig jelentős mennyiségû, ún. „fals” levegő szívódhat a fejőkelyhekbe (Hamann, Bak és Tóth, Glough).
A fejést követő bimbófertőtlenítés meghatározó jelentőségû a tőgygyulladás megelőzésében, mivel hatásaként csökkent a tőgypatogén csírák száma a bimbók felületén, és ezáltal az új fertőzési arány is csökken (Horváth; Kemp; Bíró).
Whittlestone; Galton et. al.,; Bak és Bolyós; a masztitisz megelőzése érdekében javasolja: a) a jó tőgymasszázst, b) a kevés folyóvizes tőgymosást, c) a próbacsészék használatát, d) a fejőkelyhek azonnali levételét, amint a tejfolyás 0,2 kg/percre csökken, e) a fejés után a tőgybimbók fertőtlenítését hatásos fertőtlenítő oldatba mártással.
A tőgyfertőzés terjedésénél mind a fertőzött tőgynegyedből származó tej, mind a bőrelváltozásokból eredő váladék igen jelentős források. A fertőzésátvitel csökkentésének megakadályozására, a közös tőgytörlő ruhák helyett, az egyszeri használatra gyártott tőgytörlő papírt ajánlják, vagy a törlőruhák, tehenenkénti, minden fejés utáni kifőzését.
A fejő kezének hatékony fertőtlenítése igen nehéz. A fertőtlenítő oldatba mártott kézről, törléses módszerrel, a minták 95%-ban mutattak ki staphylococcusokat. Ezért ajánlják, hogy a fejő gumikesztyût viseljen. (Kingwill; Cowhig)
A fejőberendezés néhány részegységének hatásai
A tőgygyulladás megelőzésének fontos eszköze a fejőberendezés rendszeres mûszeres ellenőrzése, karbantartása, fertőtlenítése (Horváth; Hamann és Reichmuth). A mai fejőberendezések többsége tőgykímélő kialakítású, a tőgybetegség forrása a hibás üzemeltetés (Noorlander et.al; Tóth és Bak; Németh; Hamann és Mein; Osteras).
A fejőberendezések mûszeres ellenőrzését, karbantartását a nemzetközi normákkal összhangban kell végrehajtani, az eredményeket írásban kell rögzíteni (Tóth; Bak és Bolyós; Márkus; ASAE Standards; ISO Standards).
Baines a tőgypatogén kórokozók terjedésében a hirtelen vákuumingadozásnak tulajdonít nagy jelentőséget. Pier és munkatársai a vákuum káros hatását a tőgybimbón röntgenfelvételekkel bizonyítja.
Tóth megjegyzi, hogy ma, a tőgyegészségügyi munkában a hangsúly a fejés hibáinak kiküszöbölésére esik, ugyanis nincs elegendő pénz a tartástechnológiai változtatásokra.
A fejőberendezés az új tőgyfertőzések arányát a következőképpen befolyásolhatja (Tóth; Flückiger; Fransworth et. al.,; Nytham; O'Callaghan et. al; Hamann és Mein):
• fel nem derített, fertőző tőgygyulladásban szenvedő tehén teje, szennyezi a fejőkészüléket, és a fejőgumikon maradó tejmaradvánnyal megfertőzi a fejésben utána következő egészséges teheneket (kontakt fertőzésátvitel),
• adott tehénnél a kórokozókat is ürítő, beteg, tőgynegyed teje, a fejés során megfertőzi az egészséges tőgynegyedeket (keresztfertőzés),
• a fejőgép rendellenes mûködése vagy helytelen használata a bimbóvégek sérülése miatt, hajlamosítja a tőgynegyedeket a tőgygyulladásra (tőgystressz),
• a fejőkészülékben lévő, tejrészecskéket, baktériumot is tartalmazó levegő (aeroszol), tőgyirányú áramláskor, fertőző baktériumokat juttathat a tőgybimbó felületére, a bimbómedencébe (tőgyirányú áramlás fertőzésátvitele).
Katona két hazai tehenészetben végzett vizsgálatai szerint a gyakori véres tej oka az ott használt fejőberendezésben mért, 72–74 kPa vákuum volt. Hasonló eredményekre jutott Murphy; továbbá Neave et. al; Brandsma et. al. is.
Bánházi és Schmidt et. al. szerint a tejvezetékek belső átmérője, hossza, a kollektor vagy más szerkezeti részek áramlástanilag helyes kiképzése, a fojtóhatást okozó szûk keresztmetszet vagy turbulenciát okozó törések a vákuumesést lényeges mértékben befolyásolják. Az egyes szerkezeti elemek vákuumesést eredményező szerepe a nagyobb folyadékáramlás (nagyobb fejési sebesség) esetén fokozottabban jelentkezik.
Thiel et. al., Sörensen, Stanley et. al. szerint, a tejvezetékes fejőberendezés olyan dinamikus rendszer, amelyben az állandóan váltakozó tej- és levegőáramlás ellenére lehetőleg állandó nyomásviszonyokat kellene fenntartani. Ez csak akkor érhető el ha a berendezés egyes részei, a vákuumszivattyú, légtartály, szabályozó szelep, pulzátor, a tejmérő, a tejtömlők átmérője, a tejcsapok rendszere, tejvezeték, tejgyûjtő, tejszivattyú és a kollektor levegőbeeresztője a fejt állomány tejleadásának megfelelően méretezett.
Noorlander kimutatta, hogy a tejvezetékes fejőgéppel fejt tehenek teje lényegesen nagyobb sejttartalmú volt, mint a sajtáros gépekkel fejt tej. A tőgy egészségi állapota és a vákuumstabilitás közötti összefüggést számos sajtáros és tejvezetékes fejőberendezéssel felszerelt gazdaságban is megállapították. Szoros korrelációt talált a masztitisz-próbák eredménye és a vákuumingadozás között. Minél nagyobb volt a vákuumingadozás az üzemben levő berendezésben, annál több volt a pozitív masztitiszreakciót adó tehén.
A pulzátor-jelleggörbe alakját a pulzátor szerkezeti sajátosságai, elsősorban a levegőt átbocsátó keresztmetszetek határozzák meg. Bánházi vizsgálatai szerint a jelleggörbe módosul, ha a pulzátor beállítása és a beépítési mód megváltoztatásával a pulzátortér térfogata változik. A tejtérbeli vákuumgörbét a pulzátor nyomásváltozásának jellegén kívül a fejőgumi rugalmassága, a készüléken keresztül áramló folyadék mennyisége, az áramlásban részt vevő terek (fejőkehely tejtere, a kollektor tejtér) nagysága, a levegőbeáramlás mértéke és más tényezők befolyásolják, de a pulzátor jelleggörbéje ebben kiemelkedő szerepet játszik.
Noorlander különböző gazdaságokban tőgygyulladást gyakrabban állapított meg ott, ahol a pulzátorok hibásak voltak. Ezekben a gazdaságokban a tőgyegészségügyi helyzet új pulzátorok üzembehelyezésével megjavult. A hibás pulzátorok diagramja azt mutatta, hogy a szívásütem rövid volt, a szorító ütem hosszú, az ütemek közötti átmenetek pedig igen élesek voltak. A nyomásátmenetek megfelelő beállítását hangsúlyozzák mások is (Whittlestone; Tóth; Mein et. al, Mein et. al.)
A szívási ütem meghosszabbítása, a tőgybimbók nagyobb mechanikai terhelésével jár együtt. Minél hosszabb a szívás, annál rövidebb a bimbó hegyének és felületének tehermentesítése a vákuumhatás alól. A 66/33%-os szívás/szorítás ütemben mûködő fejőgépek esetén a tőgybimbók hegyében vérpangást, tömött állományt, ill. a tőgygyulladások gyakoribb fellépését figyelték meg (Whittleston). Bratlie és mtsa szerint az általuk használt fejőgépeknél a szívás/szorítás 80/20% volt és ezek a tőgyfelületen mikroszkóposan felismerhető elváltozásokat nem okoztak. Egyes tehenek bimbómedencéjében azonban pontszerû vérzéseket találtak a levágás után (Whittleston és Olney).
A fejőgép percenkénti ütemszáma sem közömbös a tőgy egészségére. Több szerző egybehangzó véleménye szerint 45–60 percenkénti ütemszám nem káros a tőgyre. A percenkénti 60–75-ös ütemszám tőgybimbó-elváltozásokat és a tej sejttartalmának emelkedését okozta. Ha az ütemszám 110-re emelkedik, a tőgybimbók felületén nagyobb mechanikai terhelés érvényesül. Ebben az esetben az ütemek közötti átmeneti szakaszok megnőnek, az ütemváltások erőteljesebbek lesznek, a vákuum a tőgybimbó alatti térben jelentősen csökken, az állatok fejés közben nyugtalankodnak, fájdalmat jeleznek (Whittlestone és Olney; Bratlie at. al,.).
Tóth szerint a fejőgumi kívánatos belső átmérője 22–24 mm. Noorlander a fejőgumi átmérőjének optimumát 19 mm-ben jelöli meg. A gyakorlati szakemberek a nagyobb méretû gumikat választják szívesebben. Ezeknek a tágabb gumiknak nagyobb ugyan a szívóhatásuk, de a tőgy szöveteit sokkal jobban terhelik (Tóth).
Bizonyos típusú fejőgumik használata esetén a tőgygyulladások gyakrabban fordulnak elő, mint másoknál. Dodd és mtsai szorosan illeszkedő, rugalmas, extrudált fejőgumit és egy kevésbé rugalmas és nagyobb belső átmérőjû-, keményebb szájadékú formagumit hasonlítottak össze. Az utóbbi több tőgygyulladásos esetet idézett elő. Katona vizsgálataiban a halmozottan jelentkezett tőgygyulladások és a kóros tőgybimbó-elváltozások egyik faktorát a deformált fejőgumikban találta meg.
A tőgygyulladást kiváltó tényezők között a fejési higiénia szabályainak be nem tartása is szerepet játszik. Ha a fejő nem ismeri kellően a fejőgépet vagy a gépi fejés egymás utáni munkamûveleteit nem végzi el, ez végül is a tőgy károsítását és egyben a termelt tej minőségi és mennyiségi csökkenését eredményezi (Tóth; Sandholm et.al.; Murphy).
Weigt és Frerking két, súlyos tőgygyulladásjárvány lefolyását ismerteti. Kiderült, hogy a rosszul tisztított fejőgépek okozták a tőgygyulladást. A beteg tőgynegyedekből azonos kórokozókat tenyésztettek ki, mint a fejőgép egyes részeiből. Tapasztalataik szerint a fejőgumi szájrésze a karima alatt, a rövid tejtömlő, a kollektor a hosszú tejtömlő a tőgygyulladást okozó csírák „lakóhelye” lehet.
Kunter megállapítja, hogy a tehenészeti dolgozók szakmai nevelésével, a tisztaságra és a gondos munkára való oktatásukkal is foglalkoznunk kell. A képzetlen fejőszemélyzet a fejőgépek révén a tehenek tőgyegészségügyi helyzetét, így a tej minőségét is veszélyezteti.
A vakfejés, amely gyakran beteggé teszi a tehenet, bekövetkezhet:
• ha az első tőgynegyedek tejhozama kisebb (mint a hátsóké), ezért szimmetrikus fejésnél az első tőgynegyedekben relatív vakfejés alakul ki (Tóth),
• helytelen munkaszervezés vagy hanyagság miatt a fejő a kelyheket a tőgyön hagyja, miután a tej már kiürült valamennyi tőgynegyedből (Düring; Tóth),
• vakfejés kialakulhat a tőgy teljes kiürülése alatt is. A fejés végén, amint a tejfolyás mérséklődik, a bimbók jobban beszívódnak a kelyhekbe. A fejőkelyhek felcsúszása a tőgybimbókon a fejőkészülék (a kollektor) súlyától, a fejőgumi alakjától, méretétől függ (Horn és Wichcox; Noorlander et. al.,; Tóth,).
Dodd és mtsai vizsgálatai során az első laktációban lévő tehenek egy csoportját négy percig, a másik csoportját nyolc percig fejték. A tőgygyulladásos esetek a 8 perces csoportban sokkal gyakrabban fordultak elő, jóllehet a 4 perces csoport teheneit a rövid fejési idő alatt nem is fejték ki tökéletesen.
A kutatók egész sora (Rehm; Kunter; Dodd et. al) hangsúlyozza a bimbó hegyén tapasztalható elváltozásoknak, a bimbócsatornahám kitüremkedésének, a bimbó elszíneződésének nagyobb gyakoriságát a sûrûn megismétlődő és hosszabb ideig tartó vakfejések hatására. A vakfejésnek kitett tőgybimbókban bővérûséget és szöveti vizenyőt találtak (Hamann;). Ezenkívül a bimbócsatorna hámrétegének a megvastagodása is valószínûleg a vakfejés következménye. Feltételezik, hogy ennek a behatoló csirákkal szembeni védekezésben van szerepe. Ha a tőgyet erősebben terhelik fejőgéppel, akkor a hámréteg nagyobb mértékû pikkelyes leválása észlelhető. Baier vizsgálatai szerint vakfejés hatására a tej sejtszáma nő.
Az utófejés automatizálásának elveit Frommhold és Wehowsky részleteiben is ismerteti. A hibás automatizálás hatásait Hillerton és Winter elemzi.
A gépi fejés során a tőgy szakszerû tisztítása és fertőtlenítése a tőgygyulladások megelőzése szempontjából igen fontos. Ezzel a tej mikróbás szennyezettségét és a fejés alatti fertőzésátvitel esélyét lehet csökkenteni (Katona; Ivancsics et. al.,; Pankey et. al.,; Wesen és Schultz).
Hopkirk a fejőkészülék légbevezető furatának eltömődése következményeként a tejben a leukociták növelt mennyiségét és a tőgygyulladás növekedett arányát tapasztalta.
A cikk szerzője: Dr. Bak János
