A számítógépes szaktanácsadási rendszer a növénytermesztő szakemberek rendelkezésére álló tápanyagforrások ésszerû és gazdaságos felhasználásához kíván segítséget nyújtani. A 30 legfontosabb szántóföldi növény új trágyázási szaktanácsadási rendszerét az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Budapest, és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet Martonvásár szakemberei dolgozták ki.
A 38 legfontosabb szántóföldi zöldségnövény új, környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszere a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék (növényblokk), valamint az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Budapest, és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet Martonvásár (talajblokk) vezette 10 tagú konzorcium 2003–2004. évi munkájának eredménye.
A környezet- és költségkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer négy mûtrágyázási szinten ad szaktanácsot: 1) minimum; 2) környzetkímélő; 3) mérlegszemléletû; 4) integrált növénytáplálási szint. A minimum növénytáplálási szinten PK-trágyázást a jó és annál magasabb ellátottságokon, a környezetkímélő növénytáplálási szinten az igen jó és annál magasabb PK-ellátottságtól nem javaslunk. Amennyiben ezt a trágyázási gyakorlatot folytatjuk, a közepes PK-ellátottságot fogjuk elérni, ill. fenntartani. A mérlegszemléletû és az integrált növénytáplálási szinteken az ellátottsági kategóriától függő szorzószámok nagyobbak, és még az igen jó PK-ellátottságon is javaslunk csökkentett mennyiségû PK-trágyázást. E két növénytáplálási szinten a jó PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása a cél. Túlzott PK-ellátottsági szinten viszont már egyik változatban sem javaslunk PK-trágyázást. Ugyanakkor, még a legmagasabb, az integrált növénytáplálási szinten is jóval alacsonyabbak a javasolt adagok, mint az intenzív (MÉM NAK, 1979) szaktanácsadási rendszer ajánlásai, különösen is a jó, igen jó, és túlzott talaj PK-ellátottsági szinteken.
Az 1) és 2) változatok (minimum, ill. környezetkímélő mûtrágyázási ajánlások) célja a legnagyobb jövedelmet biztosító termésszintek (a maximális termésszint mintegy 95%-a) biztosítása a közepes talaj PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása útján. A 3) és 4) változatok (mérlegszemléletû, ill. integrált mûtrágyázási ajánlások) nagyobb adagokkal, de továbbra sem intenzív mûtrágyázással a maximális terméseket célozza meg. Ezt a gyakorlatot javasoljuk a vetőmagtermesztésben, és pl. a minőségi búzatermesztésben is. Feltétel ugyanakkor, hogy az érintett terület ne tartozzon a környezeti szempontból különösen érzékeny területek közé. A rendszer mûtrágyaigényt csökkentő tényezőként figyelembe veszi a korábbi szervestrágya-kijuttatást, a pillangós előveteményt, az elővetemény betakarításának időpontját, az elővetemény területen maradó melléktermésének tápanyagtartalmát, stb.
Az 1 ha-ra javasolt N-, P2O5-, és K2O- hatóanyag mennyiségeket (x) a program az alábbi képlet szerint számolja:
x = (T × Ft × sz) ± K, ahol
T= tervezett termésszint, t/ha; Ft = tervezett termésszinthez tartozó fajlagos tápelemigény; sz = a talaj tápelemellátottsági kategóriától függő szorzószám; K = korrekciós faktor.
A környezetkímélő, valamint az intenzív trágyázási szaktanácsadási rendszer alapelveinek összehasonlítása:
Figyelembe véve az utóbbi 10–15 év hazai tápanyag-gazdálkodásának kihívásait, a mûtrágyaár-támogatások megszüntetését, a megszigorodott gazdasági környezetet, a korábbi szaktanácsadási módszerek értékeit megőrizve dolgoztunk ki a 30 legfontosabb szántóföldi, ill. 38 szántóföldi zöldségnövény makro- és mikroelem-trágyázási rendszerét. A korábbi intenzív (MÉM NAK, 1979, „kék füzet”) rendszer történelmi küldetést töltött be, amikor talajok PK-ellátottságának gyors javítását, és az élelmiszer-ellátás biztonságát mint fontos stratégiai cél elérését biztosította. Mezőgazdaságunk nem kis részben ma is az akkor felhalmozott PK-tápelemtőkét hasznosítja. Az új, és a korábbi szaktanácsadási rendszerek filozófiájának eltéréseit az 1. táblázatban foglaltuk össze.
Szaktanácsadási rendszerek ajánlásainak tesztelése kisparcellás szabadföldi kísérletekben
2003/2004-ben az IMPHOS (Nemzetközi Foszfor Intézet) támogatásával hároméves program keretében szabadföldi kísérletekben megkezdtük a környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerünk, valamint az intenzív tápanyagellátást elősegítő, ill. egyéb szaktanácsadási rendszerek ajánlásainak összehasonlítását. Az első évben mindhárom kísérletben nitrogénre és foszforra igényes, káliumra kevésbé igényes őszi búzát termesztettünk. 2004/2005-ben kukoricát, 2005/2006-ban tavaszi árpát vetünk a kísérletekben. Az első kísérletet Balatonszentgyörgyön Ramann-féle erdőtalajon, a másodikat Mezőkövesden réti talajon, a harmadikat Nagyhörcsökön mészlepedékes csernozjom talajon állítottuk be. Az első évben őszi búza alá javasolt mûtrágyaadagokról, a kapott szemtermés-mennyiségekről a 2–4. táblázatok tájékoztatnak.
A) Balatonszentgyörgy. Ramann-féle barna erdőtalaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: homokos vályog; pHKCl= 6,45; CaCO3-tartalom= 0%; szervesanyag-tartalom: 1,62%; N-ellátottság: gyenge. AL-P2O5: 107 mg/kg; P-ellátottság: közepes; AL-K2O: 156 mg/kg; K-ellátottság: jó. Elővetemény: 2,2 t/ha repce, a szalmát alászántották. Tervezett termésszint: 5,0 t/ha őszi búza.
A kísérlet első 6 kezelése egy klasszikus hiánykísérlet. Ezzel célunk a rendszerek által megállapított NPK-ellátottsági kategóriák helyességének az ellenőrzése volt. A 7. és 8. kezelések háromévi P előretrágyázást jelentenek, tehát a következő két évben ezek a percellák foszfortrágyázásban nem részesednek. Az 5. és 6. kezelésekben évente, az őszi alapmûvelés előtt adjuk ki a foszfort az adott növény alá.
A kísérletben 2,4 t/ha N-hatást, 0,6 t/ha P-hatást és 1,0 t/ha K-hatást mértünk. Az NPK hatások jól követték az általunk megadott NPK-ellátottságokat. Ez alól talán a káliumellátottság volt a kivétel. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a kísérlet sajnos viszonylag heterogén területre került: a nyugati felén alacsonyabbak voltak az NPK ellátottságok, mint a keleti felén. A heterogenitásra utal a nagy SzD5% (1,28 t/ha) (2. táblázat).
Mindenképpen figyelemre méltó, hogy az MTA TAKI - MTA MGKI-2 (környezetkímélő szint) a MÉM NAK intenzív ajánlás 56%-ának megfelelő összes NPK kijuttatásával a MÉM NAK rendszerével azonos termésátlagot eredményezett, teljesítve a rendszer megalkotásakor megfogalmazott célt: a lehető legkisebb NPK-adagokat juttassuk ki úgy, hogy közben a termésbiztonságot, a potenciálisan nagy termésszinteket ne veszélyeztessük (2. táblázat).
B) Mezőkövesd. Réti talaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: agyagos vályog; pHKCl= 4,49; CaCO3 tartalom= 0%; szervesanyag-tartalom: 3,43%; N-ellátottság: jó. AL-P2O5: 38 mg/kg; P-ellátottság: gyenge; AL-K2O: 209 mg/kg; K-ellátottság: igen jó. Elővetemény: 3,0 t/ha napraforgó, a szárat alászántották. A terület vetés előtt 2 t/ha meszezésben részesült. Tervezett termésszint: 5,5 t/ha őszi búza.
A kísérlet klasszikus hiánykísérlet részében 0,4 t/ha N-hatást, 0,8 t/ha P-hatást és 0,0 t/ha K-hatást kaptunk. Az NPK-hatások a balatonszentgyörgyi kísérletnél is jobban igazolták az általunk megadott NPK-ellátottság helyes voltát. A 2003/2004. évi időjárás az őszi búzára igen kedvezően alakult. Ezt igazolja a kísérlet átlagában kapott 10,6 t/ha-os termésszint is (3. táblázat).
A balatonszentgyörgyi kísérlethez hasonlóan, az MTA TAKI - MTA MGKI-2 kezelés közel feleannyi NPK felhasználásával azonos termést biztosított, mint a MÉM NAK intenzív ajánlása (3. táblázat).
C) Nagyhörcsök. Mészlepedékes csernozjom talaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: vályog; pHKCl= 7,1; CaCO3 tartalom= 3,9%; szervesanyag-tartalom: 2,95%; N-ellátottság: közepes. AL-P2O5: 90 mg/kg; P-ellátottság: gyenge; AL-K2O: 167 mg/kg; K-ellátottság: jó. Elővetemény: 2,0 t/ha őszi búza, a szalma lekerült a területről. Tervezett termésszint: 6,0 t/ha őszi búza.
A kísérlet klasszikus hiánykísérlet részében 2,3 t/ha N-hatást, 1,0 t/ha P-hatást és 0,4 t/ha K-hatást kaptunk. Az NPK-hatások szintén jól igazolták az általunk megadott NPK-ellátottság helyes voltát (4. táblázat).
Az előző két kísérlethez hasonlóan a 10. kezelés a MÉM-NAK ajánlásához viszonyítva 55% összes NPK-hatóanyag felhasználásával, azonos termést eredményezett. Úgy tûnik ugyanakkor, hogy a 2004-es csapadékos évjáratban, a minimum szinten javasolt N-adag mindhárom kísérleti helyen kevésnek bizonyult. A gazdálkodóknak mindemellett a környezetkímélő adagokat ajánljuk inkább (4. táblázat).
A 3 IMPHOS kísérlet átlagában legnagyobb termést a Talajerő kkt. szerinti kezelésben (7,71 t/ha) és az MTA TAKI-MTA MGKI-3 (mérlegszemléletû) kezelésben (7,51 t/ha) kaptunk. Ugyanakkor, szintén a 3 IMPHOS kísérlet átlagában, a legnagyobb jövedelmet Sulyok Dénes, Debreceni Egyetem ATC számításai szerint az MTA TAKI-MTA MGKI-3 (mérlegszemléletû) kezelésben (99 ezer Ft/ha), és az MTA TAKI-MTA MGKI-2 (környezetkímélő szint) kezelés (95 ezer Ft/ha) eredményezett.
Az első évi őszibúza-eredmények igazolják az MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélő szaktanácsadási rendszer alapelveinek, mûtrágyaadag-számítási módszerének helyességét. Mivel az a hazai szabadföldi trágyázási kísérletek adatbázisán kapott összefüggéseken alapul, az ajánlások a lehető legkisebb adagok kijuttatásával biztonságos termelést, nagy termések elérését teszik lehetővé.
A cikk szerzője: Németh Tamás
