A megelőzés elvére épülő értékelés célja adott munkahelyi vizsgálat során annak feltárása, hogy milyen jellegû, kimenetelû (súlyosságú) és bekövetkezési valószínûségû veszélyek jelentkeznek, illetve, hogy ezek milyen mértékben és módon csökkenthetőek vagy küszöbölhetőek ki.
Napjainkban a munkavédelem szabályozása törvények (munkavédelmi törvény, törvény a kémiai biztonságról, törvény a növényvédelemről stb.) biztonsági szabályzatok (Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat, Emelőgép Biztonsági Szabályzat stb.), szabványok ( MSZ EN 632:1996 Mezőgazdasági gépek. Arató–cséplőgépek és járvaszecskázók. Biztonság, MSZ EN 706:1999 Mezőgazdasági gépek Szőlőlombmetsző gépek. Biztonság, MSZ EN 131–2:1993 Létrák. Követelmények, vizsgálat és jelölés stb.) útján történik.
A Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat a biztonságos munkavégzésre vonatkozó – általános, továbbá az egyes ágazatok szempontjából speciális – előírásokat határoz meg. Így az egyes tevékenységekhez (pl. a növénytermesztés, a talajmûvelés, a betakarítás gépeinek, a gyümölcstermesztés, a szőlőtermesztés, a szüreti munkákhoz) kapcsolódó magatartási, személyi, szervezési és ellenőrzési, továbbá mûszaki, a munkakörülmények és munkahelyek kialakítására, az időszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó, valamint az üzemeltetés szempontjából a munkaeszközökkel szemben támasztott követelményeket. A kapcsolódó szabványok jegyzékét függelék tartalmazza.
A Szabályzat tekintetében is érvényes a munkavédelmi törvény (Mvt.) azon elve, hogy a fizikai és pszichoszociális szempontból kedvező munkakörülmények megvalósulásának módját a munkáltató a helyi sajátosságok ismeretében határozza meg. A helyi sajátosságok feltárásának kötelezettségét a Mvt. 54§ (1) írja elő: „a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.” Ezáltal a munkahelyi kockázatértékelés kötelező érvényûvé vált. A szervezet vezetője felelősséggel tartozik elvégzéséért, illetve minőségi kivitelezéséért.
A növénytermesztés munkavédelmi alapkérdései tehát az egyes gazdálkodó szervezetekben a kockázatértékelés (kockázatbecslés) eredményeiből következtethetőek, miután a konkrét munkahelyeken jelentkező veszélyek (lehetséges sérülések, egészségkárosodások forrásai) és a veszélyeztetettek azonosítása, továbbá a kockázatok mennyiségi minőségi értékelése megtörtént.
Kockázatértékelés folyamata:
A veszélyek azonosítása, az értékelés alapja, amelynek során figyelembe kell venni az értékelésbe vont munkakörnyezet valamennyi munkafolyamatát, munkaeszközét, munkamódszerét.
Ezen folyamatban kerül feltárásra minden megjelenő veszély. (Lehetséges veszélyforrások: védelem nélküli forgó mozgó alkatrészek; erő- és munkagépek helytelen kezelése; berendezések indítása, mozgatása, leállítása; különböző célt szolgáló kéziszerszámok nem megfelelő állapota, helytelen használata; létrák, szedőállványok stabilitáshiánya; egyéni védőeszköz hiánya, használaton kívül helyezése, nem megfelelő állapota, adott munkára alkalmatlansága; növényvédő szer szállítási, tárolási, felhasználási hiányosságai; tartályok és hordók elhelyezése, tisztítása, nedves munkakörnyezete, és az azokban erjedő anyagok gázfejlődése; villamos berendezések állapota; rovarok csípése, allergiás érzékenység; munkavégzők szakismerethiánya, gyakorlatlansága, helytelen munkamódszere, fizikai túlterhelése, egészségi állapota stb.)
A veszélyeztetettek azonosítása során számba kell venni a közvetlen munkavégzőkön kívül azon személyeket is, akik veszélynek kitettek (pl. szállítók, látogatók), továbbá meg kell határozni a veszélyeztetés módját.
A kockázatok mennyiségi minőségi értékelése, a veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorolását jelenti. E szakaszban mérlegelésre kerül a veszély (kockázati tényező) súlyossága (pl. kismértékben veszélyes, veszélyes, fokozottan veszélyes), a káresemény bekövetkezési valószínûsége (pl. alacsony, közepes, magas).
Az előzőek ismeretében kerül meghatározásra a szükséges intézkedések meghozatala és végrehajtása, határidőhöz (pl. azonnal, rövid időn belül, hosszabb idővel) és személyhez kötve. Át kell tehát tekinteni, hogy a veszély a keletkezési helyén felszámolható-e, vagy ha nem, akkor milyen védelmi megoldással csökkenthető elfogadható szintre.
Eredményesség ellenőrzése, visszajelzés arról, hogy a kockázatok csökkentése érdekében hozott intézkedések elérték-e a kívánt célt. A kockázatértékelés felülvizsgálatát legalább évente el kell végezni. Az ismételt felmérés szükségessé válik, ha jelentősebb változás következik be a munkakörülményekben, technológiában, mûszaki fejlődésben, eszközben, felhasznált anyagban, munkaszervezésben, a munkavédelmi követelményekben.
A kockázatértékelés eredményeként a következőket szükséges dokumentálni:
a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai,
b) a veszélyek azonosítása,
c) a veszélyeztetettek azonosítása,
d) a kockázatot súlyosbító tényezők,
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése,
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése,
g) a tervezett felülvizsgálat időpontja,
h) az előző kockázatértékelés időpontja.
A dokumentációt 5 évig meg kell őrizni.
A növénytermesztési munkákban a biztonsági színvonal fejlesztésének alapkérdései:
– a kockázatértékelés készültségi szintje,
– kidolgozottságának objektivitása,
– a veszélycsökkentés érdekében hozott intézkedések megfelelősége,
– az értékelés folyamatosságának fenntartása
Annak ellenére, hogy a kockázatértékelés munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység, színvonalas elvégzésének az az előfeltétele, hogy az egyes szervezetek vezetőinek tevékenységrendszerébe – az elhatározástól, a helyzetvizsgálaton, informálódás, tervezés, döntés, rendelkezés, végrehajtáson át az ellenőrzésig – beépüljön a biztonsági szempontrendszer, és a megelőzés elvének érvényesülése.
Az állami szabályozás rendszere napjainkban a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra érvényes.
Az EU szabályozása, illetve a munkavédelem országos programja (MOP) azonban előrevetíti, hogy a munkavédelmi követelmények kiterjesztésre kerülnek az önfoglalkoztatókra (egyéni vállalkozókra) is. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fokozott hangsúlyt helyez arra, hogy a mezőgazdaságban, mint nagy kockázattal járó tevékenységrendszerben a gazdálkodók tervet dolgozzanak ki a kockázatok megelőzésére.
Források:
1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemről
20/2001. (III. 30) OGY h. a munkavédelem országos programja (MOP)
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség útmutatása a munkahelyi kockázatértékeléshez.
Balogh István, Tárnok István: Munkabiztonsági Tájékoztató. Munkabiztonság az agrárágazatban az Európai Unió előírásai szerint. Kiadó: BÉTÉ Bt. Gödöllő 2004.
A cikk szerzője: Dr. Morvay Leona
