A cirokszem keményítőtartalma 68-73% közötti, a keményítő 23-28%-a amilóz és 72-77%-a amilopektin. Fehérjetartalma 11-13%. A fehérje emészthetősége jobb, mint a kukoricáé, aminosav összetétele az abraktakarmányok között közepes, lizin tartalma jó, 1,8-2,5%, metionin és cisztein tartalma viszonylag kevés. Olajtartalma kevesebb, mint a kukoricáé (2,8-3%), és kevesebb telítetlen zsírsavat tartalmaz (linolsav 48-50%, olajsav 30-33%). Felhasználhatóságát rontja tannin tartalma. A hazai minősített hibridek zöme 0,8-1,2% tannint tartalmaznak, a tanninszegény hibridek 0,2%-ot.

A fehér színû fajták kiválóan alkalmasak abraktakarmánynak, takarmánykeverékekben a kukorica részben (20-50%-ig) helyettesíthető velük. Elsősorban aszályos területeken termesztik a kukoricát pótló növényként. Az apró magvak csak roppantva, vagy durván darálva etethetők.

Emberi fogyasztásra is alkalmas, főleg Afrikában és Indiában, valamint Kelet-Ázsiában nagyobb jelentőségû, mint emberi táplálék. A világ szemes cirok termésének több mint felét közvetlenül emberi fogyasztásra használják. Étkezési célra a fehér magvú fajták terjedtek el, a sötét színû, magasabb tannintartalmú változatokat elsősorban Afrikában termesztik és fogyasztják. A szemes cirok termése jól alkalmazható az élelmiszeriparban is. Az USA-ban jelentős mennyiséget használ fel a sütőipar és szeszipar, hazánkban ilyen irányú felhasználása nem jellemző.

Hazai vetésterülete 2000-2003. között 3-5 ezer ha körül alakult (KSH). Az országos termésátlag 1500-2000 kg/ha között változik.

A seprûcirok termése a cirokszakáll, mely a seprûgyártás alapanyaga. Szemtermése a szemes cirokhoz hasonló összetételû és ugyanúgy felhasználható. Termőterülete 3 ezer ha körül alakul. Szakálltermése jó termőhelyen 2500-3500 kg/ha között várható.

A növény botanikája és fiziológiája

A trópusokon, szubtrópusokon honos Sorghum nemzetségnek körülbelül 60 faja van, többségében fûszerû, magas növények. A szemes cirok (Sorghum bicolor (L.) Moench) és a seprûcirok Sorghum bicolor (L.) Moench var. technicum egyszikû (Monocotyledonopsida) növények, a pázsitfûfélék (Poaceae) családjába tartoznak.

A cirokban a fotoszintézis C4-es úton zajlik, egységnyi levélfelületen több széndioxidot köt meg, mint a C3-as növények, ezért jobb a fotoszintézis hatékonysága, a napi szárazanyag gyarapodása is több. Ugyanakkor kevesebbet párologtat, vízgazdálkodása kevésbé labilis. A cirok jobban alkalmazkodott a magas hőmérséklethez, mint a C3-as növények, a fotoszintézis optimális hőmérséklete 15-20 °C-kal magasabb, a fotorespiráció valószínûsége kicsi.

Gyökérzete a kukoricáéhoz hasonló, de annál dúsabb mellékgyökér-rendszer, a főgyökér hamar befejezi a növekedést és elpusztul. A mellékgyökerek és a hajtás eredetû járulékos gyökerek mélyre hatolnak, és sûrûn behálózzák a talajt, nagy felszívó felületet képeznek. A nagy gyökértömeg az egyik oka kiváló szárazságtûrésének.

Szára hengeres, belül tömött, rostos szerkezetû, viaszos, a pázsitfüvekre jellemzően szárcsomókkal internódiumokra tagolt. Az internódiumok száma genetikailag meghatározott, de a fajták között eltérő lehet. A szemes cirok magassága típustól függően 0,4 – 2,5 m között változhat. A modern törpe fajták vagy hibridek magassága, melyek 2-3 törpeség gént tartalmaznak, sokszor nem éri el az egy métert sem. A betakarítás szempontjából előnyös az alacsony termet. A szár vastagsága legtöbbször 1-2 cm között van, ritkán lehet vastagabb is. Szárleve nem, vagy csak alig tartalmaz cukrot. A mellékhajtások száma 2-3, a bokrosodás általában kedvezőtlen tulajdonság, mert a sarjhajtások bugáiban a szemek érése elhúzódik. Kelési problémák esetén a bokrosodás előnyös, pótolja a kieső töveket.

A seprûcirok szára 60-90 cm magas, 15-20 mm átmérőjû. A fattyúhajtások képződése előnyös, rajtuk jó minőségû buga képződik.

Levelei a kukoricáéhoz hasonlóak, 50-100 cm hosszúak és 5-8 cm szélesek, szélük kissé hullámos. A levelek felülete viasszal borított, a középső ér legtöbbször fehér. A levelek száma a föld feletti szárcsomók számával azonos, általában 7-15, minden nóduszon egy levél fejlődik. A levelek alsó részén levélhüvely képződik, mely körülöleli a szárat, legtöbbször az internódium teljes hosszában.

A szemes ciroknak bugavirágzata van, a hossza 20-30 cm között változik. A buga hosszúsága nagymértékben függ az időjárási és termesztési tényezőktől. A központi tengelyből általában hármasával oldalágak indulnak. Az oldalágak hossza határozza meg a buga tömöttségét. A virágok nagyrészt kétivarúak bár előfordul csak porzós virág is. A meleg éghajlathoz való alkalmazkodás következtében a virágok nyílása kora hajnalra esik, általában 2-8 óra közé. A proterandria általában 2-4 nap. Jellemzően öntermékenyülő növény, de jelentős mértékû, 6-40% idegentermékenyülés is előfordulhat.

A seprûciroknak szintén bugavirágzata van, a virágzat alakja azonban jelentősen különbözik a többi ciroktól. A bugatengely rövid és belőle igen hosszú, akár 80 cm-t is elérő oldalágak indulnak. Az oldalágak száma genotípustól függ, általában 50-60.

Termése szemtermés, a szemes ciroknál színe lehet fehér, rózsaszín, sárga, sárgásbarna, barna. A seprûcirok termése barna. A szem színe összefüggésben van a beltartalommal, általában a sötétebb színûek több tannint tartalmaznak. Egy buga körülbelül 800-3000 szemet tartalmaz. A szemes cirok esetében szemet általában nem, vagy csak félig borítja pelyva, ezért könnyen csépelhető, a seprûcirok termését a pelyvalevelek közrefogják. Ezerszemtömege 28-33 g.

Biológiai alapok

Hazánkba elsőként a seprûcirok került. Nagyváthy 1821-ben már említést tesz a czir-kölesről melyet a kukoricához hasonlóan kell termeszteni, magja a lovaknak kitûnő abrak, szára pedig szobaseprésre kiválóan alkalmas. A takarmánycirkok honosításának elindítása Surányi János nevéhez fûződik. Az amerikai fajták, melyekkel eleinte próbálkoztak, nagyon hosszú tenyészidejûek és gyenge termőképességûek voltak. A hosszú tenyészidő miatt nagy nedvességtartalommal lehetett őket betakarítani, illetve kockázatot jelentettek a kora őszi fagyok. A citoplazmás hímsterilitás felfedezése az 1950-es években megteremtette a nagy termőképességû hibridek előállításának lehetőségét. A mai hibridek rövidebb tenyészideje és jobb termőképessége lehetővé tenné nagyobb arányú elterjedésüket hazánkban. Ma a nemzeti fajtalistán szereplő szemes cirok hibridek döntő többsége, a hat seprûcirok fajta mindegyike hazai előállítású.

Termőhely igénye

 Talajigény: A szemes cirok és seprûcirok nem igényes a talajokkal szemben. Általában a gyengébb adottságú, kisebb termékenységû talajokon is sikerrel termeszthető, jól tolerálja a magas sótartalmat, és 5,5 pH-ig a savanyú talajokat. Kedvezőtlenek a nehezen felmelegedő, hideg talajok. Nem alkalmasak a sekély termőrétegû, szélsőséges vízgazdálkodású talajok (futóhomok, szoloncsák), valamint a 4,5 pH alatti savanyú talajok. A legtöbb gabonaféléhez képest jobban tûri a túl nedves talajokat, ami érdekes tulajdonsága, figyelembe véve a szárazságtûrését.

Hazánkban a termesztési körzeteit elsősorban hőigénye határozza meg.

Éghajlatigény: A cirok származásából adódóan melegigényes növény. Hazai termesztése során a hőmérséklet kritikus tényező minden fenofázisban. Csírázásához 12-15 °C-ot igényel, erőteljes csírázás 14 °C fölött indul meg. Kelés utáni időszakban minimálisan 16 °C-ra van szüksége. A bugahányás és virágzás időszakában 23 °C fölötti hőmérsékletet igényel. Virágzása hûvös időben nagyon elhúzódik, akár 18-20 napig is eltarthat, 15 °C alatti hőmérsékleten termékenyülése hiányos lesz. Termesztésére elsősorban az ország déli része alkalmas.

Szárazságtûrése nagyon jó. Azonos körülmények között a cirok levelei sokkal kevesebb vizet veszítenek, mint a kukoricáé. Kedvező tulajdonsága, hogy hosszan tartó szárazság után képes megújulni és tovább növekedni. Vízstressz hatására nyugalmi állapotba kerül, és a csapadék megérkezése után újra növekedésnek indul. Amennyiben a buga aszály miatt vagy egyéb okból elpusztul, a cirok képes a felső nóduszokból elágazást növeszteni, és virágzatot, termést hozni.

Agrotechnikája

Elővetemény

Az előveteményre nem igényes, kedvező, ha korán lekerülő növény után, például kalászosok vagy korai kapások után kerül. A kukorica rossz előveteménynek számít. Az önmaga utáni termesztést elég jól bírja, de vetésváltás nélkül legfeljebb 3-4 évig termeszthető.

A cirok elővetemény-értékét alapvetően az határozza meg, hogy a talajt nagy mélységig, a holtvíztartalomig kiszárítja, ezért nagy vízigényû növény ne kerüljön utána.

Talajelőkészítés

Vetése előtt a talajt hasonlóan készítjük elő, mint a kukoricának. Korai lekerülésû növény után a tarlóhántás és tarlóápolás elvégzése, vízmegőrző és gyomirtó hatása miatt, fontos feladat. Vízigénye, illetve a gyengébb minőségû talajokon történő termesztése indokolttá teszi, hogy talajelőkészítése során gondoskodni kell a vízbefogadó képesség javításáról. Későn lekerülő elővetemény után, a szármaradványok aprítását követően, szántás végezhető.

A szemes cirok és seprûcirok meleg, kellően nedves, nagyon jó minőségû magágyat igényel. A kicsi magméret miatt fontos a jó minőségû, aprómorzsás magágy, a gyors csírázás, kelés érdekében. A csíranövény a kisebb magméret következtében gyengébb, mint a kukoricáé. Kelés után, a járulékos gyökérzet kifejlődéséig, lassan fejlődik. A cirok kezdeti lassú fejlődése miatt, a talaj előkészítése során, különös figyelmet kell fordítani a gyomok irtására.

Tápanyagellátás

Egy tonna szemtermés és a melléktermék (cirokszár) előállításához a szemes cirok az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:

            nitrogén (N)            29 kg/t                mész (CaO)                     8 kg/t

            foszfor (P2O5)         10 kg/t                magnézium (MgO)           3 kg/t

            kálium (K2O)          31 kg/t

A 12-15 cm-es szárésszel levágott magvas cirokszakáll a következő tápanyagot tartalmazza:

            nitrogén (N)            33 kg/t                mész (CaO)                     10 kg/t

            foszfor (P2O5)       14 kg/t                magnézium (MgO)           3 kg/t

            kálium (K2O)         30 kg/t

A szükséges tápanyag mennyiségét, a termőhelyhez adaptáltan, az 1. táblázat alapján lehet kiszámolni. A seprûcirok és szemes cirok tápanyagigénye jelentősen nem tér el egymástól.

A foszfor és kálium mûtrágyákat az őszi alapmûvelés előtt kell kijuttatni. A nitrogén mûtrágyát megosztva szórják ki. Kötöttebb talajokon a nagyobb részt ősszel (50-60%), kisebb részét tavasszal (40-50%) adják ki, lazább talajokon kisebb részét (30-40%) ősszel és nagyobb részét (60-70%) tavasszal.

Vetés

Az alkalmazott sortávolság szemes ciroknál 24-50 cm. A hibrid mérete, habitusa befolyásolja a sortávolságot, a nagyobb méretûeket inkább 50 cm-re vetik, a kisebb termetû hibrideket 24-36 cm-re. A sûrûbb sorokban termesztett cirok hamarabb árnyékolja a talajt, így kevesebb gondot okoz a gyomirtás.

A kivetendő csíraszám meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy jó körülmények között is gyenge a kelés, általában a kivetett magmennyiség 65-70%-a fejlődik növénnyé. Az alacsonyabb tőszámot produktív bokrosodással nagyon jól képes kompenzálni. A csíraszám 250-500 ezer hektáronként.

A vetés mélysége kötöttebb talajokon 2 cm, laza talajokon elérheti az 5 cm-t is. A cirok képes kicsírázni 5 cm-nél mélyebbről, de a kikelt növény nagyon gyenge és sok a csírapusztulás.

Gyors kelésre csak 14°C fölötti talajhőmérsékletnél számíthatunk. A kitavaszodástól függően vetését el lehet kezdeni április legvégén, de az optimális időszak inkább május 1-10. közé tehető. Laza talajokon május 5. után vessük.

Seprûciroknál a sortávolság 40-60 cm, tőtávolság 9-14 cm, az optimális tőszám 160-200 ezer tő/ha. A vetőmagszükséglet 4-5 kg/ha.

Növényvédelem, növényápolás

A cirok kezdeti fejlődése hazánkban igen lassú, ennek valószínû oka az, hogy a tavaszi időjárás nem elégíti ki teljes mértékben melegigényét. Kezdeti lassú fejlődésük miatt gyomirtásuk elkerülhetetlen.

A legveszélyesebb gyomfajok: parlagfû, fenyércirok, kakaslábfû, köles, csattanó maszlag, szerbtövisek.

A szemes cirok érzékeny a gyomirtó vegyszerekre, ezért nagyon gondosan kell az alkalmazandó hatóanyagot és dózist megválasztani. A gyomok elleni védekezésre preemergens vagy posztemergens technológiát alaklmazhatunk. A posztemergens védekezést a cirok 15-20 cm-es fejlettségénél célszerû elvégezni.

Betegségei: A vírusos betegségek hazánkban csak kismértékû fertőzést okoznak. A leggyakrabban megjelenő vírus a kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV). Fertőzött területekre célszerû toleráns fajtát vetni.

Baktériumos betegségei: vöröscsíkosság, levélfoltosság.

A gombabetegségek közül csírakori fertőzést okozhatnak a Fusarium, Aspergillus, Pythium fajok. A gombafertőzések okozta csírapusztulás fokozottan jelentkezhet hideg talajba történő vetésnél. Ellenük csávázással lehet védekezni, például kaptán hatóanyagú szerekkel. A Pythium fertőzés ellen metalaxyl hatóanyagú csávázás jelenthet védelmet.

A fejlődő növényen a fuzárium szárkorhadást, tőszáradást, okozhat, melynek következménye a szár törése, megdőlése. Egyéb megbetegedései a rostos-, por- és fedettüszög.

Kártevői: A csírázás-kelés időszakában nagymértékû lehet a drótféreg és cserebogárpajor kártétel. Ha a kártevők egyedszáma indokolttá teszi talajfertőtlenítő szerekkel lehet ellenük védekezni. Későbbi időszakban a levéltetvek, poloskák, takácsatkák és a kukoricamoly jelenthetnek problémát

Érés és betakarítás

A szemes cirok esetében szemek fiziológiai érettségének jele a kukoricához hasonlóan a feketeréteg megjelenése a mag alapján az embrióval szembeni oldalon. Ekkor a szem nedvességtartalma 25-30%. A fiziológiai érettség elérése után a vízleadás sebessége leginkább a környezeti feltételek függvénye. A laza bugában egyenletesebb és gyorsabb a vízleadás, a tömött bugában lévő szemek lassabban veszítik el nedvességtartalmukat. A betakarítás időpontjának meghatározásakor gondot okozhat, ha sok a sarjhajtáson képződött buga, ezek ugyanis később érnek. A bugákat 10-15 cm-es szárrésszel aratják, a szem törése szempontjából a 25% nedvességtartalom ideális a betakarításkor.

Betakarítás után a szem hamar befülled, ezért a biztonságos tároláshoz szárítani szükséges. Szárítása 30-50%-kal hosszabb ideig tart, mint a kukorica esetében, mert az apró magvak között a szárító levegő áramlása sokkal lassabb. A tároláshoz szükséges nedvességtartalom 12-13%.

A seprûcirok betakarítását, a jó minőség elérése érdekében ma még zömmel kézzel végzik. Viaszérés után, amikor a szakáll sárgulni kezd, célszerû a betakarítást elkezdeni. A 10-12 cm-es szárrésszel levágott bugákat 3-4 napos szántóföldön történő szárítás után kévékbe kötik. A szemeket húzógépekkel távolítják el a bugából.

Irodalom

Antal J. (2000): Szemes cirok in Antal J. Növénytermesztők zsebkönyve III. kiadás Mezőgazda Kiadó, Budapest, 107-110.

Bocz E. (1992): Szemes cirok in Bocz E. Szántóföldi növénytermesztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest

Conley, S. (2003): Grain Sorghum flowering characteristics. Integrated Pest Crop Management Newsletter, Vol.13 No.18. University of Missouri

Hulse, J. H.-Laing, E.M.-Pearson, O.E. (1980): Sorghum and the millets. Academic Press, London, UK

Bajai J. (1966): Szemes cirok in Láng G. A növénytermesztés kézikönyve, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 304-317.

Vanderlip, L. R. (1987): Growth and development of the Sorghum plant. in Grain Sorghum production handbook, Kansas State University, 1-19.

Vanderlip, L. R. (1993): How a Sorghum plant develops. Kansas State University

1. táblázat A szemes cirok tápanyagigénye

Helyreigazítás

Az AGRO NAPLÓ 2004/9. számának 57. oldalán – nyomdatechnikai okokból – helytelenül jelent meg a gabonavető gépek nyomjelzőinek beállítása. A helyes képlet a következő:

                 A

Nj = S -  -----              (cm)

                 2   

A szerzők az olvasók elnézését kérik.

A cikk szerzője: Dr. Csajbók József