Ezek a veszteségek számos eset-ben olyan okok miatt – tartási viszonyok, hőstressz, kémiai vagy biológiai toxinokkal szeny-nyezett takarmányok etetése – következnek be, amelyek teljes mértékben nem kiküszöböl-hetők, de célszerû azok hatásának csökkentése. A technológiai fegyelem szigorú betartása mellett a takarmányozás lehet az egyik eszköz ennek a feladatnak a megoldására. A tojó-tyúkok takarmányainak energia-, fehérje-, szén-hidrát-, zsír- illetve rosttartalma általában kielégíti az állatok aktuális szükségleteit. Sajnos nem mondható el ugyanez az ásványi anyagokról és a vitaminokról. Utóbbiak között jelen dolgozatban a sokszor „csodaszernek” tartott , elfelejtett, majd újra és újra „feltámasztott” C-vitamin hatásaival kívánunk foglalkozni.
A C-vitamin vagy aszkorbinsav biológiai hatása abban áll, hogy egyrészt rendkívül erőteljes redukáló vegyület, másrészt elektron átvivőként redox rendszert képezhet. A baromfi szervezete számára a C-vitamin nem tekinthető esszenciálisnak, mivel rendelkezik azzal az enzimmel, gulonolakton-oxidáz, amely lehetővé teszi az aszkorbinsav szintézisét az állat szervezetén belül. Ennek ellenére baromfi fajoknál az aszkorbinsav esszenciális voltát régóta tényként fogadják el, illetve tárgyalják, mivel a szervezet szintézis kapacitása nem mindig elegendő az aktuális szükséglet kielégítéséhez, illetve az aszkorbinsavval szemben támasztott igény bizonyos esetekben – így például stressz helyzetekben – jelentősen megnő.
A C-vitamin iránti valós igény mértékét éppen a fenti okok miatt nem lehet pontosan meghatározni, mivel a vizsgálatok során nem különíthető el a szervezet saját termelésének és a takarmánnyal vagy ivóvízzel szolgáltatott aszkorbinsav hatása. Ez az oka annak, hogy kü-lönböző vizsgálatok során jelentősen különböző mennyiségû C-vitamin mennyiséget találtak csak hatékonynak, illetve hatástalannak. Az ezzel összefüggő másik probléma az alkalmazott vitamin készítmény kémiai jellege. Az aszkorbinsav ugyanis rendkívül könnyen bomló és reakcióképes vegyület. Szabad formában már 40-50 oC-on is elbomlik, a levegő oxigénje ha-tására oxidálódik, egyes fémekkel, főképp a vassal reakcióba lép. Alkalmazása illetve a szük-séges mennyiség meghatározása során tehát tekintetbe kell venni a gyártási folyamatok során fellépő hőhatásokat, illetve a tárolás alatt bekövetkező veszteségeket is.
A C-vitamin hatása stressz állapotokban
Stressz helyzetekben a szervezet számos anyagcsere folyamata megváltozik. Lényeges lehet ebből a szempontból a mellékvesekéreg endokrin tevékenységének fokozódása. Ennek jelentőségét az adja, hogy a mellékvesekéreg hormonjai és az immunrendszer között jól is-mert kölcsönhatás áll fenn. A glükokortikoidok ugyanis gátolják az immunfunkciókat, ezen belül főképp a T és B limfociták aktivitását. Az aszkorbinsav kedvező hatása ezekre a folya-matokra kiemelten stressz helyzetekben jelentkezik, mivel irodalmi adatok szerint stressz- mentes környezetben még 800 mg/kg takarmány adagolása mellett sem volt hatása a fent jelzett folyamatokra. Az aszkorbinsav kitüntetett szerepe a fent említett folyamatokban azon eredmények alapján is egyértelmûnek tûnik, melyek szerint stressz állapotokban a mellékvese aszkorbinsav tartalma nagyon gyorsan csökken és ez a csökkenés szoros összefüggést mutat a mellékvesekéreg hormontermelésével. Nagy dózisú C-vitamin adagolással (250-1000 mg/kg takarmány) a mellékvesekéreg hormonok szintje a vérplazmában mérsékelhető volt. Stressz- mentes környezetben ugyanakkor azonos aszkorbinsav adag mellett semmiféle hatást nem tapasztaltak.
A legfontosabb stressz tényező a hőmérséklet, pontosabban a hőstressz. A komfort-zóna felső határértékét jelentősen meghaladó hőmérséklet hatására csökken a tojótyúkok takarmányfelvétele és megváltozik számos táplálóanyag metabolizmusa is a szervezetben.
Kiemelendő ebből a szempontból a csökkent takarmányfelvétel hatására fellépő energia hiány. Ezt a hiányt a szervezet csak a zsírsavak fokozott mértékû elégetésével képes kom-penzálni. A zsírsavak bejutása a mitokondriumokba – a zsírsavak elégetésének helyére – viszont karnitin jelenlétét igényli. A karnitin mellett, úgy tûnik a C-vitamin is szerepet játszik ebben a folyamatban, mivel egyes megfigyelések szerint már mérsékelt adagban (150 mg/kg takarmány) alkalmazva is megnöveli a zsírsav oxidáció mértékét, javítva ezzel a tojótyúkok szervezetének energia háztartását. A hőstressz hatására megnő, esetenként letális mértékben, az állatok testének hőmérséklete. Ennek a hőmérséklet emelkedésnek a mértéke tojótyúkoknál is csökkenthető aszkorbinsav (250 mg/kg takarmány) adagolásával.
A táplálóanyag hiány, illetve a testhőmérséklet növekedése együttesen szöveti károso-dásokat idézhetnek elő, amelyek főképp membrán károsodásokban nyilvánulnak meg. A membrán károsodások fő kiváltó oka a hőstressz hatására bekövetkező szabadgyök képződés, illetve annak eredményeképpen lipidperoxidáció. A lipidek oxidációs, illetve peroxidációs károsodását ugyan elsősorban E-vitaminnal, mint a legfontosabb zsíroldékony természetes antioxidánssal, lehet kivédeni, de az E- és C-vitamin között fennálló interakció révén abban az utóbbinak is jelentős szerepe lehet. Az irodalmi adatok az aszkorbinsav hatékony dózisának vonatkozásában a hőstressz által előidézett membrán- illetve szöveti károsodások kivédésére nem egyértelmûek, annak mértékét 250 – 1000 mg/kg takarmány illetve 1000 – 3000 mg/ liter ivóvíz értékben adják meg. Hőstressz esetén a kiegészítés mértékének meghatározásakor, amennyiben az takarmánnyal történik tekintetbe kell venni a takarmányfelvétel mértékének csökkenését is. Takarmány preferencia vizsgálatok során megfigyelték, hogy az állatok ilyen esetben a nagyobb C-vitamin tartalmú takarmányokat részesítették előnyben. Ez a preferencia viszont nagyban növelhető, ha a madarak színes takarmányok iránti érdeklődését kihasználva egyúttal mérsékelten színesítik is azokat.
A C-vitamin antioxidáns hatása
Az aszkorbinsav antioxidánsként is funkcionál, amelynek a jelenleg elfogadott felte-vések szerint két módja is lehet. Az egyik módja az, hogy az aszkorbinsav dehidro-aszkorbin-savvá oxidálódik, ezzel egy hatékony redox rendszert alakít ki. A másik módja pedig az, hogy az aszkorbinsav oxigén szabad gyökökkel reagálva aszkorbát gyököt hoz létre, amelynek ha-tása a az antioxidáns enzimek által katalizált reakcióhoz hasonló.
Az antioxidáns hatás alapján valószínûsítették az aszkorbinsav kedvező hatását a tojás oxidatív stabilitására is, ez azonban nem nyert bizonyítást, illetve ebben a tekintetben az E-vi-tamin lényegesen és megbízhatóbban hatékonyabbnak bizonyult.
A C-vitamin szerepe a csont- és porcképződésben
Az aszkorbinsavnak a fent leírtak mellett fontos szerepe van a csont- és porcképződés-ben is. Ez a hatás ugyan elsősorban fiatal állatoknál jelentős, de a tojótyúkok szerkezeti (első-sorban lábszerkezeti) stabilitásának kialakításában is lényeges lehet. Az osteoprozis kialaku-lása intenzíven termelő tojótyúkoknál jelentős kieséseket okozhat, bár ennek kialakulásában illetve annak prevenciójában a C-vitamin szerepe az általam ismert irodalmi adatok alapján nem egyértelmû.
A C-vitamin hatása mikotoxin mérgezések esetén
A baromfi árutermelés, ezen belül a tojástermelés egyik kritikus pontja lehet a takar-mányok toxikus anyagokkal való szennyezettsége. Ezek közül humán egészségügyi és így élelmiszerbiztonsági szempontból is fontosak a mikotoxinok. Ezek hatásai ugyanis nem csu-pán a termelés csökkenésében jelentkeznek, hanem a tojással ürülve az élelmiszerláncba is bejuthatnak. Az aszkorbinsav hatását tehát ebben a vonatkozásban nem csupán abból a szem-pontból kell értékelni, hogy képes-e a mikotoxinok által előidézett tünetek csökkentésére, ha-nem abból az aspektusból is, hogy képes-e és ha igen milyen mértékben csökkenteni az adott mikotoxinok tojásba történő beépülését, különösen biológiailag aktív formában. Irodalmi adatok szerint a C-vitamin mindkét hatással rendelkezik. Egyrészt ugyanis csökkenti egyes mikotoxinok által előidézett tünetek, valamint természetesen az ebből adódó termeléskiesé-sek, súlyosságát, másrészt pedig aktiválja azt az enzimrendszert is, amely a mikotoxinok szer-vezeten belüli metabolizmusát végzi. A mikotoxinok metabolizmusa során keletkezhetnek ugyan a kiindulási vegyületnél toxikusabb anyagok is, de a hatás ennek ellenére összességé-ben pozitívnak tekinthető. Különösen igaz ez a tojásba történő beépülésre, amelynek mértéke a mikotoxin metabolitok esetében lényegesen kisebb, bár sajnos nem elhanyagolható.
Ochratoxinnal illetve T-2 toxinnal szennyezett takarmányok etetése során nyertek a C-vitamin alkalmazásával kapcsolatosan viszonylag egyértelmû eredményeket. Mindkét toxin kedvezőtlen hatásait csökkentette a C-vitamin (300-350 mg/kg takarmány), a tojásba történő mikotoxin beépüléssel kapcsolatosan azonban nem állnak rendelkezésre egyértelmû adatok.
A C-vitamin hatása a tojótyúkok termelésére
A tojótyúkok termelési paraméterei közül a C-vitamin adagolás kedvező hatását bizonyították a termelési ciklus alatti elhullások mértékére és a tojások minőségére. Utóbbi esetben egyrészt a tojáshéj, másrészt a tojássárgája és fehérje mennyisége és aránya tekinteté-ben találtak értékelhető változásokat. A minimálisan hatékony dózis tekintetében megoszla-nak ugyan a vélemények, de annak értéke átlagosan 300 mg/kg takarmány és 300-500 mg/ liter ivóvíz. A megtermelt tojások számára ugyanakkor a C-vitamin értékelhető hatással nem volt. Egyéb, a termeléssel összefüggő és egyértelmûen kedvező hatásnak kell tekinteni, hogy azokban az esetekben, amikor a tojótyúkok ivóvize rendkívül nagy oldott sótartalommal ren-delkezik a C-vitamin ennek hatását csökkenti. A nagy oldott sótartalmú ivóvíz hatására ugyanis első lépésben romlik a tojáshéj minősége, de súlyosabb esetekben a tojástermelés mértéke is csökkenhet. Ebben az esetben a hatékony dózis 1-2 g/liter ivóvíz értékben adható meg, az oldott sótartalomtól függően.
A leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy a C-vitamin nem minden problémát megoldó csodaszer, de nem is feleslegesen alkalmazott takarmány kiegészítő. Azokban az esetekben ugyanis, pl. hőstressz, mikotoxinnal szennyezett takarmányok etetése, nagy oldott sótartalmú ivóvíz, amikor a szervezet igénye iránta jelentősen megnő a hiány célszerûen és állomány szinten csak megfelelő adagban és csak takarmányozással pótolható.
A cikk szerzője: Dr. Mézes Miklós
