A zöldségfélék értékesítési árának folyamatos megfigyelésével, a raktározási idény egyes hónapjai folyamán, egyszerû közgazdasági elemzéssel megállapítható, hogy az egyes zöldségfélék hosszútávon történő tárolása nem rentábilis, illetve változékony (hagyma, zeller, répa, káposzta, stb.), tehát az értékelés koefficiense l-es érték körül mozog, vagy még lejjebb is csökken. A hosszú távú raktározás jelentőségét meg kell vizsgálni a zöldségeladás elterjedése szempontjából is az elkövetkezendő években, mivel mindennemû termény eladása közvetlenül a betakarítás után többnyire nem lehetséges. További nagyon fontos tényező a zöldségek egyenletes piaci beszállításának, ellátásának igénye, s az ezzel összefüggő érdeklődés a vevők részéről a tartós üzleti kapcsolatok kialakítása iránt a termelő fél (raktározó) és az eladó között.

A megfelelő tárolás folyamán a maximálisan lehetséges mértékben meg kellene maradnia a termény friss kinézetének, és tápértékének az egész tárolási idény folyamán. A hosszú távú tárolás folyamán természetes anyagváltozásokra kerül sor, amelyek a termény légzése folyamán mennek végbe. A légzés kísérő folyamata a hőtermelés is, amelynek nagysága függ a raktározott zöldség fajtájától és hőmérsékletétől. A hőmérséklettel emelkedésével növekszik a légzés intenzitása is, és a hőtermelés tovább nő. A biokémiai folyamatokat, amelyek a betárolt zöldségben végbemenő nem kívánatos változásokat idézik elő, lelassíthatjuk a termények hûvös helyen történő tárolásával, esetleg olyan raktárakban, ahol hûtés és a szabályozott atmoszféra kombinációja valósul meg. A tárolás folyamán mindig azt a legalacsonyabb hőmérsékletet kell választani, amelyet az adott zöldségféle (illetve termény) elvisel anélkül, hogy élettani szempontból hûtéssel ne károsodna, anyagcserezavar következménye képen. A tárolás optimális hőmérsékletének megtartása lassítja az érés folyamatát, védelmet nyújt a vitaminveszteségekkel szemben, elfojtja a nem kívánatos biokémiai folyamatok lezajlását, és védelmet nyújt a penészképződéssel szemben. Hasonlóképpen fontos a relatív nedvességtartalom ellenőrzése is a raktérben. A sikeres tárolás egyik fő alapfeltétele a relatív nedvességtartalom megfelelő értékének megtartása az egyes zöldségfajtáknál. Sőt, azzal is számolni kell, hogy a relatív nedvességértékekkel szemben támasztott követelmény a termények egész soránál a tárolási idő folyamán megváltozhat. Tipikus példa erre a téli káposzta megszárítása közvetlenül a betárolás után, vagy a hagyma megszárítása a betakarítás után. Ebben az esetben fontos a kicsapódási harmatpont megállapítása is, különösen abban az esetben, amikor a szárítás folyamata csak a külső levegő kihasználásával valósul meg. A nem kívánatos mikro-organizmusok fejlődése úgyszintén korellatív viszonyban áll a relatív nedvességtartalommal. Némely penészgomba-fajok már 70%-os relatív nedvességtartalom mellett is elszaporodnak, mások a fejlődésükhöz 90% körüli nedvességtartalom értéket igényelnek. A baktériumok esetében az optimális nedvességtartalom határa még magasabb. A legnagyobb fejlődés az erősen vizes felületen tapasztalható. A hûtött raktárakban többnyire a fokozatos relatív nedvességtartalom csökkentésre kerül sor, mivel a légnedvesség lecsapódik a hûtő párologtatók lemezein, ahonnan a vizet leolvasztáskor többnyire a raktártéren kívülre vezeik. A szárító hatás a külső levegővel történő szellőztetés által is megvalósul azzal a feltétellel, hogy a kinti levegő hûvösebb, mint a betárolt anyag hőmérséklete, amely a lehûtés szempontjából feltétel. A kiszárítás annál intenzívebb, minél alacsonyabb a külső levegő relatív páratartalma. A relatív légnedvesség optimális értékét a raktárban mindig a raktározási hőmérséklet viszonylatában kell megítélni. Általánosságban elmondható, hogy gyökérzöldségek szempontjából a legmegfelelőbb a 0 és +1oC közötti tárolási hőmérséklet, 98% és magasabb relatív légnedvesség mellett. E feltételek betartása mellett a betárolt anyag állaga megmarad természetes szilárdságúnak, ellenálló a mikroorganizmusokkal szemben, a transzpirációs veszteségek is minimálisak. Amennyiben a raktározási hőmérséklet megemelkedik kb. 4oC-ra, a relatív légnedvességet csökkenteni kell kb. 95%-ra.

A relatív légnedvesség mérésének folyamatosan standardnak kellene lennie minden zöldségtárolóban, hasonlóképpen, mint a relatív nedvesség módosítására szolgáló berendezésnek, beleértve az automatikus szabályozást is. Olyan berendezés javasolt, amely nem képez aeroszolt (apró vízcseppeket a levegőben), de elvégzi a levegő telítését, nagy felszíni területû speciális anyagból történő víz elpárologtatásával, vagy az ún. „hideg párát” fejleszt. Az aeroszolos nedvesítők a vízcseppek nem kívánatos szedimentációját hozzák létre a betárolt anyag felületén, s a gyakran előforduló raktári betegségek fő okozói (penész, bakteriózis). A nedvesítéshez mindig egészségre ártalmatlan vizet kell felhasználni.

A raktározás problémakörében nem elhanyagolható tényező a levegő cseréjének kérdése is. A betárolt anyag élő szervezet, amely az anyagcsere folyamán folyékony szerves anyagokat bocsát ki, amelyek megtapadnak a betárolt terményeken, és nem kívánatos károk okozói lehetnek. A raktár levegőcseréje iránti követelmény a betárolt termékfajtáknál eltérő, többnyire a 24 órás időszak alatt 2-15 alkalommal kerül sor a friss levegő cseréjére. E levegőcserére főleg azoknál a raktáraknál kell gondolnunk, amelyeknél a hûtéshez nem kerül alkalmazásra a külső levegő.

 Az előbbiek figyelembe vételével megállapítható, hogy az összetett követelményeknek, csak valamilyen szabályzó rendszer segítségével tudjuk az optimális tárolási feltételeket elérni, melyek nagy előnye, hogy minimalizálják az emberi tévedés lehetőségét.

A szokványos szabályozók, amelyek pl. az élelmiszeripari hûtőházakban kerülnek alkalmazásra, a hûtött zöldségtárolók (vagy gyümölcstárolók) részére teljesen alkalmatlanok. E raktártípusok részére különleges mikroprocesszoros szabályozók lettek kifejlesztve, amelyek optimalizálják a hûtőaggregátok üzemelését és a párologtatók leolvasztását, tekintettel a betárolt zöldségfélék igényeire. E szabályozók a hőérzékelők segítségével információhoz jutnak a tároló hőmérsékletéről, a párologtatóba beszívott levegő és a párologtató hőmérsékletéről. Ezen információk alapján a szabályozó kiválasztja a legmegfelelőbb szabályozó algoritmust. 2,0oC tárolási hőmérséklet felett, csak levegő átszívásával a bekapcsolt párologtató ventillátorok, és kikapcsolt kompresszor mellett történik a jég leolvasztása. Az így végrehajtott leolvasztás mellett felhasználásra kerül a jég hûtési energiája (90 kcal/kg jég). A párologtatók kényszeríttet leolvasztását (energetikai szempontból igényes) a szabályozó csak a +2,0oC tárolási hőmérséklet alatt végzi el. A leolvasztás folyamatának befejeztével, a párologtató kényszerített felmelegítésével, először a párologtatót le kell hûteni (bekapcsolódik a kompresszor), majd a párologtatók kihûlése után bekapcsolódnak a párologtató ventillátorok. A felmelegített párologtatóban keletkezett meleg levegő rövid ideig tartó szétszóródása penész kialakulásának okozója lehet a betárolt zöldség felületén. A szabályozók ismertetett típusai sokkal kedvezőbben gazdálkodnak a tárolók relatív légnedvességével. Egyrészt azért, mert figyelemmel van kísért a párologtatók hőmérsékletcsökkenése a nem kívánt határérték alá, másrészt azért, mert a halmazállapot megváltozásakor a víz egy része kiszublimálódik, vagy elpárolog. A párologtatók ventillátorai abban az időszakban, amikor a raktárban hûtési folyamat nem megy végbe (kompresszor kikapcsolva), a levegő homogenizálására szolgálnak a raktérben, mégpedig oly módon, hogy a beállított idő után néhány percre bekapcsolnak. Amennyiben a párologtató ventillátorok kétirányú mûködésûek (100/75% teljesítmény), akkor a környezet homogenizációja céljára a csökkentett teljesítményt ajánlott alkalmazni ( ömlesztett tárházak ). E típusú szabályozóknak a szabályozó algoritmusába beépítették a megfagyás elleni védelmet, amely meggátolja a betárolt termények megfagyását.

A szabályozók autodiagnosztikával vannak ellátva (saját hiba diagnosztika), valamint a figyelmeztető jelzések különféle formáival arra az esetre, ha az optimális, beállított paraméterektől eltérés mutatkozik, illetve valamilyen meghibásodás van a beépített technikában. A hûtőberendezés üzemelési feltételeinek optimalizációjával a szabályozók figyelemreméltó energia megtakarítást mutatnak, különösen abban az estben,  ha a hûtés természetes-, és mesterséges hûtés kombinációján alapul.

Ma Magyarországon nagyon sok cég kínálja az e tevékenységgel kapcsolatos szolgáltatásait. Hazai gyártó nincs. A külföldi cégek közül megemlítendőek: Netagco Tolsma (Hollandia), Omnivent (Hollandia), Gaugele (Németország). a Dobrovice-i Agroel s.r.o., amely a szellőztetéses, hûtött vagy a kombinált raktárak technológiájának beszállítója.

A Dobrovice-i Agroel s.r.o társaság gyártója és beszállítója a légtechnikai berendezéseknek, hûtési- és szabályozó rendszereknek minden típusú és nagyságrendû raktárak részére. A cég fejlesztette ki, és biztosítani tudja az IPJ-Net szabályozási rendszert, amely a raktári feltételek vezérlésének magas szintû intelligenciájával tûnik ki. A mikroprocesszorok alapján mûködő legmodernebb rendszerről van szó, amely egyesíti a legújabb ismereteket a mezőgazdasági termények tárolása területén. Emellett a rendszer kezelése a laikusok részére is nagyon egyszerû, és kezelését el tudja végezni különleges képesítés nélküli kiszolgáló személyzet is.

A rendszer programfelszereltsége lehetővé teszi a megkövetelt paraméterek optimális beállítását a betárolt terményfajta szerint. Amennyiben mesterséges hûtés kerül alkalmazásra, a szabályozó rendszer a hûtési teljesítmény folyamatos korrekcióját is elvégzi. A kiszolgáló személyzet azonnali áttekintést nyerhet a termények hőmérsékletéről, a beállított paraméterektől, stb.

A szabályozórendszer a maximális megbízhatóságra és biztonságra való tekintettel készült, éppen ezért a rendszer legfontosabb részeinek védelme megháromszorozódott.

A cikk szerzője: Dr. Adamovics Péter