Tavaszi talajelőkészítés



A tavaszi talajelőkészítés célja: a talaj felmelegedésének elősegítése, a gyomirtás, a talajnedvesség megőrzés, kemikáliák bedolgozása és a jó minőségû magágy kialakítása. A talajelőkészítést a lehető legkevesebb munkamenetben és legkisebb taposással végezzük. A vetőgépek jó minőségû munkájának előfeltétele a simára elmunkált talajfelszín. Az ősszel jól elmunkált talaj vontatottabban, de egyenletesebben szikkad és így egy vagy két menetben végzett kombinátorozással megfelelő magágy készíthető. Száraz tél után, korai kitavaszodáskor, a gyomosodás korai megindulásakor, amikor kétszeri kombinátorozás szükséges, az első mûveletet csak igen sekélyen végezzük. Száraz tavaszon a magágykészítést megelőzően a kelő gyomok irtását és a talaj porhanyítását sekély kultivátorozással is megoldhatjuk. A magágykészítő kombinátorozásnál fontos a mûvelésmélység helyes megválasztása. Amennyiben kemikáliát is bedolgozunk, akkor a kombinátort 3-4 cm-rel mélyebben járassuk a vetésmélység alatt. Ha kemikáliát nem szándékozunk bemunkálni, akkor a kombinátorozást sekélyebben, 1-2 cm-rel a vetésmélység alatt végezzük. A jó minőségû magágy a vetésmélység alatt kellően tömörített, felette porhanyós, jó szerkezetû.



Vetésidő



Napraforgó



A napraforgó csírázási hőmérséklete fajta illetve hibrid típusonként eltérő. A kis olajtartalmú, vastagabb kaszathéjú, étkezési csoportba tartozó fajták/hibridek alacsonyabb 7-9 C0-os talajhőmérsékleten már jól csíráznak, míg a nagy olajtartalmú, vékonyabb kaszathéjú, kisebb ezer-kaszattömegû hibrideknél 9-12 C0-os talajhőmérsékletnél számíthatunk egyenletes, gyors kelésre. Így az alacsonyabb csírázási hőigényû fajták április első dekádjában vethetők, még az olajhibridek vetésidő optimuma átlagosan április 10-20 közé tehető. Késői kitavaszodás esetén, lassan felmelegedő talajokon a napraforgó vetése május első dekádjára kitolódhat. A napraforgó csírázása 6 C0-on megkezdődik, de túlzottan korai (március végi) vetésétől óvakodjunk, mert ilyenkor a kelés vontatott, egyenetlen és gyakori a csírakori növénypusztulás, ami kiritkult, heterogén növényállományt okoz. A korai vetés a betegségre hajlamosító évjáratban a szárbetegségek (Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum) fokozottabb fellépését válthatja ki. Megkésett vetéskor, május 10 után a talaj a vetés mélységében már gyakran kiszáradt, így a kelés elhúzódik, hiányos lesz és a kettős kelés miatt az állomány kiegyenlítetlenné válik. A túlságosan felmelegedett talajon a peronoszpóra (Plasmopara halstedii) fertőzés veszélye is nagyobb. A tenyészidő kitolódása miatt a késői vetésû napraforgó betakarítása a csapadékos ősz esetén kockázatos. Megkésett vetésekhez legeredményesebben a rövid tenyészidejû hibridek használhatók. Mind a túlzottan korai vagy kései vetésben kisebb terméshozamra és alacsonyabb olajtartalomra számíthatunk.



Kukorica



A vetésidőt úgy kell megválasztani, hogy a kukorica a tenyészidő alatt minél több hőt tudjon hasznosítani és minél kevesebb talajnedvesség vesszen el. Ezt akkor érjük el, ha a kukoricát a talaj állapotát és a fagyveszélyt is figyelembe véve a lehető legkorábban vetjük. A kukorica vetését általában akkor lehet megkezdeni, ha a talaj hőmérséklete elérte a 10 Co-ot. A köztermesztésben lévő hibridek csírázáskori hőigénye azonban eltérő. Vannak olyan hibridek, amelyek viszonylag hidegebb talaj- és levegő hőmérséklet ellenére is gyorsan kikelnek, azaz jól tûrik a korai, a 8-10 Co hőmérsékletû talajba történő vetést.



A vetésidő megválasztásához fontos ismerni a vetőmag cold-teszt értékét is, amely azt jelenti, hogy kedvezőtlen (hideg, nedves) talajkörülmények között milyen mértékben károsodik a csíra a talajban lévő kórokozók által, azaz mennyi kel ki, illetve mennyi pusztul el. A jó cold-teszt értékû vetőmagot korábban lehet vetni. A vetésidő megválasztásánál a hibrid tenyészidejét is figyelembe kell venni, ugyanis a rövidebb tenyészidejû hibridek általában jobban tûrik a korai vetést, mint a későbbiek. Szempont lehet a vetésidő meghatározásánál a hibridek vonal szerinti összetétele is, mert a jelenlegi hibridek közül általában a több vonalas hibridek hidegtûrése jobb, mint a kétvonalasoké. Nagy általánosságban a kukorica vetési ideje a legjobb hőellátottságú helyeken április 10-25, a legrosszabb helyeken pedig árpilis 25 - május 5 között van.



A késői vetést kerüljük, mert az már jelentős terméskiesést jelent. Ugyanis, ekkorra a talaj gyakran kiszárad, a kelés elhúzódik, hiányos lesz és a kettős kelés miatt az állomány kiegyenlítetlenné válik. A megkésett vetésre különösen a késői érésû hibridek érzékenyek. Ha mégis szükséges, erre inkább a rövid tenyészidejû hibrideket alkalmazzuk. Ha több hibridet vetünk, akkor a vetési sorrendet a hibridek hidegtûrő képességétől, a vetőmag cold-teszt értékétől, a hibridek tenyészidejétől függően úgy kell összeállítani, hogy a virágzás és megtermékenyülés kritikus időszaka a különböző hibrideknél ne essen egybe.



Vetésmélység



Napraforgó



A napraforgó biológiai igényének a 4-7 cm-es vetésmélység felel meg. A vetésmélységet befolyásolja a talaj kötöttsége, lazultsága, hőmérséklete és nedvességtartalma, valamint a vetőmag ezer-kaszattömege. A talaj kedvező nedvességtartalmánál, kötött talajokon a kisebb ezer-kaszattömegû olajhibrideket 4-5 cm mélyre vessük. Szárazabb, lazább szerkezetû, könnyen felmelegedő talajokon és nagyobb ezer-kaszattömegû fajtáknál az 5-7 cm-es mélységû vetés a megfelelőbb.



Kukorica



A kukorica vetésmélysége középkötött talajon általában 6-7 cm, kötött talajon 5-6 cm, de rögös vagy száraz talaj esetén a 7-8 cm-t is elérheti. Korai vetéskor, amikor még elegendő víztartalék van a talajban, akkor sekélyebbre is vethetünk. A későbbi vetéskor, amikor a talaj felső rétege már kiszáradt, kissé mélyebbre szükséges vetni. Alacsonyabb cold-teszt értéknél a sekélyebb, 4-5 cm-es vetésmélység a kedvezőbb, ha a magágy elegendő nedvességet tartalmaz.Általában leszögezhető azonban, hogy 3 cm-nél sekélyebbre és 8 cm-nél mélyebbre sehol sem célszerû vetni.



Tőszám



Napraforgó



A napraforgó optimális tőszáma függ az ökológiai adottságoktól (csapadék, talajtermékenység), a hibridek genetikailag meghatározott sûríthetőségétől (szárszilárdság, növénymagasság, rezisztencia) és a termesztéstechnológia színvonalától. A kis olajtartalmú, nagyobb testû étkezési napraforgó fajták optimális termőtőszáma 35-40 ezer hektáronként. A nagy olajtartalmú hibridek tőszám optimuma 40-55 ezer ha-1 között változhat. Gyengébb vízgazdálkodású és tápanyag-szolgáltatású talajon 40-45 ezres, jobb víz- és tápanyag-ellátottságnál pedig 45-55 ezres hektáronkénti termőtőszám elérése javasolható. A jó szárszilárdságú, állóképesebb és alacsonyabb hibridek általában jobban sûríthetők. A kaszattermés 55 ezer tő ha-1 felett csökkenő tendenciát mutat, még az olajtartalom 65-75 ezres hektáronkénti tőszámig növekszik. A területegységre eső olajhozam maximuma azonban a hektáronkénti 45-55 ezres tőszámmal érhető el. A szükséges tőszámot meghaladó állománysûrítés növeli a növénymagasságot, csökkenti a szárszilárdságot, a tányérátmérőt, az egyedi produktivitást, valamint a hektáronkénti kaszat és olajhozamot. A túlzott sûrítés rontja a növényállomány légjárhatóságát, fokozza egyes betegségekkel szembeni fogékonyságát. Gépesítési és növénykortani szempontból a napraforgót 70, 76,2 cm sortávolságra vetjük. Az egyenletes állományelosztás érdekében fontos a jó minőségû vetés. A pontatlan vetéstechnika egyenetlen tőeloszlást, állomány-heterogenitást és kisebb kaszat- és olajhozamot okoz. Az optimális tőszám eléréséhez - figyelembe véve a vetőmag értékmérő tulajdonságait és az 5-10%-os vetőmagnorma növelést a keléskori csírapusztulás és madárkártétel miatt - 4-6 kg vetőmagot kell szemenként elvetni hektáronként.



Kukorica



A kukorica optimális tőszáma ugyancsak az ökológiai adottságoktól (a termőhely talaja, csapadék, napfénytartam), a hibridek genetikailag meghatározott sûríthetőségétől és az alkalmazott termesztéstechnológia színvonalától függ. A hibridek sûríthetősége erősen eltér egymástól. Az csak nagy általánosságban fogadható el, hogy a korai hibrideket nagyobb tőszámmal lehet vetni, mint a későieket. Hibridenként kell tudni, hogy az adott termőhelyen a hő-, a tápanyag- és vízellátottságtól és annak megoszlásától, a talaj kultúrállapotától és a vetésidőtől függően mekkora lehet a tőszám.



Az utóbbi évtized száraz, meleg időjárása, valamint az agrotechnikai hiányosságok következtében a korábbi 55.000-85.000 közötti tőszámtartomány napjainkra 45.000-70.000 közötti tőszámra esett vissza. Az adott hibridre a forgalmazó adja meg, hogy a különböző termesztési feltételek mellett milyen tőszámbeállítást javasol. Általánosan figyelembe vehető tőszám javaslat csupán az, hogy a korai vetéssel, jó víz- és tápanyagellátás mellet inkább a felső határérték, míg a késői vetéseknél, gyengébb víz- és tápanyagellátás mellett az alsó határértéket kell figyelembe venni. A tőszámtól függetlenül minden esetben arra kell törekedni, hogy a vetés során a kivetendő szemek lehetőleg egyforma távolságra kerüljenek, ami a homogén állománysûrûség előfeltétele. Vetéskor kerülni kell az ikervetést és a magkihagyást. A pontatlan vetés egyenetlen tőelosztást, állomány-heterogenitást és kisebb termést okoz.



A kukoricát hasonlóan a napraforgóhoz 70, 76, 2 cm sortávolságra vetjük. Az optimális termőtőszám ismeretében a kivetendő szemszám meghatározásához vegyük figyelembe a vetőmag értékmérő tulajdonságait, valamint a csírakori pusztulás és madárkártétel miatti 8-10%-os csíraszámtöbblet igényt.



Dr. Izsáki Zoltán egyetemi tanár Dr. Lázár László főosztályvezető-helyettes



Tessedik Sámuel Főiskola Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet,



Mezőgazdasági Víz- és Környezet- Budapest



gazdálkodási Kar, Szarvas