A kórokozó (Uncinula necator) a szőlő összes zöld részét - hajtást, levelet, fürtöt - fertőzi. A lisztharmatnak kétféle áttelelési formája ismert: gombafonalakkal (hifákkal) a fertőzött rügyekben vagy termőtestekkel (klesztotéciumokkal) a vesszők illetve az idős fás részek felületén. A két áttelelési alak közötti jelentős különbségek vannak, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen a hatékony előrejelzés és védekezés érdekében.

A legfontosabb megkülönböztető jegyek a kétféle áttelelési mód esetén

(Dr.Dula Bencéné, 2001 nyomán)

Áttelelés módja:	IVARTALAN	IVAROS
Telelő alak:	Hifaszálak	Termőtestek (kleisztotéciumok)
Telelés helye:	Rügyekben	A tőke fás részein (törzs, kor-donkar, vesszők alapi része)
A fertőzés elindítója:	Konídium	Aszkospóra
A fertőző alak kifejlődésének feltétele:	273oC hőösszeg (a rügyduzzadástól számítva) Szejdametov-féle számítás	Spóraszóródás (fürtkezdemények megjelenésétől) több mint 2,5mm csapadék, 13-15 óra levélnedves-ség, 10-30oC hőmérséklet
Primer tünetek megjelenési ideje:	3-5 leveles hajtás	Virágzáskor vagy virágzás után
Formája:	Feltûnő, jól látható nagy kiterjedésû foltokkal vagy egyöntetû lisztes bevonatú, csökött, ún. „zászlós” hajtások	rejtett, nehezen észlelhető apró telepek a törzshöz, kordonkarhoz közeli helyzetû levelek fonákán ill. a bogyók kocsánykorona felöli „váll” részén
A fertőzés kiindulása:	Gócos, a fertőzött hajtások közvetlen közelében terjed	Homogén, egy időben sok helyen nagy kiterjedésû területen jelentkezhet

A szőlő lombozata gyakorlatilag az egész évben fogékony a betegséggel szemben, míg a bogyókról bebizonyították, hogy 2-3 hetes koruk után már egyedfejlődésüket tekintve (ontogenetikailag) rezisztensek a lisztharmattal szemben. A fürtök veszélyeztetettsége virágzástól zsendülésig áll fenn, és ezen belül is a legkritikusabb a virágzás és a kötődés időszaka. A konídiumok 5-30oC között fertőzhetnek, de legoptimálisabb a 15-27oC hőmérséklet és min. 96% relatív páratartalom. A kórokozó számára kedvezőtlen a 30oC feletti hőmérséklet, és az ismétlődő kiadós esők, záporok (de a tavaszi aszkospórás fertőzés elindulásához szükséges a csapadék). A kórokozó érzékeny az UVB sugárzásra is, ezért szaporodik fel jobban a tőkék sûrû, árnyékolt részein és a levelek fonákán. A termőtestek (kleisztotéciumok) a nyár második felében tömegesen képződnek a szőlő lombozatán, és a fertőzött hajtásokon a gombafonalak rügyekbe húzódása is megtörténik. Hazai körülmények között a téli faggyal szemben a kleisztotéciumok gyakorlatilag ellenállóak, viszont a fertőzött rügyek és bennük a gombafonalak -15oC alatt elpusztulnak.

A betegség előrejelzésénél fontos tudnunk, hogy a lisztharmat járványok előfeltételei:

• Előző évi erős fertőzöttség,
• Nagy mennyiségû áttelelő képlet,
• Kedvező telelési körülmények,
• A kórokozó fertőzésére, felszaporodására kedvező környezeti tényezők.

Az előrejelzés másik sarkalatos kérdése, hogy melyik áttelelési forma a domináns az adott szőlőtáblán, borvidéken. Az utóbbi évek lisztharmatjárványai, és a témával foglalkozó hazai szakemberek- dr. Dula Bencéné, Füzi István, Makó Szabolcs - felmérései arra adtak bizonyítékot, hogy az utóbbi évtizedekben a kleisztotéciumos áttelelés vált dominánssá az ország több borvidékén. A Thomas,Gubler és Lewit által kidolgozott, hazánkban is alkalmazott előrejelzési modell szerint a tavaszi elsődleges (aszkospórás) fertőzés feltétele min. 10mm csapadék és ezt követő 13-15 órás levélnedvesség, 10-30OC hőmérséklet. Később a „másodlagos” konídiumos fertőzésveszély megállapítása a napi hőmérséklet értékek alapján meghatározott indexszámokkal történik.



Az elmúlt évben a csapadékszegény és már a tavasszal megkezdődő száraz, sokszor kánikulai meleg időjárás - többször 30oC feletti napi maximumokkal - nem kedvezett a betegség nagyobb mértékû felszaporodásának. Augusztus második felében az ültetvények 80%-ban gyakorlatilag nem tapasztaltunk fürtfertőzöttséget, és csak további 17%-on alakult ki gyenge, illetve 3%-on közepes mértékû (fertőzött fürtfelület 2-10%) megbetegedés (1.ábra). A lombozat fertőzöttsége kissé erősebb volt (2.ábra). Szeptember elejére az ültetvények 58%-a maradt mentes, míg 35%-on gyenge, és 7%-on közepes mértékû megbetegedés alakult ki. A lombozaton az őszi időszakban felszaporodott a kórokozó és megkezdődött a kleisztotéciumok kialakulása, amelyet elősegített az ekkorra mérsékeltebbé váló időjárás, valamint az, hogy a korábban alkalmazott készítmények hatása ekkorra már elmúlt.

A tavalyi évben ugyan mérsékelt volt az ültetvények fertőzöttsége, amely biztató lehet az idei tenyészidőre előretekintve, de ne felejtsük el, hogy az olyan járványveszélyes kórokozóknál mint a szőlőlisztharmat az adott év időjárása a legmeghatározóbb a fertőzésviszonyok alakulására.

Prohászka Péter, előrejelző

Komárom-Esztergom Megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálat, Tata IRODALOM: Dr.Lehoczky János-Dr. Reichart Gábor(1968): A szőlő védelme

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Benedek Pál-Surján József-Fésüs István(1974): Növényvédelmi előrejelzés

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Dr.Folk győző-Dr.Glits Márton(1993): Kertészeti növénykórtan

Mezőgazda Kadó, Budapest

Glits Márton-Horváth József-Kuroli Géza-Petróczi István(1997): Növényvédelem

Mezőgazda Kiadó, Budapest

Dr.Dula Bencéné(2001): Újabb ismeretek a szőlőlisztharmat fertőzési viszonyairól és ennek hatása a védekezési tehnológiára

Agrofórum 6. 53-57.

Dr.Dula Bencéné(2003): Újabb ismeretek a szőlőlisztharmat fertőzési viszonyairól és ennek hatása a védekezési tehnológiára, Előadás