1. táblázat
A hazai gabonaféléket fertőző jelentősebb vírusok
Kórokozó vírus	Terjedés/vektor	Gazdanövények
Búza csíkos mozaik vírus Wheat streak mosaic virus (WSMV)	mechanikai és Aceria tulipae	Búza, durumbúza, árpa, rozs, zab, kukorica
Búza törpeség vírus Wheat dwarf virus (WDV)	Psammotettix alienus	Búza, durum búza, árpa, rozs, zab, olaszperje, gabonarozsnok
Árpa vírusos levélfoltosság Brome mosaic virus (BMV)	mechanikai, Oulema spp. és Xiphinema spp.	Búza, árpa, rozs, zab, rozsnok, tarackbúza
Árpa csíkos mozaik Barley stripe mosaic virus (BSMV)	mechanikai, mag és pollen	Búza, árpa, zab, rozsnok, dohány, olajrepce, disznóparéj, fenyércirok
Árpa sárga törpeség vírusok: gabona sárga törpeség vírus cereal yellow dwarf virus (CYDV-RPV) árpa sárga törpeség vírus - barley yellow dwarf virus (BYDV-MAV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-PAV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-RMV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-SGV)	Rhopalosiphum padi, Macrosiphum avenae, Rh. padi és M. avenae, Rh. maidis Schizaphis graminum	Búza, durum búza, árpa, tritikálé, zab, rizs, kukorica, rozsnok, perje

A vírusok okozta kártételek

A hazánkban előforduló vírusbetegségekkel és az általuk megbetegített növényekkel egyre gyakrabban találkozunk, ami mennyiségi veszteséget és minőségromlást eredményez. A növények fertőzöttsége évenként a skálaérték széles intervallumában 0-100% között érvényesül. A gabonafélék vírusfertőzöttségét az elmúlt évtizedekben döntően az árpa sárga törpeség vírusa okozta. Ezt a szerepet az 1990-es évek közepétől a búza törpeség vírusa vette át. A vírusok dominanciájában bekövetkezett változást őszi búzában, őszi- és tavaszi durum búzában, tritikáléban, zabban egyaránt igazolták a Martonvásáron Szunits L.-Pocsai E.-Vida Gy.-Veisz O.- Láng L.-Bedő Z. által elvégzett vizsgálatok. A 2002-ben tapasztalt igen jelentős vírusfertőzés fő okozója 76,1%-ban a búza törpeség vírusa volt, amely kórokozó más vírusokkal együtt is előfordult. Ennek megfelelően a vírus komplexek által okozott fertőzés a növények 91,1%-át érintette. A fertőzés növényenkénti veszteséget okozó hatása a szalmatermést 5-65, a kalászonkénti szemszámot 5-81, a szemtömeget 5-90, az ezerszem-tömeget 5-45%-kal csökkentette. Az egységre vetített termésveszteség - a fertőzés mértékétől függően - 0-97% között ingadozik. Ezzel együtt számolni kell a termés minőségi romlásával és a csökkent vetőmag értékkel.

A beteg növények felismerése

A gabona vetéseinket veszélyeztető két vírust a növényeken okozott tünetek alapján szinte lehetetlen elkülöníteni. A pontos diagnózis vektorátvitellel vagy szerológiai vizsgálattal végezhető el. A búza törpeség és az árpa sárga törpeség vírusokkal fertőzött növényeken már ősszel, majd tavasszal feltûnik a levelek csúcsán kezdődő, később az egész levéllemezre kiterjedő sárgulás, ami teljes elhalást eredményezhet. A levélkárosodással együtt jelentkezik a csokrosodás és a törpe növés. Az elhaló leveleken feltûnő a barna foltosodás és a levél deformáció. A korai (őszi) fertőzés további következménye a kalászolás elmaradása és a hiányos gyökérképződés. A súlyosan fertőzött területeken termés nem, vagy csak minimális várható, amit a 2002 év tavaszán 13500 ha őszi árpa kényszerû kiszántása is bizonyít.

Az árpa sárga törpeség vírusát két alcsoportra osztották és ezen az alapon öt törzset különítettek el. A törzseket terjesztő levéltetvek szerepét fajonként meghatározták (1. táblázat).

A vírusvektor

A búza törpeség vírusának terjesztője a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus), amely hazánkban mindenütt előfordul. Egyedszám növekedésére számíthatunk akkor, amikor egymás után a szokásosnál magasabb hőmérsékletû, alacsonyabb levegő relatív páratartalmú és csapadékszegényebb évek következnek. A 2. táblázat mosonmagyaróvári adatai bizonyítják, hogy az 50 éves átlaghoz viszonyítva az utóbbi években jelentős változásokat regisztráltunk az időjárást alakító egyes meteorológiai tényezők vonatkozásában.

2. táblázat
A meteorológiai tényezők változása Mosonmagyaróvárott az 50 éves átlaghoz viszonyítva
Meteorológiai tényezők	50 év átlaga	2001	2002	2003
Középhőmérséklet (átlag °C)	10,1	10,6	11,6	10,9
Maximum hőmérséklet (átlag °C)	14,8	15,4	16,2	16,4
Relatív páratartalom (átlag °C)	77,5	74,4	71,2	70,7
Csapadék (összeg mm)	574,6	452,6	548,0	394,3

A csíkos gabonakabóca egyedszámát kedvezően befolyásoló meteorológiai tényezők alakulása és a rendelkezésre álló tápnövények (gabonafélék, pázsitfüvek, lucerna, vöröshere, répafélék, burgonya, repce, kender, len, stb.) együttesen eredményezték a közvetlen (táplálkozás) és a közvetett (vektor szerep) károk növekedését. A háromnemzedékes faj az őszi vetéseken éri el az egyedszám csúcsot és ez is hozzájárul az érzékeny fázisban lévő fiatal növények búza törpeség vírussal való fertőzöttségének növekedéséhez. A kifejlett imágók ősszel a növényekre raknak tojásokat, amelyekből áttelelés után kelnek ki az első nemzedék lárvái. A lárvák táplálkozás közben (március, április) szintén vírusterjesztők. A vírus epidémia szempontjából kedvező feltételek következményét az 1. ábrán rögzítettük 2003 április első napjaiban Mosonmagyaróvár határában.

Az ábrán jól látható a súlyos vírusfertőzés következménye, amely gyakorlatilag a növényállomány teljes pusztulását eredményezte, csupán helyenként lehetett találni még élő vezér és sarjhajtást. A tavaszi nemzedék imágói május hónapban találhatók a növényeken. A nyári nemzedék füveken és árvakeléseken él, az őszi pedig ezekről a növényekről kerül imágó állapotban a kelő vetésekre.



Védekezési lehetőségek

A leírtakra figyelemmel a probléma mérséklésének lehetősége több oldalról meg- közelíthető:

• a gabonatermesztést folytató gazdaságokban kiterjedt a vírus rezervoár és egyben a csíkos gabonakabóca tápnövény köre. Célszerû a fertőzési gócok - ezzel együtt a kabócák - tápnövényeinek gyérítése (árokpartok, fûves területek rendszeres kaszálása) és felszámolása (parlagterületek ugarolása),
• a termesztő terület koncentráltságának megszüntetése,
• ellenálló (toleráns vagy rezisztens) fajták termesztése,
• a monokultúra megszüntetése,
• az aratás utáni talajmunkák legyenek rendszeresek. Az árvakeléseket és a gyomos területeket fel kell számolni,
• az ökológiai feltételek alakulására tekintettel rendszeres felvételezésekkel kell ellenőrizni a kabócanépesség egyedszám változását,
• az esetleg szükséges inszekticides védekezések optimális időben való elvégzése a kabócák gyérítésén keresztül közvetve mérsékli a vírusfertőzött növények számát,
• eredményes lehet a táblaszegély permetezése, ha a kabócák betelepedésével egyidőben tudjuk elvégezni.

Dr. Kuroli Géza