Tanácsadói munkám gyakran szólít gazdálkodók közé. Mostanában a csalódottság, kiábrándultság és szketicizmus egyre magasabb hullámaival szembesülök. Az egyetlen pozitív dolog amit említeni tudok ezzel kapcsolatban az, hogy a baj végre összefogásra késztette az állattartókat. Sajnos, ezen bajok az előttünk álló két-három évben tovább fognak gyûrûzni, de remélem annyi hatásuk azért lesz, hogy ez a szolidaritás, együttmûködési készség szervezett formát ölt a sertéstartók között. A szakmai érdekképviselet sokkal magasabb szintjét kell kialakítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gazdatársadalom mindenféle politikai irányzat mellőzésével, csak szakmai alapon veszi kezébe sorsát. Vannak közeli, igen jó példák. Szlovákiában 52 sertéstartó vállalkozás alapított nemrégiben közös szövetkezetet. Gyakorlatilag a piac 40 százalékával kezükben már érdemben tudják befolyásolni sorsukat. Ugyanilyen alapon mûködik együtt a két legnagyobb cseh termelő, ők a piac felét bírják.

E cikkemmel az informáltság jelentőségére szeretném felhívni a sertés termékpálya szereplőinek figyelmét. A tőke mellett ennek jelentősége talán a legnagyobb a csatlakozási folyamattal összefüggésben. Csak az tud időben alkalmazkodni, aki birtokában van a megfelelő információknak. Ennek elősegítése érdekében az alábbiakban összefoglalom, hogy a sertéspiac jelenlegi helyzete hogyan alakult ki, illetve milyen kilátásokkal kecsegtet.

Mint étkezésünk egyik alapeleme, a sertés tartása a vidéki életforma egyik meghatározó eleme volt, van és lesz. Ezt azért fontos már itt az elején leszögezni, mert az önellátásra való törekvés minden olyan időszakban erősödik, amikor a megélhetés körülményei romlanak. Ez pedig immár 12-14 éve tartós jelenség a mezőgazdaságban. A rendszerváltozás időszakában, a mezőgazdasági üzemszerkezet szétzilálása okán a vidéki népesség igen jelentős hányada fejlesztette házi sertéstartását piaci célú termeléssé. Ez a háromszázezres tömeg a sertéstermelés felét állította elő, egészen napjainkig. Az előttünk álló két-három év azonban számukra sajnos az önellátásra való visszarendezés időszaka lesz. (Szívesen írtam volna ide, hogy „hacsak…”, de sajnos ennek az említettek zömének számára nincs alternatívája.) Persze e nagy számú termelőnek csak egy része jelent meg a piacon, de hogy pontosan mennyi azt nem tudjuk. És ezzel újabb neuralgikus ponthoz érkeztünk. Magyarországon senki nem tudja pontosan megmondani, hogy mennyi sertéstartó és hány feldolgozó üzem van. A feldolgozókról például 350 és 860 közötti számok egyaránt repkednek. Hogy is van ez? Azt sem tudjuk hány üzemünk van, akkor hogyan ellenőrizzük őket? Újabb kemény dió! Az országos főállatorvos azt nyilatkozza, hogy „a hatósági állatorvosok folyamatosan ellenőrzik az üzemeket, s a bezárások többször napirendre is kerültek. A politikai döntés azonban rendre elmaradt.” Magyarországon tehát politikai döntés volt a jogszabályok betartatása! Ennek is vége a csatlakozással!

Nézzük most a piaci eseményeket! 2004. január 27.-től az EU újra exporttámogatást fizet félsertések, darabolt húsrészek és császárhús kivitele után, minden nem-EU országba, kivéve a 10 csatlakozót, Romániát és Bulgáriát. A támogatást április 30-ig lehet igénybe venni. (Vegyük észre, most is diszkrimináltak minket azzal, hogy a belépésünkkor megszûnik a támogatás igénybevételének lehetősége!) A kialakult helyzet egy folyamat része, nézzük időrendben!

I. Kezdjük a legfontosabb piacbefolyásoló tényezők számbavételét az orosz importkvóták 2003. áprilisi bevezetésével. Belföldi termelése fejlődésének biztosítása érdekében Oroszország kvótát határozott meg húsimportjára. Ez sertéshúsra, marhahúsra és baromfira terjed ki. Mivel az első év ennek mûködésében igen sikeresnek bizonyult, e rendszert továbbra is fenn fogják tartani. Ennek jellemzője, hogy az import növekedését rögzített kvótákkal gátolják, amiket a hagyományos beszállítók között osztanak ki. 2003-ban az orosz csirketermelés 10 százalékkal, a sertéshústermelés 5 százalékkal növekedett, míg a marhahústermelés folytatta csökkenését. Előbbiek tehát igazolják a kvótarendszer bevezetésének szükségességét és hasznosságát. A tervezett kvótamennyiség 90 százalékát osztják szét, a maradék 10 százalékot aukción értékesítik. A kvótán belül a vám mértéke 15 %, de legalább 0,25 Euró/kg, míg azon kívül 80 %, de legalább 1,06 Euró/kg.

2003-ban az előző évihez hasonló, 600 ezer tonnás sertéshús importja volt Oroszországnak, 2004-ben azonban ennél kevesebbet, 450 ezer tonnányit osztanak szét. Ebből 227,3 ezer tonnával részesedhet az EU 25 tagállama.

Az alábbi táblán a legnagyobb beszállítókat látjuk. Hihetetlen ütemben nő a brazilok és kínaiak súlya az orosz piacon, miközben az EU tagállamok és Lengyelország pozíciója folyamatosan romlik. A beszállítók köre egyre szûkebb, látható, hogy a 10 legnagyobb exportőr részesedése 90 százalék feletti.

Oroszország sertéshús importja (t) illetve 10 legnagyobb beszállítója (%)

Forrás: USDA

Az orosz húskvóták hatására az EU sertéshús kivitele már 2003. első félévében 2,5 %-kal csökkent az előző évhez képest. A csökkenésben Oroszország mellett Japán piacvédelmi intézkedései is szerepet játszottak. Japán a WTO adta importvám növelési lehetőségét használta ki. Készülve az orosz korlátozásra, az EU oda irányuló sertéshús kivitele 27%-kal ugrott meg az év első 3 hónapjában, aztán azonban esett. Éves szinten 15 %-kal kevesebbet adtak el azon a piacon, ami 90 ezer tonnát jelent. Az EU sertéshús exportjának csökkenését az erős Euró és az USA, valamit a dél-amerikai szállítók előretörése is okozta. Eközben, az EU amúgy jelentéktelen importja 50 %-kal nő ebben az évben, 34 ezer tonnára.

Az elmúlt évek az EU sertéshús külkereskedelmének jelentős arányeltolódását hozták. A legfontosabb fejlemény a csatlakozás előtt álló 10 országba irányuló kivitel növekedése (2002-ben ez 42 százalékos volt). Csaknem kétszeresére nőtt a román export, miközben Oroszországban 8 százalékos volumencsökkenést szenvedtek el. Importjukban a magyar és a lengyel sertéshús pozíciója stabilizálódott, míg az USA és Ausztrália bevitele drasztikusan esett vissza. Ezek a folyamatok a már említett világpiaci trendeknek megfelelőek. Mind az EU exportjának, mind legnagyobb versenytársainak piacai átrendeződnek.

Az EU sertéshús külkereskedelme, ezer t

Forrás: USDA

Az orosz sertéshúspiacról érkezett legfrissebb hír az, hogy az orosz hatóságok az EU kvótájának felfüggesztését helyzeték kilátásba arra az esetre, ha a közösség nem egységesíti állategészségügyi exportigazolásának rendszerét. Az sérelmezik, hogy míg befelé az EU egységes, központosított élelmiszer-biztonsági procedúrát alkalmaz, addig exportjához minden tagállam maga állít ki igazolást.

Nem véletlen tehát, hogy az EU-ban 32 éve nem látott méretû készlet halmozódott fel 2003-ban, és okozta azt a válságot, mely során önköltség alá estek a felvásárlási árak.

II. Eközben az Unió nagyobb sertéstermelői tovább növelik termelésüket. Az Európai Unió 2002. évi sertéspiaci trendjei egyrészt jelentős különbségeket, másrészt ellentétes folyamatokat mutatnak a tagállamok között. A növekvő spanyol, dán és német sertéstermelés, valamint az előre jelzettnél kisebb arányú kivágás a 2001-es száj és körömfájás nyomán az idősebb kocaállományból, az állomány növekedését okozta. Csökkenés az Egyesült Királyság, Hollandia és Belgium kocaállományában volt tavaly. Előbbinél az alacsony árak miatt, utóbbiaknál a környezetvédelmi és állategészségügyi szigorítások miatt. Ebben az évben a kocaállomány 2001. évire való visszaállására számítanak.

Forrás: USDA, 2003 előrejelzés

Fentiek következménye, hogy az EU sertéspiaci szabályozása, mely köztudottan nem tartozik a legkeményebbek közé, sorra vette elő eszközeit a piaci zavar elhárítására. 2002. után 2003-ban is magántárolási akciót hirdettek. Ennek keretében, legutóbbi információim szerint már 85 ezer tonna sertéshúst vontak ki ideiglenesen a piacról. Ezzel sikerült megállítani az árcsökkenést, de növekedést nem indukált. Ezért nyúlt az EU január 23-án utolsó eszközéhez, az említett export-visszatérítéshez.

A Bizottság időről-időre közzéteszi középtávú előrejelzéseit. Ezek nagyon sok tanulsággal szolgálnak, hiszen kiolvashatók belőle stratégiai elképzelései. Az EU 15 jelenlegi tagállamára vonatkozó, 2010-ig szóló előrejelzés a termelés 4,7 százalékos, a fogyasztás 5,3 százalékos növekedésével számol. Ennek megfelelően az import jelentősen, 84 százalékkal fog nőni, de alig fél százalékát képezi a fogyasztásnak.

Forrás: Bizottság

A jelenlegi tagállamok 300 ezer tonnával több sertéshús eladásával számolnak az új tagállamokban, mint jelenleg. A 25 tagállam 2004-es 22,3 millió tonnás termelés 2010-re 23,1 millióra bővül. Ezzel a 3,6 százalékos termelésnövekedéssel szemben 4,1 százalékos keresletnövekedés áll. A termelési többlet ennek következtében szûkülni fog.

Forrás: Bizottság

Részösszegzésként: Az EU folyamatosan veszít exportpiacaiból, miközben belső és az új tagállamok felé irányuló kivitele élénkül. Ez azonban nem elegendő a feleslegek levezetésére, ezért minden lehetséges eszközzel beavatkoznak a piaci folyamatokba.

III. Eközben az EU országjelentése elmarasztalja Magyarországot - többek között - az élelmiszerbiztonság területén tapasztalt hiányosságok miatt. (2003. november)

IV. Szerencsés motívumnak számítanak, hogy Szerbia gyenge piacvédelme miatt az EU sertéshúsa utat talált a piacra (3. országnak számít); az USA-ban nyilvánosságra került az első BSE-s marha, szinte megállíthatatlanul terjed a baromfiinfluenza; és gyakorlatilag az egész távol-keleti baromfipiac megfertőződött influenzával.

V. Mindezek után térjünk haza! A magyarországi sertésárak több mint két éve esnek. Ez pedig még akkor sem vigasz, ha az EU áraival együtt teszi ezt. Mivel hatékonyságunk - javuló tendenciája ellenére elmarad az EU legjobb termelőiétől, 2003. során realitássá vált a hazainál olcsóbb import alapanyag beszerzése. Ezt az EU-val kötött kereskedelmi (népszerûbb nevén „dupla nullás”) megállapodás vámmentes kvótája is erősítette. Ez értelemszerûen május elsején hatályát veszti.

VI. A magyar szaktárca exporttámogatást fizet időlegesen: 65 Ft/kg-ot élősertések, 140 Ft/kg-ot sertéshús után, 3400 illetve 5000 tonnában maximálva. Ez is a csatlakozásig vehető igénybe. Ez ellen védővámot vetett ki Szlovénia, és Románia is ezt fontolgatja.

VII. Az USA felfüggesztette a Magyarországról származó húsok importját. (2004. január) Az eset rendkívül pikáns. Az amerikai szakminisztérium rendszeresen ellenőrzi az országba beszállító húsüzemeket. Tavaly januárban az ellenőrök állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági problémákat tártak fel, melyről tájékoztatták a magyar szaktárcát. Ekkor megígértük nekik, hogy őszi bejárásuk idejére pótoljuk a hiányosságokat. Az amerikaiak jöttek, és információim szerint két húsüzemnél tapasztalták ismét a problémákat. Erre a szokásos protokoll szerint „felfüggesztettek minket”. A magyar fél tárgyalásokat kezdeményezett, minek eredménye ígéret tettek a gyors felülvizsgálatra.

VIII. Elég nagy sajtóvisszhangot kapott a répcelaki húsüzem bezárásának esete. Az állategészségügyi hatóság bezárta az üzemet, mert nem volt képes megfelelni a hatályos jogszabályoknak. Ez egy olyan folyamatnak a kezdetét jelzi, melynek során mintegy száz húsüzemre kerül lakat környezetvédelmi, higiéniai hiányosságok miatt. A piacot elhagyni kényszerülők száma ennél jóval magasabb is lehet, hiszen a fentebb említettek miatt a verseny tovább fokozódik a húspiacon. Január 26.-án EU ellenőrök kezdtek ellenőrzésbe a magyar vágóhidakon. Munkájuk révén e folyamatok vélhetőleg fel fognak gyorsulni.

IX. 2004. februárjának közepén a sertésárak növekedésnek indultak az EU jelenlegi tagállamokban. Az említett magántárolással sikerült megállítaniuk az áresést, az exporttámogatással, valamint a számukra szerencsés fordulatnak nevezhető baromfi és BSE megbetegedések miatt elindultak felfelé. Ez a második félévre fogja szerintük a legnagyobb hatását kifejteni, nevezetesen az export emelkedését. A nagyságrendek érzékeltetése miatt teszem hozzá, hogy Japánban néhány nap alatt 40 százalékkal ugrottak meg a sertéshúsárak, a dán exportőrök nagy örömére. Az árak emelkedése a magyar piacot sem fogja érintetlenül hagyni. Reményeim szerint a világpiac ilyen fordulata pedig mérsékli az EU készletek nyomását is.

A teljes képhez hozzátartozik még a 250-270 forintos kilogrammonkénti áron hazánkba érkező, támogatott lengyel félsertés is. Ezzel a lengyelek próbálnak a csatlakozás előtt készleteiktől megszabadulni, ami drasztikus hatással lehet egyes cégek beszállítói körére, hiszen ilyen árral nem lehet versenyezni.

A szakminisztériumban eközben egymás után készülnek a listák a húsfeldolgozókról. A szakminiszter legutóbbi nyilatkozata szerint 250 üzemre kerül lakat a csatlakozás előtt. Ezek összes kapacitásáról nincs pontos adat, de véleményem szerint csak akkor válik számottevővé, ha egy-két (emlegetett) nagyobb üzem is belekerül.

Pikáns folytatása az ügynek, hogy 2003. február 18-án olyan hírek láttak napvilágot, mely szerint a Bizottság hajlandó lenne kiterjeszteni a derogációt azokra, akik tervet mutatnak be az előírásoknak való megfelelést célzó intézkedések végrehajtásáról. Ezt elsősorban a lengyel húspiacon várható igen komoly feszültségek indokolják, de Magyarországot is kedvezően érintené, legalábbis az egyszeri sokkot kissé mérsékelné e lehetőség. Természetesen ezen üzemek csak belföldön értékesíthetnének.

Hát itt tartunk most. A friss trendek ismerete, a láthatóan naponta változó piaci viszonyokban a naprakészség rendkívüli módon felértékelődik. Hadd zárjam e gondolatmenetet az EU agrár főbiztosának szavaival: a jelenlegi nehézségek ellenére az EU sertésszektorának kilátásai kedvezőek, hiszen az új tagoknál a kereslet gyorsabban növekszik, mint a termelés. Ebből pedig a jelenlegi tagok profitálni fognak.

Fórián Zoltán

Igazgató

Élelmiszeripari Elemzések Központja

Agrár Európa Kft.