Ehhez a piaci szituációhoz mit tudunk mi - takarmányosok - hozzátenni a 2004-es évben? - vetődik fel a jogos kérdés. Nos az biztos, hogy az önköltségi ár alatti, tehát veszteséggel értékesített termékek nem jelenthetnek megoldást a takarmányipar számára. Mit tud tehát a takarmányipar a termelő szféra részére felajánlani a 2004-es évben? A válasz egyértelmû, a profit egy részét át kell engednie a termelőnek, és olyan minőségû takarmányt kell biztosítania, amely segítségével a termelő képes lehet a kiváló minőségû termékek előállítására. Ezen kívül olyan alapanyagokat kell ajánlania a termelőnek, amelyek versenyképessé teszi a piacon, másrészt a szolgáltatások körének és az információ átadás rendszerének a körét kell bővíteni. És mindezeket annak érdekében, hogy az állattenyésztés túl tudja élni ezt a nehéz időszakot. Mert valljuk be őszintén, ha nincs termelő akkor nem kell takarmány sem…



Az első dolog, amiről pár mondatot szeretnék írni, az a tenyész alapanyag kérdése. A szakemberek nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy a tejelő tehenészetek jövedelmezősége gyakran már az üszőnevelésnél eldől. Az üszőnevelés ellentmondásos pontja is egyben a szarvasmarha tenyésztésnek, ugyanis a lehető legkisebb költséggel szeretnénk felnevelni az állatainkat, de úgy hogy egészséges, megfelelő szervezeti szilárdsággal és kifejlett belső emésztőszerv-rendszerrel rendelkezzenek. Tehát az olcsó felnevelés nem jelenthet táplálóanyag megvonást! Vegyük figyelembe, hogy ebben az időszakban a növendék állatainktól az életfenntartás mellett testtömeg gyarapodást és méretbeli fejlődést is - és természetesen egészséges magzat kihordást várunk. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a kondícióbírálat fontosságát már üszőkorban is! A szakembereink már hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy létezik már optimális Holstein üszőkondíció is, a különböző életkorban. A tehenekkel szemben fontos kritérium a magas színvonalú tejtermelés melletti technológia tûrés, mivel a termelő telepeken folyó nagy hatékonyságú termelés és takarmányozás jelentős pufferigényt tart az állatok kompenzáló-képességére. Amelyik állat nem tudja a telepi technológia mellett a maximális genetikai szintjét kiaknázni, az előbb utóbb technológiai selejt lesz. Tehát önmagában a genetikai háttér nem elegendő, ehhez párosulnia kell egyéb olyan tulajdonságoknak, amelyek garantálják a kiváló életteljesítmény (szaporaság, küllemi tulajdonságok, stb.). E tulajdonságokat tudjuk befolyásolni az üszőnevelés folyamán mind negatív mind pozitív irányba.



A következőkben néhány takarmányozási összefüggést szeretnék bemutatni. Az köztudott, hogy a Holstein-Fríz tehén 1kg élőtömeg bontásakor keletkező energia 20,6 MJ (Nelact), a szabaddá váló nyersfehérje tartalom pedig 120g. Mivel 1liter 3,6% zsírtartalmú tej táplálóanyag szükséglete 2,92 MJ energia és 83g nyersfehérje, könnyen kiszámolható hogy 1kg élősúly csökkenés energia tartalmából 7 liter tejet, míg nyersfehérje tartalmából csak 1,4 liter tejet tud az állat termelni. Érdemes összevetni a lebontáskor felszabaduló táplálóanyagokat a laktáció második felében építendő igényekkel: 1kg súlygyarapodás energiaigénye 21,4 MJ, míg nyersfehérje igénye 500g. Tehát a hízás energia transzformációs foka sokkal rosszabb, mint a testsúly csökkenésé. A laktáció elején a testsúlyvesztés normális a Holstein teheneknél (a negatív energia balansz miatt). A tejtermelés csúcsa az elléstől számított 10. hét körül van, a szárazanyagfelvételé pedig a 24. hét körül. A kondíció legalacsonyabb pontja a 12-13. hét körül van, amikor mintegy 1,5 BCS ponttal kevesebb az állat mint az elléskor (az elléskori optimális kondíciópontszám 3-3,5). Ebben az időszakban a különböző termelésû tehenek 20-tól 100 kg mennyiségû testzsírt mozgósítanak. Az ellés utáni relatíve kis étvágy miatt, a zsírmobilizáció mértéke az első 40 napon a legnagyobb, csúcs az ellés után a 14 nap körül jelentkezik. Egy kondíciópontszám változás 42-55kg-os testsúlynövekedést vagy csökkenést jelent a Holstein fajtánál. Tehát ha az ellés után a 700kg-os tehenünk 3,5 kondícióponttal indítja a laktációt, és hetven nap elteltével már csak 2,5-re bíráljuk ugyanezen állatunkat, akkor minden valószínûség szerint az állatunk lefogyott 42-55kg-ot. Ügyeljünk hogy a legalacsonyabb kondíció pontszám ne menjen 2,5-2,0 alá. A 3,0-3,5 kondíciópontszám melletti szárazonállás és ellés után várhatjuk a jó vemhesülést egy magas tejtermelés mellett.



És végül - de nem utolsó sorban egy pár mondatot szeretnék szentelni az egyik kedvenc szarvasmarha takarmányozási témámnak, a védett (bypass) fehérjéknek. A védett fehérje a kérődzők takarmányozásában annyit jelent, hogy a fehérjéket a bendőben lévő emésztési és lebontási folyamatokkal szemben mesterségesen ellenállóvá teszik, így ezen fehérjék a bendőn átjutva és a vékonybélbe jutva aminosavakra bomlanak majd felszívódva hasznosulnak. A bendőben a mikrobiális emésztés hatásának a lebontható fehérjék áldozatul esnek. A fő probléma az, hogy ezen fehérjék nagy részének a lebomlása nem áll meg az aminosavaknál, hanem egészen N-ig bontják a baktériumok az értékes fehérjéket, ebből építve fel saját testüket, vagy metánként távoznak a szarvasmarha szervezetéből. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy a baktérium fehérjénél értékesebb protein kevés van a kérődzők számára. A gondot az jelenti, hogy a nagy termeléshez szükséges fehérje mennyiséget nem fedezik az elpusztult mikroorganizmusok teljes mértékben, viszont egy bizonyos mennyiségen túl felesleges, sőt káros lebomló fehérjéket etetni, mivel a bendőfolyadék magas NH3 koncentrációja különböző anyagforgalmi és szaporodás biológiai problémák előidézője lehet. A megoldást jelentik a védett vagy idegen szóval bypass fehérjék alkalmazása (a szakirodalomban használatos még az UDP - undegradable protein és az RUP - rumen undegradable protein kifejezés is). Ezen anyagok általában 7000 literes tejtermelés felett nyernek létjogosultságot, de csak bizonyos szabályok betartásával (ez nem azt jelenti hogy kisebb tejtermelés mellett nem lehet gazdaságosan növelni az adag védettségi szintjét különböző bypass készítményekkel):

• A védett fehérjék a lebomló fehérjék hiányát nem pótolják az adagban, tehát mielőtt bypass forrás után nyúlunk, győződjünk meg arról, hogy a lebomló hányadot a termeléshez szükséges mennyiségben kielégítettük.
• Győződjünk meg arról, hogy csak a megfelelő mennyiségig emeltük fel az adag védettséget, mert egy bizonyos szint felett (USA rendszer: 41%, Magyar rendszer: 38%) már nem fejti ki a kívánt hatást, tehát a tejtermelést már nem emeli, csak az adagot drágítja.
• Ha védett fehérjét kívánunk használni, akkor ellenőrizzük le, hogy az állat által elfogyasztott mix az egyéb beltartalmi paramétereket is maradéktalanul kielégíti.
• Az abraketetésre vonatkozó általános szabályok mérvadóak a bypass fehérjék etetésekor (ne egy mennyiségben adjuk az állat elé a napi adagot, és minden állat csak az előirt mennyiséghez közeli adagot vehesse fel, stb.).
  
  A védett fehérjék reneszánszukat élik hazánkban, gyakorlatilag kevés olyan telep van amelyik ne vásárolt vagy használt volna ilyen termékeket az utóbbi pár évben (ha másként nem akkor a vásárolt koncentrátumon keresztül). A tavalyi 5%-os tejkvóta csökkentés ezen termékek felhasználását átmenetileg visszaszorította, de az eladások további növekedése, és ezen termékek térhódítása várható a 2004-es évben is.
  
  
  
  A védett fehérjéket sokféleképpen csoportosíthatjuk, eredetük alapján növényi és állati (a halliszt szarvasmarha takarmányba való bekeverése tilos!), védettség elérése alapján hőkezeléssel, extrudálással, pörköléssel, különböző savakkal, alkoholokkal történő védettséget különíthetünk el. Általában a termékek birtokosai a gyártási eljárásokat próbálják titkolni, de gyakran titok övezi a termék védettségi értékét is, amely gyakran az in situ (fisztulával) és in vivo (emészthetőség) vizsgálatok hiányára vezethető vissza. Egy másik fontos mérvadójuk a bypass termékeknek az, hogy a bendőn áthaladó fehérje hányadból mekkora mennyiség szívódik fel a vékonybél nyálkahártyáján keresztül. Sajnos ezen adatokkal a takarmányos cégek a receptúra optimalizálások során nem számolnak, beérik az RUP értékekkel. Ez hibalehetőségeket rejt magában, mivel bizonyos kezelések hatására a fehérjék védetté válnak a bendő mikrobáival szemben, viszont a védettség megmarad a vékonybélben is az enzimes emésztés során - tehát a fehérjék emésztetlenül távoznak az állati szervezetből. A védett fehérjék palettáján a kukorica glutén, a DDGS és a szójaalapú termékek (AminoPlus, Soypass) „uralják a piacot”. Ebben nem látok változást a jövőben sem. A gluténban a magas védettség és fehérjetartalom mellett a magas védett metionin tartalom a vonzó, míg ellene szól a változó minőség (ez egy melléktermék, és a gyártó nem garantál sem bypass védettséget, sem ileális felszívódási hatékonyságot). A DDGS-t mindig is az ára tette vonzóvá, míg hátrányára legyen írva az alacsony fehérjetartalom, és a megbízhatatlan bypass hányad. A szójaalapú védett termékek megbízható és a gyártó által garantált magas védettségi és felszívódási értékkel rendelkeznek (pl. az AminoPlus 72%-os védettséggel, és 95%-os ileális felszívódási mutatókkal rendelkezik), további előnyük a magas bypass lizin tartalom, hátrányukra legyen írva az alacsony védett metionin tartalom. Az éles szemû olvasó bizonyára észrevette, hogy kiváló párosítás lehet egy kukorica glutén plusz egy védett szójakészítmény (az egyiknek magas a védett metionin, a másiknak a védett lizin tartalma) - és igaza is van.
  
  
  
  Hogy a tej felvásárlási ára miként változik a 2004-es évben azt nem tudom, de az biztos hogy az Agro Napló szerzőgárdája azon lesz ebben az évben is, hogy az olvasók számára olyan magas szintû szakmai információkkal szolgáljon, amely nélkül gazdaságos és versenyképes termelés elképzelhetetlen. Én úgy érzem, hogy a magyar agrárszakemberek fejében lévő tudással nem kell szégyenkeznünk az EU-ban sem, amiben lemaradásunk van az inkább financiális jellegû…
  
  
  
  Muzsek András