Magyarország Európa szívében a mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el, és ez azt jelenti, hogy az embernek saját maga, állatai, növényei és különböző tevékenységei számára az év egy nem elhanyagolható részében mesterséges hőbevitellel, vagy hőelvonással kell megteremteni a kedvező élettani feltételeket. Ez a követelmény a mindennapos gyakorlatban legegyszerûbb módon azt jelenti, hogy télen általában fûteni, nyáron pedig hûteni szükséges az épületeket. Az élő szervezetek természetesen alkalmazkodni képesek az időjárás változó körülményeihez, de az ember a kényelem, az állatok, vagy a növények számára pedig a gazdasági racionalitás, vagy kényszeríti ki mesterséges környezeti feltételek alakítását. Természetesen a fiatal élő szervezetek alkalmazkodása korlátozott így számukra ez a követelmény nem annyira életminőségi, hanem inkább életben-maradási kényszer. A legutóbbi évtizedekig ezek a követelmények Magyarországon a mindennapos gyakorlatban többnyire csak a téli fûtést jelentették, de részben a igények minőségi növekedése, másrészt az utóbbi időben tapasztalható nyári szélsőséges meleg miatt egyre többször jelenik meg a nyári hûtés igénye is.

Épületfûtés a mezőgazdaságban



A mezőgazdaságban az épületek fûtéséről csak az utóbbi évszázad-félben beszélhetünk. Korábban minden mezőgazdálkodási tevékenység az időjáráshoz igazodóan zajlott és leginkább a természetes megoldásokat használták a tél szigorú időjárásának enyhítésére. Az istállókat kis légcserével a benn levő állatok hőjével melegen tartották és így az állatok nem fáztak, és még gyakran az emberek is ennek a kényelmét élvezték. Az iparszerû mezőgazdálkodásban azonban egész évi tevékenységet az időjárástól függetlenül igyekeztek megvalósítani, amit a különböző technikai megoldások lehetővé is tettek. Ez azonban jelentős beruházásokkal és a mûködtetés során sok energiával valósítható meg. Magyarországon az épületek fûtése alapvetően három területen jelentek meg a mezőgazdaságban, um az állattartó épületeknél. a növényházaknál és a különböző mezőgazdasági ill. élelmiszeripari feldolgozó üzemek épületeinél.



Az állattartó épületek tömeges fûtése az olaj hazai megjelenésének időszakában vált általánossá a hatvanas évek elején. A legtöbb állattartó épületben olajtüzelésû hőlégfúvókkal nyomták a meleg levegőt az istállóba. Gyakran olyan épületeknél is fûtöttek, ahol talán az állat nem is igényelte 8sertéshizlaló, vagy marhaistállóknál). Az állattartásban az állati fehérjetermelés mennyiségi növelése érdekében végzett céltudatos tevékenység mellett nem játszott szerepet az istállók fûtésére felhasznált energiahordozó. Az élelmiszer fontos volt, az olaj pedig olcsó a gazdálkodásnak pedig a fő mozgató rúgója növekvő termelési eredmény volt. A mezőgazdasági üzemek gazdálkodási változásai, majd az energiaválság azonban előtérbe állította az állattartó épületek fûtésének racionalizálását. Ez elsőként azt jelentette, hogy csökkentek azok az épületek, amelyekben ésszerûnek találták a fûtést. Így a sertéshizlaló épületek, a tojóistállók, majd később a borjúistállók fûtése is elmaradt, és a megmaradt istállókban pedig különböző energiatakarékos fûtési megoldásokat kezdtek próbálni. Ennek keretében megjelentek a sugárzó ernyők, a malacmelegítő matracok, stb., de a növekvő energiaárak és a relatíve csökkenő élelmiszerárak miatt ezek a mûszaki megoldások sem mutatkoztak elég hatékonynak. Számos mûszaki érdekesség, pl. hőszivattyús fûtés, hővisszanyerős hőcserélő került kipróbálásra, de ezek az érdekességen kívül nem jelentettek átütő megoldást. A vizsgálatok igazolták, hogy az állattartó épületekben nem az új, érdekes mûszaki megoldás, hanem annak üzemeltetési módja a fontos az eredmény szempontjából.



Egy másik iránynak mutatkozott a fûtési problémák orvoslására az olajnál jelentősen olcsóbbnak tûnő megújuló energiaforrások alkalmazása állattartó épületek fûtésére. Ennek során a napenergiás fûtésû istállótól kezdődően a szalmatüzelésû, vagy biogáz-fûtésû istállók születtek, de ezek mind csak egyedi lehetőségként és nem általánosan elterjedésre számot tartó megoldásnak mutatkoztak. Valószínûleg még mindig az új mûszaki megoldások keresésén fáradozna a hazai kutató és kísérletező állattartó szakember-gárda, de a rendszerváltással és ezen belül a mezőgazdaságban bekövetkezett változással a feladatok átértékelődtek és ma új dimenziókban új feltételeknek megfelelően jelentkeznek a fûtéssel kapcsolatos feladatok.

EU direktíva az épületek fûtésére



Az épületek fûtésével kapcsolatos jelenlegi törekvések alapját a jövőért érzett kötelesség határozza meg. Miközben az épületek évtizedekre sokszor évszázadokra meghatározzák az emberek környezetét, addig az épületek üzemeltetésére felhasznált nagymennyiségû energiával éppen a jövőt veszélyeztetjük. Egyfelől a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások habzsoló és önfeledt el és felhasználásával, másfelől a nagymennyiségû fosszilis energiaforrások környezetben okozott változásával a jövő generációjának életfeltételeit nehezítjük, esetleg ellehetetlenítjük. Az ellentmondás az épületek jövőbe mutató létrehozása és az üzemeltetésükkel a jövő felélése mindenképpen feloldandó. Ennek érdekében számos nemzetközi konferencia és világértekezlet próbál megoldást találni és különböző megállapodásokkal hathatós eredményeket elérni. A középpontban az energiahasználat és ennek különböző területei állnak.



Az európai régióban az energiahasználat fő területei a közlekedés és az épületek fûtése. Az unió átlagában épületek fûtésére fordítják az össz-energiafelhasználás közel egyharmadát. Ezért ezen a területen mindenképpen eredményt célszerû elérni. A szándékok konkrét megjelenése az épületek energetikai hatékonyságára vonatkozó új Európai Direktíva. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2002. december 16-i 2002/91 EK irányelve az épületek energiateljesítményéről szól. Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 2003. január 4.-én megjelent irányelvek megfogalmazzák az elvárásokat és azokat az alapelveket melyeket az egyes országokban eltérő módon, de a célérdekében szabályozva meg kell oldani. Néhány önkényesen kiemelt pont a közzétett irányelvekből:



(6) A lakás- és tercier ágazat, amelynek legnagyobb részét az épületek teszik ki, a Közösség végső energiafelhasználsának több, mint 40 5-át képviseli és folyamatosan bővül, ez a tendencia az energiafogyasztás, így a széndioxid-kibocsátás növekedésével is jár.



(7) Az energiahatékonyság javítása révén a széndioxid-kibocsátás csökkenéséről szóló 1993 szeptember 13.-i 93/76/EGK irányelve, amely előírja, hogy a tagállamok az építőipari ágazatban az energiahatékonyság területén programokat dolgozzanak ki, valósítsanak meg és számoljanak be ezekről, most kezdi mutatni néhány kedvező hatását. Mindenemellet szükség van egy ezt kiegészítő jogi eszközre, hogy konkrét lépéseket lehessen tenni annak érdekében, hogy az energiamegtakarításban rejlő eddig kiaknázatlan lehetőségek elérhetőek legyenek és a tagállamok ebben az ágazatban elért eredményei közötti nagy különbségek csökkenthetők legyenek.



(8) Az építőipari termékekre vonatkozó tagállami törvények, rendeletek és közigazdasági rendelkezésekről szóló 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelve előírja, hogy az épületeket és azok fûtő- hûtő és szellőztető-berendezéseit úgy tervezzék és telepítsék, hogy a használat során alacsony legyen az energiaigény, figyelembe véve a helyszín és a használók klimatikus igényét.



(10) Az épületek energiateljesítményét olyan módszer alapján kell kiszámítani, ameylet regionális szinten differenciáltan lehet meghatározni, ez azt is magába foglalja, hogy a hőszigetelésen kívüli egyéb tényezők is fokozottan fontos szerepet kapnak, mint például a fûtő- és légkondicionáló berendezések, a megújuló energiaforrások alkalmazása, valamint az épület tervezése. Ezen eljárása közös megközelítése képzett és/vagy megbízott szakemberek által akik függetlenségét objektív feltételek alapján kell garantálni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok számára az építési ágazat energiamegtakarítására irányuló erőfeszítéseik tekintetében átláthatóságot fog biztosítani a leendő tulajdonosok vagy felhasználók számára.



(11)A Bizottság tovább kívánja fejleszteni a szabványokat, mint például az EN 832 szabványt és a prEn 13790 tervezetet azzal, hogy ezekbe bevonja a klímatizáló rendszereket és a világítást is.



(12) Az épületek befolyást gyakorolnak majd a hosszú távú energiafogyasztásra és ezért az új épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz szabott minimális energiateljesítmény-követelménynek. E tekintetben a legjobb gyakorlatot össze kell hangolni az energiateljesítmény növelés szempontjából fontos tényezők optimális kihasználásával. Mivel az alternatív energiaellátó rendszerek általában még nincsenek kihasználva, meg kell vizsgálni az alternatív energiae4llátó rendszerek mûszaki, környezeti és gazdasági kivitelezhetőségét. Ezt a tagállamoknak egyszer el kell végezniök és ennek alapján meg kell határozni az energiatakarékossági intézkedések sorát az átlagos piaci feltételekre, a költséghatákonyság szem előtt tartásával. Az építkezések megkezdése előtt egyedi vizsgálatokat kell kérni az intézkedések végrehajtásának igazolására.



(16) A tanúsítási eljárást megfelelő programokkal célszerû támogatni, hogy az energiateljesítmény javításához egyenlő esélyeket biztosítsanak az érdekeltek szervezetei és a tagállamok által kijelölt szerv közötti megállapodások révén, melyeket az energiaszolgáltató vállaltok hajtanak végre és egyben kötelezettséget vállalnak a végrehajtásra. Az elfogadott terveket a tagállamoknak ellenőrzik és nyomon követik, valamint elősegítik az ösztönző rendszerek alkalmazását is. A tanúsítványnak a lehető legrészletesebben le kell írnia az épület energiateljesítményének aktuális helyzetét, így az ennek megfelelően ellenőrizhető. A közhivatalok épületeit és a nagy személyi forgalmat lebonyolító épületeket kell példaként állítani a környezeti és energiatakarékossági megfontolásokhoz, ezért ezekről rendszeresen energiatanúsítványt kell készíteni. Az ilyen energiatanúsítványt jól látható helyre ki kell függeszteni, ezzel hozzá lehet járulni az energiateljesítményekről szóló információ széleskörû elterjesztéséhez. Továbbá a hivatalosan ajánlott belső hőmérsékleteknek és a ténylegesen mért hőmérsékleteknek egymás melletti kijelzésével visszaszorítható a fûtő- és szellőztető rendszerek helytelen használata. Ez elősegítheti a pazarló energiafelhasználás elkerülését és a külső hőmérsékletekhez viszonyítottan kellemes beltéri klímatikus feltételek (hőkomfort) fenntartását.



(19) A kazánok és légkondicionáló rendszerek képzett szakemberek által végzett rendszeres karbantartása elősegíti ezek helyes beállítását és a termékspecifikációval összhangban, hogy környezeti biztonsági és energia szempontjából biztosítható legyen ezek optimális teljesítménye. A teljes fûtőberendezés független értékelése célszerû minden olyan esetben, amikor a költséghatékonyság alapján annak lecserélése jöhet számításba.



Az irányelvekből idézett néhány pont csak érzékeltetni kívánta, hogy az épületek fûtésével kapcsolatos követelmények az elkövetkező időszakban az eddigi megítéléstől eltérő más megvilágításba kerülnek és ezek a változások egyértelmûen az energia hatékony hasznosítását és ennek az épületfûtés, szellőztetés és klímatizálás valamennyi részletkérdésében az ésszerû szigorítást fogja jelenteni. Bár az irányelvekben megfogalmazottak az egyes tagországokra nézve nem szó szerint követendő követelményeket és megoldásokat határoznak meg, mégis saját érdekünk, hogy ezeket komolyan vegyük és a legkövetkezetesebben betartsuk. Ezt segíti elő az is, hogy az irányelvek elfogadásával együtt a Közösség konkrét követelményeket állapított meg, ezek:



a/ az épületek integrált energiateljesítményének számítására vonatkozó módszer,



b/ az új épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása,



c/ a nagyobb felújítás előtt álló meglevő nagy épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása,



d/ az épületek energiatanúsítása, és





e/ az épületben levő kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres felülvizsgálata, emellett a 15 évesnél régebbi kazánok mûködő fûtőberendezéseinek értékelése.



A konkrét követelmények kielégítését az egyes tagországok saját technikai szintjüknek és mûszaki kultúrájának megfelelően határozhatják meg, de az irányelvek lényegi és a konkrét elvárásainak megfelelően. Természetesen vannak olyan létesítmények, melyekre az elvárások teljesítését nem lehet biztosítani az adottságok, vagy egyéb körülmények miatt. Ilyen pl. a mûemlék épületek, vagy a szabadon álló 50 m2 alapterületû épületek esetén. A kazánok ellenőrzésénél is a vizsgálati módot a teljesítménytől függően javasolják elvégeztetni és a vizsgálatok eredményének ki kell térni a fûtés széndioxid-kibocsátás mértékére is.





A fûtésre vonatkozó EU direktíva magyarországi következményei



A felsoroltak nemcsak Magyarországon, de más európai országban sem teljesülnek, illetve eddig nem foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Többnyire csak részletkérdésekben voltak szabályozások, és ezek értékelése is az országok különböző paramétereket illetve határértékeket írtak elő. Ezért a bizottság az irányelvek kidolgozásával egyidejûleg megfogalmazta azt a törekvést is, hogy az egyes országok hatékony és bevált módszereit, a gyakorlati alkalmazással összefüggő tapasztalatokat a tagállamok vitassák meg. adják át egymásnak. Ehhez a Bizottság anyagi forrásokat is tud biztosítani. Az irányelvek komolyságát jelenti a 15. cikk melyben a megfogalmazott követelmények egyes tagországokban való alkalmazásához kidolgozott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit 2006. január 4.-ig közzé kell tenni és erről a Bizottságot a tagországoknak értesíteni kell. Bár ugyaneben a cikkben az is szerepel, hogy képzett és/vagy hozzáértő szakemberek hiányában a tagállamok az életbeléptetéshez további hároméves időszakot kaphatnak, de úgy gondolom hazánknak nincs olyan indoka, hogy ezt a határidő-módosítást reálisan kérnie kellene. Nincs más tennivalónk, mint a követelményekhez igazodóan a hazai szabályozás és a végrehajtás dolgaiban mindenki elvégezze a reá háruló feladatokat. Ennek első lépése annak a direktívának a részletes megismerése, melyet e cikk vázlatosan bemutatott és amelynek a szabályozási kérdéseiben az illetékes hivatalok már megkezdték a munkát. A szakmai körökben a megszületendő rendeletektől és szabványoktól függetlenül el kellene kezdeni a munkát, hiszen olyan dolgokról van szó, melyek a mindennapi gyakorlat valamennyi résztvevőjének érdeke is egyben.

Feladatok a mezőgazdasági létesítmények fûtésénél



A mezőgazdaságban ezek a feladatok még markánsabban jelennek meg. A mezőgazdasági létesítmények fûtése számos területen a termelési költségek jelentős hányadát teszi ki, és attól függetlenül, hogy ez az energiafelhasználás okozta üvegházhatás mennyire érdekli a termelőt a kérdés gazdaságilag is fontos. De a tervezett épületenergetikai tanúsítványok bevezetésével már nemcsak közvetlen ráfordításról, hanem a tanúsítvánnyal piacon való versenyképességről is szó van. Nem fikció az a helyzet, hogy az előállított mezőgazdasági terméknél nemcsak a minőségbiztosításról, a környezetbarátságról, hanem az energetikai takarékosságról szóló tanúsítványok, mint alapvető követelmények jelennek meg. A mezőgazdasági túltermelés következtében a piacon való kérlelhetetlen versenyben a termelés egyre több minőségi garanciáit kell igazolni és ebben megjelent az épületfûtés minőségével, a felhasznált energiával kapcsolatos tanúsítvány is. Ahhoz hogy a magyar mezőgazdaság szereplői versenyben tudjanak maradni, eleget kell tenni ezeknek a kihívásoknak, még akkor is, ha ezeket most kissé távolinak, felesleges többletfeladatnak érezhetjük. Gyorsan eljön a 2006. január 4.-e, amikor ezekre a követelményekre készen kell állnunk. Addig a lehetséges megoldásokat, vagy legalább a meglevő fûtési rendszerünk megítélését, új tervezett rendszereknél a célszerû fûtési rendszerek mûszaki megvalósításának főbb jellemzőit meg kell ismerni. Ezek a szakmai részletkérdések azonban sokkal összetettebbek mintsem, hogy a fûtési rendszerek jóságát illetően egy sorrendet fel lehessen állítani. A fûtési rendszer megfelelősége, beleértve az energetikai követelményeket is az épület a technológia és a fûtési rendszer kapcsolatában értékelhető. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy egy brojler istálló fûtése, az istálló energetikai értékelése más eredményt ad, mintha ugyanezt az épületet sertésfiaztatóként használnánk, hanem egy istálló fûtési rendszerénél a technológiától és épülettől függően a legkedvezőbb energetikai paramétereket kell kialakítani, illetve ennek az állapotnak a megteremtésére kell törekedni. Ezt követeli meg a jelenlegi gazdasági érdekünk, de ezt kell tennünk a széndioxid-csökkentéssel a jövőnk érdekében is.