A munkák befejeztével a gondos gazda felkészíti a téli tárolásra gépeit. Az őszi talajmûvelésnél alkalmazott munkagépek ekék, tárcsák, ásóboronák, multitillerek, kompaktorok, kombinátorok, és talajzárást végző különféle hengerek, boronák karbantartása esetében viszonylag egyszerû a képlet.

Tisztítás - esetleges kisjavítás - korrózióvédelem -> vázszerkezet festése, és mûvelőeszközök (ekevasak, tárcsák, kapák, hengerek, stb.) teljes bevonása nagy tapadóképességû (és környezetbarát!) olajjal, vagy zsírral stb.. Célszerû a tisztítás után előjövő apróbb hibák korrigálása egy kisjavítással. Mire gondoljunk? Kisebb vázszerkezeti sérülések, elveszett, vagy sérült mûvelőeszközök pótlására, cseréjére, hengerek siklócsapágyainak cseréjére.

Mindezzel akár a téli-tavaszi közepes, vagy nagyjavítást meg lehet takarítani.

Ha a mûvelőeszközök-, a vázszerkezet-, vagy a mûködtető hidraulika rendszer állapota azt kívánja, akkor következik a nagyjavítás.

A mûvelőeszközöket célszerû egyszerre felújítani vagy cserélni, hiszen ezek kopása is csaknem egyenletes (kivéve a nyomban haladó elemeket, aminek lazítására szinte mindenütt külön rugóskapákat alkalmaznak). Bár ez a komplett csere már komoly tétel lehet egy korszerû, nagy munkaszélességû berendezésen - ahol akár százszámra akad kapa és tárcsa - nem szabad spórolni vele. A mûvelőeszközök határozzák meg a gépeink vontatási ellenállását, és ezáltal, a használatkor, az erőgépünk terhelését, és ezen keresztül teljesítményét és üzemanyagigényét. (Ami szintén jelentős tétel egy gazdaság éves forgalmában.) Tehát ez esetben is meg kell találni ez egészséges egyensúlyt a gép igényei és a kihasználtságából következő megtérülés között.

A mûvelőeszközök felújítására is van mód, bár ma már egyre inkább háttérbe szorul az ekevasak kovácsolása szinte eltûnt az utolsó patkolókováccsal együtt. A tárcsák, kormánylemezek felhegesztése, keményfém kopófelület képzése céljából szintén kiveszőben lévő elfoglaltság, bár szakmûhelyben szakember által megfelelő technológia (hegesztés, hőkezelés, anyagvizsgálat stb.) birtokában az eredetinek megfelelő minőségû felújított alkatrész készíthető.

Ha a mûvelőeszközök cseréje mellet döntünk, akkor beszerzésekor ismét kompromisszumokat kell kötnünk minőség és ár között. A nagynevû külföldi gyártók termékei nem olcsók, de minőségben verhetetlenek. Viszont ma már minőségben felzárkóztak a kisebb külföldi (pl. olasz, francia, román stb.) és olykor a hazai gyártók termékei is. Viszont, mint mindent, a hazai piacot is elözönlötték a távol-keleti, jellemzően kínai, termékek, amelyek minősége rendkívül rapszodikus. Ugyanazon gyártó termékein belül is. Viszont áruk rendkívül kedvező.

A forgómozgást végző mûvelőeszközök csapágyazása és tengelyezése szintén kulcsfaladat. A munkagépeken sokféle csapágymegoldást alkalmaznak. A legegyszerûbb facsapágytól a finoman megmunkált görgőscsapágyakig, és a mûanyag siklóperselyektől az önbeálló Y-csapágyakig. Ez is egy olyan szakterület, ahol alapvetően megállapítható, hogy nem érdemes takarékoskodni. A jó minőségû, önmagában is tömített, korszerû megoldású csapágyak meghálálják a befektetést.

A csapágyak javításakor elsőként ellenőrizni kell, hogy a tartószerkezet, a csapágyház, vagy a tengely nem sérült, vagy deformálódott-e. Ekkor ugyanis ezeknek a javításával kell kezdeni a mûveletet. Korszerû, speciálisan mezőgazdasági célra tervezett csapágyak segédcsővel szerelhetők a tengelyre, ezzel kiküszöbölhető a tengelyek deformációjából, kopásából keletkező szerelési és üzemi hiba. A csapágyak cseréjével ez esetben a csövet is együtt kell cserélni.

A csapágyak karbantartásánál legfontosabb a rendszeres, és jó minőségû kenőanyaggal elvégzett kenés. A mezőgazdaságban általánosan elterjedtek a zsírkenésû csapágyak. A kenőanyag nem csak ken, hanem tisztít, tömít és nyáron hût is. Tehát mindig a gépkönyvben előírt minőségû és tulajdonságú kenőanyagot alkalmazzunk. Ügyelni kell arra, hogy a rendszeres kenést biztosító zsírzógomb mindig sértetlen és mûködőképes legyen. Ezért már a zsírzógomb elhelyezésénél meg kell találni azt a jól elérhető pontot, ami viszont a környezeti hatások ellen kellően védett. A zsírzást kézi zsírzóval végezzük, és egészen addig préseljük be a csapágy háza és gyûrûje közé a kenőanyagot, míg tiszta zsír nem jelenik a ház mellett. Ezzel eltávolítjuk a szennyeződést a csapágy belsejéből, és egyben eltömítjük a később érkező szennyezőktől, vagy éppen a nedves levegőtől a téli tároláskor.

A szennyeződéseknek különféle hatásai jelentkeznek.

A először megjelenő nagyszámú, apró szennyező a por. Abrazív hatású, fokozott kopást eredményez. Először az érzékeny tömítőfelületek károsodnak, majd a csapágy elemei. Megnövekednek az üzemi hézagok, zajok jelentkeznek, és jelentősen lecsökken az élettartam.

Nagyobb, keményebb részecskék általában az aprókat követve jelennek meg a csapágy belsejében. Az ezeken átgördülő golyók kifáradása növekszik, az ezután bekövetkező pitting a csapágy végét jelenti.

Ebből is érezhető a tömítés fontossága. A tömítést általában a ház és a csapágy közé illesztett szimeringek, ajakos- és labirinttömítések, régebben egyszerû filcgyûrûk jelentik. A korszerû integrált csapágyakon a házba a csapágy szerves részeként építik be 3-5 ajakos gumitömítéseket, amelyek kielégítő védelmet adnak, ha a rendszeres kenőanyagtöltés a rendelkezésükre áll.

Téli tárolásra való felkészítésnél törekedjünk arra, hogy a csapágyat megvédjük a párás levegővel való érintkezéstől. Vizsgáljuk meg a tömítéseket (már ahol van ilyen) és javítsuk ki azokat, vagy egyszerûen csak préseljük tele a csapágyat zsírral. Mindig a lehetőségeknek megfelelően.

Végigtekintve tehát a csapágy helyes megválasztása, annak rendszeres kenése, és a jó állapotú kiegészítő elemei (tömítés, tengely-segédcső stb.) biztosítják a munkaeszköz csapágyazásának optimális élettartamát.

A csapágyak forgó tengelyekhez kapcsolódnak. Itt sem mellékes, hogy milyen minőségû anyagok találkoznak. Hiába a jól megválasztott csapágy, ha az idő előtt elkopó tengelycsonk veri szét. A tengelyek is rendkívül széles választékban jelentkeznek a munkagépeken, kezdve a gyûrûshengerek primitív négyszögtengelyétől a kardántengelyek finoman megmunkált felületeiig. De ez a sokféleség vonatkozik ez a terhelés nagyságára, a beépítés helyére, és környezetére. Tehát itt is a gépkönyv az irányadó szakirodalom.

Általánosságban a korrózióvédelemre kell felhívni a figyelmet. Egy vékony olajfilm (természetesen környezetbarát olajból) megakadályozza a környezeti ártalmaknak kitett tengely korrózióját, lehetőséget ad a későbbi szakszerû kezelésre, és megfelelő mûködésre.

A tengelyekhez csatlakozó alkatrészek, azok illesztése, mozgása, vagy rögzítettsége, a csapágyazás mind-más felületi igénnyel jelentkezik. Ezért nem érdemes a tengelyek házilagos kialakításával, vagy felújításával foglakozni. Ezt érdemes megfelelő felszereltséggel rendelkező szakemberre bízni, vagy újat beépíteni.

A tengelyek felújítására szolgáló korszerû technológiai megoldás a fémszórás, amellyel az eredeti anyag tulajdonságainak megfelelő minőségû tengely állítható elő.

Az új tengely beszerzésekor ügyelni kell a tengely fizikai méretein (illesztések) túl a kémiai összetételre, hőkezelés módjára, a csatlakozó elemek rögzíthetőségére is, amelyek együttesen alapvetően befolyásolják az élettartamot.

A korszerû munkagépeken jelentős tételt képviselnek a hidraulikus és pneumatikus egységek is. Ezek felkészítése a téli tárolásra, és a téli javítása szintén jelentős feladat.

Fontos a téli tárolásra való felkészítésnél, hogy a pneumatika, és a hidraulika rendszereket tehermenetesítsük. Az esetlegesen a rendszerben, a tartályokban, szelepekben stb. megjelent vizet le kell engedni. A pneumatikus rendszerek általában rendelkeznek víztelenítő csappal. A hidraulikus rendszerekben viszont (jó esetben) a szûrőben gyûlik össze az a kevés víz, amely a levegő páratartalmából kicsapódik, úgyhogy ezt kell kitisztítani.

A hidraulikus egységek karbantartásának kulcsa a tisztaság. Tiszta szerszám, tiszta vödör, tisztatölcsér, tiszta olaj, tiszta szûrő stb. Ez annyira evidens kell, hogy legyen, hogy többet nem is említem.

Mivel gépeinken egyre komolyabb hidraulikus rendszerek találhatók, ezek kezelése, karbantartása, javítása nagy odafigyelést és gyakorlatot kíván, legjobb, ha minden komolyabb beavatkozást szakemberre bízunk, a karbantartási feladatokat pedig szigorúan a kezelési útmutatónak megfelelően végezzük.

Munkagépek esetén mire kell figyelni? A talajmûvelő munkagépeken általában egy-két, maximum fél tucat munkahenger dolgozik, amelyeket tömlők kötnek össze, és csatlakozóelemek kapcsolnak ez erőgéphez. Ez a viszonylag egyszerû rendszer is tele van azonban hibalehetőségekkel. Leggyakrabban a gumi alkatrészek sérülnek, a tömlők, a tömítőgyûrûk, és karmantyúk.

A hidraulika tömlők kiválasztásánál ismerni kell a rendszer átfolyási mennyiségét, ami a tömlő méretét határozza meg, és a rendszer üzemi adatait (üzemi hőmérséklet, -nyomás) amelyek a tömlő szerkezetét befolyásolják. A tömlők mindig háromelemûek. A belső tömlőből, az erősítőburokból és a külső védőköpenyből állnak. A belső tömlő olajálló gumi. Az igazi eltérés az erősítőburok kialakításában van. Ez lehet természetes, vagy mesterséges szálakból, drótból, esetleg ezek kombinációjából kialakított háló, vagy spirál alakban felcsavart lemez. Ennek a rétegnek sérülése esetén ki kell cserélni a tömlőt. A külső védőköpeny vékony szintetikusgumi-, mûanyag- vagy szövetréteg, amelynek feladata a cső megóvása külső mechanikai, vegyi vagy egyéb behatástól.

Fontos tudni, hogy a hidraulikacsövek legnagyobb része csak -10oC és +120oC közötti tartományban mûködőképes. Alacsony hőmérsékleten gyorsan az öregedés jelei fognak mutatkozni a gumialkatrészeken.

A tömlők szerelésénél vigyázni kell arra, hogy a felszerelt tömlő ne legyen feszes, ne csavarodjon meg, illetve ne alkosson hurkot, de ne legyenek szûk ívek sem. Ne dörzsölődjön, és ne érje nagy sugárzó hő.

A csövek csatlakozói ne legyenek sérültek, illetve teljes tömítést biztosítsanak.

A tömlők és csőkötések karbantartásáról általában el lehet mondani, hogy a legfontosabb a tisztán tartásuk. Sérült tömlőt minél előbb el kell távolítani a rendszerből, betartva a balesetvédelmi és technikai követelményeket. Az új tömlőt pedig a fentiek ismeretében kell kiválasztani.

A munkahengereken leggyakrabban a dugattyúrúd mentén megjelenő olajfolyás jelent gondot. Ez, attól függően, hogy milyen konstrukciójú a munkahenger, a tömítőgyûrû, vagy a szimering hibájára utal. Az O-gyûrûk hibáit leginkább a helytelen szerelés, a nem jól választott méret, esetleg anyagösszetétel, az elégtelen kenés, és a magas üzemi hőmérséklet okozhatja.

A szimeringekre szinte ugyanezek a hibaokok jellemzőek, de kényesebb a szerelés pontatlanságaira és hibáira.

Alapszabály, ha bármilyen hidraulikus elemet javítás érdekében megbontunk, akkor a tömítő elemeket cseréljük ki. Olcsóbb, mint újra szétbontani az egységet.

Az utóbbi években, részben az apróbb birtokméretek miatt ismét hódítanak a függesztett gépek. Ezek könnyebb manőverezhetősége lehetővé teszi, hogy relatíve kis fedett helyre is sok gépet zsúfoljunk össze. Egyes helyeken ezek mozgatására speciális kalodákat készítenek, így az abban elhelyezett gépek a tél folyamán (kvázi-) könnyen mozgathatók kézi, vagy motoros targoncákkal. A targoncák jobb manőverező képessége révén a kis helyek is jól hasznosíthatóak. A gépek pedig meghálálják a fedett tárolást.

Zárásként ismét szeretném hangsúlyozni a gépkönyvben leírtak betartásának fontosságát. Hiszen az minden gépre speciális utasításokat tartalmazhat, és a szükséges karbantartási módszereket, javítási anyagokat is ismerteti. Az ott leírtakat is érdemes betartani. Természetesen, hiszen a régi közmondás szerint is, minden szentnek maga felé hajlik a keze, a gyártók a saját gyári pótalkatrészek beépítését szorgalmazzák. Ezt a gépek garanciális időszaka alatt elkerülhetetlenné is teszi a garanciaszerződés. Ez után viszont érdemes körülnézni a piacon, hiszen azonos paraméterû alkatrészek rendkívül széles árskálán mozoghatnak, ami ökonómiai szempontból nem mellékes. Az ár és minőség egyensúlyának kiválasztása viszont a gépészek felelősége. Érdemes rá odafigyelni.