Miért éppen szarvasok?
Tanulmányaim kezdetén még a lovak érdekeltek inkább, mint a szarvasok, lovas-genetikai kutatást is végeztem/végzek. Agrármérnökként diplomáztam Keszthelyen, feleségem is ezen a területen helyezkedett el, ő Kaposváron tanult agrár-mérnöktanárnak. Később több hónapos farmgyakorlatra kerültem az Egyesült Államokba, ezt követően pedig Új-Zélandon kötöttünk ki – akkor már feleségemmel ketten utaztunk. Itt is hosszabb időt töltöttünk el, Juliannát, a feleségemet pedig nagyon érdekelte a szarvastartás. Ezért meglátogattunk több szarvasfarmot is. Akkor tudatosult csak bennünk, hogy az országban, amely a gímszarvas tenyésztésben és tartásban világelső, a vadállomány egy része Magyarországról származik. Onnan aztán leszármazottaik visszakerülnek Európába, Németországba, ahol már vadhúsként értékesítik. Mi pedig arra gondoltunk: miért is ne foglalkoznánk ezzel? Hiszen az állatokat mindketten nagyon szeretjük, és ha az itteni környezet ennyire megfelelő a gímszarvasok számára, létesíthetnénk mi is vadasparkot, itt, Kaposvár határában.
Tősgyökeres Kaposváriak?
Nem, feleségem komáromi, én pedig Újkígyósról származom. Engem a munkám szólított Kaposvárra, itt ismerkedtünk meg, mialatt ő itt végezte egyetemi tanulmányait.
Mindig is a mezőgazdaság vonzotta? Volt más is a családban, aki ezen a területen kereste kenyerét?
Nem igazán. Nagyszüleimnek ugyan volt több tagban néhány tíz hektár földterületük, amit a kárpótláskor kaptak vissza, és azt művelték, de komolyabban senki nem foglalkozott mezőgazdasággal a családban azóta.
Az egyetemre is az állatok szeretete vezetett, mindenképpen lovakkal szerettem volna foglalkozni, a doktorimat is ebből írtam. Azóta viszont már csak hobbi lovas vagyok, oktatok és lovas képzéseket szervezek az egyetemen.
Végül tehát a gímszarvasok mellett kötött ki, kanyarodjunk vissza mi is vadaspark megalapításához.
Mint sokan mások, mi is igénybe vettük az állam segítségét: már az első fiatal gazda pályázatra beadtuk a szükséges papírokat. Feleségem 75 százalékos támogatásra, én a maximálisra pályáztam, szerencsére mindketten megkaptuk a kért összeget.
Kaposvár mellett vettünk területeket, először néhány hektárt, mely mára 38 hektárra bővült. Ebből 15 hektár legelő, felosztva 1,5–2,5 hektáros legelőszakaszokra – ezek intenzív gyepek, legelők. A fennmaradó területen takarmánynövényeket termesztünk.
Mekkora az állatállomány?
36 gímszarvassal indultunk. Ahhoz azonban, hogy tenyészállatokat tarthassunk, a bürokrácia bonyolult útvesztőin kellett átverekednünk magunkat. Másfél évbe telt, mire mindent elintéztünk az engedélyeztetéssel kapcsolatban. Azóta természetesen már könnyebben megy a dolog, de még most is sok gazdával találkozunk, aki hasonló problémákkal küzd, és tőlünk kér segítséget, tanácsot, hogyan tudná könnyebben intézni az engedélyeket.
Végül 2009. szeptember 14-én elérkezett a betelepítés is, „elindult” a Deer Trophy Farm, azaz a gímszarvas farm. Állományunk pedig azóta is bővül, jelenleg 81 egyedünk van, a borjakkal, az idei szaporulattal együtt.
Mik voltak a kezdeti tervek?
Elsősorban tenyészállat előállításra és értékesítésre rendezkedtünk be. Mi voltunk Magyarországon az elsők, akik gímszarvast tudtunk értékesíteni az Orosz Föderációba, hiszen nagyon komoly állategészségügyi feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy harmadik országba értékesíthessünk.
Hol értékesítenek?
Egyelőre külföldi vásárlóink vannak többségben. Nagyon fontos a marketing és a nyelvtudás – anélkül nem lehet érvényesülni a piacon. Mostanában éppen kínai érdeklődőkkel tárgyalunk, de adtunk már el jószágot Horvátországba, Lettországba is. Korábban úgy volt, hogy Ukrajnába is kerülnek tőlünk gímszarvasok, ám a jelenlegi helyzetben ez nem megoldható.
Magyarországon nem adnak el állatot?
Szeretnénk, ám ez nagyon bonyolult, hiszen a törvény kimondja, hogy csak vadasparknak, vagy vadfarmnak adhatunk el gímszarvast, vadaskertnek azonban nem, vagy csak különleges engedéllyel, melyet jóval előre kell megkérni. Nyugat-Európában a zárt téri vadtartás és -tenyésztés jóval elterjedtebb, mert a törvény lehetőséget ad az értékesítésre több csatornán keresztül is. Ausztriában például kb. 4000 ilyen vadfarm/vadaspark/vadaskert van, ott jobban megéri gímszarvast, dámszarvast tenyészteni, hiszen van kinek eladni az állatot. Itthon az értékesítés több problémába ütközik.
Melyek ezek?
A jelenlegi törvényi szabályozás szerint zárt téren gímszarvast vadfarm, vadaspark és vadaskert formájában lehet tartani. Viszont értékesíteni nem lehet mindegyikből mindegyikbe. Vadasparkból csak vadfarmra és vadasparkba lehet gímszarvast kihelyezni. Ezenkívül élelmiszer-előállítás céljából lehet gímszarvast tenyészteni, de az országban tudomásunk szerint egy vágóhíd van aminek van engedélye vadvágásra, de még nem gyakorolják ezt a tevékenységet. Vadfeldolgozóba pedig csak lőtt (vadászat során elejtett) vadat lehet beszállítani, de vadfarmon és vadasparkban nem lehet vadászni. Állomány szabályozásra lehet engedélyt kérni a hatóságtól és a helyi vadásztársaság kell, hogy a kilövést elvégezze, mivel az a vadászatra jogosult. Emellett meg kell említeni, hogy őstermelő vadat nem tarthat és a vállalkozó nem vághat háznál, csak bérfeldolgoztathat, még saját felhasználásra is. Így az értékesítési csatornák jelentősen lecsökkennek, a feldolgoztatott termék értékesítése pedig már nem rentábilis.
Ketten végeznek minden munkát?
Így van. Mivel mindkettőnknek van „civil” állása is, ezért általában hétvégére érjük utol magunkat, ám nem megoldhatatlan, hogy ketten tartsuk fenn a parkot. Feleségem jelenleg gyesen van kéthónapos kisfiunkkal, Bencével, előtte a Vadgazdálkodási Tájközpontban volt ügyintéző. Én a Kaposvári Egyetemen vagyok docens. Sok munkánk van tehát, nem panaszkodunk. Mindent az előírásoknak megfelelően végzünk. Az állategészségügyi vizsgálatok elvégzésekor pedig az ellátó állatorvos segít. Egyébként pedig nincs sok „gondunk” a szarvasokkal, a téli időszakban jóval kevesebb takarmánnyal is beérik, akár 40 százalékkal kevesebb takarmányt fogyasztanak, mint pl. vegetációs időszakban. Jók a szaporodási mutatóink is, az élve született borjak aránya 96 százalék. Az elhullás minimális. Amelyik jószág a parkban születik és jól bánnak vele, gyorsan tanul, jól adaptálódik.
Ha jól tudom, kutatásokat is végeznek.
Igen. Saját tenyésztési programunk van, az egyedek származásának adatait genetikai vizsgálatokkal erősítjük meg. Szigorú szelekciót végzünk időről időre, állandóan figyeljük az állat növekedését, mérjük a súlyukat. Emellett rendre talajmintavételt is végzünk, törekszünk arra, hogy a legelő és a takarmány minősége a lehető legjobb legyen.
Akár főállásunk is lehetne a szarvastenyésztés, hiszen munka van bőven. Nem is panaszkodhatunk, hiszen a mostani értékesítésünkkel egy négy fős családot is elláthat a vadaspark. Persze a legjobb lenne, ha a törvény megengedőbb lenne a belföldi értékesítéssel kapcsolatosan is.
Oktatás is folyik a parkban?
Nem, ahogy a turizmust is kizártuk. Többen érdeklődtek már, de ez ügyben szigorúnak kell lennünk – az állatok egészségének érdekében. Jelenleg ugyanis a legjobb állat-egészségügyi státussal dicsekedhetünk, és ha azt szeretnénk, hogy ez a jövőben is így maradjon, be kell tartanunk az előírásokat.
Mik a terveik a jövőben?
Mindenekelőtt a mostani vadállományt megőrizni, hasonló jó minőségben nevelni a gímszarvasokat. Maximum 100 egyeddel dolgoznánk – ebben a rendszerben ennyi állatot tudunk megfelelően tartani, foglalkozni velük, kutatásokat végezni. Mottónk: genetika – szelekció – evolúció. Célunk tehát, hogy a mostani populációt megőrizzük, vizsgáljuk a gímszarvas trófea értékmérőit és kutassuk az agancsfejlesztést. Szeretnénk, ha kutatásainkkal, eredményeinkkel, akár javaslatainkkal is eredményesen hozzájárulhassunk a hazai vadgazdálkodáshoz.
Tagjai vagyunk a Magyarországi Vadtenyésztők Egyesületének, akikkel együtt igyekszünk a törvényhozókat is hasznos tanácsokkal ellátni – például annak érdekében, hogy az itthoni értékesítés is zökkenőmentesen, könnyebben működhessen. Feladatainknak tartjuk: a szabadterületi és a vadaskerti vadászat éles és határozott elkülönítését, az átjárhatóság visszaállítását a vadfarm, illetve a vadaspark és a vadaskertek között. Továbbá az intenzív vadtenyésztésben érintett kérődző nagyvadfajok legelő állatként történő elismertetését az agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban és nem utolsó sorban, hogy az őstermelő is tenyészthessen, tarthasson vadat. De szeretnénk azt is, hogy az engedélyeztetés egyszerűbb, ésszerűbb legyen.
Hiszen ez mindenkinek csak jó lenne: az államkasszába adó folyna be, a vadállomány és a vadgazdálkodó is profitálhatna belőle, a vadászati turizmus is fellendülhetne.
Hardi Judit
A cikk szerzője: Hardi Judit
