A szabályozás hosszú múltra, a XlX. sz. végére nyúlik vissza. Ebben az időszakban jelentkezett annak igénye, hogy a jobb és biztosabb terméshozamok elérése érdekében a mindenkori termésből a legjobbat vetőmagként külön kezeljék, illetve kidolgozzák a vetőmagtermesztés rendjét. Párhuzamosan az okszerû vetőmaghasználattal, a múlt század közepére megszülettek a nemesítés tudományos eredményei is, és természetessé vált a növénytermesztésben a nemesített fajták használata.



Magyarország éghajlati adottságai, a viszonylag hosszú nyár és a napsütéses órák nagy száma, alkalmasak a vetőmag termesztésére, így a Kárpát-medence az elmúlt 100 esztendőben Európa egyik legjelentősebb vetőmagtermesztő régiója lett, egyes francia körzetek és a Pó- síkság után. Európába irányuló vetőmagexportunk számottevő volt - elsősorban borsó, egyéb zöldség és virágmagból -, már a két háború között is, majd az elmúlt 30 évben szántóföldi növények - ezen belül is kiemelten a hibridkukorica - vetőmagjának termesztése vált nemzetközileg is elismertté. Az ágazat exportcéljai mellett elsődlegesen azonban mindig a hazai növénytermesztés igényeinek elegendő és jó minőségû vetőmaggal való ellátása volt a feladat, hiszen a jó biológiai alap, a fajta és vetőmag a sikeres növénytermesztés alapja.



Fentieket az éghajlati adottságokon túl képzett szakembereivel segítette a jó szakmai környezet, és a megfelelő jogi szabályozás is. A vetőmagvak forgalmazásának szabályairól először az 1895. évi XLVI. törvény, a Mezőgazdasági Termények Tilalmáról tesz említést önálló fejezetében, később 1930-ban előírták herefélékre a kötelező fémzárolást, amelyet 1941-ben egy miniszteri rendelet kiterjesztett valamennyi gazdasági haszonnövényre, és ekkor jelent meg az első mai értelemben vett Nemzeti Fajtalista is, amely tudományosan megalapozott országos fajtavizsgálati eredményeken alapult. (A növényfajták ún. tözskönyvezése már 1915-ben megindult.) A második világháború után az l968-ban kiadott 22. sz. törvényerejû rendelet az 1975. és 1979-1990-1993. évi módosításokkal érvényben volt 1996- ig, és szabályozta a vetőmagtermesztés és -forgalmazás kérdéseit. Az 1996. évi CXXI. törvény a Növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról ma is hatályos, és az marad Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáig.



A fentiekben felsorolt folyamatosan fejlődő követelmények és azok szabályozása szakmailag mindig megfelelt a párhuzamosan változó európai jogszabályoknak, különbözőségek az elmúlt évtizedekben az eltérő társadalmi viszonyokból adódóan elsősorban a tulajdonosi jogok és az export-import szabályozás területén voltak.



A törvényekben megfogalmazott feladatok végrehajtására - hasonlóan az európai gyakorlathoz - megfelelő intézményrendszert is ki kellett alakítani, mely folyamatosan változott a kor igényeinek megfelelően.



Ma a fajtaminősítést, fajelismerést, vetőmagminősítést és a kapcsolódó hatósági feladatokat az Országos Mezőgazdasági és Minősítő Intézet (OMMI) látja el, melynek jogelődei gyakorlatilag az 1878-ban alapított Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Állomásig vezethetőek vissza.



A szakoktatási hálózat is támogatta a vetőmagtermesztést, hiszen valamennyi növénytermesztési főiskola oktatási programjában szerepelt, míg agráregyetemeinken szakok, illetve posztgraduális képzés formájában teremtették meg ennek lehetőségét.



A szántóföldi fajok vetőmagtermesztése nagyüzemi keretek között folyt már a kezdtektől, hiszen pl. 1930-tól minden 500 ha feletti birtok kötelezve volt vetőmag termesztésére. Az l980-as évek végén a vetőmagtermesztés legtöbb helyen külön ágazatként mûködött, így pl. a hibridvetőmag-előállításban komoly hibridüzemi háttérrel.

A ´80-as évek végére így a hazai vetőmagtermesztés fedezte növénytermesztésünk vetőmagigényét, és e mellett komoly mennyiségeket exportáltunk Európába, de 1993/94 -ig főleg a szovjet majd a FÁK piacokra.



Az utolsó 10 évben átrendeződés következett be, de köszönhetően a felsorolt természeti, szakmai és jogi környezetnek a vetőmagtermesztés nagyságrendje stabilizálódott és céljai is megmaradtak.



Az összes fémzárolt mennyiségből évente változóan megközelítőleg 17-22% került exportra.



Ahhoz, hogy továbbra is a fenti nagyságrendben termeljünk vetőmagot és a hazai növénytermesztés is változatlanul megfelelő választékban és minőségben jusson jó fajták, jó minőségû vetőmagjához, ismernünk, kell, hogy jelenlegi tudásunk szerint a szabályok hogyan fognak változni, az új jogszabályokat hogyan kell értelmeznünk, és milyen kihivásokra kell felkészülnünk.



A vetőmag-előállítás, fajta- és vetőmagminősités, valamint a forgalmazás feltételeit a 2003. június 23-án megszavazott 2003. évi LII. törvény a növényfajták elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szabályozza. Érvénybe lépni a csatlakozáskor, 2004. május 1-jén fog.



A feltételeket úgy fogalmazza meg, hogy csak a Magyar Köztársaság Nemzeti Fajtajegyzékében vagy a Közösségi Fajtajegyzékben szereplő, a végrehajtási rendeletbe foglalt vetőmag-követelményeket teljesítő vetőmagtételek forgalmazhatóak.



Részletes végrehajtási rendeletei most készülnek, szabályozni fogják a fajtaelismerés rendjét, a mezőgazdasági és kertészeti vetőmagvak, valamint a vegetatív szaporítóanyagok forgalmazásának követelményeit.



A legfontosabb, a növénytermesztők számára is fontos kérdések azonban már most megválaszolhatóak.



Milyen fajtákat termeszthetnek a gazdálkodók a csatlakozás után?



Ma a Nemzeti Fajtajegyzék fajtái közül válogathatunk, a jövőről igen sok tévhit kering, lazább és szigorúbb szabályozást egyaránt emlegetnek. Az alapelv valóban módosul az áruk szabad áramlásának szabadságjoga értelmében, amit a fajtahasználatnál is érvényesíteni kell. Így, amely fajta az egyik tagállamban elismert fajta az árulható, megvásárolható és termeszthető fajta a másik tagállamban is. Természetesen értelmes szakmai szempontokat is figyelembe véve, és ezek jelentik a korlátokat.



A gabonafélék, olajos és rostnövények, a takarmánynövények és a répafélék fajta- és vetőmagminősítése az EU-ban igen szigorú és zárt rendszerben történik, és a komoly európai nemesitőházak bejelentik és megmérettetik fajtáikat mindazon országokban, ahol vetőmag-értékesítést terveznek. A zöldségfélék közül is csak azon fajták vetőmagját lehet forgalmazni, melyek a Zöldségfajták Közösségi Jegyzékében szerepelnek.



A termelők számára így továbbra is az Országos Mezőgazdasági és Minősítő Intézet által kiadott hazai és külföldi fajtákat egyaránt tartalmazó Nemzeti Fajtajegyzék lesz a hozzáférhető, de nem zárható ki, hogy egyéb szakmai-, propaganda- vagy egyszerûen csak reklámanyagokban fajtaajánlatokat népszerûsítenek. A megbízható vállatok és kereskedők felelősségvállalással, az ügyeskedők próba szerencse alapon.



Mi segítheti a tájékozódást ?



A fajtajegyzékek és jól szervezett igényes fajtabemutatók.



A fajtajegyzékek vonatkozásában lesz változás. Négyféle fajtajegyzék kezelését kell megtanulnunk:



Közösségi Fajtajegyzék: tartalmazza valamennyi, az egyes tagállamokban elismert fajtát. A Nemzeti Fajtajegyzékekből lehet rá felkerülni, jogi értelemben létezik, de gyakorlati jelentősége nincs, hiszen az egyes tagállamokban az alábbiakban ismertetett jegyzékek tartalmazzák a ténylegesen termesztett fajtákat. Külön Közösségi Katalógus van a zöldség- és a szántóföldi fajokra. Egységes nyomtatott formában nem használják, de az interneten hozzáférhető.



Nemzeti Fajtajegyzék: a Magyarországon állami elismerésben részesített fajták jegyzéke, mely e fajták lényeges jogi és szakmai alapadatait tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzékből kerülhetnek a fajták Közösségi Fajtajegyzékbe.



Leíró Fajtajegyzék: a Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt fajták lényeges, fajtahasználati szempontból jelentős tulajdonságait ismerteti. Az egyes fajcsoportok külön-külön kiadványban jelennek meg.



Ajánlati Fajtajegyzék: a szakmai szervezetetek által összeállított, meghatározott szempontok (felhasználási cél, termőtáj stb.) szerint termesztésre javasolt fajták jegyzéke.



Az Ajánlati Fajtajegyzék rendszere még nem mûködik, bár szükségességéról már döntöttek az érdekeltek, de tényleges bevezetése a csatlakozás után várható.



Az EU tagállamainak gazdái is hasonló ismertetőkből választanak, és akkor sem használnak e körön kívül eső fajtákat, ha egyébként jogilag megtehetnék.



A választást a fajtajegyzékek forgatásán kívül a fajtabemutatók is segítik.



A fajtabemutatóknak jól mûködő rendszere alakult ki az elmúlt években. A szervezők között megtaláljuk az Országos Mezőgazdasági és Minősítő Intézetet, a hazai és nemzetközi nemesítő és vetőmag vállatokat, Kht.-kat, integrátorokat, egyéb intézményeket. A fajtabemutatókon a fajták ismertetése mellett technológiai tanácsokat és egyéb szakmai információkat is szerezhetnek az érdeklődők.



Összefoglalva: a forgalmazók az itthon és más tagállamokban regisztrált fajtákból válogathatnak, de a mainál nagyobb verseny naprakész és pontos szakmai tájékoztatásra fogja késztetni a fajtatulajdonosokat, a termelők megnyerése érdekében.



Milyen vetőmagot lehet forgalmazni?



Fentiek szerint elismert fajta minősített vetőmagját, tehát a fémzárolási kötelezettség megmarad.



A fémzárolt vetőmag továbbra is minősitett vetőmagot jelent, tehát olyat, amelynek fajtáját származási igazolás kiséri végig a felszaporítás folyamán, szántóföldi ellenőrzésben részesült és alkalmas szántóföldi jegyzőkönyvet kapott, majd a szakszerû feldolgozás végén megmintázták, levizsgálták, felcímkézték, és melyről Vetőmagminősítő Bizonyítványt állítottak ki. Ezek a követelmények az EU-ban is azonosak. Változatlanok maradnak az egy tételben fémzárolható tételnagyságok, a mintavétel módja és a minták tömege, a vizsgálatok pedig továbbra is az ISTA (Nemzetközi Vetőmagvizsgálati Szövetség) szabályai szerint történnek. A vetőmag tisztasága, idegenmagtartalma, csirázóképessége, egészségi állapota, víztartalma és homogenitása meghatározott értékekehez kötött, és ezen értékek teljesítése a vetőmagvak forgalmazásának a feltétele marad a jövőben is. A jelenlegi paraméterek gyakorlatilag nem fognak változni, és hozzáférhetőek lesznek a csatlakozáskor életbe lépő miniszteri rendeletekben.



Változások lehetnek az eddig megszokott jelöléseknél:



A fajtaigazolások, bizonyítványok, jegyzőkönyvek, címkék használatára kell gondolni elsősorban. Ennek rendje az Unióban is változásban van. Fajtaigazolást, bizonyítványt a tagállamon kívüli kereskedelemben változatlan formában használunk. Tagállamok között, elvileg elég a szabályosan kitöltött uniós címke, de ettől eltérően is megállapodhatnak a kereskedő felek. Tagállamon belül saját bizonyítvány és/vagy jegyzőkönyv van használatban.



A vetőmagcímkéknek azonban egységes formája van az EU-ban, amit követnünk kell. Így a korábban egységes fehér belföldi címke tartalma nem, de a színe megváltozik, és követni fogja a szaporulati fokokra előírt különböző színeket.



Elit vetőmagnál fehér, első foknál kék, másodfoknál piros, vetőmagkeveréknél zöld, zöldség standardnál sárga, kereskedelmi vetőmagnál barna színû címkét kell használni. Belföldön magyar nyelven kell feliratozni, így valószínûleg címkéink többnyelvûek lesznek.



Újra kell értelmezni az export és import fogalmát. Az EU határai lesznek az értelmezhető határok, ott maradnak érvényben a jelenleg érvényes szabályok, pl. az USA-ból vagy Argentínából érkező vetőmagtételek belföldiesítő átzárási kötelezettsége megmarad.



A tagállamból érkező vetőmagtételek a legfontosabb információk magyar nyelvû feltüntetése után forgalmazhatóak lesznek, ezek ellenőrzése az OMMI részéről szúrópróbaszerû lesz, és fokozottan fog az értékmérő paraméterekre irányulni. Nem véletlen, hogy az EU-ban szoros az együttmûködés a vetőmag-ellenőrzés és a fogyasztóvédelem között. Hasonló irányba tervezzük a fejlesztést itthon is.



Változni fog a vetőmagtételek ún. érvényessége. Eddig a fémzárolás 1 évig, bizonyos fajoknál fél évig volt érvényes, utána legalább a csírázóképességet ismételten ellenőrizni kellett. Az új értelmezés szerint a tétel addig forgalomképes, ameddig megőrzi a fémzároláskor megállapított minőségi paramétereit, és erről a vetőmagtétel mindenkori kereskedelemben tartójának kell gondoskodni. Az ellenőrzés során alkalmatlannak talált tételek után kemény bírság szabható ki. Ez a változás a szakszerû tárolás és kereskedelem irányába hat, növeli a kereskedők felelősségét, és a vetőmagvásárlók érdekeit szolgálja.



Összefoglalva tehát továbbra is minősített, fémzárolt, sértetlen göngyölegû, sorszámozott címkékkel ellátott vetőmagot érdemes vásárolni.



Ismételten felmerül a kérdés egyes fajoknál - elsősorban a gabonaféléknél - a saját fehasználás, az ún felújítás kérdése. Ezt törvényes eszközökkel megakadályozni nem lehet, az EU tagállamokban is engedélyezett, ha a gazda nem termel 92 tonnánál több gabonát vagy 185 tonnánál több burgonyát. Másrészt a feldolgozóipar - beleértve a malmokat - is lassan csak fajta alapján vesz át, és az élelmiszerbiztonsági követelmények is egyre szigorúbban veszik a nyomonkövethetőséget, így felértékelődik a fémzárolt vetőmaghasználat.



Néhány új fogalom; mint biovetőmag, GMO-vetőmag vagy növényútlevél



Bio (ökotermesztéses) vetőmagigényét figyelembe véve az EU- szabályozás ökovetőmag használatát írja elő erre a célra, ezt a magyar előírások is kötelezővé teszik. (2/2002. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelete a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének részletes szabályairól, és módosítása a 82/2002. (II. 4.) FVM-KvVM rendelet).



Ökovetőmag hiánya miatt azonban átmenetileg engedélyezett a normál termesztésből és feldolgozásból származó, hagyományos, nem csávázott vetőmag vetése. 2004 után ez a felmentés a jelenlegi tervek szerint megszûnik, azok a vetőmagtermesztők, akik öko/biovetőmag- termesztésre vállalkoznak, figyelembe kell, hogy vegyék a vetőmag- előállítás szabályait (fémzárolás, szántóföldi ellenőrzés stb.) és a biotanúsítást is. Aki bioterméket akar termeszteni és tanúsíttatni, annak igen fontos tudnivaló, hogy saját magfogás, mástól kapott, „biovetőmag” nem lehet elismert biotermék alapja.



Genetikailag módosított (GMO), elismert fajta jelenleg nincs Magyarországon, és nincs ilyen fajta vetőmagjára forgalmazási engedély sem.



Az EU-előírások értelmében forgalmazáskor néhány növényfaj minden egyes göngyölegét növényútlevél kell, hogy kísérje. A kérdés részletes szabályozását a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény és a 2003 februárjában megjelent módosítása tartalmazza. A szaporítóanyagoknál a címke egyúttal Növényútlevél is lesz. Ez a rendszer eddig csak a vetőburgonyánál került bevezetésre.





Ki termelhet vetőmagot?



A vetőmagtermesztésnek jogi, szakmai és technikai feltételei vannak, melynek kereteit a fentiekben említett jogszabályok meghatározzák. Csak néhányat említek a legfontosabb követelmények közül.



A vetőmagtermesztőnek megfelelő szerződéses viszonyban kell állnia a nemesítővel, illetve a bejegyzett fajtafenntartóval. Változás lesz a csatlakozás után, hogy bármely tagállam fajtatulajdonosa közvetlenül köthet termeltetési szerződést magyar vetőmagtermesztővel.



A szaporítás folyamatára, a bejelentéstől a vetőmag betakarításáig, teljes folyamat esetén a fémzárolásig a Magyarországon érvényes szabályok érvényesek, és a vetőmag későbbi dokumentumain mindig szerepelni fog, hogy származásának helye Magyarország, így e területen nincs változás.



Csatlakozásunk után a biológiai alapokat változatlanul kiemelt gondossággal kell kezelni, hiszen a jó fajták tulajdonságainak érvényesülése a minőségi vetőmagon keresztül növénytermesztésünk versenyképességének alapját képezik.

Ertseyné dr. Peregi Katalin