Jelenleg mintegy 30.000 húsmarha található az országban, ez az ökológiailag lehetséges és kívánatos mértéktől messze elmarad, emiatt a gyepterületek jelentős része hasznosítatlan (1. táblázat). A húsmarhatartás növekedésének azonban korlátai is vannak. Természetes szaporulatból csak nagyon lassú létszámnövekedés érhető el. A létszámnövekedés egyik fő tartalékát a tejtermelésből hasznosuló kistermelők jelenthetik. Kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel tudunk-e, akarunk-e élni?
2. A kistermelői tehénállomány létszáma, üzemi méretek
A kistermelésben jelenleg a tehénállomány mintegy 1/3-a található.
A különböző felmérések, ill. nyilvántartások adatainak egybevetése alapján az látható, hogy a KSH által közölt 96 ezres kisüzemi tehénlétszám döntő hányada a különböző tenyésztési nyilvántartásokban szerepel, és mindössze 12.000 olyan tehén van, melyek nem köthetők személyekhez, vagy vállalkozásokhoz (2. táblázat). A tehenek döntő többsége tehát „elérhetőséggel”, postai címmel rendelkezik, így az információcserébe bekapcsolható, megfelelő ösztönzéssel befolyásolható.
Közülük 2001. évben 20.700 gazda igényelt és kapott valamilyen állami támogatást. A tulajdonukban mintegy 75.000 tehén volt, az átlagos tehénlétszám gazdánként 3,6. Az átlag természetesen jelentős különbségeket takar. A gazdák háromnegyede 4-nél kevesebb tehenet tart, 3.337 gazdánál 5-10 tehén található, míg csaknem ezer gazda 10-nél több tehénnel rendelkezik (1. ábra). Megállapítható tehát, hogy a kistermelők közel egynegyede a családi méretû tehenészetek kialakításán fáradozik és ők birtokolják a kistermelői tehénállomány felét. Aggasztó ugyanakkor, hogy a tehéntartók fele 3, vagy ennél kevesebb tehenet tart, miközben ez az állományméret az Uniós csatlakozást követően az állatlétszámhoz kapcsolódó támogatásokból nem részesülhet.
3. A kistermelői tehénlétszám fajtaösszetétele
Bár a kistermelésben található tehenek többsége ismeretlen származású, a nyilvántartásba vétel kapcsán eszközölt szemlék adatai szerint 72 % magyartarka, 26 % holstein-fríz jellegû, míg a kifejezetten húsfajtába sorolható tehenek száma elenyésző (3. táblázat). Ez a fajtaösszetétel azt jelzi, hogy a kistermelők többsége a kettőshasznosítás keretében képzelte el jövőjét és feltehetően adottságaihoz igazodva választott fajtát. A holstein-fríz jellegû állományok döntően azokban a gazdaságokban találhatók, amelyek az átlagosnál nagyobbak, és ahol a tejtermeléshez szükséges takarmányozási és tartási feltételek kedvezőbbek.
A kistermelésben lévő szarvasmarhaállomány genetikai összetétele némileg más megvilágításba kerül, ha a tehenek vemhesítésére használt spermák fajtaösszetételét vizsgáljuk, és ennek révén az utódgenerációra vonatkozó előjelzést készítünk.
A 4. táblázat adatai azt mutatják, hogy a tehenek többségét magyartarka fajtával vemhesítették, és további 5.000 vehem húsfajta apaságú. Nyilvánvaló, hogy ez a döntés húsirányú szakosodást elősegítő támogatási rendszer következménye volt.
Azt is jelzi ugyanakkor, hogy a gazdák többsége nyitott a magyartarka fajta húshasznú változatának tenyésztése irányába, de megfelelő szakmai programokkal feltehetően a többi húsfajta tenyésztésébe is bekapcsolható.
4. A húsmarhatartásra való áttérés feltételei és a főbb teendők
A tejelő tehéntartás átállítása húsmarhatartásra szerteágazó és bonyolult feladat, és semmiképpen sem szûkíthető le arra, hogy megszüntetjük az állatok fejését!
A húsmarhatartás legeltetés nélkül nem képzelhető el, ezért a típusváltás előfeltétele, hogy megfelelő méretû gyepterülettel rendelkezzünk. Egy tehénre - a gyep minőségétől és az időjárástól függően - 1-2 ha gyepterületet számítunk. A gazdaság méreteinek megtervezésekor vegyük azt is figyelembe, hogy egy család megélhetéséhez minimálisan 50-60 tehén szükséges, tehát a húsmarhatartásban - hosszabb távon - minimálisan erre a létszámra kell törekedni. Ennél kisebb létszámú húsmarhaállomány esetén kiegészítő tevékenységnek tekintjük a húsmarhatartást, és a gazda emellett más keresőtevékenységet is folytatni kényszerül. Egyszerû technológia mellett erre van mód, hiszen az állatok körüli teendők - az elletési és vemhesítési időszak kivételével - mindössze napi 2-3 órás elfoglaltságot jelentenek.
Természetesen a létszámfejlesztés több évre is elhúzódhat, és egy idő után saját szaporulatból is lehet fejleszteni, de ezzel együtt az állatvásárlás jelentős anyagi megterhelést jelent. Tenyészállat-beszerzést célszerû az ún. „intervenciós telepekről” eszközölni, mivel így a tenyészállat-vásárláshoz nyújtott támogatások (jelenleg 60.000 Ft/vemhes üsző) igénybe vehetők.
A legelők bekerítése és a biztonságos ivóvíz-ellátás biztosítása a következő fontos teendő. Az állatok téli elhelyezésére bármilyen színszerû épület, szükség esetén kellően előkészített legelőszakasz vagy karám is megfelel. (Ezek mûszaki megoldásáról és a szükséges feltételekről korábbi számainkban volt szó.)
A fajta megválasztása ill. a tenyésztési eljárás és tenyésztési program kidolgozása nagy szakértelmet és hozzáértést igényel. Ehhez mindenképpen vegyük igénybe szakember segítségét (fajtaegyesületek, kutatóhelyek, egyetemi szakemberek stb.).
Kiindulópont a legtöbb esetben a korábban fejt magyartarka, ill. ilyen jellegû állomány, amely jó alapot szolgáltat bármelyik tenyésztési programhoz. A tehenek termékenyítésekor húshasznú magyartarka, vagy más húsfajta spermáját használjuk, és a születendő üszőborjakat már a húsmarhatartás viszonyai között - tehát a legelőn- neveljük fel. A fajta ill. tenyészirány megválasztásánál a fő szabály az, hogy az átlagosnál gyengébb legelőkön az igénytelenebb angus és hereford, míg jó gyepadottságok mellett a magyartarka, charolais, limousin és egyéb igényesebb húsfajták jutnak szerephez. Általános tapasztalat, hogy a rotációs vagy esetleg váltogató keresztezés révén jól lehet igazodni a termőhely viszonyokhoz és a piaci igényekhez, ráadásul a folyamatos keresztezés révén a heterózis hatás állandósulására is számíthatunk, ami a borjak nagyobb vitalitásában és a tehenek jobb vemhesülésében jelentkezik. Az átállást követő termékenyítésekkel ügyeljünk arra is, hogy a tehenek ellése a legeltetési szezon kezdetére (február-április) koncentrálódjon, hogy a leellett teheneket borjaikkal együtt a legelőre hajthassuk.
A korábban fejt tehenek egy részét hosszabb-rövidebb ideig fejni kényszerülünk, hogy a tőgyproblémákat elkerüljük. Ennek megszervezése nem egyszerû feladat, de legcélszerûbb a reggeli kihajtás előtt ezt elvégezni. Az így kifejt tejet - amennyiben az élelmiszerhigiéniai előírásoknak megfelel - háztól közvetlenül értékesíteni lehet.
A készülő támogatási tervezet ezt a lehetőséget nem zárja ki.
A típusváltást tervező gazdák számára szaktanácsadók igénybevétele feltétlenül ajánlatos. Hasonlóképpen célszerû a különböző szakmai továbbképzések és tanfolyamok kínálta lehetőségekkel élni. Szaktanácsadási programok iránt a megyei FVM hivataloknál lehet érdeklődni.
Dr. Stefler József
egyetemi tanár
Kaposvári Egyetem
Címlapkép: Getty Images
