A gazdaságos védekezéshez megfelelő területteljesítmény szükséges. A forgalomba kerülő gépek mérete egyre nő, mivel a gazdaságok nagysága és a bérmunka vállalkozások száma egyaránt növekszik. A szántóföldön ma már jelentős a nagy teljesítményû vontatott és magajáró gépek aránya, gyakoriak a 3000–6000 literes tartállyal és 24–36 m széles kerettel üzemelő gépek. A magajáró célgépek közül elsősorban a hidas permetezők terjedtek el, amelyek 150–300 cm hasmagasságukkal alkalmasak magas növésû szántóföldi növények, így a kukorica és a napraforgó állománykezelésére, deszikkálására (1. kép). Ezek a kultúrák idáig csak légi gépekkel voltak kezelhetők. A drága permetezőgépek természetesen csak nagy felületek kezelésénél használhatók gazdaságosan.
1. kép: nagy szabad magasságú hidas önjáró permetezőgép munka közben
Kertészeti ültetvényekben, különösen a nagyobb térállású és lombozatú ültetvényekben az 1000–3000 literes, 800–900 mm átmérőjû axiálventilátorral felszerelt, 45 000–80 000 m3/h légteljesítményû permetezőgépek használata került előtérbe. A légteljesítmény ezeknél lehetővé teszi a nagyobb munkasebességet megfelelő munkaminőség mellett.
A korszerû gépeknél a teljesítmény növelése mellett fontos a munkaminőség javítására, a szórás pontosságának és egyenletességének növelésére való törekvés is. Az új kialakítású szántóföldi szórókereteken két vezeték van kiépítve, és cirkulációs rendszerben jut el a permetlé a szórófejekhez. Ez azt jelenti, hogy a szórófejeknél állandóan biztosított az üzemi nyomás, tehát a bekapcsoláskor azonnal a beállított permetlémennyiség kerül kiszórásra. Ezáltal elkerülhető az a hiba, hogy amikor a gép megindul, a nyomás a szórófejeknél még nem megfelelő, a beállított érték csak fokozatosan alakul ki, ezért a kezelés a kezdeti szakaszon nem kielégítő. A helytelenül, kis dózissal, nem megfelelő porlasztással, és egyenletességgel kezelt felület nagysága az üzemeltetési paraméterektől (munkasebesség, üzemi nyomás stb.) függően jelentős lehet. Vegyszeres gyomirtásnál ez a hiba különösen jól megfigyelhető, gyakori látvány, hogy az egyébként jól kezelt tábla szélén, ahol a permetezőgép megindult, gyomosodás lép fel, amely táblán befelé haladva fokozatosan megszûnik. A hiba fajlagos nagysága kisebb táblákon természetesen mindig nagyobb. A helytelenül kezelt területek további hátránya a közvetlen kár mellett, hogy újabb fertőzések kiindulását okozhatják. A védekezések eredményessége szempontjából a cirkulációs permetlérendszer tehát jelentős előnyt biztosít azáltal, hogy ezt a hibaforrást kiküszöböli.
A permetezés eredményességét döntően befolyásolja az alkalmazott szórófejek, illetve fúvókák kialakítása. Hagyományos réses fúvókákkal végzett permetezésnél gyakori, hogy nagy számban keletkeznek 100 mikronnál kisebb, elsodródásra hajlamos cseppek. Célszerû ezért szeles időben injektoros fúvókákat használni, amelyeknél az áramló permetlé a fúvókatest két oldalán elhelyezett furatokon át levegőt szív be. Ennek eredményeként nagyméretû cseppek képződnek, amelyek belsejében légbuborékok vannak. A cseppek így az elsodródás veszélye nélkül jutnak el a kívánt felületre, majd ott felütközve a légbuborékok hatására szétpattannak. Így a célfelületet végül megfelelő számú és méretû csepp borítja.
A szórófejeknél az injektoros elv felhasználásával a cseppméretek változtatásának további lehetősége is adódik. Az előzőkben ismertetett megoldásnál a levegőt a folyadék áramlása szívja be. Ezt a fúvókatípust ezért passzív injektoros fúvókának is nevezik. Lehetőség van arra is, hogy a levegőt nyomással juttassák a fúvókatestbe. Ez bonyolultabb megoldást jelent, mint az egyszerû fúvókacsere, hiszen kompresszorra, légvezetékekre és speciális szórófejekre van szükség. Ennél a rendszernél, amelyet aktív injektoros permetezésnek is neveznek, a folyadék és a levegő nyomásának változtatásával a cseppméretek még tágabb határok között változtathatók. Az aktív injektoros permetezés felhasználásával fejlesztették ki a szélarányos cseppképzési rendszert. A permetezőgépen kanalas szélsebességmérőt helyeztek el. Innen az információ számítógépbe kerül, amely a mért adatok alapján meghatározza az elsodródás elkerülésére alkalmas cseppméretet, és ennek megfelelően ad parancsot a permetlé és a levegő nyomásának beállítására.
A hatékony kezelés érdekében alapvető feladat a pontos sávcsatlakozás biztosítása is. Csak így kerülhetők el a kezeletlen és a kétszer kezelt területek. Erre a célra ma már a GPS rendszer is rendelkezésre áll. A mûholdakról kapott jelek segítségével a traktor vezetője kielégítő pontossággal tarthatja a megfelelő irányt.
Szántóföldi védekezéseknél jelentős megtakarítások érhetők el precíziós permetezés alkalmazásával. A jelenleg alkalmazott technológiáknál a teljes felület kezelésben részesül, akkor is, ha csak a tábla egyes részein jelentkezik fertőzés. A helyspecifikus kezelésnek több lehetséges megoldása van. Az egyik a gyomtérkép készítésén alapul, amelyhez felhasználható a mûholdas GPS rendszer. A helymeghatározó rendszer segítségével lehetségessé válik, hogy a permetezést csak a fertőzött területeken végezzük el (2. kép). A másik módszer a gyomok közvetlen érzékelését teszi lehetővé, és ennek alapján a szelektív kezelést.
2. kép: helyspecifikus permetező rendszer
Nálunk újdonságnak számít még, hogy a keret megfelelő magasságának biztosítására elektronikus rendszer ügyel. A szárnyakon ebben az esetben ultrahangos érzékelők vannak elhelyezve, amelyek a talajtól való távolságot mérik. Ennek alapján történik a szabályozás, amelynek során például, ha a keret túlságosan megközelíti a talajt, a vezérlés mûködésbe lép, és automatikusan megemeli a szárnyakat.
A taposási károk jelentős csökkentését eredményezheti a nyomkövető vonószerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a munkagép mindig a traktorral azonos nyomban haladjon. Ez elsősorban a táblavégeken, a fordulókban jelent nagy előnyt.
A kertészeti ültetvényekben is vannak a gazdaságos védekezéseknek technikai lehetőségei. Szőlőültetvényekben a permetveszteségek jelentős csökkentését teszik lehetővé az alagút permetezőgépek. A leggyakrabban a lombozatot a szórófejekkel ellenkező oldalon burkoló elemekkel, rendszerint lemezekkel veszik körül. Ezek a lemezek alkalmasak a lombozaton átjutó cseppek felfogására. A lecsapódott permetlé a lemezek alján lévő edényekben gyûlik össze, majd szûrés után visszakerül a gép tartályába. Az alagút permetezőgépek rendszerint egy vagy többsoros változatban készülnek. Kifejlett lombozat esetén a visszanyert permetlé aránya általában 20–30% lehet, kisebb lombozatnál a megtakarítás 50–70% is lehet. Az alagút permetezők a permetlé jelentős részének visszanyerése mellett az elsodródás minimalizálását, és a gépkihasználás javítását is lehetővé teszik.
Gyümölcsültetvényekben a permetlé megtakarítását szolgálják a növényérzékelő permetezőgépek. Ezeken szenzorok érzékelik a lombozatot, illetve annak hiányát, és ennek függvényében a szelepek pillanatszerûen nyitják, illetve zárják a szórófejeket, így csak ott történik permetszórás, ahol van lombozat. A növényérzékelő berendezésekkel végzett permetezés minősége egyenértékû a hagyományos védekezéssel. A permetlé megtakarítás mértéke nagymértékben függ az ültetvény lombozat folyamatosságától. Fiatal telepítésû ültetvényekben, amelyekben a növények lombozata nem ér össze, vagy a tavaszi első permetezéseknél a megtakarítás elérheti az 50–75%-ot. További előny, hogy a permetlé megtakarítás, illetve az üzemidő jobb kihasználása következtében a területteljesítmény 10–20%-os növelése érhető el. A berendezés alkalmazását elősegíti, hogy nem csak új, hanem használt gépekre is felszerelhető.
Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a permetezési technikában a gazdaságos védekezésnek számos lehetősége kínálkozik. A nagy területteljesítményből, az időben elvégzett védekezésből adódó előnyök mellett elsősorban a drága vegyszerek megtakarítása, illetve a környezeti károk elkerülése hozhat jelentős eredményt.
Dr. Dimitrievits György
A cikk szerzője: Dr. Dimitrievits György
