E térség homoktalajainak jelentős része karbonátos, meszes homok , a Duna és mellékfolyóinak üledékén, továbbá karbonátos homokkal keveredett lösz területeken alakult ki ,mint a Hajós-Bajai , Csongrádi borvidék egy része.

A mikro és mezo domborzati viszonyoktól eltérően FUTÓHOMOK ,GYENGÉN HUMUSZOS HOMOK , és a homokon kialakult CSERNOZJOM talajok a meghatározóak. Jellegzetes talajformáció a LEPELHOMOK , amely az egykori réti, esetleg lápos réti talajokat jelentős vastagságban beborította , ami a talajtulajdonságokat igen kedvezően módosította.

Ott, ahol a homokos alapkőzetre lösz-löszszerû üledék rakódott a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai kedvezőbbek, alakultak ki a CSERNOZJOM TALAJOK.

A SOMOGYI HOMOKHÁT talajtípusa részben humuszos homoktalaj , nagyobb kiterjedésben helyezkedik el a ROZSDABARNA ERDŐTALAJ. Ezek a talajok gyengén savanyú kémhatásúak, telítetlenek, humusztartalmuk viszonylag kedvező 0,7-1,2 % között változik.

A NYIRSÉG a Hajdúságtól keletre, a Szatmár-Beregi síkság és az Ecsedi láp területéig húzódó egykori hordalékkúp. A környezetéből szigetszerűen elkülönülő táj nem mutat egységes képet . Az eredeti erdős vegetáció hatására savanyú kémhatású erdőtalajok, illetve kovárványos barna erdőtalajok a jellemzők. Ott ahol az erdős vegetáció kevésbé érvényesült ott a futóhomok illetve a gyengén humuszos homok talajok alakultak ki.

A homoki szőlőültetvények túlnyomó többsége a KUNSÁGI borvidék térségében helyezkedik

el. Kisebb felületet foglal el a CSONGRÁDI borvidék , továbbá a HAJÓS-BAJAI térség egy része , ahol a karbonátos homokkal keveredett lösz a talajképző kőzet, és e térségben a homokon kialakult csernozjom talajok a meghatározóak.

A HOMOKTALAJOK tápanyag gazdálkodása során három tényezőt kell figyelembe venni :

- a talajok fizikai talajfélesége,

- a talajok szervesanyagtartalma,

- a talajok összes és könnyen oldható tápanyagtartalma,

A fizikai talajféleségre jellemző, hogy a nagy homoktartalom miatt csekély a víztartó képessége, és nagy a vízáteresztő képessége . Ennek különösen az aszályos években van különösen nagy jelentősége. A homoktalajok víztartó a képessége csekély, az egyébként is csekély csapadék hasznosulása szempontjából meghatározó.

A homoktalajok SZERVESANYAG tartalma általában csekély , érvényes ez a fenti területekre is. Éppen ezért a szerves anyag adagolásnak - kémhatástól, és termőhelytől függetlenül meghatározó szerepe van. A szerves anyag adagolással nem csupán tápanyagokat juttatunk a talajba, hanem kedvezően módosíthatjuk a talaj fizikai és biológiai tulajdonságait is. A csekély szerves anyag tartalmú talajokon / 0,5 - 1,0 % / javasolt a telepítést vagy azt követő nagyadagú szervesanyag utánpótlása / 50-100 t /ha / , a mélyebb szintekbe történő bedolgozása.

A szervesanyag adagolással igen jelentősen javítjuk a talaj víztartó képességét, ami különösen a csapadék-hiányos években igen fontos. A legkedvezőbb volna a szervestrágya felhasználása , de- amint erről már korábban beszámoltunk - egyéb szervesanyag is pl. szalma, lezúzott venyige bedolgozása növeli a talaj vízkapacitását, víztartó képességét. Ezzel kapcsolatban

kisérleti adataink azt bizonyítják, hogy a talaj víztartóképessége a szerves -anyaggal dúsított rétegekben kétszeresére, háromszorosára növekedett, és ezt a talajréteget behálózta a szőlő gyökérzete, s egyben ebben a zónában nagyságrendben megnövekedett a talaj N és K tartalma.

Természetesen nem elhanyagolható szempont az, hogy a szervesanyaggal jelentős mennyiségű és felvehető formában lévő tápanyaggal gazdagítjuk a talajt / AGRO-NAPLÓ 2003/5 /.

A homoktalajok ásványi összetétele igen szegényes, érvényes ez az összes és a könnyen felvehető tápanyag mennyiségre . Ennek következménye, hogy a homoktalajokra telepített ültetvények makro és mikro elem ellátottságára fokozott gondot kell fordítani. Az egyes tápelemek élettani szerepével az AGRO-NAPLÓ korábbi számaiban /2003/6.,7.,8. / foglalkoztunk.

A homoktalajok tápanyagellátása során azonban néhány speciális szempontot is figyelembe kell venni. Ezek alapvetően a csekély szerves és szervetlen kolloidtartalomhoz kapcsolódnak, aminek két fontos következménye van. Ezeknek a talajoknak - éppen a fentiek miatt- csekély a tápanyag-megkötő képessége, ami a mûtrágyázás időpontját, megosztását befolyásolja, vonatkozik ez elsősorban a N és a K adagolásra. Éppen a csekély szerves és szervetlen kolloidtartalom miatt igen kicsi a talajok kiegyenlítőképessége, pufferkapacitása , amit az egy alkalommal kiadagolandó mûtrágya mennyiségénél kell figyelembe venni.

A telepítést megelőző P és K adagolás mellett fokozott figyelmet kell fordítani az u.n. „fenntartó trágyázásra „ , amivel az évente kivont tápanyag mennyiséget pótoljuk.

A fentiek elsősorban a rendszeres és több alkalommal elvégzett N adagolásra vonatkoznak. Amit a korábban közölt tápanyag felvétel dinamika alapján kell biztosítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a N mûtrágyázást a homoki ültetvényekben a kora tavasszal kell elvégezni, és a számított mûtrágya mennyiséget , éppen a tápanyag elmozdulása, mobilitása miatt legalább 3 alkalomra kell elosztani, feltalajba juttatni. A mûtrágya választéknál fontos a talajtulajdonságokat figyelembe venni : a Duna-Tisza közi karbonátos homokon elsősorban savanyú kémhatású mûtrágyát pl. ammóniumszulfátot célszerû alkalmazni, amíg a Somogyi vagy a Hevesi homokháton a Pétisó alkalmazása javasolt.

A szőlőtermesztés sikerét meghatározza a talaj kálium-tartalma . Mivel a fenti homoktalajok összes és felvehető kálium-tartalma egyaránt szegényes, igen fontos, hogy a telepítést megelőzően a talaj oldható kálium-tartalmát növeljük. Lényeges azonban - éppen a kálium számottevő elmozdulása, mobilitása miatt - az ,hogy az ültetvény további éveiben is biztosítsuk a folyamatos kálium-ellátást. Ezt legcélszerûbb a tavaszi időszakban illetve a tenyészidő második felében a termés érést kezdődő időszakban adagolni. Az alkalmazásra kerülő kálium mennyiségét a korábbi talajvizsgálat és az évenkénti levélanalízis alapján lehet pontosítani.

Egyes termőhelyeken - Somogyi homokhát, Hevesi homokhát - szükséges és célszerû a talaj Ca tartalmát is rendezni. A talajvizsgálat alapján - amennyiben savanyú vagy gyengén savanyú kémhatású a talaj , úgy javasolt a mésztrágyázás / 2 tonna/ha / a 20-30 cm mélységbe való bedolgozása. Ez részben az ültetvény Ca -ellátása, más vonatkozásban a talaj kedvezőbb fizikai és biológiai állapotának biztosítása szempontjából fontos. Hozzájárul egyben a tápanyagok optimális hasznosulásához is.

A karbonátos homoktalajokra telepített ültetvényekben napjainkban egyre nagyobb problémát okoz az abszolút vagy relatív Mg -hiány. Ennek pótlása több módszerrel történhet, így javasol az összetett mûtrágya az u.n. „Patent -Káli „ alkalmazása , amely káliumot és magnéziumot egyaránt tartalmaz. Amennyiben a már korábban jelzett / AGRO-NAPLÓ 2003/8 / tünetek jelentkeznek, úgy még augusztusban is javasolt a Mg tartalmú permetező levéltrágyázás .

A HOMOKTALAJOK tápanyag és talajhasznosítása során a következő fő szempontokat kell figyelembe venni :

- a telepítést megelőzően a talaj szervesanyag tartalmát növelni kell, ami kedvezően befolyásolja a talaj vízgazdálkodását, hozzájárul a jobb tápanyagfelvételhez,

-a szervesanyag adagolás során - a minőségtől függően - növeljük a talaj összes és felvehető

tápanyagtartalmát,

-a telepítést megelőzően meghatározó a talaj P,K és Mg készletének növelése ezt a talajvizsgá-

latok alapján kell meghatározni, ami a fizikai talajféleség függvényében eltérő.

-a fenntartó trágyázás során elsősorban a N, a K és a Mg ellátást kell biztosítani.

-az ültetvények tápanyag-ellátását leginkább növény / levél analízis alapján lehet értékelni ,

amennyiben már hiány-tüneteket észlelünk, úgy azt permetező levéltrágyázással lehet kivédeni. Ez azonban sok esetben már késő , és csupán a következő évi tápanyaggazdálkodás

során lehet ezeket a problémákat orvosolni.

Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. kandidátusa

SzIE Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék , Budapest