A túlzott nitrogén műtrágyázás az állomány megdőlését eredményezheti. A szója betakarítására világszerte speciális aratószerkezettel felszerelt gabonabetakarító kombájnokat alkalmaznak. A szójabetakarítás nehézségei a növény morfológiai felépítéséből adódnak. A betakarításra érett hüvelyeknek a zöme ugyanis a száron, a talajfelszín közvetlen közelében helyezkedik el, ezért a kombájn vágóasztalokat nagyon alacsonyan, a talaj közelében kell járatni, hogy a hüvelyek túlnyomó része aratáskor a vágóasztal felületére és ne a tarlóra kerüljön. Normál körülmények között a szója természetes úton beérik augusztus végére, szeptemberre, az aratás idejére. Deszikkálásra – mesterséges érésgyorsításra – akkor van szükség, ha az érés elhúzódik, erősen gyomos a betakarítandó terület. A betakarítást a termés 13–16%-os nedvességtartalmánál szabad elkezdeni. Az aratást akkor kell kezdeni, ha a levelek már lehullottak. A szójatermelés költségei között az öntözés után a betakarítás költségei jelentik a legnagyobb tételt. A legtöbb pergésre hajlamos és a terméseket a szár alacsonyabb részén is tartalmazó növények betakarításakor, a veszteségek zöme 96–98%-a vágóasztalnál keletkezik. Ezért a betakarításnál kulcsszerepe van a vágóasztalnak. A szója betakarítása végezhető hagyományos gabonavágó asztalokkal is a legalacsonyabbra beállítható tarlómagasság és szármagasságnak megfelelően leeresztett motolla mellett, azonban ebben az esetben jelentősebb (10–15%-os) vágóasztal-veszteséggel kell számolni.

Flexibilis vágóasztalok

Kifejezetten a hüvelyesek (szárazbab, borsó) és a szója betakarítására fejlesztették ki a flexibilis vágószerkezetű vágóasztalokat (Claas MaxFlex, Gressoni SF2, John Deere 600F, New Holland SuperFlex stb.). Ezek sajátossága, hogy az alternáló kaszaszerkezetének vezetősínje és kaszagerendelye nem merev, hanem rugalmas és keresztirányban követni tudja a talajfelszín egyenetlenségeit. Ezt úgy valósították meg, hogy a kaszaszerkezetet nem a vágóasztal merev vázához rögzítették, hanem több függőleges irányban 100–200 mm-t is elmozdulni képes csuklós karokhoz erősítették. A kaszaszerkezet flotációs felfüggesztése lehetővé teszi, hogy igazodjon a talajfelszín keresztirányú talajegyenetlenségeihez és ezáltal akár 2,0–2,5 cm-es tarlóval képes learatni a szóját. Az alacsony tarlómagasság és a jó talajkövetés minimálisra csökkenti a levágatlan hüvelyek számát.
A szója kis veszteséggel történő betakarítását segítik az új konstrukciójú (FlexxFinge típusú) gyorskapcsolású kalászemelők is, amelyeknek különböző változatai között a szójához alkalmas megoldás is megtalálható. Felemeli a földhöz közeli szárakat és hüvelyeket, majd a kaszaszerkezethez tereli azokat. A flexibilis kaszaszerkezetek egyaránt megtalálhatók a hagyományos építésű középre hordó csigás, a vario és a szalagos vágóasztalokon.

Vario vágóasztalok

Az asztalok sajátossága, hogy az asztalfelület (a kasza és a gyűjtőcsiga közötti távolság) fokozatokban, vagy fokozatmentesen állítható, mindig a terményjellemzőknek megfelelően. Ugyanis a csiga és a kaszaszerkezet közötti szükségesnél kisebb távolság szintén az aratórész-veszteségek egyik forrása lehet, mivel a terményáramnak nincs ideje és helye rendeződni a csigához. Míg optimálisan beállítható asztalfelületnél és megfelelően megválasztott munkasebesség esetén az anyagáramlás rendezettebbé és egyenletesebbé válik, csökkennek a veszteségek is. Az összehordó csiga és kaszaszerkezet közötti kis távolságnak, azaz a kisebb vágóasztal felületnek az is hátránya, hogy a gyűjtőcsiga által eltört és kibontott hüvelyekből a babszemek könnyebben kerülnek kifelé előre a tarlóra. A vario vágóasztalok esetében a vágóasztal hosszának 200–800 mm-es megnövelésével a betakarítandó termények szárhosszúságának állománymagasságának és sűrűségének megfelelő „kaszapozíció” (ideális kasza-csigatávolság) állítható be. Egyes típusoknál (Claas Vario) a kaszapozíció fokozatonként, a növény fajtájának megfelelően változtatható, míg más típusoknál (Geringhoff Vario Star) a vágóasztal felülete akár menet közben is fokozatmentesen elektrohidraulikusan változtatható. Univerzális vario vágóasztalok szerepelnek még a Case IH, New Holland és Biso kínálatában is.

Szalagos vágóasztalok

Számottevően csökkenthető a szója betakarítási vesztesége a szalagos vágóasztalok
(MaxFlow, PowerFlow, PremiumFlow, TriFlex stb.) használatával is. Ezeknél a kaszagerendely és a gyűjtőcsiga közé hossz- vagy keresztirányban mozgó bordás szállítószalag kerül beépítésre.

Ezzel nemcsak megnő a kasza-csiga közötti távolság, hanem a vágóasztal felülete is aktívvá válik, azaz nemcsak motolla tereli és a gyűjtőcsiga húzza a levágott terményt, hanem szalagok szállítják rendezett formában a csigára azt. A flexibilis kaszaszerkezet által levágott szója így közvetlenül a szállítószalagra kerül, amely folyamatosan továbbítja azt a gyűjtőcsiga, vagy az adagolócsiga segítségével a ferdefelhordóra. A szalagok szinte betolják a terményt a csigához, így az esetlegesen kipergett babszemek már a csigavályúba kerülnek. A hátrafelé szállító, hosszirányban beépített szállítószalagok a vágóasztal szélességének függvényében több, 6–9 tagból épülnek fel és rájuk vulkanizált, vagy csavarozott bordákkal rendelkeznek a biztonságos anyagtovábbítás érdekében.
A hosszirányban beépített szalagtagokkal a flexibilis kasza-, gyűjtőcsiga távolság akár 800–1000 mm is lehet.

A szalagok sebessége változtatható. Egyes típusoknál a szalagsebesség a munkasebességgel arányosan változik. A hosszirányban beépített szalagos vágóasztalokkal nagyobb munkasebesség és nagyobb betakarítási teljesítmény érhető el. Egyes szalagos vágóasztaloknál az egyenletes terménytovábbítást a gyájtőcsiga teljes hosszában kiépített vezérelt ujjak, illetve egy külön felső terelő csiga is segíti. A hosszirányú szállítószalagokkal készült vágóasztalok munkaszélessége többnyire 6,2 és 12,2 m között változik.

A szalagos vágóasztalok másik csoportját – amelyet szója betakarítására is előszeretettel használnak – a keresztirányba beépített jobbos és balos szállítási irányt megvalósító, középre hordó szállítószalagos vágóasztalok képezik. Ezek könnyebb kivitelben készülnek, mivel elhagyható konstrukcióból a középrehordó, nagy tömeget képviselő átmenő szállítócsiga, és csupán középen, a terményt a kombájn ferde felhordójára továbbító, rövid adagolócsiga, vagy a terményt a ferdefelhordóra továbbító, hosszirányú rövid szállítószalag kerül beépítésre. Ez a terménytovábbító megoldás az összes vágóasztal konstrukció közül a legkíméletesebb. A hidrosztatikusan hajtott keresztirányú szállítószalagok sebessége 1,0–4,5 m/s között szabályozható a terményáram függvényében. A középső adagoló szalagos konstrukcióval a hosszirányú – ferdefelhordót kiszolgáló – szállítószalag sebessége pedig 6-7 m/s között változik (Case IH TerraFlex, Geringhoff TriFlex, McDon FD75).

Veszteséget csökkentő, új motollakonstrukciók

A hagyományos motollakonstrukciók és beállítások nem képesek a terményt egészen a gyűjtőcsigáig szállítani, mivel a motollaujjak már előtte kiemelkednek a terményáramból. Ilyenkor torlódik a termény a csiga előtt, míg annak a behúzó hatása érvényesül. Az új motollakonstrukciókkal (pl. HCC OrbitTrac II) a motollaujjak teljesen a gyűjtőcsigáig továbbítják a kaszaszerkezet által learatott terményt, nincs torlódás, jobb az átadás, kisebbek ezáltal a veszteségek. Ez a motolla vezérlőpályájának a forgatórudak kialakításának és rugós ujjak műszaki átalakításával járt.

Beállítások a kombájn cséplő- és tisztító szerkezeténél

A szárasan, hüvelyekkel a cséplőszerkezetbe kerülő szója megfelelő beállításokkal, kis veszteséggel könnyen csépelhető. A cséplődobnál nagyobb dobkosárhézag beállítása szükséges és csökkenteni kell a dob fordulatszámát is, hogy minimális legyen a szemtörés és a sérült szemek aránya, amely a minőségi romlás mellett a veszteséget is növeli. A beállítási adatoknál a kombájn kezelési és üzemeltetési kézikönyvre szerencsés támaszkodni. A magtisztító szerkezeteknél a rosták kiválasztására, a rostanyílások beállítására és a szelelő ventilátor légmennyiségének beszabályozására kell ügyelni, hogy kellő tisztasággal kerüljön be a babtermés a magfelhordó segítségével a kombájn magtartályába.

A szója tisztítása és szárítása

A legtöbb olajos mag, így a szója is gondos tisztítást és ha szükséges kíméletes utószárítást igényel. A naponta betakarításra kerülő szójamennyiséget át kell ereszteni a magtisztítókon, ha a nedvességtartalma meghaladja a 14-ot a szárítóberendezésen is, a szárításra azonban nincs mindig szükség. A szárításnál a hideglevegős, vagy a temperált levegőjű szárítás javasolt, az előre menő levegő hőmérséklete ne haladja meg az 30ºC-t. A kombájntisztaságú, az optimálisnál nedvesebb szója, szárítás és tisztítás nélkül már egy éjszaka alatt is bemelegedhet, a tört és sérült szemek gyorsan avasodnak, amely minőségi romlást okozhat.

Dr. Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József