A rossz hír gyorsan terjedt. Ausztriában való megjelenése után azonnal rendelet született hazánkban, amely megtiltotta a gyökeres és sima szőlővesszők behozatalát külföldről, majd Pancsova környékét, az első ismert fertőzési gócot is zárolták. A filoxéra terjedését nem lehetett megállítani, de veszélye indította el, 1880-ban a károsítók rendszeres kutatását hazánkban.
A védekezési módszereket Francia országban, a károsító életmódjának alapos vizsgálata után dolgozták ki. A fertőzött terület elárasztása vízzel, és a szénkéneg injektálása mellett, a Földközi tenger homokos partvidékei és Magyarországon az Alföldön sajátos védekezési mód alakult ki: a 85 % kvarcot tartalmazó „immúnis” homokra történő telepítés. Katona Zsigmond, Mathiász János és Kocsis Pál arannyá váltóztatták a homokot, új értékes szőlőfajták sorát nemesítették és tették világszerte ismertté a magyar szőlőtermesztést.
A jó minőséget adó, értékes kötött talajú, hegyvidéki borvidékeken a szőlőtermesztést egy francia megfigyelésen alapuló védekezési mód tette lehetővé. Már 1869-ben észrevették, hogy az amerikai szőlők levelén gubacsokat okoz a filoxéra, de gyökere, a vastagabb kéreg miatt, ellenáll a gyökérlakó alak támadásának. Az európai szőlő levelét, amerikai szőlő gyökerét nem károsítja a filoxéra, ezért az amerikai alanyra európai nemes ráoltása, vagyis az oltványkészítés, máig a legeredményesebb „biológiai védekezés” egy veszélyes károsító ellen. Még az immúnis homokon is érdemes oltványt telepíteni, mert a termőfajták a talajviszonyoknak megfelelően kiválasztott alanyokra oltva többet teremnek, jobb minőséget adnak, mint saját gyökéren.
A védekezés sikere a kártevő és a védekezési módszer széleskörű ismertetésének, a népszerűsítésnek köszönhető. Francia országban még a képeslapokra, üdvözlő kártyákra is rákerült a filoxéra ábrája. A budai Sváb hegyen gazdálkodó Jókai Mór is azt írja, 1896-ban megjelent „Kertészgazdászati jegyzetek”-ben, hogy „azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, hogy milyen a filoxéra? Aki nem látta természetben, megismerheti a népszerû füzetekből, amikben le van írva és rajzolva, sokszoros nagyításban. Nálam minden szőlőmunkás kap egy nagyítóüveget, hogy a szőlő gyökerén megvizsgálhassa a gyanús sárga foltot.”
Tehát már a gazdálkodó Jókai is fontosnak tartotta a károsító életmódjának a megismerését. Vajon a XXI. század gazdálkodói ismerik a szőlő károsítóit? Figyelik-e nagyítóval a filoxéra megjelenését, hogy ne vaktában permetezzenek, hanem akkor, amikor az hatásos?
A filoxéra lárva alakban a vékony gyökereken telel, tavasszal tovább fejlődik és 4. vedlése után megtermékenyítés nélkül több száz petét rak le a gyökerekre. A gyökérlakó alak nemzedékeinek száma évente 3-6 is lehet. A gyökérlakó lárvák egy része a talajfelszín közelébe vándorol, és hosszúkás testű narancs-színű nimfává válik. Később a következő vedlés után szárnycsonkjai megnőnek és szárnyas nősténnyé alakul. A nőstény már a szőlőtőke földfeletti részén, a kéregrészek alá rakja 7-8 petéjét. A peték kétféle méretûek, a kikelő ivaros alakok már kétivarúak, és 4. vedlésük után párosodnak. A megtermékenyített petét a nőstény a 2-3 éves vesszők repedéseibe rakja.
A filoxéra a szőlő földfölötti részében, a vesszőrepedésekben is áttelel, és a tojásból kikelő ősanya a levéllakó nemzedékek elindítója. A levél színén történő szívogatás nyomán májusban, az amerikai fajták levelein borsó nagyságú gubacsok keletkeznek. A levél színe felé egy nyílás, a fonák felé dudorodás látható. Az ősanyák a gubacsokban szűznemzéssel több száz petét képes lerakni. A kikelő lárvák a nyíláson kijutva szőlő zöld részein szívogatnak és a leveleken, időnként még a kacson is gubacsok fejlődnek. Több nemzedék után, nyár végén a gubacsokban gyökérlakó alak is fejlődik, és ezek a talajban a gyökerekre vándorolnak. A gyökérlakó alak fennmaradhat a levéllakó alak kifejlődése nélkül is. Az ősszel lehullott leveleken maradt levéllakó alak azonban a téli hidegben elpusztul.
Az általánosan elterjedt oltványhasználat és az Állami Gazdaságok, Termelőszövetkezetek növényvédő szakembereinek köszönhetően, az 1970-1980-as években már alig lehetett filoxérát találni hazánkban. A szőlő-gyökértetû elleni védekezés tehát tökéletesnek tûnt az oltványszőlő-telepítés bevezetésével, hiszen az amerikai származású alany gyökere, az európai származású nemes fajta föld feletti része ellenálló a filoxérával szemben. De Jókainak igaza volt, amikor azt írta: „a filoxéra elleni háborút folytatni kell, mert ami rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha.” Elég volt a korábban jól gondozott szőlőültetvények néhány év bizonytalan birtokviszony miatti elhanyagolása, és a gazdátlan területeken felszaporodott, és napjainkban ismét egyre súlyosabb növényvédelmi gondot okoz a szőlőfiloxéra.
Filoxéra napjainkban
Az 1990-es évek privatizációja során jelentősen megváltoztak a szőlőbirtokok tulajdonviszonyai. Az egykori gazdaságok területeinek nagy része a dolgozóknak jutatott kárpótlás során felaprózódott. A KSH 2000 - 2001 évi ültetvény felmérés adatai szerint a szőlőültetvények 90 %-a kisebb fél hektárnál, és ez az összes szőlőterület 31 %-a. Csak a szőlőbirtokosok 1 %-nak van 5 ha-nál nagyobb szőlőültetvénye. Ezek az ültetvények az összes szőlőterület 37 %-át teszik ki. Az adatok összesítése szerint Magyarországon, az ültetvényméretet 500 m2-nek tekintve, 92.782 ha a szőlőterület. Az átlagos ültetvényméret 0,4 ha. Sokan földhöz jutva felújították, vagy újratelepítették az elöregedett ültetvényeket és nagy szakértelemmel, és lelkesedéssel láttak hozzá ültetvényük mûveléséhez. Sajnos nagyon sok új, kisebb nagyobb területtel rendelkező tulajdonos nem mûveli a földjét, hanem csak spekuláció miatt tartja meg, vagy öregség, esetleg mûvelési eszközök hiánya miatt nem mûveli. Ez okozza azt a sajátos helyzetet, hogy a mintaszerûen telepített, korszerûen mûvelt fiatal szőlőültetvények közelében 0,5 - 1 ha területû, nem mûvelt szőlőskertek is vannak. A gazdátlanság ideje alatt, és a rossz tulajdonos birtokában egyaránt elvadultak a korábban, nagyüzemi mûvelésben részesített, jól gondozott szövetkezeti, vagy állami gazdasági szőlő ültetvények. Ezek a változások nagyon sok növényvédelmi problémát vetnek fel napjainkban. Az újratelepített területeken talajuntságból adódó gyenge fejlődést, esetenként foltszerû pusztulást tapasztaltunk. Ennek az az oka, hogy az új tulajdonos nem ismerte kellően a földterületének múltját, az előző évek, évtizedek mûvelésmódját, a mezőgazdasági kemikáliák alkalmazását, az előző kultúra egészségi állapotát. Az elhagyott, mûveletlen szőlőültetvények növény-egészségügyi vizsgálata nagymértékû fertőzési forrás meglétét bizonyítja. Az évek óta nem mûvelt, gondozatlan területeken felszaporodtak olyan károsítók, amelyek állandó fertőzési veszélyt jelentenek a mûvelt szőlőültetvényekre. A filoxéra nem pusztítja ki az oltványszőlőket, de fertőzött környezetben az amerikai alanyok gyökerén is megél. A bozótos területek közelében a kivadult, feltörő alanyhajtásokon élő, levéllakó alak formában fennmaradt károsító, gyökérlakó alakja szívogatásával gyengíti a tőkéket. Az amerikai- (hazánkban alanyként használt) szőlő (Vitis labrusca, V. riparia, V. rupestris) gyökérzete szilárdabb, tömöttebb, bizonyos mértékig ellenáll a szőlőgyökértetû károsításának. Nem pusztítja el az amerikai alanyon lévő szőlőt, csak szívogatásával gyengíti azt, ezért talajuntságra is jellemző tünetet okoz. Az európai szőlő (Vitis vinifera) gyökere laza állományú, a gyökérlakó alak szívogatása torzulásokat, daganatokat, súlyos deformálódást, nodozitást és tuberozitást okoz. A gyökérzet a károsítás hatására elhal, ezért kötött talajon, a saját gyökerû európai szőlő pusztulásra van ítélve. Az interspecifikus, fajok közötti keresztezéssel létrehozott szőlőfajták leveleit is károsíthatja a filoxéra. Ez azonban sokkal kisebb mértékû, nem is hasonlít az alany anyatelepeken megfigyelhető levélgubacsokhoz. Erős fertőzés esetén elvétve még néhány európai nemes fajta levelén is találhatunk elszórtan apró gubacsokat. A filoxéra megtelepedésére alkalmatlan, un. immúnis homok kivételével, az oltványszőlő telepítés alapvető követelmény. A levéllakó alak ellen május második felében permetezhetünk (deltametrin, dimetoát, foszfamidon, permetrin+ tetrametrin, pirimikarb- hatóanyagú) rovarölő készítményekkel. Ezt a permetezést szükség esetén, nyár folyamán megismételhetjük.
Dr. Véghelyi Klára
