A NITROGÉN a szőlő tápanyag gazdálkodása szempontjából meghatározó szerepet tölt be , az aminosavak, a klorofill, a nukleinsavak , a foszfatidák , a glükozidák , az alkaloidák összetételében.

Élettani hatása szorosan összefügg az egyes fejlődési szakaszban a szőlő fejlődésével, mindezt befolyásolja a talaj nedvességtartalma és egyéb - P,K - tápelemmel való ellátottsága.

A tápanyag-ellátottsággal is szorosan összefüggő sajátosság a szőlő tőkét felépítő anyagok mennyisége és minősége. Számos forrásmunka alapján az összes biomassza 80%-a víz,20,5%-a szárazanyag. Ez utóbbi , azaz a szárazanyag 30 %-a nyers rost, 12%-a fehérje, 48%-a N-mentes vonadékanyag, 4%-a zsír , 6 %-a hamu , melynek legnagyobb része /42% / kálium.

Ez a megoszlás azonban az egyes elemek élettani szerepét, jelentőségét nem tükrözi.

Számottevően változik a szőlő N-tartalma , felvétele az egyes vegetációs periódus során .Ezt mutatjuk be az 1 ábra adatai alapján.

Tavasszal a növekedés kezdeti fázisában a levelek és a hajtások N-ben gazdagok az előző évben felhalmozott N -vegyületek hatására. Később a levelek és hajtások N -tartalma fokozatosan csökken, bár abszolút mennyiségben növekszik. .

A tartalék tápanyagok képzése, az idősebb fás részekben történő raktározása, a későbbi felhasználás során jelentős. Ezt a fitotechnikai mûveletek- metszés, zöldmunka - nagymértékben módosítja, ezen túlmenően a termesztett fajták tulajdonságai, igényei a N -ellátás vonatkozásában igen eltérő.

A talajban a N szerves és szervetlen formában fordul elő. Növénytáplálkozási szempontból a szervetlen forma, az ammónia és nitrát- N tartalom a meghatározó, míg a folyamatos N-ellátásban a humuszanyagokhoz kötött, nehezen felvehető N-tartalomnak van meghatározó jelentősége szerepe.. Ez utóbbi N formák felvehetőségét számos tényező befolyásolja, így a talajkolloidok mennyisége, minősége, a talaj kémhatása, nedvesség-állapota, mikrobiológiai tevékenysége. Ilyen vonatkozásban a homoktalajok illetve a kötöttebb vályogos és agyagos fizikai talajok közötti jelentős az eltérés.

A homoktalajok N-szolgáltató képessége csekély, s az adagolt N -mûtrágya elmozdulása számottevő, amit a N-adagolás során feltétlenül figyelembe kell venni.

Ezzel szemben a vályog és agyagtalajoknál ,ahol a nagyobb adszorpciós képesség miatt a N elmozdulása, mobilitása igen csekély, amit a N adagolás és bemunkálása során kell értékelni.

A tápanyagellátás során meghatározó a talajok C/N aránya, amely szorosan összefügg a talajba juttatott szerves anyag átalakulásával, így a növények számára felvehető N-forrással.

Alapvető szempont , hogy telepítést megelőzően optimális N-ellátást biztosítsunk ennek leginkább, eredményes és hatékony módszere a szervestrágyázás , melynek kedvező hatásáról az AGRO-NAPLÓ számában már beszámoltunk. Meghatározó a szerves trágya N- tartalmát- ami ugyan ami a kezeléstől függően jelentősen változik , - de összességében növeli a talaj összes , felvehető N-készletéhez, amit a további N adagolás során feltétlenül figyelembe kell venni.

A közepes minőségû szerves trágya N tartalma 40-50 kg/100 q , ebből az első évben 10 kg, a második évben 10 kg és a harmadik évben 5 kg hasznosul ez összességében 25 kg/100 q, ami viszonylag csekély N mennyiség, de a talaj víz és levegő-gazdálkodása szempontjából kedvező hatása meghatározó.

A készletező, az alaptrágyázás során szerves trágyával (50-80 tonna/ha) a talajba mintegy 150-200 kg könnyen felvehető N-t adagolunk. Éppen ezért a talaj fizikai talajféleségétől függően a telepítést követő két évben homoktalajon, vályog és agyag talajon 3. és 4. évben többnyire nem célszerû a N- adagolása.

A későbbiek során a N trágyázás mennyisége, időbeli megosztása a talaj tulajdonságoktól , az ültetvény kondíciójától ,a termés mennyiségétől és a klimatikus viszonyoktól függ.

A fenntartó trágyázás célja, hogy a növény által kivont tápanyag mennyiségét rendszeresen pótoljuk, úgy ,hogy az környezetvédelmi szempontból semmiféle kárt ne okozzon.

N pótlás történhet szerves trágyázással vagy egyéb szerves anyag adagolásával, ami a gyakorlatban egyre ritkábban fordul elő Sokkal elterjedtebb a már meglévő ültetvényekben a N utánpótlást mûtrágyával. A N mûtrágyázás során számos szempontot kell érvényesíteni .

A gyakorlatban általánosan alkalmazott egyszerû, egy hatóanyagot tartalmazó mûtrágyák , így a pétisó, az ammóniumnitrát és a karbamid amely a csapadék vagy öntözés hatására könnyen oldható , és így a szőlő számára felvehető. Ezek a nitrogén vegyületek viszonylag gyorsan hatnak, és hatásuk elsősorban a hajtások erőteljes növekedésében mérhető . Ezen kívül ismeretes számos összetett mûtrágya .

A szőlő N trágyázása nagy figyelmet igényel, különösen azért, mert igen eltérő talajviszonyok, és ennek megfelelően eltérő N-szolgáltató képességû területeken termesztjük A szerves anyagban gazdag, és telepítéskor nagyadagú szervestrágyázásban részesített talajokon több évig is lehet gazdaságosan szőlőt termeszteni N adagolása nélkül .Ezeken a területeken a tápanyag, így a N elmozdulásával, mobilitásával nem vagy kevésbé kell számolni. ,éppen ezért

a N adagolást az őszi illetve a kora tavaszi időszakra kell koncentrálni.

Csekély szerves anyag tartalmú homoktalajokon - ahol a talajok N szolgáltató képessége, és N megkötő képessége egyaránt csekély - a megosztott, kis adagú N mûtrágyázást kell előnyben részesíteni.

Amennyiben a területet erózió vagy defláció ellen zöldtrágyázással vagy talaj-takarással / pl. szalma takarással / védjük, úgy fontos, hogy a szerves anyag átalakulását, humifikálódását

kedvező C/N arány kialakításával biztosítsuk, ami a N adagok növelésével érhető el.

A NITROGÉN HIÁNY illetve a NITROGÉN TÖBBLET néhány jellemzője :

A N hiányt a levelek sápadt-zöld színe, gyenge hajtás növekedés, vékonyabb, rövidebb hajtás-

képződés jellemzi. A levelek mérete csökken, a levél erezete, nyele és a fiatal hajtások antocián tartalma növekszik, ezért a levél nyeleken és az éretlen hajtásokon pirosas, lilás elszíneződés jelentkezik. A levelekből a termésbe helyeződik át a N , ami korai levélhulláshoz vezet.

Csökken az asszimilációs felület, ezért alacsonyabb a mustfok rossz a vesszők beéredése. Jelentős N hiány esetében károsodik a gyökérzet, ami az ültetvény kondícióját döntő módon befolyásolja.

Az egyoldalú , túlzott N ellátottság esetében csökken a szerves anyag és a keményítő tartalom felhalmozódása, ami egyben a vesszők jó beéredését és azok szaporításra való alkalmasságát is csökkenti, egyben fokozódik a fagykár veszélye, a korai levélhullás.

Jellemző a túlságosan erős, robusztus növekedés ,csökken a növény ellenálló képessége a különböző gombás betegségekkel szemben.

A bor íz és zamatanyagai is romlanak, a csökkent fotoszintézis a bogyók cukortartalmának csökkenésével járhat.

A N ADAGOLÁS SORÁN TEHÁT TÖBB SZEMPONTOT KELL ÉRVÉNYESÍTENI :

1./telepítést megelőző tápanyag elsősorban szervestrágyázással történjen,

2./ egységnyi 10 tonna/ hektár termés esetében kivont N mennyisége .

- fás részekkel kivont N mennyisége 20 kg

- levéllel kivont N mennyisége 34 kg

- terméssel kivont N mennyisége 28 kg

E tápanyag számottevő része helyben marad /levél és fás részek / tápanyagtartalmuk mineralizálódik, újra hasznosul.

3./ A talaj tulajdonságok-a terméssel kivont tápanyagok mennyiségén kívül -jó kapcsolatot mutatnak a N szükséglet megállapítására / Gartel, 1966 / adatai kg/ ha mennyiségben :

4./ Az ausztriai trágyázási tanácsadásban a talajtulajdonságoktól függően a következő N adagokat javasolják, melyben az ültetvény kondícióját veszik figyelembe

A takaró növények alkalmazása során a talaj C/N aránya meghatározó. Ennek függvényében fokozott gondot kell a N adagolásra fordítani.

ÖSSZEFOGLALÓAN A KÖVETKEZŐ SZEMPONTOKAT EMELJÜK KI:

- szükséges a telepítést megelőző szerves trágya adagolása

- a szőlőültetvényekben 3-5 évenként célszerû a talajvizsgálat , amely a humusztartalomra és a felvehető N tartalom meghatározására egyaránt vonatkozik,

- javasoljuk a növényanalízist évente két alkalommal - virágzáskor és szüretkor -, amelynek alapján nem csupán a növény N tartalmát, hanem a N tartalomban bekövetkező változást is nyomon lehet követni. , fontos információt ad az ültetvény tápanyag-ellátottságáról.

A N ellátás a fentieken kívül - talaj és növényvizsgálat - a helyszíni bejárás , az ültetvények kondíciójának megállapítása alapján történhet. Éppen ezért konkrét javaslatot általánosságban a terület ismerete nélkül kockázatos megadni.

A vizsgálati adatok birtokában és a helyszíni bejárás alapján sokkal több és hasznosabb információ megadására van lehetőség.

Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. Kandidátusa Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék