A jelenlegi helyzet
Jugoszláviában évente 3 millió sertést vágnak le, kétharmadát vágóhidakon, a többit (közel egymilliót) házi vágás során. Évente 3000 pozitív eset fordul elő (0,15%). Nyilvánvaló, hogy a házi vágások esetén nem mindig végeznek trichinoskópiás vizsgálatot, bár erre a törvény kötelezi a vágást végzőket. Ez a mulasztás tudatlanságból vagy gondatlanságból fakad, ami a járványos megjelenés fő oka.
Természetes körülmények között minden emlős faj érintett lehet.
Az ember közvetlen környezetében a trichinella gazdái, az emberen kívül a róka, a sertés, a macska, a patkány, a prémes állatok, a sün, a nyúl, a menyét és a görény.
Az irodalmi adatok tanúsága szerint ma 28 millió fertőzött ember él a Földön.
Úgy tűnik a fertőzést Hollandiában, Belgiumban és Dániában sikerült felszámolni, legalábbis az ember és a sertés tekintetében.
Az utolsó előtti esetet amiről tudomásunk van - a horvátországi Csakovecről - Varazsdin melletti városkából jelentették, 2003. január 22-én, ahol 7 humán eset volt regisztrálva. Knin városában az önkiszolgáló boltban vásárolt fertőzött kolbász idézte elő az utolsó esetet ez év február elején.
A terjedés és fertőzés módjai
Az ember fertőzött állatok vizsgálatlan húsa által kerülhet kapcsolatba a féreggel. Ez a hús, illetve hústermék legtöbbször nem előírásszerűen hőkezelt. Mivel a trichinellózis minden emlőst érinthet, köztük azokat is, amelyek a közvetlen környezetében élnek és melyeket táplálkozási célból hasznosít, az emberi fertőződés veszélye valós és nagy.
Az állatok fertőződésére hullák, vagy hullarészek elfogyasztásával kerül sor. Ezek általában a trichinellák tradicionális hordozói (kisemlősök, egerek, patkányok). Ez az állat életmódjától függően adódhat a táplálkozási szokásokból (vaddisznó, róka), vagy lehet véletlen eredménye (ló és más növényevők). A rágcsálóirtás során elkövetett hibák, az el nem temetett hullák, illetve az állat-egészségügyi előírások figyelmen kívül hagyása, csakúgy, mint a vágást követő húsvizsgálat elmaradása, jelentősen ronthatják a trichinellózis járványtani képét.
A fertőzés terjedésében jelentős szerepe van a hordozóknak, mint pl. a ragadozó madaraknak, keselyûknek, melyek ürülékükkel nagy távolságra juttathatják el a férgeket. Ezek az állatok nem mutatnak klinikai tüneteket, bennük hagyományos módszerekkel a fertőzöttséget megállapítani nem lehet.
A megbetegedések szezonális jelleget mutatnak, disznóöléskor gyakoriak, leggyakrabban családi megbetegedést okozva, vagy tömegesek az ún. mészárszéki, azaz vágóhídi fertőzéseket követően, amikor többszáz ember is megbetegedhet, igen nagy földrajzi egységben.
A legutóbbi fertőződésre a Vajdaság középső részén, Bajsa faluban került sor. Ez az eset felvetette a fertőzés eredetének kérdését, hiszen ebben a körzetben korábban nem jegyezték fel előfordulását. A járványtani vizsgálat során felmerült a gyanú, hogy a faluba két évvel korábban, illegálisan behozott, majd később elpusztult állatok nem megfelelő megsemmisítése áll az eset hátterében. A fertőzés másik lehetséges útja egy felelőtlen vadász volt, aki az általa elejtett rókák tetemét házisertéseivel feletette. Ismert a tény, hogy a róka a fertőzöttség előfordulási gyakoriságának jó indikátora, és hogy a rókák fertőzöttségi aránya szoros korrelációt mutat a háziállatok fertőzöttségi arányával.2
Morfológiai jellemzők
A trichinella egy kisméretû fonálféreg, kutikulája sima felületû, gyûrûs és színtelen. A nőstény 2,5-4,0 × 0,06 mm nagyságú, a hím 1-1,6 × 0,03 mm-es. Jellegzetességük, hogy a feji vég vékonyabb, keskenyebb, a farki pedig vaskosabb, erősebb. Mindkét nem egy ivarszerv-garnitúrával rendelkezik. A nőstény vivipar.
Fejlődésmenet
A fejlődésmenet feltűnő sajátossága, hogy a ciklusban a végleges és a köztigazda szerepet ugyanaz az egyed tölti be.
A nálunk előforduló számos járvány esetén megfigyelhető az egyedi érzékenység jelentősége, mely függ: az életkortól, nemtől, testsúlytól, más, főként krónikus betegségek jelenlététől, a húsfogyasztási szokásoktól stb. Az ember fertőződéséhez jelenlegi ismereteink szerint, mintegy 50-500 lárva felvétele szükséges.
Alkohol és izomtrichinellás hús együttes fogyasztása negatívan hat a lárvák fejlődésére, előnyös viszont a gazda számára, ugyanis az alkohol kaotikus mozgást okoz a trichinellánál és ezáltal lehetetlenné válik behatolása a duodenum és a jejunum nyálkahártyájába a vékonybél-kritikus-kezdeti 70-80 cm-es részén.
A betegség klinikai képe embernél
A fejlődési, vedlési szakaszt követően, mely néhány naptól néhány hétig tart, több tényezőtől függően, megjelennek a betegség tünetei, melyek nem mindig kórjelző értékûek. A betegségnek vannak általános jelei, allergiás, emésztőszervi, izom, metabolikus és fatális formája. Differenciáldiagnosztikai szempontból, különösen a betegség kezdeti szakaszában, a klinikai tünetek több tíz betegségre utalhatnak. Az esetek többségében láz, levertség, gyengeség, izomfájdalom, hányás, lágyrészek duzzanata és a trichinellák helyeződésétől függően más tünetek mutatkoznak.
Diagnosztika
Jugoszláv statisztikai adatok szerint az általános orvosok (háziorvosok), akik még soha nem találkoztak a betegség klinikai formájával, az esetek 90%-ában nem ismerik fel a problémát(!). Ez nem csak a tudás, hanem a tapasztalat és a gyakorlat hiányára is utal. A szakorvosok körében ez az arány kb. a fele az előzőnek.
A gyakorlatban két módszer terjedt el. A kompresszoriumos és az emésztéses módszer.
A kompresszoriumos eljárás alkalmazható a vágóhidakon, ahol a napi kapacitás nem haladja meg a 100 mintavételt, ill. azoknál a házi vágásoknál, ahol a tulajdonos nem igényli valamelyik emésztési módszer alkalmazását.
Kompresszoriumos vizsgálattal pozitív esetben eltokolódott izomtrichinellákat láthatunk, emésztéses eljárással tokot nem, csak szabad, legtöbbször élő lárvákat figyelhetünk meg.
A vizsgálati anyag a rekesz - róka esetében a farizmok - izomzatából kerül kimetszésre. Vaddisznó és medve esetében a mintát a rekesz- és a mellső lábak izomzatából nyerjük.
Azokban az esetekben, ha a rekeszben trichinellák találhatók, akkor az esetek 93%-ában a bordaközti izmokban, 86%-ában a nyelvben, 77%-ában a rágóizmokban, 18%-ában a hasizmokban, 15%-ában a herékben, 13%-ában a májban és mindössze 2%-ában a miocardiumban is találhatunk lárvákat.3
Nyilvánvaló tehát, hogy a trichinella leginkább a sokat mozgó, vérrel bőven ellátott izmokban telepszik meg nagyobb gyakorisággal. Ez alól a miocardium kivételt képez.
Eljárás pozitív vizsgálati lelet esetén:
Az izomtrichinellás hús ártalmatlanítása a világszerte elfogadott szabályozások szerint történik. A húsiparban a mélyhûtéses eljárás honosodott meg, mely több hétig tart a hőmérséklettől, a hús tömegétől valamint a megismételt vizsgálatok eredményétől függően. Ezek után hővel kezelik az ilyen húsokat.
Háztáji (magán) vágásokból származó hús esetén, a viszonylag elenyésző gazdasági kár, a körülményes ártalmatlanítás és az ellenőrzés körülményessége miatt célszerûbb a hús felfőzés utáni megsemmisítése. Megmutatkozott az is, hogy a magánvágásoknál az ártalmatlanítás különböző módszerei (főzés, sózás, hûtés, mikrohullámú kezelés, pácolás) bizonytalanok és kockázatosak.
Klinikai esetek ismertetése:
· Egy háztáji gazdaságban levágásra került egy koca. Ez már a harmadik vágás volt a gazdaságban. Az előző két állat húsát ellenőriztették trichinella szempotjából, ezét nem. A hús elfogyasztását követő 8. napon hét ember betegedett meg. Hatan a házbeliek közül és a böllér.
Mindegyikük megkóstolta a kolbásznak előkészített nyers húst. Az egyik beteg, saját elmondása szerint mintegy 50 g húst evett meg. Láz, izomfájdalom, hasmenés, hányás és általános gyengeség voltak a vezető tünetek. A hentes allergiás formában szenvedett. Mindegyiküket a körzeti rendelőben kezelték több napig, eredménytelenül. A vérből végzett laboratóriumi vizsgálatok nem hoztak eredményt. A hentes szemésznél is járt, ahol szemcseppeket kapott. Mikor ez a beteg ismét szemcseppet kért, immár a háziorvostól, elkerülendő a szakorvosnál a sorbanállást, a háziorvos a kórelőzmény alapján összefüggésbe hozta az eseteket egymással és a disznótorral.
Mivel az eosinophiliát nem vizsgálták a laboratóriumban a parazitózis gyanúja fel sem merült. A későbbiekben megvizsgált eosinophil szám 50-szerese volt a normálértéknek.
Több tíz ember evett a kocából készült ételekből, de mindannyian főtt vagy sült formában és senki sem betegedett meg. Egyik érintett, aki alkohollal együtt fogyasztotta a húst, egyáltalán nem betegedett meg, és egy másik sem, aki sültkolbászként fogyasztotta. A legidősebb beteg a parazitózis idegrendszeri tünetei közt hunyt el négy héttel a fertőződés után, két másik beteg pedig a toxikus miocarditis tüneteit mutatta. A klinikai következményeken kívül az esetnek szociológiai és gazdasági tekinteben is számos következménye volt, mely jóval nagyobb populációt érintett a megbetegedetteknél.
A melléklet képein (7. 8.) láthatók a kocából készült trichinella izolátumok tokban, és az elhunyt asszony hasizomzatából származók pedig tok nélkül.
- Egy Közép-Bánáti faluban egy magánhentes több hízót és kocát vágott, melyekből kolbászt készített. A trichinella-vizsgálatot lánya végezte, akit betanítottak erre a feladatra. A hat levágott kocából egyet nem vizsgáltak meg. A hentes 300 kg kolbászt készített, amit néhány napon belül nyersen adott el. 120 ember betegedett meg, mindegyikük kórházba került. A kolbászokból külföldre is jutott, sőt még a hadsereg is vásárolt belőlük, ahol szerencsére senki sem betegedett meg. Ez egy jellegzetes „hentes”-járvány, amelyet gondatlanság és hanyagság okozott, nem a tudás hiánya. A hentes így súlyos bûncselekményt követett el, emberi egészséget és életet veszélyeztetett, ugyanis tettének lehetséges következményeit jól ismerte.
- 2001-ben egy Drina menti faluban esküvőre készültek. Több sertést levágtak erre az alkalomra. Minden mintát bevittek az állatorvosnak. Egy minta otthon maradt, ezt a munkaidő lejárta után vitték be. A vizsgáló hibájából a mintát nem vizsgálták meg, mégis fogyasztásra alkalmasnak ítélték. A vendégseregből több tízen betegedtek meg.
- 2000-ben Közép-Szerbiában egy vadászvacsorán több vadász fertőződött meg, akik nem megfelelően hőkezelt vaddisznóhúst fogyasztottak. A vadászok az ország minden részéből érkeztek, a tünetek pedig csak 14-15 nap múltán jelentkeztek Mivel a megbetegedések egymástól távol jelentkeztek a fertőződés körülménye és kórelőzménye sokáig nem tisztázódott, így a diagnózis és a megfelelő gyógykezelés sokat váratott magára. Szinte minden érintettnél maradandó következményekkel járt a megbetegedés.
A jugoszláv törvényi szabályozás
A trichinellózis felismerése, leküzdése és felszámolása Jugoszláviában törvényben szabályozott. Kötelező a vágóhídon levágott állatok húsának, a lovaknak, vadaknak trichinoszkópiás ellenőrzése valamint a termelő-, feldolgozó-, forgalmazó- és raktározó egységek állat-egészségügyi ellenőrzése.
Néhány, a trichinellosishoz kapcsolódó nyitott kérdés:
- Mi és milyen mértékben befolyásolja az egyedi érzékenységet a trichinellózis esetében?
- Miért nem betegszik meg az eszkimó?
- Mekkora a fertőzéshez szükséges tényleges lárvamennyiség?
- Mikorra várható a trichinellózis megjelenése Magyarországon?
- Vajon Mózes tudott-e a trichinellózisról?4
Következtetés:
A trichinellózis pandemikus zoonózis szezonális jelleggel, melynek terjedése kifejezett a régióban. Jugoszlávia területén évente több százan betegednek meg, néhányan meg is halnak. A trichinellózis mintegy 20-50 km-rel jut északabbra évente, és a XXI. század küszöbén elérte Magyarország határait.
Ésszerû a feltételezés, hogy sokkal több a megbetegedés annál, amit hivatalosan jeleznek, hiszen a differenciáldiagnózis felállítása a betegség kezdetén komoly nehézségekbe ütközik.
A gyógykezelés hosszú, drága, a következmények súlyosak.
A trichinellózis megelőzésének leghatékonyabb módszere az emberi fogyasztásra levágott állatok húsának trichinoszkópiás vizsgálata, valamint a törvényi előírások betartatása.
Dr. Mirko Šinkovic
LÁBJEGYZETEK SZÖVEGE
1. Több mint 100 fajta
2. A rókáknál a fertőzöttség nagysága egyes lokációkban elérheti a 26,5%-ot is
3. Más források alapján: 52% a nyelvben, 37% m. psoas major, 37% m. biceps femoris, 17% bordaközötti izmokban, 15% a rágóizmokban.
4. dr. Balázs Győző: A leselkedő Trichinella spiralis-Mózes III Könyvének 11 része: ... " és a disznót, mert hasadt körmû ugyan, és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik, tisztátalan néktek..."
