A másodlagos forma (“éhezési ketosis”) kevésbé súlyos, megjelenésének feltétele nem elsősorban a nagy tejtermelés. Gyakori a szubklinikai forma. Ebben a kórképben relatív vagy abszolút energiahiány azért alakul ki, mert az állatban korábban vagy étvágycsökkentő betegség (magzatburok-visszamaradás, lábvégbetegségek, oltógyomor-helyzetváltozás stb.) lépett fel, vagy azért, mert energiahiányos volt a takarmány.
A takarmányozási eredetû ketosis a legritkább és a legenyhébb forma. Oka a rossz minőségû, vajsavasan erjedt szilázs felvétele.
A ketosis klinikai tünetei emésztőszervi vagy idegrendszeri változásokkal járnak.
1. Emésztőszervi ketosis. Ennek az előfordulása a leggyakoribb. ÁLtalában az ellést követő 2-4. héten alakul ki. A tünetek étvágytalansággal, a bendőmozgások, a kérődzés renyhülésével kezdődnek. A tehén először az abrakot, majd a szilázst vagy szenázst, végül a szénát utasítja vissza. A bélsár száraz és formált, a megszokottnál sötétebb, ritkábban hasmenéses. Később aluszékonyság, elfekvés, kómaszerû állapot lehetséges. Ritkán egyéb idegrendszeri tünetek is jelentkeznek (izgatottság, mozgászavar). A tejtermelés jelentősen csökken, az állat lefogy. Előrehaladott esetben a lehelet, a vizelet acetonszagú. A helyszíni ketonpróbák a vizelet, a vérplazma és a tej esetében is pozitívak. Az emésztőszervi ketosis szövődménymentes lefolyása többnyire kedvező, de gyakori a visszaesés. Szaporodásbiológiai szövődmények (ivarzási zavarok, a termékenyülés romlása) sokszor megfigyelhetők.
2. Idegrendszeri ketosis. Kezdetben általában a magatartás változása, izgalmi tünetek jellemzők, de ebben a formában is észlelhetők emésztőszervi funkciókárosodások. Hirtelen tudat- és különböző mozgászavarok jelentkeznek (körbenjárás, opisthotonus, fogcsikorgatás, nyálzás, izomremegés). Átmeneti vakság előfordulhat. A beteg a környezet ingereire fokozottan reagál, esetenként agresszív, szem- és füljátéka szokatlanul élénk. Az izgalmi tüneteket rendszerint tompultság váltja fel, végül tudatvesztés alakul ki. A tehén apatikussá válik, elfekszik, nem kelthető fel, légvételei ritkák, mélyek, a lehelet acetonszagú. Az ijesztő idegrendszeri forma csak ritkán végzetes kimenetelû, a gyógykezelés rendszerint hatékony.
A ketosis bármely formájára is gyanakszunk, a kórjelzésben kiemelkedő szerepe van a ketonanyagok (lehetőleg helyszínen való) kimutatásának, melyhez kémiai reagenseket vagy készen kapható tesztkészítményeket használhatunk. Leghelyesebb, ha a ketonanyagok vizsgálatát a betegségre gyanús egyed vizeletéből, véréből és tejéből egyaránt elvégezzük.
A fokozott ketonképződés bármilyen energiahiányos állapot következménye lehet, annak mielőbbi megállapítása javasolható a ketonuriás index segítségével (Kégl és Gaál, 1992. Magyar Állatorvosok Lapja, 47. 159-161.). Az index egy számértékkel jellemzi az energiahiány mértékét a vizelet ketonvizsgálata alapján. Figyelembe veszi a ketonuria súlyosságát és az ellés időpontjához viszonyított időpontját is. Értéke a további teendők eldöntése miatt fontos. A 20-nál kisebb érték esetén nincs szükség beavatkozásra (“élettani ketonuria”), a nagyobb (20-40) számok azonban különböző jellegû terápiás beavatkozásokat igényelnek, amiről az állatorvosnak kell döntenie.
A ketosis gyógykezelésének specifikus szere nincs. A cél a vér glükózszintjének a növelése, a zsírbontás és a ketonanyag-képzés visszaszorítása. Szekunder (“éhezési”) ketosisban az étvágytalanságot okozó alapbetegség kezelése áll előtérben, takarmányozási ketosisban pedig a takarmányváltástól várhatunk javulást.
A klinikai tünetekkel járó emésztőszervi és idegrendszeri forma esetén parenteralis és szájon át alkalmazható beavatkozásokat végzünk.
Az egyszeri intravénás glükózinjekció, még inkább a tartós glükózinfúzió a ketosis leghatásosabb gyógyszere. Egyszeri intravénás bevitelre 500 ml 20-40%-os glükóz oldat javasolható. Az adagot naponta többször ismételhetjük, de tudni kell, hogy a túladagolt glükóz a vizelettel kiürül. A véna mellé jutó hipertóniás glükózoldat súlyos helyi reakciót okozhat!
Az injekciós glükokortikoid-terápia a ketosis hasznos gyógykezelési módját képezi. A glükokortikoid-kezelésnek kedvezőtlen mellékhatásai lehetnek, az adag meghatározása állatorvosi feladat.
Szájon át glükózképző, antiketogén hatású anyagok adása indokolt (l. táblázat). Ilyen a propilénglikol és a glicerin, de propionátok, laktátok is számításba jöhetnek. Az antiketogén terápiában a niacint is gyakran alkalmazzuk. Forgalomban vannak gyári, komplex antiketogén készítmények.
A megelőzés során a legfontosabb az előírt fejadagok biztosítása, a tehenek rendszeres kondícióbecslése, a szárazonállók elhízásának elkerülése. Kötött tartás esetén is megoldandó a vemhes és a frissen ellett tehenek mozgatása, karámoztatása (a fokozott izommûködés növeli a ketonanyagok lebontását). Célszerû sok rostot tartalmazó szálastakarmányt, lehetőleg fûszénát korlátlanul biztosítani. Az ellés után az energiadús, főleg könnyen emészthető szénhidrátokból álló fejadagot rendszeresen, egyenletesen kell emelni. Melasz, répaszelet etetése szükség szerint rendelhető el.
Táblázat. A ketosis gyógykezelésére és megelőzésére használható, szájon át adható készítmények és adagjuk.
| A ketosis gyógykezelésére és megelőzésére használható, szájon át adható készítmények és adagjuk | |
| Propilénglikol | 200 g/tehén/nap 2 napig, majd 100 g további 2-3 napig |
| Glicerin | 200–500 ml/tehén/nap 7 napig |
| Propionátok (főleg Na-propionát) | 100–200 g/tehén/fél-egy nap, 2-7 napig |
| Niacin (terápiára és megelőzésre egyaránt) | gyógykezelésre (több napig) napi 12 g, megelőzésre (ellés után 3-4 hétig) napi 6 g |
Címlapkép: Getty Images
