A baromfi salmonellosisokról beszélve különbséget kell tenni a tyúk saját salmonellosisa, más néven baromfitífusz és az „egyéb” salmonellák okozta paratífusz között.
A baromfitífusz
A baromfitífuszt a Salmonella gallinarum és S. pullorum okozzák. Ezek a baktériumok az O-antigének csoportosítása alapján a D1 szerocsoportba tartoznak. Kizárólag a baromfiban okoznak megbetegedést, emberre nézve ártalmatlanok. A mai intenzív iparszerû tartásban az elmúlt évtizedek következetes eradikációs programjainak köszönhetően az állományok mentesek a baromfitífusztól. Néhány országban végzett évtizedes felmérések azt indikálják, hogy a baromfitífusz mentesítés és persze más tényezők együttesen, vezettek oda, hogy a paratífuszt okozó szerotípusok (pl. S. enteritidis, szintén D csoportba tartozik; talán „felváltotta” a S. gallinarumot?) jól adaptálódtak és a baromfiállományokban képesek voltak megtelepedni és feldúsulni. Számolni kell a baromfitífusz megjelenésével kisebb, háztáji jellegû, kevert baromfipopulációval rendelkező gazdaságokban, udvarokban. A baromfitífusz elleni védekezésről jelenleg a 49/2002.(V.24.) FVM rendelet 12.§-20.§ az irányadók.
A baromfi paratífusza
Baromfi paratífusznak nevezzük azt a jelenséget, amikor salmonella hordozást, ürítést és esetenként megbetegedést okoz, a S. gallinarum és S. pullorumon kívül, minden más salmonella szerotípus. Alábbiakban ezek jellegzetességeit, előfordulását, közegészségügyi jelentőségét és az ellenük folytatott védekezés lehetőségeit sorolom fel.
A baktérium
A salmonellák az Enterobacteriumok csoportjába tartoznak. Jellemző rájuk, hogy előfordulhatnak különböző állatok (pl.: baromfi, egyéb szárnyas, rágcsálók, stb.) és az ember bélcsatornájában, a szennyvízben, állati trágyában, hús-, hal-, vérlisztben, ventillátorporban, pihében, tollon, takarmány alapanyagokban stb. Alakjukat és méretüket tekintve 0,002-0,005 mm (milliméter) hosszúak és pálcikára emlékeztető a formájuk, csillóval mozognak (kivéve a baromfitífuszt okozó S. gallinarum és S. pullorum). Az ún. Gram-féle laboratóriumi festési eljárás során negatívan festődnek. Laboratóriumban mintákból könnyen és biztosan kitenyészthetők (direkt módon való kimutatás). A salmonellák ellenálló képessége a környezetben nagy, de 70 oC feletti hőmérsékleten néhány perc alatt elpusztulnak (sütés, főzés), a klasszikus fertőtlenítő szerek is (3% formalin, 0,5 % jodofor, 1% klórlúg) néhány perc alatt elölik a salmonellákat.
A salmonellákat a baktériumok felületén található különböző képletek (antigének) alapján szerocsoportokba (sejtfal vagy O-antigének) és azon belül szerotípusokba (csilló vagy H-antigének) soroljuk. Az antigéneket agglutinációs próbával határozzák meg. A szerocsoportba ill. szerotípusba sorolás nagy diagnosztikai fontossággal bír (a bfi. Salmonellosisa elleni védekezésben kiemelkedő jelentősége van a szerotípusok elkülönítésének-ld. később).
A salmonellák megbetegítő képessége
A különböző szerotípusok között akadnak olyanok, amelyek csak a baromfit betegítik meg (ld. baromfitífusz), olyanok, amelyek csak az emberre nézve veszélyesek (pl. hastífusz, fejlődő országokban van közegészségügyi jelentőségük). A nagy többség azonban képes megbetegíteni az embert és betegséget okozva vagy nem okozva jelen lehet állatállományokban (zoonózis), például baromfi állományokban is. A paratífuszt okozó salmonellák közül az elmúlt évtizedben a S. enteritidis (SE), typhymurium (ST), infantis, hadar, blockley fordultak elő leginkább. Az elmúlt időszakban a humán esetekből is a felsorolt szerotípusok voltak a gyakoriak. Baromfi és pulykaállományok esetében megbetegedést általában csak a korai növendék korban okoznak (0-3 élethét). Jelentőségük elsősorban azoknak az invazív szerotípusoknak van, amelyek képesek megtelepedni a baromfi (és egyéb szárnyasok) gyomor-bél traktusában, alkalmazkodni az ottani környezeti feltételekhez anélkül, hogy a „gazdaszervezetben” megbetegedést okoznának. Az ilyen szerotípusok képesek feldúsulni állomány szinten és bejuthatnak a humán táplálékláncba, lehetőséget adva emberi megbetegedésekre.
Salmonellák a baromfiban
A baromf állományok salmonellákkal való fertőződésére többféle úton kerülhet sor: salmonellákkal szennyezett csibék telepítésével a keltetőből, a mentes napos csibe fertőződhet a telepen szennyezett takarmánytól, ivóvíztől, alomtól, berendezési tárgyaktól, rágcsálóktól, vad madaraktól, rovaroktól, a gondozóktól, az istálló környezetéből. Láthatjuk, hogy egy rendkívül komplex dologgal van dolgunk, amikor is a baromfi salmonellosisról beszélünk. Ugyanilyen komplex megközelítésre van szükség a felsorolt „inputok” salmonellát közvetítő szerepének tisztázásához (monitoring rendszer) és természetesen a védekezés megtervezéséhez is (gyérítő/mentesítő program).
A keltető
A keltető az a hely, amely összegyûjti a keltető tojásokat a tenyész telepekről, kiadja a csibét a különböző brojler telepekre, tojó végterméktelepekre, így érintkezésbe kerül a tenyésztési szintek mindkét végével. A koncentráltság miatt nagy a veszélye annak, hogy ha valami apró hiba következik be, az a keltetőn rövid időn belül végigmehet. A „jó keltetői gyakorlat” salmonella szempontból két kiemelkedő dolgot feltételez: fontos tudni a tenyész állományok, így a beérkező keltető tojások salmonella státusát és olyan higiéniai programot kell megvalósítani, amely magába foglal egy konzekvens monitoring programot ill. tartalmaz egy mindenre kiterjedő (tojásfogadók, tojásválogató, gázosítók, tojáshûtő, elő-, utógép termek, gépek, szociális blokk, göngyöleg raktár, leszedő, csibetároló, gépészet, ládamosó, stb.) takarítási és fertőtlenítési munkautasítást, amelynek tartalmaznia kell a rágcsáló és rovarirtási teendőket is. Fontos tényező a keltetői „közlekedési rend” kialakítása, amelyben a tojástól a csibéig csak egy irányban lehet közlekedni, az egyéb logisztikát ehhez úgy kell illeszteni, hogy keresztszennyezés ne alakulhasson ki. Érdemes minőségbiztosítási rendszert ( ISO, HACCP) kidolgozni, amelynek ki kell terjednie a keltető összes tevékenységére.
A baromfitelep
Minden telep más és más. Van azonban bennük egy közös: a baromfi és a tartásával gondozásával kapcsolatos inputok. Minden esetben azt kell megvizsgálni, mi az aminek mindenképen be kell jutni a telepre. Ezeket be kell vonni egy monitoring rendszerbe és minimális szintre kell csökkenteni a személy-, teherforgalmat, egyszer-használatos göngyöleget kell alkalmazni, vagy a tartós göngyöleg biztonságos körforgását kell biztosítani. Nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a telep és kapcsolódó létesítményei esetében a rendrakásra, rendszeres fûkaszálásra, takarításra fertőtlenítésre, mindezen tevékenységek olyan kivitelezésére, hogy a szennyeződés ill. keresztszennyezés kizárható legyen (komplex munkaszervezés, monitoring-, higiéniai- és tudatos munkaprogram).
A járványvédelmi és higiéniai rendszabályok kidolgozásán, betartatásán túl lehetőség van az állományok (húshibrid tenyészállományok ill. tojóhibrid tenyész- és árutojó állományok) SE és ST elleni immunizálására. Hazánkban rendelkezésre állnak élő SE és ST, valamint elölt (inaktivált) SE vakcinák egyaránt, az év végére pedig várhatóan ST ellen is lesz oltóanyag. A vakcina(ák) kiválasztását követően minden esetben tartsuk be a gyártó ajánlásait a vakcina programba történő illesztése és felhasználási módját tekintve.
A takarmány
Sokan azt gondolják, hogy ha a takarmány hőkezelt és nem tartalmaz állati fehérjét, az salmonellák szempontjából aggálymentes. Komolyan érdemes elkondolkozni azon, hogy a takarmánygyártás rendkívül összetett és felelősségteljes tevékenység, hiszen sokféle input kerül az amúgy is bonyolult gépi berendezéseket felsorakoztató keverőüzembe. Befolyással van a takarmány salmonella státusára az alapanyagok származása, szállítása (szója esetében uszály, vagon), tárolása (vertikális-, horizontális siló), egyéb kémiai kezelések, keverőüzem felépítése, tagoltsága, közlekedési rendszabályok, takarmánygyártás módja, rágcsálóirtás, vadmadarak távoltartása, alapanyag tárolók elhelyezkedése a készárutárolókhoz viszonyítva, kitárolás, kiszállítás a felhasználás helyére (szállítógépjármûvek), a felhasználás helyén a tároló silók állaga, higiéniai állapota, takarmány behordás. A takarmánykeverő üzemre olyan komplex megelőzési és intézkedési programot kell kidolgozni, amely tartalmazza a fent említett összes részterület tevékenységét. Fontos, hogy komoly minőségbiztosítási rendszert (pl.: ISO, HACCP) állítsanak fel és annak előírásait szigorúan betartassák. Nem minden persze a fent néhány szóban megemlített dolgok szemelőtt tartása, lehetőség szerint olyan gyártási és logisztikai eljárásokat kell találni, amelyek önmagukban is hatásosan pusztítják el (pl. hőkezelésnél a hőmérséklet, nyomás, nedvességtartalom, behatási idő) ill. küszöbölik ki (alapanyagok megfelelő elkülönítése a késztápoktól, alapanyagbeszállítás elkülönítése térben a készáru kitárolásától; keresztszennyezés) a salmonellák késztakarmányba jutását.
Feldolgozó
A feldolgozóüzemek egyik nagy problémája az, ha negatív állomány vágása előtt, vagy közben pozitív állomány kerül levágásra anélkül, hogy ezt tudnák. Ilyenkor ugyanis biztosra vehető a nem szennyezett állományból gyártott termékek kenődéses szennyeződése, amely az üzem higiéniai felkészültségétől függően különböző mértékben következik be. Éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vágóalapanyag egyrészt a lehető legnagyobb részt negatív státusú legyen, másrészt az esetlegesen pozitív állományok levágását térben (másik vágó), de legalább időben elkülönítetten lehessen megtenni. A vágó- és feldolgozóüzemekben lehetetlen jólmûködő minőségbiztosítási rendszer (ISO, HACCP, stb.) nélkül dolgozni. Nagy segítséget jelenthet, ha az üzem rendelkezik saját mikrobiológiai laboratóriummal, ahol ellenőrizhető a tisztítás, fertőtlenítés hatékonyságának ellenőrzése, gyártásközi minták, késztermékek vizsgálata. Nagy segítséget nyújtanak a különböző gyorstesztek, hiszen a feldolgozóban az időfaktor elsődleges lehet.
A közegészségügy szerepe a baromfiiparban
A fent említett üzemekben az ember, mint fertőzést közvetítő tényező természetesen mindenhol felmerül. Fontos és szükséges az üzemekben dolgozók gyakori és rendszeres mikrobiológiai szûrése.
Az állategészségügyi hatóság szerepe
A földmûvelési és vidékfejlesztési minisztérium 2002-ben kiadta a „szalmonellózis és a baromfitífusz elleni védekezésről és a mentesség megtartásáról szóló 49/2002.(V.24.) FVM” rendeletét. A rendelet a Salmonella enteritidis (SE) és Salmonella typhimurium (ST) és a baromfitífusz (S. gallinarum, pullorum) elleni védekezésről szól. A rendelet kötelezően előírja minden tyúk (Gallus domesticus) tenyészállomány, húshibrid csirkeállomány, árutojástermelő állomány, keltető és tojáscsomagoló üzem részére a programban való részvételt. A programot a megyei állategészségügyi állomások irányítják. Így minden, a felsorolt kategóriába eső tevékenységet kötelező bejelenteni az illetékes állomásoknál. A program ellenerző- és minősítő vizsgálatokon alapul. Sajnos a vizsgálatokért a termelő fizet, amely oriási terhet jelent számukra, főleg, ha SE és/vagy ST szennyezettség miatt elvesztik a mentes felárat is. Tekintettel arra, hogy a rendelet új és minden ilyen dolog lassan és döcögősen indul, értesülések szerint, az FVM az év folyamán módosítani fog azon.
Dr. Klausz Ákos
állatorvos
