Mivel tudjuk, hogy a fertőzött levéllel világrészek között is terjeszthető a fertőzés, könnyû belátni, hogy az előző évi járványos esztendő után milyen mennyiségû fertőző anyag van szőlőtermő vidékeinken. A veszélyt megsokszorozzák az évek óta elhanyagoltan, gondozatlanul lévő szőlőültetvények. Ezért nagyon fontos a peronoszpóra ellen a mielőbbi védekezés. A peronoszpóra fertőzés mértéke az oospórás gomba fejlődésére kedvező meteorológiai viszonyoktól függ. A téli spórák csírázásához megfelelő hőmérséklet és nedves növényi felület szükséges. Mivel a szőlő kihajtásakor a gomba fejlődéséhez szükséges hőmérséklet általában adott, leegyszerûsítve a megfigyelést, kimondhatjuk, hogy peronoszpóra járvány várható, ha az április - május és a június csapadékos, havonta 50-80-100 mm esőt mérünk. A gomba akkor fertőz, és a korábbi fertőzésekből akkor fejlődik spóra, ha a szőlő zöld részei, hosszabb ideig nedvesek, vizesek. Az előző évben fertőzötten lehullott leveleken fejlődő oospórák csiráznak és továbbfejlődve makrosporangiumok, majd ezekben rajzóspórák képződnek. Az eső felveri a makrosporangiumokat, és a már kifejlődött, két kis nyúlvánnyal ellátott rajzospórákat a fiatal levelekre, hajtásokra, fürtkezdeményekre és azok megindítják a fertőzést. A gomba ettől kezdve a növényi szövet belsejében él, szabad szemmel, áteső fényben olajfoltként vehetjük észre a kezdeti tünetet. A fertőzés első megjelenését mindig a legalsó leveleken vizsgáljuk, hiszen az esőcseppel felverődő spórák leghamarabb, legbiztosabban oda jutottak fel. Az olajfolt megjelenése után már csak felszívódó készítmények hatásosak a fertőzés megállítására. A védekezést elmulasztva, rövid idő, 1-2 hét elteltével a levelek fonákán fehér, leheletfinom bevonat keletkezik. Ez a tünet közismert kifejezéssel a peronoszpóra “kivirágzás”. Szemléletes ez a kifejezés, hiszen mikroszkóppal nézve sûrûn elhelyezkedő, a végén elágazó szárakon a spórák tömegét láthatjuk. Ezzel megindul a másodlagos fertőzés, ami - védekezés hiányában - mindaddig tart, amíg fogékony zöld növényi rész található a szőlőn. Ha nem sikerült megakadályozni a primer fertőzést akkor a kontakt-, és a felszívódó- készítmények együttes használata célszerû. Hiszen a levelekben a gomba továbbfejlődését a felszívódó szer, az újabb levelek fertőződését a kontakt- készítmény akadályozza meg.
A korai, peronoszpóra elleni védekezés éppen azért fontos, hogy a fertőző spórák gombaölőszerrel bevont felületre kerüljenek.
A megelőző védekezésre tehát a kontakt, jó esőállósággal rendelkező fungicidek használhatók. A hosszabb ideig nedves leveleken a rajzóspórák csiratömlőt fejlesztenek és a zöld növényi részek légzőnyílásain, behatolnak a bőrszövet alá.
Ahogyan a kórokozó a fertőzött leveleken érkezett kontinensükre, ugyanúgy a földön fekvő levelek és a lehullott, vagy a tőkén száradt fürtök képezik a fertőzési forrást. Egy fakadás előtt végzett lemosó permetezés csökkenti a fertőzési veszélyt, de az egész országban megtalálható elhanyagolt, permetezetlen, gondozatlan szőlőskertek kilátástalanná teszik a megelőző védekezést. A fertőző spórák a szél segítségével nagy távolságokra is eljutnak. A peronoszpóra tehát a szőlő fakadása után, enyhe csapadékos időben fertőzi a leveleket az előző évi beteg levelekben képződő oospórákkal. A hosszabb ideig nedves levelek, levélrészek fertőződnek. A gomba a levélszövetben él és fejlődik. A csapadék lehetővé teszi a fertőzés bekövetkezését, a hőmérséklet a lappangási idő hosszát befolyásolja. Az elsődleges fertőzéshez legalább 10 mm-es eső szükséges. A másodlagos fertőzések már 4-5 mm-es eső után, vagy leveleket benedvesítő köd, vagy harmat esetén is bekövetkezhetnek. Az oospóra 11-32 OC között csirázik, fejlődésének optimuma 23-25 OC. Az átlaghőmérséklet emelkedésével rövidül az inkubáció. Istvánffi - Pálinkás-féle inkubációs naptár szerint 10-14 OC napi átlaghőmérséklet esetén a lappangási idő 12-18 nap, 15-17 OC -nál 6-13 nap, 18-25 OC középhőmérsékleten 4-5 nap alatt megjelennek a tünetek a leveleken, és újabb fertőzés veszi kezdetét. Az utóbbi magasabb hőmérsékleti átlagérték azonban csak júliusban és augusztusban valószínû, és a bogyók ellenálló képessége ekkor már nagyobb. A tünet csak 13-18 nap elteltével jelentkezik. Első látható tünet az olajfolt, ami a levélsejtek zöld színtesteinek, a klorofillnak az elbomlásából alakul ki. A levél színén, áteső fényben jól látható kerekded, nem élesen határolt folt, az egészséges levélszínnél világosabb, áttetszőbb. Ezt az első tünetet követi a fonákon kialakuló spóratartók laza, pelyhes tömegének fejlődése, amit szemléletesen sporangium-tartó gyepnek nevezünk. A sporangium-tartókon nagy tömegben spórák fejlődnek amit szakszerûtlenül, de nagyon jellemzően kivirágzásnak neveznek. Ettől az időponttól kezdődően védekezés hiányában a további fertőzés csak az időjárástól, illetve a levelek nedvességétől függ. Száraz időben, vagy védekezést követően a fertőzött foltok elhalnak. Erős fertőzést követően korai levélhullás gyengíti a tőkét, rontja a télre való felkészülést.
A szőlő fürtvirágzata esős időben a peronoszpóra-fertőzésre szintén nagyon fogékony. A fertőzés hatására a virágzat kocsány, a virágok és a bogyók sárga színûek, áttetszők lesznek, majd elhalnak. A bogyók fertőződése után a kocsányok, és a bogyók áttetszővé válnak, olajos-sárgára, szürkére, majd kékes-szürkére színeződnek. A bogyókon is képződhet sporangiumtartó gyep, majd töppednek, héjuk lilás színû lesz, belsejük megbarnul. Később a bogyók összezsugorodnak, belsejük megkeményedik, elszáradnak. Ez a tünet nagyon hasonlít a botrítiszes fertőzés szimptómáira, csak mikroszkópi vizsgálattal különíthető el a két kórokozó. A nagyobb bogyók már csak a kocsányhoz való illeszkedés helyén, a kocsánykoronán fertőződhetnek.
A rézkészítmények fitotoxikusak a virág bibére ezért ebben a fenológiai stádiumban szerves hatóanyagú készítményt válasszunk. A szőlő virágzása után már szabadon válogathatunk az engedélyezett készítmények közül. Nyár végén figyelembe kell venni a csemege és a borszőlőre előírt, szüret előtti eltérő várakozási időket.
Amennyiben a lakóház, vagy nyaraló mellett nem akarunk gyakran permetezni, érdemes peronoszpórával szemben ellenálló szőlőfajtákat telepíteni. Az európai (Vitis vinifera) fajták érzékenyek a peronoszpóra-fertőzésre, nedves időben rendszeresen védekezni kell. A keresztezéses nemesítéssel előállított fajhibridek közül a Bianca, Kunleány, Pölöskei muskotály, Zala gyöngye, Viktória gyöngye, Csillám, Palatina és a Duna gyöngye a peronoszpórára alig érzékeny, a fertőzéssel szemben kisebb-, nagyobb-fokú toleranciát mutat.
Ezek a fajták az időjárástól függően 2-4, jól időzített permetezéssel megvédhetők a peronoszpóra-fertőzéstől. Az érzékenyebb fajtákat, meteorológiai megfigyelés és előrejelzés alapján végzett 6-7 permetezéssel megvédhetjük a fertőzéstől. Nagyon csapadékos évben azonban ennél több védekezésre is szükség lehet.
Érdemes megfogadni Jókai 100 éve adott tanácsát: „Szőlővirágzás előtt a szőlősgazdának minden nap körül kell járni a szőlőjét s vizsgálni, hogy nem találja-e valami jelenségét a levélpenésznek. Akkor, ha csak egy helyen találta is azt föl, rögtön permeteztetni kell. A szőlő elvirágzása után pedig, akár mutatkozik peronoszpóra, akár nem, be kell permeteztetni bordói lével az egész szőlőtelepet istenesen. Amely szőlősgazda elkésik a permetezéssel, az aztán permetezhet háromszor is egy évben, mégis kétes marad a sikere. Ha pedig valami szőlősgazda azzal a lamentálással kerül elém, hogy a peronoszpóra tönkre tette a szüretjét, annak én azt mondom: úgy kell neked! Már most igyál vizet.”
Dr. Véghelyi Klára
Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Budapest
A cikk szerzője: szőlő
Címlapkép: Getty Images
