A trágyázás szempontjából ezt a két gyümölcsfajt a köztük lévő morfológiai és biológiai hasonlóság miatt azonos elbírálás alá veszik.



A következőkben az egyik legkorábbi érésű, öntermékeny meggyfajtával, a Meteorral végzett trágyázási kísérlet eredményeivel ismerkedhetnek meg. A kísérletet jó humusztartalmú, vályog kötöttségű, meszes csernozjom talajon állítottuk be. A kísérlet a fák 14. éves koráig tartott. A foszfort és a káliumot a telepítés előtti forgatással keverték a talajba. Az alapadag 4100 kg Szuperfoszfátot és 2850 kg Kálisót (40%) jelentett hektáronként, illetve a kezeléseknek megfelelően ezek duplája. A nitrogént tavasszal adagolták 300, illetve 600 kg/ha Ammóniumnitrát formájában.





A trágyázások hatására a talaj foszfor- és káliumtartalma a 0-60 cm-es réteg átlagában a kezeléseknek megfelelően alakult (1. táblázat).

Ha a felhasznált foszfor és kálium hatóanyag mennyiségeket és a parcellákban mért tápelem gyarapodásokat hasonlítjuk össze, akkor megállapítható, hogy a 0-60 cm-es talajréteg P2O5, illetve K2O tápanyagtartalmának 1 mg/kg-os értékkel való emeléséhez átlagosan 14 kg hatóanyagot kellett adagolni hektáronként. Ez az elméletileg számítotthoz képest 4,7 kg-al több. Ez az a mennyiség, ami erősebben lekötődik a talajban és a növények számára nehezen felvehetővé válik. Így ezen és az ehhez hasonló a talajtípuson kb. 50 %-al növelni kell a kijuttatott foszfor és kálium trágya adagot ahhoz, hogy elérjük kívánt, kedvező talajbeli ellátottságot, ami ilyen talaj esetében P2O5-ből 120, K2O-ból 200-220 mg/kg-ot jelent a talaj 60 cm-es rétegének átlagában.

A kísérlet 10. éve volt az, amikor a levélanalízis legszebben tükrözte a trágyázási kezelések hatását. A tápelem-felvétel fokozásának kimutathatósága a nitrogén és foszfor adagolást követően nagy ritkaságnak számít a gyümölcsfákkal végzett szabadföldi kísérletekben. A hatás nem jelentős, de statisztikailag is igazolható mértékű. Ezzel szemben a kálium minden évben és jelentősen növelte a káliumszintet, illetve trágyázás nélkül igen erős hiány jelentkezett, ami a kísérlet végére a fák küllemében, a növekedésben és a lomb színében is megmutatkozott. Fenntartó kálium trágyázást a kísérleti években nem végeztek. Ez szolgálhat részben magyarázatul arra, hogy a trágyázás és a telepítés utáni megfelelő talaj káliumtartalmak ellenére miért csak a nagy kálium adag esetén tudtuk megtartani a levélben a kedvező kálium-ellátottságot. A kálium trágyázás hatására szignifikánsan csökkent a levelek magnézium tartalma, de még így is a jó ellátottsági tartományban maradt.





A kísérlet helyén gyakoriak voltak a tavaszi fagykárok. Jelentősebb termést csak a 9. évtől hoztak a fák. Az évenkénti hozamszintektől függetlenül a trágyázási kezelések szerinti eltérések azonos tendenciával nyilvánultak meg. Ez tükröződik az utolsó évek halmozott termésén is. A különbségek csak aszerint mutattak megbízható különbséget, hogy kaptak-e a fák valamilyen kombinációban káliumot vagy sem. Így az öt év halmozott termése kálium nélkül 30 t/ha volt, míg kálium trágyázás hatására 38 tonnára emelkedett hektáronként. Ez a különbség relatíve sokkal nagyobb volt a 11. évben, amikor igen erős kisugárzási fagy pusztította el a virágokat. Ekkor a kálium nélküli 3-4 kg fánkénti terméssel szemben a káliumos fákon 6-8 kg gyümölcsöt szüreteltek.





A kísérletből azt a legfőbb következtetést vonhatjuk le, hogy az árutermő meggy (és cseresznye) gyümölcsösökben mindenképpen ajánlatos növényanalízissel is tájékozódni a fák tápelem ellátottságáról, mert a levélanalízis már az esetleges termés csökkenést évekkel megelőzően jelzi a kedvezőtlen tápanyag-hátteret. A tápanyag-ellátottság szempontjából a fák tartósan kedvező hozamára lehet számítani, ha a júliusi lombanalízisek 1,4 % káliumszintet és 2 körüli nitrogén/kálium arányt mutatnak. A 3-as arány már midenképpen rossz kilátásokat jelez.

Dr. Szûcs Endre



Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.



1223 Budapest, Park u. 2.