A koronakialakítás ideje 4-5 évről 2-3 évre csökkent, amely természetesen magával vonta a korai termőre fordítást, valamint a telepítési költségek korábbi megtérülését. Természetesen a zöldmetszések kerültek előtérbe, részben az újszerû ápolási munkák sajátosságaként, részben pedig a már jól ismert növényvédelmi okokból. A legfontosabb őszibarack-termesztő országokban, ahol az ültetvényeket 15-17 évig tartották fenn, az intenzitás növelése után mindössze 10-12 évig gondozzák, majd felszámolják. A befektetések teljes megtérülése az 5. illetve a 6. évben várható. Természetesen az új koronaformáknak szintén párosulnia kellett a faj nagy fényigényével, miszerint a fa jól átjárható, szellős koronájú legyen, a termés zöme pedig az alsóbb szintre essen, hogy a földről teljes mértékben elvégezhetővé váljon a betakarítás.
A nemesfajták hatása
A metszéssel, valamint a metszést kiegészítő eljárásokkal bármilyen jól irányítható is a fák növekedése, mégis meghatározó szerepû a nemes fajta habitusa, az a vegetatív-generatív erély, amellyel eredendően rendelkezik. Az őszibarack leginkább gömbölyû koronát nevel, tehát gyengébb csúcsi dominancia jellemzi, szemben sok más gyümölcsfajjal. Ahogyan mondani szokták az őszibarack baziton, azaz bazipetális növekedésû faj. Koronaátmérője jellemzően 4-6 méter. Elágazásait szétteríti, és a fiatal elágazások alapi rügyei termékenyebbek, mint a csúcsi rügyek.
1/ Kompakt habitus: A standardhoz képest 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi, de az internódiumok hosszúsága gyakran megegyező a standarddal, esetlegesen annál rövidebbek. A koronaszerkezet vertikális, szétterülő habitust mutat. A gallyak több termővesszőt produkálnak, mint a standard. A korona meglehetősen sûrû.
2/ Féltörpe habitus: Növekedését tekintve megegyezik az előzővel (a standardhoz képest 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi), ugyanakkor internódiumai rövidebbek, mint a standardé. Ugyanakkor más tulajdonságaiban, mint az elágazások szöge, a termővesszők száma és hosszúsága, inkább a standardhoz hasonlít, tehát a korona az előbbinél szellősebb, a napfény könnyebben hatol a fa belsejébe.
3/ Törpe habitus: Mindösszesen 1,5-2,5 m nagyságú, nagyon rövid internódiumokkal (a standard internódiumainak harmada). Az éves termővesszők rövidek. A gallyak produktívak, az elágazások száma nagy. A korona túlságosan sûrû, elegendő fény nem jut a fa belsejébe.
4/ Oszlop habitus: Az angol terminológia szerint 'Pillar'. A fentiekben említett vertikális szerkezet helyett inkább horizontális szerkezet jellemzi. Az elágazások felfelé törekvőek, tehát akropetális irányultság jellemzi. A fa mérete közel megegyező a standarddal. Különösen alkalmas a karcsú orsó kialakítására, amennyivel az oldalelágazásokat helyes szögállásba tereljük (0o - 30o). Ez azonban többszöri beavatkozást követel, növeli a kézimunkával együtt járó költségeket.
5/ Fûzfa habitus: A standardhoz képest szintén 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi. Az internódiumok meglehetősen hosszúak (közel azonosak a standarddal vagy azt meghaladják). A korona kizárólag a dísznövénytermesztők számára jelent értéket, mivel a lelógó, fiatal elágazások üzemi méretben nehezen kezelhetők.
Jelenleg kizárólag a törpe habitus (nano) található meg az intenzív őszibarack-ültetvényekben, hiszen az új termesztés-technológiák, valamint a különböző alanyfajták bevezetése során leginkább ez vált be.
Az alanyfajták hatása
A különböző nemesítő intézetek munkája által sem ismeretesek - ellentétben más gyümölcsfajokkal - kifejezetten gyenge növekedésû alanyok. Azok az alanyok, amelyek leginkább használatosak, gyakran középerős vagy kifejezetten erős növekedési eréllyel bírnak. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az utóbbi tíz év egyetlen igazán jelentős fejlesztése a vad őszibarack és keserûmandula keresztezéséből kapott GF 677-es alanyfajta. A GF 677 növekedési erélye meghaladja a vadőszibarack növekedési erélyét, mégis széles körben elterjedt, mivel a különböző modern koronaformák könnyen kialakíthatók rajta, valamint az eltérő talajtani adottságokhoz igen jól alkalmazkodik. Az alanyfajták növekedési erélyét az 1. ábra szemlélteti. Az ábrán látható alanyok hazánkban csak igen kis mértékben, vagy egyáltalán nem terjedtek el, mivel intenzív ültetvények a hagyományosan alkalmazott keserûmandula és vad őszibarack alanyokon is kialakíthatók.
1. ábra. Néhány fontos őszibarack fajta (Szabó Z., 1997 alapján)
2. ábra. Őszibarack alanyfajták növekedési erélye (Fideghelli és Rigo, 1995. nyomán)
Az intenzív ültetvények tenyészterület-igénye
A kutatóintézetek egyes kísérleteiben elérték a 10.000 fa/ha sûrûséget, mégis azt kell mondani, hogy az üzemi ültetvényekben az 1.500-2.000 fa/ha intenzitást is csak ritkán haladják meg, mivel nagyobb sûrûség esetén jelentősen romlik a gyümölcsök darabossága és más fontos minőséget meghatározó tényezők is. Hazánkban sem ajánlatos meghaladni a 2.000 fa/ha sûrûséget, mivel a sokasodó zöldmunkák teszik gazdaságtalanná az ültetvényeket, valamint jobban jelentkezik a fényhiány. Azokban az ültetvényekben is, ahol a sortávolság 3,5m körül alakul, valamint a tőtávolság 1,5m, gyakori az évente két alkalommal történő metszés (mindkét alkalommal zöldmetszés).
A veronai váza korona
Ennek a koronának jellemzően három elágazódása van, amelyek a termőföldtől számítva mintegy 40-50 cm-es törzsről indulnak. Az elágazások vízszinteshez képesti szögállása 45-55o. Az ültetvény belterjességét jellemzi, hogy a sortávolság 6 m, a tőtávolság 3-4 m körül alakult. Az aktív termőfelületet úgy növelték, hogy a három fő elágazódáson további 6-8 elágaztatást alakítottak ki. A két éves növények három fő elágazását lekötözéssel terelik megfelelő irányba. A három elágazódás közötti egyensúlyt nyári metszéssel tartják fenn. A veronai vázakorona előnyei és hátrányai:
Előnyök: - betakarítási munkák könnyen elvégezhetők a talajról, valamint minden más növényápolási munka;
- a fák stabil szerkezetet mutatnak, melyek termőképessége meglehetősen hosszú ideig egyenletes;
- a fa alsóbb részein is jó minőségû gyümölcsöket kapunk;
- meglehetősen alacsony telepítési költség.
Hátrányok: - meglehetősen késői termőre fordulás (4. év után);
- egyes elágazások érzékenyek lehetnek a hasadásra, különösen abban az esetben, ha helytelen volt a kialakítás;
- nehéz kialakítani az ültetvényt védő jégvédelmi hálókat;
- az ültetvényekben meglehetősen nehéz az egyes erőgépek közlekedése.
Y-koronaforma
Mind Ausztriában, mind pedig Olaszországban találkozhatunk ezzel az intenzív koronaformával, amelyet különösen a koránérő fajták esetében alkalmaznak. A veronai Y-koronaformához 6x2m-es tenyészterület-igény párosul, míg a fák magassága 2,7-3 m körül alakult. Az Y-koronák közül más elrendezés is sikeresnek bizonyult, így a vertikális Y-korona, amelynél a sortávolság 4,5-5 m, a fák közötti távolság pedig 1,5 m körüli. A fákat alacsony törzsön kialakított jobb és baloldali elágazódás jellemzi, amelyekhez megfelelő támrendszert biztosítottak. Fenti ültetvények előnye, hogy nagyban növelték a belterjességet, a fénykihasználtság jó, így az adódó termések kitûnő minőségûek. A különböző ápolási munkáknak, a metszéseknek mintegy 70 %-a földről elvégezhető. Ehhez párosul a zöldmunkák egyszerûbb elvégzése: a metszők könnyû betaníthatósága. Az ültetvények hátránya, hogy a létesítés során a támrendszer kiépítése meglehetősen nagy költséget jelent, így hazánkban üzemi ültetvényt ezzel a koronaformával ritkán hoznak létre; valamint gondot jelenthet a koronaalakítás során, hogy két teljesen egyöntetû elágazást kapjunk, amelyek folyamatosan biztosítják a kívánatos termőegyensúlyt. Ebben az esetben is meglehetősen nehéz a jégvédelmi hálók felszerelése és meglehetősen nagy a vízhajtás-képződések száma a különböző zöldmetszések gyakorlása során.
Karcsú orsó koronaforma
A leginkább elterjedt koronaforma, amellyel minden őszibarackot termesztő országban találkozunk, így hazánkban is az utóbbi évek során leginkább ezt a koronaformát valósítják meg. A tenyészterület-igény 4,5 x 1,5 m, a fák magassága jellemzően 3,5 m körül alakul, amelyet a 3. ábra mutat be. A fák metszése során a jól ismert Pillár-metszést alkalmazzák, melynek során a 4 évnél idősebb elágazásokat termőrész ifjításban részesítik vagy ha arra mód adódik, fiatalabb elágazásokra váltják. A karcsú orsó koronaforma törzsmagassága 60 cm körül alakul, mely fölött öt évnél idősebbnek csupán három elágazódást hagynak meg. A három elágazódás fölött a központi tengelyen már csak a fentiekben említett fiatal gallyak képezik a termőalapot. Mivel az őszibarack egy éves vesszőiről adja a termést, ezért az ültetvények többszöri zöldmetszése elkerülhetetlen. Májusban végzik a szintén közismert pincírozást, a főbb metszéseket két alkalommal: pirosbimbós állapotban, valamint a termés betakarítása után hajtják végre.
Fenti koronaforma előnye, hogy vízhajtás-képződésre kevésbé hajlamos, ugyanakkor a fény valamivel nehezebben hatol a lombozatba. A fák kicsi mérete miatt a betakarított termés minősége kiegyenlített: a gyümölcsök megfelelően színezettekké és darabosakká válnak. A metszés elvégezhető földről, míg a termés 70-80 %-a takarítható be hasonló módon: a fennmaradó 20-30 %-ban azonban magas plató vagy egyéb eszközök használata is szükséges a szüret során. További előnyként említhetjük meg, hogy a sorokban a különböző gépek könnyen mozognak és a szükséges öntözőrendszerek, valamint a jégvédelmi hálók is könnyen beépíthetők. Hátrányként a hektáronkénti kisebb termésmennyiségek, illetve a virágokat könnyebben károsító fagyhatások említhetők.
Felhasznált szakirodalom
C. Fideghelli - G. Rigo (1995): Modelli di impianto, portinnesti, forme di allevamento per il pesco. Atti del Convegno, Verona, p. 229-271.
Szabó Z. (1997): Őszibarack. In: G.Tóth M., (Szerk.), Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B., Debrecen
Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék
