Mindig is mezőgazdasággal szerettél volna foglalkozni?

A családom már régóta gazdálkodik, ha jól számolom, én már az ötödik, de az is lehet, hogy a hatodik generáció vagyok. Tizenéves korom óta édesapámmal élek, aki szintén juhtartással foglalkozott, így természetes számomra ez a közeg, hiszen ebbe nőttem bele. Mindenhova együtt mentünk, kísértem ide-oda, folyamatosan tanultam tőle, tanultam másoktól. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan lehetőség, egy olyan adottság, amit nem szabadna veszni hagyni, ezért természetes volt, hogy követem a pályán.

Iskolát is eszerint választottál?

Nem, a tanulásnál más preferenciáim voltak. Bugyiban élünk, az általános iskolát is itt végeztem – művészeti suliba jártam. Nyolcadik után úgy döntöttem, nem gimnáziumban folytatom a tanulmányaimat. Időpocsékolásnak éreztem, szerettem volna már akkoriban célirányosan szakmát tanulni, ezért kereskedelmi, közgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem. Az Ócsai Bolyai János Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségiztem. Ezután a BKF-en tanultam két évig kereskedelmi akkreditációt, ezt követte a Heller Farkas Főiskola gazdálkodási szak Logisztika és EU-ismeretek szakiránya. Minden tárgyam megvan már, csupán a diplomamunka hiányzik. Szeretném természetesen azt is minél hamarabb leadni, de a gazdaságban a rengeteg teendő jelenleg teljesen leköti az időmet és a figyelmemet.

Az iskolaválasztásaidat nézve nem úgy tűnik, mintha mindig is mezőgazdász szerettél volna lenni...

A pénzügy és a közgazdaság mellett természetesen a szakmámhoz sokkal jobban passzoló képzéseket is elvégeztem: részt vettem ezüst- és aranykalászos képzésen, van technikusi, állatjóléti felelős képzettségem is és gyógynövénytermesztést is tanultam. Szép lassan, apránként, lépésről lépésre bővítem a tudásom. A közgazdasági ismeretekre is szükségem van, csakúgy, mint az aranykalászos képzésre, úgy gondolom, a kettő nem üti egymást. És különben is, a folyamatos tanulás csak a javamra válik, jó, ha minél több szakterületen mozgok otthonosan.

Mióta vezeted te a gazdaságot?

2008 novemberében váltottam ki az egyéni vállalkozói engedélyemet, akkor nyertem a fiatal gazda pályázaton is. Apának pár éve egészségügyi problémái vannak, ezért már nem tud olyan aktívan részt venni a gazdaság mindennapjaiban, a helyét pedig én vettem át.

A családban édesapádon és rajtad kívül foglalkozik még valaki mezőgazdasággal?

A nővérem őstermelő, neki is megvan a maga külön kis területe, de itt van a közelben, bármikor tudunk segíteni egymásnak, ha szükség lenne rá. Nekem a párom, akinek szintén mezőgazdasági végzettsége van, nagyon sokat segít: azt mondhatom, már nem csak besegít, de együtt vezetjük a gazdaságot. Szóval kérdésedre válaszolva, igen, abszolút gazdálkodó család vagyunk.

A mezőgazdaságban dolgozó gazdák többnyire férfiak. Nőként – ráadásul fiatalként – éreztél valaha hátrányos megkülönböztetést a kollégáid részéről?

Az elején kicsit furcsa volt, itt, a gazdaságban, hogy hirtelen azoknak az alkalmazottaknak lettem a főnöke, akik mellett felnőttem, akik már akkor is rutinosak voltak abban, amit csináltak, mikor én még kislány voltam. De hamar megszoktuk mindannyian ezt a helyzetet. Nem mondom, néha nehéz kivívni a tiszteletet, de a környéken nincs ilyen gond, hiszen már mindenki ismer. Szerencsére vannak a környezetemben nálam idősebb és tapasztaltabb vállalkozók és üzletemberek, akik elfogadtak, és bármikor fordulhatok hozzájuk segítségért, szakmai tanácsért, amiért nagyon hálás vagyok.

Mivel foglalkoztok pontosan és merre található a gazdaságotok?

Szántóföldi növénytermesztéssel és állattartással. Fő profilunk a juhtartás, van belőlük körülbelül 660 jószágom. Még Apa kezdett el ezzel foglalkozni, betegsége után én vittem tovább a juhtenyésztést is. Mint már említettem, Bugyin lakunk, itt van a tanya is – az otthonunk a községen belül, a gazdaság pedig közvetlen a település mellett található.

Hol értékesítitek a jószágokat?

Régi kapcsolatunk van egy magyar kereskedővel, aki Olaszországban értékesíti a nálunk vásárolt állatokat. Természetesen nem adunk túl az egész állományon: a szaporulat tíz százalékát igyekszünk növendékállománynak megtartani.

Növelnéd a juhok számát?

Mindenképpen. Mikor 2008-ban kezdtem, körülbelül 500 jószágom volt. Akkor célul tűztem ki magam elé, hogy minden évben közel tíz százalékkal növelem az állományt.

Hány alkalmazott, juhász kell az állomány mellé?

Mivel én sajnos nagyon kevés időt tudok az állatokkal tölteni – majdnem minden időmet elveszi az ügyintézés, a papírmunka, a bürokrácia – ezért többen kellenek a juhok mellé, így négy állandó juhászt alkalmazunk. Most, miközben telefonon beszélünk, éppen nekik viszünk vacsorát a párommal. Előfordul, hogy alkalmi megbízottakat is hívunk. Rajtuk kívül még egy-két gépész is segíti a munkánkat.

Mi a helyzet a szántóföldi növénytermesztéssel?

A klasszikusokat termesztjük, kukoricát és különböző gabonaféléket, például zabot és tritikálét. Van lucernánk is, ezeket a növényeket jellemzően takarmányozásra használjuk fel.

Mekkora területen gazdálkodsz?

221,92 hektárom van, ebből úgy száz hektár legelő.

Miért szereted ezt a szakmát?

Mielőtt még komolyabban dolgozni kezdtem volna a gazdaságban, már akkor tudtam, hogy a szokásos főnök-beosztott viszony nekem nem menne. Nagyon szeretem és élvezem a szabadságot, amit a vállalkozói lét ad. Persze ezt más szakmában is élvezhetném vállalkozóként, de ott nem lenne meg a természet és az állatok közelsége. Valószínűleg nem lepek meg vele senkit, de nagyon szeretem az állatokat. A juhokon kívül van még sok kutyánk, tíz-tizenöt. Közülük 4-5 őrző, a többiek hajtó kutyák. Nagyon szeretem őket, van köztük mindenféle fajta, keverék is, de kifejezetten terelő kutya is. Nemrég kaptam pár nyuszit is ajándékba, rajtuk kívül pedig van két csikónk, és pár lovunk – változó, hogy éppen kettő vagy három. Ezek hidegvérű, fogathajtó állatok, még édesapám vette őket. Én szeretném, ha később vásárolnánk még, hiszen szeretek lovagolni, bár mostanában nincs rá sok időm.

Élvezem azt is, hogy minden napom más. Soha nem unatkozom, mindig van mit csinálni, mindig van valami új kihívás, amit meg kell oldani. Holnap például hajnalban kelünk, négy óra körül, mert jönnek a juhokért. Máskor tovább – akár hatig is – alhat az ember, akkor viszont a papírmunkával telik el a nap. Általában úgy indul a nap, hogy megbeszélünk mindent az alkalmazottakkal a reggeli kávé mellett, egyeztetjük, ki mit csinál, és ha valamire szükség van még a munkavégzéshez, azt beszerezzük. Ezek után, amennyi időm van azt az adminisztrációval kell töltenem. Natura2000, nitrátérzékeny területeken agrár-környezetgazdálkodást folytatunk. Tehát a jogszabályok aktuális változtatásainak ismerete elengedhetetlen számunkra.

Sok ilyen feladat van, amit el kell végezni, bár az ember kevésbé szereti – be kell tartanunk a szigorú jogszabályi előírásokat is. De összességében szeretem a munkám kiszámíthatatlanságát is, hiszen bármikor történhet valami olyan, amivel nem számoltunk, nem terveztünk előre. Ettől olyan szép ez a szakma.

És mik a nehézségek?

Van átfedés… Ez a kiszámíthatatlanság például átok is lehet. De az egész csak improvizáció kérdése. Vannak nehezebb napjaim, ilyenkor többnyire a fizikai fáradtság miatt érzem azt, hogy elegem van az egészből. Aztán kipihenem magam, és mindent sokkal szebbnek, jobbnak látok.

Mit javasolsz a fiatal, pályakezdő mezőgazdászoknak?

Nagyon fontos az alázat, a kitartás, az elszántság, és hogy szeressék azt, amit csinálnak. Ezek nélkül nem megy. De ha valaki elég erős – fizikailag és lelkileg is –, akkor nem lehet gond. Az egész szervezés kérdése csupán, és persze az is fontos, hogy az adott helyzetben tudjunk improvizálni. Nehéz, de szép szakma a miénk.

Hardi Judit

A cikk szerzője: Hardi Judit