Mindig is gazdálkodással szerettél volna foglalkozni?

Nem volt ilyen tervem korábban. Az igazság az, hogy a kertészeti kultúrába nősültem be. Az eredeti végzettségem szerint autóvillamosság-szerelő vagyok. A feleségem édesapja foglalkozott gyümölcsökkel. 1996-ban házasodtunk össze Andreával, de apósommal már a házasságkötés előtt is dolgoztam együtt. 2001-ben egyéni vállalkozó lettem, a feleségem pedig 2009-ben váltotta ki ezt az igazolványát. Abban az évben kapott fiatal gazda díjat is. Az apósom területeit azóta bővítettük, fejlesztettük, a legidősebb gyümölcsösünk 12 éves.

Mielőtt megismerted a feleséged, tulajdonképpen nem is volt közöd a mezőgazdasághoz, a gyümölcskertészethez?

Falusi gyerek vagyok, Sárkeresztúron nőttem fel, édesapám pedig a helyi tsz tagja volt még sok évvel ezelőtt. Közelről szemléltem tehát a mezőgazdaságot, de nem értettem hozzá. Azóta persze beletanultam a szakmába – szükség is volt rá, hiszen nálunk mindenki mindennel foglalkozik. Elvégeztem egy ezüst-, majd aranykalászos képzést, illetve növényvédelmet is tanultam. Kereskedelemmel is foglalkozunk, ezért ennek a szakmának is el kellett sajátítanom a csínját-bínját.
Azt mondhatom, könnyen belerázódtam ebbe az új szakmába, és nagyon élvezem.

Mivel foglalkoztok pontosan?

Abán és annak vonzáskörében vannak kisebb-nagyobb gyümölcsös területeink. A legkisebb területünk 5 hektáros, a legnagyobb pedig 12 hektáros. Ezek a területek többnyire Abán találhatóak, egy kivételével, ami közigazgatásilag már Székesfehérvárhoz tartozik. De mindegyik gyümölcsösünk a közelben van. Az én nevemen van 20 hektárnyi gyümölcsös, a feleségemén és a testvéréén szintén 20.
Az előbbi terület a következőképpen oszlik el gyümölcsök szerint: hat hektáron van cseresznye, két hektáron őszibarack és tizenkét hektáron sárgabarack. A feleségemnek van hét és fél hektár almája (további hét és fél hektár a testvére nevén van), illetve öt hektár sárgabarackja. Külön, egyéni vállalkozók vagyunk, de ugyanakkor egy család is, ezért természetes, hogy segítjük egymás munkáját, közösen csinálunk mindent.

Hogyan használjátok fel a gyümölcsöt?

Rendkívül sokféle módon. 2002-ben készült el a tíz vagonos hűtőházunk, ami a családi ház mellett van. Kézi szedéssel takarítjuk be a gyümölcsöt, nálunk egyáltalán nincsen rázás. Az almásunkban „Szedd magad!” rendszert működtetünk, de értékesítünk kis- és nagykereskedőknek egyaránt. Külföldre is jut a gyümölcsünkből: nagyon régi és jó kapcsolatunk van lengyel és osztrák partnerekkel. Előbbieknek cseresznyét, utóbbiaknak sárgabarackot adunk el. Közülük többen akár házhoz is jönnek az áruért. A cseresznye 20–30 százaléka azonban itt marad, ezt a nagybani piacon értékesítjük. De mindenféle árkategóriában kínálunk gyümölcsöt, van olyan román partnerünk, aki kifejezetten a nyomott áron eladott terméket keresi – neki is tudunk alternatívát nyújtani.

Mi történik a többi gyümölccsel?

Tagja vagyok a Gyümölcsért Kft.-nek, a sárgabarack egyik felét nekik értékesítjük.
A központjuk Boldogkőváralján található, de a balatonvilágosi leányvállalatuk közelebb van hozzánk, így rendszerint oda visszük a gyümölcsöt. A maradékot a cseresznyéhez hasonlóan szintén a nagybanin értékesítjük. De sok gyümölcsöt értékesítünk a Natbólé Kft.-n keresztül is, amelynek feleségemmel együtt mindketten tagjai vagyunk.

Gyümölcsleveket is értékesítetek.

Igen, mert igyekszünk minél többféle módon jelen lenni a piacon, és semmit nem hagyni kárba veszni. A hűtőházban minden eláll, ha pedig olyan egy-egy termés, amit nem lehet a piacon értékesíteni, abból gyümölcslé készül – semmi nem maradhat parlagon.
Minden gyümölcslevünk százszázalékos, van alma, kajszi, illetve őszibaracklevünk is. Ezekért persze felelősséget is vállalunk, hiszen tudjuk, milyen minőségű árut adunk a vásárlóink kezébe: ismerjük a gyümölcs eredetét, de azt is tudjuk, hogy tartósítószer és cukormentesek. Ez nálunk elvi kérdés.

Hol dolgozzátok fel a gyümölcsöt, hogy lé legyen belőle?

Sárszentágotán van egy gyümölcsfeldolgozó üzem, ahol Andrea tag – onnan származnak a gyümölcsleveink, amit azonban már mi értékesítünk. Szezonban (szeptember elejétől november végéig) a szedd magad gyümölcsösünkben, később a hűtőházban.

Ehhez a hatalmas és sokféle munkához nyilván segítségre is szükségetek van.

A kézi szedéshez természetesen szükség van alkalmazottakra is, az év hat hónapjában átlagosan 35 főt foglalkoztatunk, de előfordult már olyan, hogy a sok munkára való tekintettel 70 ember segítette a munkánkat. Egy állandó alkalmazottunk van, különben mindent mi csinálunk. Andi többnyire az asszonyokkal van a földeken, én pedig a hűtést, tárolást, csomagolást és persze a növényvédelmet intézem.

Apósom sajnos már nincsen velünk, de nagyon fontos őt is kiemelnem, hiszen neki köszönhetünk mindent. Mielőtt összeházasodtunk, megkérdezte, szeretnék-e ezzel foglalkozni, mert ha igen, fejlesztésre van szükség. Természetesen szerettem volna, így pedig fejlesztésbe kezdtünk. Így lett a kezdeti nyolc hektár őszibarackosból az a negyven hektár, amin ma gazdálkodunk. Anyósom viszont a mai napig nagyon sokat segít – igaz, nem a gyümölcsösben. De otthon van, viszi a háztartást, meleg étellel vár minket a munkából és a gyerekeket az iskolából haza várja. Nagyon sokat jelent ez számunkra, hiszen így, hogy anyósom megteremti a biztos otthoni hátteret, többet tudunk foglalkozni a gyümölcsössel.

A gyerekek még nem vesznek részt a munkában?

Nem, ők még kicsik ehhez. Jázmin most első osztályos, hét éves, Dalma pedig most nyolcadikos, ő tizennégy éves. Persze mindketten nagy gyümölcspusztítók, érdeklődnek aziránt, amit csinálunk, de még korai lenne kijelenteni, hogy követni fognak minket a pályán. Természetesen azért bízunk benne, hogy így lesz.

Mit szeretsz a szakmádban?

Legelőször is azt, hogy a magam ura lehetek, én osztom be az időmet. A terveimet egyedül a természet írhatja felül. Persze mindig van min idegeskedni: tavasszal a korai fagyok miatt aggódhatunk, májustól a viharkároktól félünk… Ezért biztosítást is kötünk minden évben: a termés 80 százalékát biztosítjuk. A kárenyhítési alapban is benne vagyunk, ami nagy megnyugvást ad, hiszen ha kell, tudjuk, hogy kapunk segítséget, támogatást. Nagyon sok a munka, nincs nagyon szünet, de látom, látjuk, hogy mindez megéri. Szeretjük, amit csinálunk, ráadásul anyagilag sem lehet okunk a panaszra, a gyümölcs meghálálja a belé fektetett energiát. Tudunk fejleszteni, gépeket vásárolni és a gyerekeinket is el tudjuk látni. Sok a munka, és rizikós is, de azt kell mondanom, megéri.

Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak, akik hozzád hasonlóan kertészeti kultúrában gondolkodnak?

Nagyon fontosnak tartom, hogy ne ugorjanak bele hirtelen, gondolják először alaposan végig, hogy pontosan mit is szeretnének csinálni. Mérjék fel a piacot, a környéket, ahol élnek. Lehet, hogy azokon a területeken nem is érdemes olyan gyümölcsöt termeszteni, amit elterveztek, hiszen az ország különböző részein különböző növényi kultúrák alkalmasak a termesztésre. Az is előfordulhat, hogy aki eredetileg almát akar termeszteni, jobban teszi, ha inkább burgonyával foglalkozik.
Azt mondhatom, mi nagyon szerencsések vagyunk, Aba rendkívül jó térség például az alma számára. Mi jó égtájon élünk, lehet, Kecskeméten és környékén nem lennénk ilyen sikeresek mondjuk a sárgabarackkal, ahol három évjárat termésből kettőt elvisz a fagy. De ha mindenképp marad a gyümölcsnél, alaposan válogassa meg a fajtákat is. Mérje fel a piac igényeit, nehogy elavult fajtával kezdjen el foglalkozni. Észnél kell lenni, mit telepítünk.

Mik a terveitek?

Először is szeretnénk fenntartani azt az állapotot, ami most van: jó és minőségi árut kínálni a piacnak. De szeretnénk minél több fajtát kipróbálni, kísérletezni, melyik válik be jobban. Most is folyamatosan változtatjuk a területek felosztását aszerint, melyik fajtának van nagyobb keletje a piacon, melyikre van nagyobb igény. De bővítenénk a piacunkat is, szeretném, ha többet szállítanánk külföldre, akár „egyenesben”, beszállító közvetítése nélkül. A lényeg, hogy csinálni kell, amit eddig is tettünk.

Hardi Judit

A cikk szerzője: Hardi Judit