A globális népesség élelmiszerigénye 2050-re 60%-al emelkedik. Ugyanakkor a mezőgazdasági területek bővítésének a lehetősége korlátozott, a hektáronkénti terméshozam növelése pedig újabb „zöld forradalmat” feltételez. Ez csak megfelelő intézményekkel, megfelelő inputokkal, új technológiákkal és rezisztensebb növényekkel képzelhető el. Ráadásul a biotechnológia az egyik leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági technológiává vált, sőt a termésbiztonság növelésével kulcselem a világ éhezőinek az élelmiszer-ellátásában és a negatív környezeti ártalmak visszaszorításával hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez.
A globális szociális, gazdasági és környezeti összeomlás elkerülése érdekében elengedhetetlen a mezőgazdasági termelés átalakítása. Ebből következik, hogy a fenntarthatóságot is szolgáló mezőgazdasági technológiákat célszerű a természeti erőforrások maximális kiaknázásának szolgálatába állítani a természeti javak kizsákmányolása nélkül. Ez csak a kutatás és az innováció segítségével lehetséges. A különböző gazdálkodási eljárások választási lehetőséget nyújtanak a gazdák számára az élelmezés- és élelmiszerbiztonság kihívásainak leküzdéséhez. A 21. században mindhárom növénytermesztési technológiára (nevezetesen a hagyományos, az ökológiai és a biotechnológiai) szükség lesz az élelmiszer iránti növekvő kereslet kielégítéséhez.
A viták kereszttűzében a géntechnológiával nemesített növények állnak, melyeket a köztudatban genetikailag módosított szervezeteknek (Genetically Modified Organism) GMO-knak neveznek. A közelmúltban jelent meg egy neves tudományos folyóiratban részletes elemzés a GM növények hatásairól (Klümper és Qaim, 2014). A szerzők az elmúlt 20 évben megjelent 147 tanulmányt dolgoztak fel a genetikailag módosított szója, kukorica és gyapot hozamra, növényvédő szer felhasználásra és profitra gyakorolt hatásairól. Arra a következtetésre jutottak, hogy a GM technológia alkalmazása 37%-kal csökkentette a növényvédőszer felhasználását, 22%-kal növelte a terméshozamot és 68%-kal a gazdák profitját. Ezek alapján nehéz szakmai indokot felhozni a GM növények termesztésének és esetleg forgalmazásának tiltása mellett!
Az EU jogszabályrendszere azonban egyre kevésbé teszi lehetővé a gazdák választási szabadságát a biotechnológia alkalmazásában, mert tagállami hatáskörbe került a GMnövények termesztésének engedélyezése az egyes tagországok eltérő gazdasági, agronómiai, kulturális stb. sajátosságai miatt. A génnemesített növényekből származó termékek az EU-ban már közel 20 éve jelen vannak mind az élelmiszer-ellátási láncban, mind a takarmányozásban. Egyes szakértők azért kritizálják a GMO bevezetését, mert összefüggésbe hozzák a növényvédőszert gyártó vállalatok bevételének növelésével. Óriási vegyipari konszernek vásároltak fel nemesítő cégeket a transzgénikus növényfajták vetőmagpiacának megszerzéséért, így példátlan koncentrációs folyamat zajlott le a vetőmag- és növényvédőszer-iparban. Ma három transznacionális vállalat (Monsanto, DuPont és Syngenta) ellenőrzi a szabadalmaztatott vetőmagvak globális piacának mintegy felét. További három vállalattal (Bayer, BASF és Dow AgroSciences) együtt a globális növényvédőszer-piac csaknem háromnegyedét uralják. A transznacionális gabonakereskedő cégek (Cargill, ADM and Bunge) is rendelkeznek GM vetőmaggal kapcsolatos kutatási projektekkel.
A fehérjetakarmány és az olajnövények nemzetközi kereskedelmének szabályozása
A 1993. évi 93/355/EGK tanácsi határozat (HLL 147, 1993) a GATT keretében elfogadta az olajos magvak és fehérjenövények Európai Unióban történő termesztését és az ilyen növényi termékek egyedi vámtarifáinak felső határát meghatározó Blair-House megállapodást (a GATT keretében az EU és az USA között az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat). Az 1982. évi 1431/82/EGK (HL L 162, 1982) és az 1999. évi 1251/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160, 1999) különleges intézkedéseket állapított meg fehérjenövényekre és bevezette a garantált legnagyobb területet.A 2003. évi 1782/2003/EK (HL L 270, 2003) és a 2009. évi 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30, 2009) előírta a fehérjenövényekre nyújtott egyedi támogatás fokozatos megszűntetését, a 2009. évi 1121/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 316, 2009) pedig részletes szabályokat határozott meg a fehérjenövényekre vonatkozó támogatásáról.
Az EU teljes fehérjenövénytermelése jelenleg az EU szántóterületének 3%-át foglalja el, és az állati takarmányként felhasznált fehérjenövények mintegy 30%-át adja. Jelenleg a növényi fehérjében gazdag nyersanyagok csaknem 70%-át (2013-ban 43 millió tonna) – elsősorban a szójalisztet – importálja az EU, főként Brazíliából, Argentínából és az USA-ból. A fehérjenövények termesztésében mutatkozó visszaesés oka elsősorban az Egyesült Államokkal kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodások, melyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, ennek fejében viszont szabad utat kapott a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatala (GATT és az 1992. évi Blair-House megállapodás). Említést érdemel, hogy ez a megállapodás a fehérjenövény-termesztés hatékonyságának javulásához és új technológiák bevezetéséhez vezetettaz EU-n kívüli országokban, ugyanakkor az uniós termelők számára gazdaságilag már nem volt vonzó a fehérjenövények termesztése.
Az európai takarmányipar évente csak 2 millió tonna fehérjenövényt használ fel, holott a becslések szerint közel évi 20 millió tonnát is fel tudna használni. A behozatal évi 20 millió harmadik országokban megművelt hektárnak vagy az EU szántóterületének közel 20%-ának felel meg. Hozzá kell tenni, hogy a harmadik országok termelőire nem ugyanazok a környezetvédelmi, egészségügyi és GMO-szabályozási előírások vonatkoznak, mint az uniós gazdákra. A dél-amerikai exportőr országok számára a nemzetközi piacon azonban egyre fontosabb szójaimportőrként jelent meg Kína, ahol a termelési feltételek kevésbé szigorúak, mint az Európai Unióban, de Kína stratégiája hosszú távon gyengítheti a nemzetközi szójapiac stabilitását és az uniós ellátási láncot. A fehérjehordozó takarmány nagymértékű behozatalával az EU állattenyésztési ágazata rendkívül sebezhetővé vált az áringadozással szemben. Az EU nemzetközi versenyképessége veszélybe kerül(t) a takarmányozási célú fehérjenövények járulékos költségei miatt, mivel az EU mindössze 0,1%-os tűréshatárt szabott meg, 0,05%-os mérési bizonytalansággal. Tehát nem hárult el teljesen annak a kockázata, hogy az EU-ban nem engedélyezett GM-anyagok alacsony szintű jelenléte hatással lehet a szója- és kukorica termék importjára. A szója és kukorica behozatala újabb többletterhet rónak az EU állattenyésztési és takarmány-feldolgozó ágazatára, ezért veszélyeztetik a hústermelés gazdasági életképességét (Popp et al., 2013).
Az EU-ban termesztett szálas takarmánynövények (lucerna, lóhere, baltacím stb.) és vetőmagkultúrák (borsó, szója, csillagfürt, lóbab, bükköny stb.) csekély aránya miatt a növényi fehérjék kutatására vonatkozó európai uniós programok száma az 1980-as 50-ről 2010-re 15-re csökkent. Továbbá elhanyagolták a képzést és a fehérjenövények termelésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok megszerzését is, ezért az EU-ban alacsony az innováció és a regionális adottságokhoz igazodó vetőmagtermesztés szintje. Az EU nagymértékben függ a harmadik országokból behozott szójababtól és szójadarától. E termékekben a nem engedélyezett GMO-k csekély mértékű jelenléte is megakadályozhatja az importot, ami nagyon költséges az európai takarmányipar számára. A mezőgazdasági termelőknek a fenntartható növénytermesztést és az állattenyésztést összekapcsoló gyakorlati ismeretei is veszendőbe mehetnek.
A fehérjenövények kizárólag támogatás segítségével válhatnak a növénytermesztés tartós elemeivé.
A fehérjehiány következménye az EU-ban
Az Európai Parlament (EP) jelentése szerint az EU-ban a gabonafélék, a fehérje- és olajnövények kínálata és kereslete közötti egyensúly visszaállítása jelentős gazdasági előnyt hozhat a mezőgazdasági termelők, valamint az élelmiszer- és takarmányágazat számára (Európai Parlament, 2011). A földrajzi térségre vagy hagyományos élelmiszerek védelmére létrehozott mezőgazdasági termékminőségi rendszer elősegíti az e termékekből készült helyi és regionális élelmiszerek megőrzését. A fehérjenövények termesztése a nitrogén talajban történő megkötésével (akár évi 100 kg N/ha mennyiségben) és a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának csökkenésével számottevően mérsékelheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az uniós „GL-pro” program bebizonyította, hogy a vetésforgóban minden negyedik évben fehérjenövényeket ültetve mintegy 10-15%-kal csökken a szén-dioxid-kibocsátás és csökken az ózontermelés (Nemecek és Baumgartner, 2006). A fehérjenövények termesztése elősegíti a tápanyagok kiegyensúlyozottabb tárolását, a talajsavasodás csökkenését, a talajszerkezet javítását, a fokozott ellenállást a betegségekkel szemben, így a növényvédő szerek használatának visszaszorítását, valamint a biodiverzitás javítását a beporzás elősegítésével.
A globális élelmezésbiztonság szempontjából egyensúlyra kell törekedni a növényi és állati fehérjék termelése között az emberi fogyasztásra szánt fehérjenövények termesztésének növelésével és az intenzív állati eredetű fehérjék termeléséhez felhasznált inputok (energia, víz, műtrágya, növényvédő szerek, stb.) csökkentésével párhuzamosan. Az őshonos fehérjenövények mellett a takarmánykeverék minőségét javítani lehet még az olajnövények, mint például a szója-, illetve napraforgó- és repcedara felhasználásával is. Az importált fehérjetakarmányok – elsősorban szójapogácsa – fehérje- és/vagy olajnövényekkel történő helyettesítésével módosulhatnak az állattenyésztési módszerek is, így javulhat az élelmiszerek minősége (a szabványos termékdokumentáció módosításával) és a termelők jövedelme is. Indokolt megfontolni a vágóhídi hulladékból származó feldolgozott állati eredetű fehérjék felhasználását az együregű gyomrú (monogasztrikus) állatok (sertés és baromfi) takarmányázásában.
A jelentés továbbá megállapítja, hogy a fehérjenövények takarmányként történő fokozott felhasználását az EU az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések előírásával is elősegítheti. Az EU tagállamai 2015-ig az agrár-környezetgazdálkodási programok és az élelmiszerek minőségének javítását szolgáló, „68. cikk” alapján egyedi támogatást nyújthattak a fehérjenövények termesztéséhez (például Lengyelország). Az élelmiszerek szeszélyes áringadozása miatt komoly aggályok merültek fel az EU-ban az állattenyésztés versenyképességének és a fehérjetakarmányok importjának alakulásával kapcsolatban. A fehérjehiány csökkentése komolyabb erőfeszítéseket követel meg a kutatásban és fejlesztésben is, de a fehérjenövény termesztés, -tárolás és -feldolgozás megfelelő infrastruktúrájának javítása sem tűr halasztást. Az EP felszólította a Bizottságot, hogy a KAP reformjára irányuló jogalkotás a jelenlegi fehérjehiány és áringadozás jelentős mérséklése érdekében ösztönözze a termelőket a fehérjenövények termelésére, elsősorban a parlagterületek bevonásával (Európai Parlament, 2011).
Az EP további kérése az volt, hogy az Európai Bizottság hozzon létre az EU-ba behozott fehérjenövények származását ellenőrző mechanizmust a származási országban alkalmazott termesztési gyakorlat és vízhasználat fenntarthatóságáról (beleértve a földhasználat megváltoztatását) és a géntechnológiával módosított szervezetek használatáról. Mivel a fehérjenövények döntő részét ma állati takarmányozás céljára termesztik, az élelmezés célú fogyasztás pedig folyamatosan csökken az EU-ban, az EP felszólította a Bizottságot jogalkotási kezdeményezésekre az élelmiszerláncban keletkező élelmiszer-hulladék csökkentése, valamint az állattenyésztés és a növénytermesztés általános egyensúlyának javítása – a vágási melléktermék és konyhai hulladék felhasználását is beleértve – érdekében (Európai Parlament, 2011).
A fehérjenövények termesztése az Európai Unióban az elmúlt 15 évben számottevően csökkent, a száraz hüvelyesek termesztése 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza. Ez a tendencia növeli az EU jelenlegi riasztó mértékű importfüggőségét az elsősorban állati takarmányozás céljára felhasznált fehérjenövényekből. A fehérjenövény termesztése az EU szántóterületének csupán 3%-át foglalja el. Az ágazatnak 1978 óta nyújtott állami támogatás ellenére a hüvelyes növények termesztése az 1980-as években átmenetileg növekedett, de mára ismét nagyjából egymillió hektárra csökkent (LMC International, 2009). A fehérjenövények takarmányozási célú felhasználásának hatékonysága erősen függ a különböző növények esszenciális aminosav-tartalmától és a takarmánykeverék összetételétől. A szójabab összességében a legnagyobb mennyiségben tartalmazza ezeket az aminosavakat megfelelő arányban, különösen a sertés- és baromfitenyésztés számára.
A fehérjenövények termesztésének jelentős hiánya a korábban megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodás – az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a Blair-House megállapodás – eredménye. E megállapodások az EU számára lehetővé tették gabonatermelésének védelmét, de ennek fejében megengedték az olaj- és fehérjenövények EU-ba történő vámmentes behozatalát. A fehérjenövények termesztése ezért rohamosan csökkent. A mezőgazdasági termelők és a feldolgozók elveszítették a fehérjenövények iránti érdeklődésüket, ezzel együtt gyakorlati ismereteiket is. A növénynemesítők pedig felhagytak a betegségekkel szemben ellenálló és nagy hozamú fajták nemesítésével. Az e területre irányuló kutatás szintén visszaesett a vetőmagok iránt mutatkozó csökkenő kereslet tükrében. Az EU fokozatosan visszaszorította a fehérjenövények szárításához nyújtott támogatását is. Így a fehérjenövények termesztésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalat veszendőbe megy, beleértve a válogatást, tárolást, feldolgozást, illetve a takarmányként történő felhasználást. A fehérjenövények és szója kereskedői teljes mértékben a behozatalára összpontosítanak, ezért kevés érdeklődést mutatnak a hazai termelés iránt (Európai Parlament, 2011).
A KAP-reform fontos eleme a fehérjehiány csökkentése
Az Európai Bizottság és a tagállamok felhívták a figyelmet a hazai fehérjenövények kiegyensúlyozottabb ellátásának és fogyasztásának előnyeire, különösen az új kihívásokra való tekintettel (például az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleség csökkenésére, a talajok kimerülésére, a felszín alatti vizek szennyezésére és a világpiaci áringadozásra). A fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjedt beillesztése komoly előnyökkel jár az agrár-környezetgazdálkodás és az éghajlatváltozás enyhítése tekintetében. A fehérjenövényeket tartalmazó vetésforgó csökkenti a talajműveléssel járó üzemanyag-fogyasztást, mivel így kedvezőbb a talaj humusz- és nedvességtartalma. Az Európai Parlament által közzétett tanulmány szerint Franciaországban akár évi 100 millió EUR összeggel csökkenhet a műtrágya-felhasználás költsége. E tanulmányok is megállapították, hogy a nagyobb mértékű nitrogénmegkötés, a kiegyensúlyozott C/N arány elérése és a humusztartalom javítása, valamint a növényvédő szerek felhasználásának és növénybetegségek csökkenése jobb talajszerkezetet hoz létre (European Parliament, 2010).
A KAP nem meghatározott növényre vonatkozó támogatást nyújt, hanem ösztönzi az új kihívásokra reagáló gazdálkodási gyakorlatot a fehérjehiány csökkentése érdekében. Így a WTO-ban agrár-környezetgazdálkodási (zöld dobozos) támogatásként könyvelik el a termelést közvetlenül ösztönző (sárga dobozos) támogatás helyett. A korábbi 73/2009 rendelet 68. cikkét több tagállam a fehérjenövények termeléséhez nyújtott egyedi támogatásra használta fel agrár-környezetgazdálkodási támogatási jogcímként. Az új KAP is gyakorlatilag ezt a jogcímet alkalmazza a zöldítés bevezetésével. Fontos szempont a fehérjenövényekre és szójára összpontosító kutatás, fejlesztés és innováció erősítése is a mezőgazdasági termelők helyi ismereteinek és a fenntartható gazdálkodási gyakorlat figyelembe vételével.
A GM növények termesztése folyamatosan nő a világban
A géntechnológiailag módosított (GM) termények évről évre nagyobb volument képviselnek a nemzetközi kereskedelemben, és egyre nagyobb részesedéssel bírnak a globális takarmány- és élelmiszerláncban. GM növényeket 2014-ben a világ 28 országában és 18 millió gazdaságában termesztettek és 65 (37+EU28) országban forgalmazták azokat. A GM növények területe 1996-2014 között 1,7-ről 181,5 millió hektárra nőtt és ma az 1,4 milliárd hektár globális szántóterület 13%-át képviselik, melyből a fejlődő országok már 53%-kal részesednek. Közülük a legfontosabbak Brazília, Argentína, India, Kanada, Kína, Paraguay és Pakisztán. Mivel a mezőgazdasági termelők 90%-a a fejlődő országokban él, a géntechnológia ott gyorsabb ütemben hódít teret, mint a fejlett világban, bár jelenleg a GM növények még az Egyesült Államokban a legelterjedtebbek (1. táblázat).
A GM növényeket termelő országok csoportja 2014-ben Bangladesh-el bővült (Bt padlizsán). 2014-ben Vietnám engedélyezte a Bt kukorica, Indonézia pedig a szárazságtűrő cukornád termesztését.
Az Európai Unióban csak a MON810, vagyis egy ún. Bt (a Bacillus thuringiensis baktérium rovarölő hatású, kristályszerű, ún. Cry fehérjéit termelő), transzgénikus kukoricafajta termeszthető. A Bt lepkékre (Lepidoptera) hat, így többek között a kukoricamoly lárváit pusztítja el. A GM növények árutermelése 2014-ben csupán öt – Spanyolország, Cseh Köztársaság, Portugália, Szlovákia, Románia– tagállamban folyt, mintegy 143 ezer hektáron. Ebből Spanyolország részesedése 92% volt, ahol a kukorica vetésterület 32%-át tette ki a Bt kukoricafajta. A spanyol mezőgazdaságban a kukoricamoly kártétele jelentős, ezért ez a technológia sikerrel alkalmazható a kártevővel szemben jóval kevesebb növényvédő szer felhasználása mellett.
A GM növények közül 2014-ben a szójabab foglalta el a legnagyobb területet 91 millió hektárral, ez a világ szójaterületének 82%-a volt. Második helyen, 55 millió hektárral a GM kukorica állt, aránya a világ kukoricaterületéből 30%-ra emelkedett. Majd a GM gyapot és GM repce következett 25 és 9 millió hektárral, amivel 68%-os, illetve 21%-os területi részesedést értek el (2. táblázat).
Az Egyesült Államokban és Argentínában a szójaterület 93%-án, illetve 98%-án termesztettek GM szójababot 2014-ben. Brazíliában a GM szójabab részesedése a vetésterületből már elérte a 89%-ot, pedig hivatalosan csak 2005-től engedélyezték a GM szójabab termesztését. Az Egyesült Államokban 2014-ben a kukoricaterület 90%-án, Argentínában 65%-án termesztettek GM kukoricát. Brazília kormánya 2008 februárjában engedélyezte a MON810 termesztését, 2014-re a GM kukorica aránya 50-65% között alakult (nyári kukorica esetében 50%; téli kukoricánál 65%). Említést érdemel még, hogy Kanadában a GM repce 95%-kal részesedett a vetésterületből 2014-ben (3. táblázat).
Popp József, Fári Miklós, Harangi-Rákos Mónika, Dudits Dénes
Hivatkozások
Európai Parlament (2011): Jelentés az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára? Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Plenáris ülés dokumentum (A7-0026/2011), 2010/2111(INI)), 2011.02.04.
European Parliament (2010): Draft report on the EU protein deficit: what solution for a long-standing problem? Committee on Agriculture and Rural Development, (2010/2111(INI)
HL L 147 (1993): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 1993.6.18, 25. o. 25
HL L 162 (1982): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 1982.6.12. 28. o. 28
HL L 160 (1999): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 1999.6.26., 1.o. 1.
HL L 270 (2003): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2003.10.21, 1. o. 1.
HL L 30 (2009): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2009.1.31., 16. o. 16.
HL L 316 (2009): Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2009.12.2., 25. o. 27.
James, C (2014): Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2014, International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA). Ithaca, NY. USA
Klümper, Wilhelm and Qaim, Matin (2014): A Meta-Analysis of the Impacts of Genetically Modified Crops. Plos. Published November 3, 2014. DOI: 10.1371/journal.pone.0111629 http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0111629
LMC International (2009): Evaluation of Measures Applied Under the CAP to the Protein Crops Sector, Nov. 2009, N.Y./Oxford/Kuala Lumpur.
Nemecek, T and Baumgartner, D (2006): GL-Pro Report: Environmental impacts of introducing grain legumes into European crop rotations and pig feed formulas. GL-Pro: Concerted action, 5thframework programme of the EU, September 2006, 63 p.
Popp, J. – Pető, K. – Magda, R. – Lakner, Z. (2013): Economic impact of GM hysteria on EU feed market.American Journal of Plant Sciences, 2013, Volume 4, Number 8A, August 2013, 1547-1553.
A cikk szerzője: Popp József
