A legtöbb légyfajt gyűjtőnéven csak döglegyeknek emlegetik, mert kapcsolatban vannak a szeméttel, ürülékkel és a tetemekkel, könnyen válnak betegségek hordozóivá. Miközben egyik helyről a másikra közlekednek, és szennyezett anyagokból táplálkoznak, kórokozókat vesznek fel. Ezenkívül sokuk, mint például a házi legyek is, emésztőnedveket öklendeznek vissza, és ürülékükkel mindent beszennyeznek, ahol csak táplálkoznak és tartózkodnak.
A legyek több mint 100 emberi kórokozót hordozhatnak, többek között a szalmonellát, az E. coli 0157-et, Campylobactert és Helicobactert. Mint érdekességet említeném meg, hogy a házilégy az E. coli 0157-fertőzöttséget akár 30 napig is képes megtartani. A legyek nagyon fontos szerepet játszanak a bakteriális fertőzések terjesztésében, beleértve a súlyos hasmenéses betegségeket, a vérhast és a kolerát is. A legyek élősködőket is hordoznak, mint például a cryptosporidium, és vírusos kórokozókat, többek között a gyermekbénulás okozóját, a coxackie vírust és enterovírusokat is.
A fertőzés során különféle galandférgek és fonalférgek, különösen a bányaférgek és orsóférgek petéit adhatják át. Nagy a valószínűsége annak is, hogy azok a legyek, amelyek csípnek, a Lyme-kór terjesztésében is közreműködhetnek. Sok embernél allergiás reakciót vált ki a szuronyos istállólégy csípése, amely a városi környezetben a legjelentősebb csípést okozó légy. Azonban ez a faj leginkább a szarvasmarha istállókban és azok környékén fordul jelentős számban elő, de alkalmilag a lakásban is megjelenhet. Elsősorban az istállóban vagy a szabadban levő szalmával kevert, nagy tömegű nedves trágyában fejlődik. Vérszívással táplálkozik. Vannak olyan légyfajok is, amelyek az ember környezetében élnek, őket vizitoroknak is szokás nevezni, ilyen például a mindenki által ismert házi légy is.
Fejlődésük teljes átalakulással történik. A lárvák, amelyeket nyüveknek neveznek, lábatlanok. Négy lárvastádium követi egymást. A legtöbb faj lárvája bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Bábjuk jellegzetes tonnabáb. A peterakási ingert a bomló szerves anyag szaga váltja ki. Petéit főleg a sertés-, ló-, vagy borjútrágyába helyezik, ennek hiányában a konyhai szemétre rakják. A lárvák a meleg, erjedésben levő anyagban gyűlnek össze és szerves anyaggal táplálkoznak. Majd bebábozódnak és a hőmérséklettől függően 8—14 nap alatt kifejlődnek. Élettartamuk a hőmérséklet függvénye, nyári átlag melegben 2—4 hétig is élhetnek, de ősszel, szobahőmérsékleten 3 hónapig is elélhetnek.
A megfelelő higiénia kulcsfontosságú tényező a légyirtásnál. Akadályozzuk meg, hogy a legyek olyan helyekhez férhessenek hozzá, ahol lerakhatják petéiket.
Mivel aktívan terjednek, rendszerint tenyészőhelyük közelében tartózkodnak, attól kb. 1,5—2 km-re távolodnak el. Ezért nagyon fontos gondoskodni állattartó telepeken a trágya minden napos összegyűjtéséről, elszállításáról, vagy a keletkező trágya, szemét zárt tárolásáról. Ha ez nem lehetséges, akkor gondoskodni kell a trágya kezeléséről légylárva irtó készítményekkel. Nagyon fontos a legyek tenyészőhelyeinek (trágya, szemét) kezelése!
Ha nincs rá lehetőség, hogy a keletkező trágyát, szemetet zártan tároljuk, akkor a lárvafejlődés megakadályozása érdekében, növekedést szabályozó és kitinképződést gátló készítmények használata javasolt. Ilyen célokra tudom javasolni például a triflumuron hatóanyagú, vízben jól oldható, por formátumú légylárva irtó készítményt. Amely más, melegvérű szervezetekre nem gyakorol semmiféle negatív hatást. A trágya lárvairtó szerrel történő kezelése nemcsak a tenyészőhely megszüntetésére alkalmas, hanem a kialakult rezisztenciát is sikeresen megoldhatjuk rendszeres használatukkal.
Az imágók elpusztítására elsősorban a vegyi módszerek alkalmasak. Zárt térben (pl. istállókban, ólban) kiemelt szerepe van a csalogató anyaggal (pl. feromonnal, attraktánssal) kombinált (kenhető, kiszórható, kihelyezhető formájú, pl. azametiphos hatóanyagú) mérgezett csalétkek felhasználásának. Ezek a készítmények általában gyomorméregként funkcionálnak. Fontos tudnivaló, hogy célszerű minden egyes kezelés alkalmával a hatóanyagcsoportok váltása, hogy ne tudjon az adott hatóanyaggal szemben rezisztencia kialakulni. Ilyen hatékony, gyomorméregként is jól funkcionáló hatóanyagok az azametiphos és az imidakloprid. Léteznek ma már olyan légyirtó szer kihelyező, műanyag applikátorok, amelyek nemcsak praktikusak amiatt, hogy nem a meszelt falra kell kikennünk a mérgezett csalétket, hanem ezenkívül még színük és mintázatuk által attraktáns feladatot is ellátnak. Mivel műanyagból vannak, felületük könnyen mosható, így könnyen megvalósítható a hatóanyagcsoportok váltása a felületükön. Arról nem is beszélve, hogy alsó részükön kialakított tálcájuk összegyűjti az elhullott légytetemeket.
Javasolt a mérgezett csalétkeken kívül az oldalfalak, és mennyezetek kezelése permetezéssel kombinálva, például egy cipermetrin+d-transz tetrametrin hatóanyagú rovarirtó készítménnyel.
Ha nem lehetséges toxikus anyagok kihelyezése az adott területen, akkor jöhetnek számításba a különféle ragasztós légyfogók (henger, lap, szalag, zsinór), vagy ultraviola fénycsapdák.
Végezetül úgy gondolom, hogy igyekezzünk minél hamarabb gondoskodni a megfelelő higiénés körülményekről, és ne várjuk meg, amíg felszaporodik a légypopuláció az adott területen. Sose végezzünk tűzoltó jellegű munkát, ami túlzott irtószer expozícióval jár. Hiszen senkinek sem érdeke az, hogy utódaira csak egy nagy, csúnya ökológiai lábnyomot hagyjon!
Mindenkinek sikeres légyirtást kívánok!
Dankó Mónika
HAT-AGRO Higiénia Kft.
A cikk szerzője: Dankó Mónika
