Új hibridek
A Plusz egy tonna Program első pillére a hibridválasztás kérdése. A DEKALB világszinten elhivatott abban, hogy a termékeit folyamatosan fejlessze annak érdekében, hogy a legnagyobb termést lehessen elérni az adott területen minden körülmény között. Ehhez a vállalat hatalmas genetikai bázissal rendelkezik, modern, sok tekintetben egyedülálló technológiával, illetve a hibridek helyi tesztelésének lehetőségével.
Fehérvári Sándor kelet-közép-európai fejlesztési vezető szerint ma már elengedhetetlen, hogy a termékeket az országok helyi adottságaihoz igazítsák, ennek megfelelően a hazánkban megtalálható hibridek kifejezetten a magyar viszonyokra lettek nemesítve. E nemesítői munka eredménye, hogy az elmúlt 10 évben közel 100 kg terméspotenciál növekedést értünk el hektáronként – hangsúlyozta Fehérvári. Köszönhető ez a nemesítői technológia újdonságainak, mint pl. a chipping technológia, a fejlődés rohamos felgyorsulásának, ami által a már elért genetikai előrehaladás az elkövetkező években akár 20–30%-kal is növekedhet. A DEKALB HD hibridek biztonsága a Plusz 1 tonna Program alappillére. Mivel a vetés pillanatában nem tudjuk, hogy milyen évre kell berendezkednünk, előtérbe kerül a hibridválasztás jelentősége. Mindenképpen olyan hibrideket kell választanunk, melyeknek a termésbiztonsága kiemelkedő. HD minősítést olyan hibridek kaphatnak, melyek stresszes és jó körülmények között is kiválóan teljesítenek, terméspotenciáljuk és termésstabilitásuk egyaránt kiváló. A HD hibridek stresszes és optimális csapadékviszonyok között is a kísérleti átlag felett kell, hogy teljesítsenek. A HD minősítés nem élethosszig tartó certifikáció. Kétévente minden hibridet újra minősítenek és ha a teljesítmény a DEKALB nemesítői kísérleti átlag alatt marad, akkor elveszíti a HD minősítését.
Hazánkban a legnépszerűbb éréscsoport a FAO 300 hibridek csoportja. Ezen hibrideket termesztő gazdák a tőszám emelésével növelhetik termésátlagukat – természetesen ésszerű határokon belül. A tőszám emelése viszont nem kockázatmentes technológia elem, csak azoknak és olyan körülmények közé ajánlják, ahol legalább 8–10 tonna vagy e fölötti a megcélzott termésátlag.
A +1 tonna Program viszont nem csak a 10 t/ha felett termelő gazdáknak szól. A program táblaspecifikus hibrid- és tőszámajánlást ad, amelyben figyelembe veszik a tábla potenciálját, és a termesztés színvonalát.
Az alacsonyabb technológiai színvonalon termelők számára, akik régebbi vetőgéppel rendelkeznek, illetve akiknél gyakoribbak a technológiai hibák (tábla ismeretének hiánya, rossz talajművelés, megkésett gyomirtás stb.) a Flexibilis csőtípusú hibrideket ajánlják. Ezek a hibridek – reális határokon belül – csőkompenzációra képesek. A csöveken is jól látszott, hogy alacsonyabb tőszámon megnövelik a csőhosszukat, a magasabb tőszámon pedig lecsökkentik. Így a tőszámhiány okozta terméskiesést részben kompenzálni tudják a nagyobb csőhosszal. Adódik a kérdés, hogy mikor ne válasszunk flexibilis csőtípusú terméket, ha az jól kompenzál? Erre is választ kaptunk a bemutatón, megvizsgálva a csöveket, látszott a flexibilis csövek negatív reakciója a magasabb tőszámmal vetett kísérletekben. Ebben az esetben a Fix csövű hibridek használata indokolt.
A helyes termesztéstechnológia alkalmazása
Rendkívül fontos a technológiai elemek precizitása, hiszen a legkiválóbb genetika sem képes kompenzálni a termesztéstechnológiai hibákat. A helyes termesztéstechnológia érzékeltetésére alternatívákat vázoltak fel vetési sebességre, vetésmélységre, a szinkronizált vetés kapcsán bemutattak egy kísérletet, ahol minden növény számára optimális és egységes tenyészterületet biztosítottak különböző tőszám mellett, továbbá a tápanyag-pozícionálásra és a gyomirtás időzítésére fókuszáltak kísérleteik.
A vetésnek nagy a kockázata, hiszen egyszeri és megismételhetetlen folyamat, ezért e kérdéskör rövid ismertetését ragadtam ki a technológiai elemek sorából. A vetésmélység mindig a körülmények függvénye, amelyekhez igazodnunk kell. Alapvetően két tényező határozza meg: a nedves réteg elhelyezkedése a talajban, illetve a kiválasztott vetőmag paraméterei. Az optimális vetésmélység alkalmazása mellett nagyon fontos annak egyenletessége. Könnyen belátható, hogy a nagyobb menetsebességgel haladó vetőgép nem, vagy nehezen tudja lekövetni a felszín egyenetlenségeit. Az elvetett magok kelési ideje és fejlődése eltérő lesz, vagyis a növények konkurálnak egymással a fényért, tápanyagért, vízért, ami akár 20–25% terméskiesést is eredményezhet.
A vetésmélység egyenletessége ma már különböző eszközökkel javítható, mint például a Dekalb vetőgépen is alkalmazott Deltaforce (Precision Planting) eszközzel.
A vetési sebesség helytelen megválasztása a tőtáveloszlás egyenletességére is negatív hatással lehet. Magasabb sebesség mellett nehezebb megtalálni az optimális tőtávolságokat. Ez a termésben is meglátszik. Tapasztalataik alapján az egyenetlen tőeloszlás 10–15%-os terméscsökkenést eredményezhet.
A DEKALB ajánlata a 8 km/h sebességű vetés. Aki ennél gyorsabban vet, csak akkor tegye, ha meggyőződött róla, hogy a vetőgépe ténylegesen alkalmas rá.
Technológiai hibák
A technológiai hibáknak súlyos, a pénztárcákra nézve negatív következményei lehetnek. A kísérleti parcellákon bemutatásra került néhány jellemző hiba, láthattuk annak lehetséges következményeit.
A taposási kár az egyik, amely megmutatta, hogy a taposott táblarészeken az elvárthoz képest az állománynak mindössze 36%-a kelt ki. A megkésett gyomirtás esetében a csöveken jól látszott, hogy a differenciálódás mely pillanatában érte a növényt stressz. Szintén jól látszott ugyanebben a kísérletben, hogy a cső felső részén a szemsorok száma drasztikusan lecsökken, ezzel komoly terméscsökkenést okozva a termelőnek. Megfigyelhető volt továbbá, hogy egyes növények léggyökerei elcsökevényesednek, kitányérosodnak, aminek következtében nincs meg a megfelelő támasz. A helytelen vetésmélységre is hoztak példát egy másik parcellán, ahol mélyre vetés esetén vontatott, heterogén kelést eredményezett a művelet, a sekély vetésmélység pedig kiszáradással fenyegette a növényt. Méréseik alapján ilyen esetben 10–15%-át is elveszíthetjük a termésünknek.
A hibridválasztás az egyik legfontosabb döntés a termelés során – hangsúlyozta a nemesítő vállalat szakembere. Az aszálytűrő HD hibridekkel a biztonságot ígérik, a nem megfelelő hibridválasztással szélsőséges esetben a termés akár 100%-át is elveszíthetjük. Az egységes homogén tőszám meghatározható a szingulációs százalék elnevezésű értékszámmal. Ez azt jelenti, hogy a vetőtárcsán lévő furatoknál minden egyes helyen egyetlen darab mag van, amit a vetőgép kivet. Ekkor beszélünk 100%-os szingulációs pontosságról. Egyenetlen tőeloszlás és egyenetlen tőtávolság esetében, amennyiben nő a duplázások, vagy kihagyások aránya, a szingulációs érték csökken. Duplázás esetén termésdepresszió és meddőség következhet be, kihagyás esetén egységre vetítve kevesebb termőtő lesz és fokozódó gyomprobléma léphet fel.
– Forradalom zajlik a technológia fejlesztések területén, a DEKALB termékek szántóföldi tesztelésében is forradalmi átalakulás megy végbe, melynek célja, hogy a jövőben egyre precízebb ajánlásokat adhassunk a termékeinkhez, ezzel segítve partnereink +1, vagy akár több tonnás termésnövelési céljait elérni – hangsúlyozta Hajdu Attila technológiai fejlesztő. Az új DEKALB termékekről gyűjtött információk az idei évtől térinformatikai rendszerek felhasználásával zajlik, amelyben a talaj, a vetési, illetve a betakarítási adatok kerülnek begyűjtésre. Így a korábbi technológiához képest az egy adatpont/hibrid közel 600 adatpontra nő. Ezzel a tesztelési rendszerrel minden 10-dik méterről betakarítási adatot gyűjtünk, amelyet a talajtípussal tudjuk összekötni a 60-tól 100 000-es tőszámig. Mivel a vetőgép is adatokat rögzít, már a vetés pillanatában egy átfogó képet kapunk például a talaj állapotáról, a vetés minőségéről. Ez az eszköz, amely Európában egyedülálló precizitással rendelkezik, lehetőséget nyújt arra, hogy a hibrideket a lehető legalaposabban és a legrövidebb idő alatt megismerjük. Ennek következtében tudunk a termelőinknek hibridet és hozzá hibridspecifikus technológiát ajánlani.
g.a.
A cikk szerzője: Gáspár Andrea
