A hajdúhadházi tájfajta káposzták szelekciós munkáit dr. Géczi László végezte az utóbbi tíz évben, ennek eredménye, hogy káposztái 2013-ban államilag elismert tájfajta címet könyvelhettek el, ezt követően pedig, 2014-ben felkerültek az államilag elismert fajták listájára. Tavaly termett először vetőmag a minősített vetőmagokból (a NÉBIH által ellenőrzött, szervezett keretek között) a Hajdúhadházi Szociális Szövetkezet és Szöllős László agrármérnök területén.

Hajdúhadház kertjeiben és külső területein már több mint 200 éve folyik káposztatermesztés, napjainkban mintegy 50–60 ha területen. Csaknem minden háztáji kertben ültetnek káposztát, elsősorban saját célra. Az itt élők ragaszkodnak a helyi fajtához, mert szárazságtűrése jó, a belőle készített friss vagy savanyított káposzta ízletes. A nagyobb területen termelők több fajtát ültetnek, konstans és hibrid fajtákat egyaránt.

Dr. Géczi László felidézi, régebben a nyírségi-hajdúsági tájkörzetben a gazdák a magtermesztést is magukra vállalták. Az őszi felszedéskor kiválasztottak néhány szebb fejet, pincében vagy az udvaron leföldelve átteleltették, tavasszal kiültették, majd júniusban a magvakat begyűjtötték. 1952-ben a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Pallagi Kertészeti telepén kezdődött meg a tájfajták különböző bio típusainak begyűjtése és vizsgálata, majd a vetőmagtermesztés üzemi technológiájának kidolgozása. A szelekciós nemesítői munka Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor kertészmérnökök irányítása mellett folyt. A morfológiai egyöntetűségen túl a kutatók vizsgálták a kiválasztott törzsek beltartalmi értékeit és a szárazságtűrő képességeiket is. Mindezek figyelembe vételével kapott állami elismerést a Hajdúsági, majd a Pallagi lapos fajta. Ezek a fajták elsősorban savanyított káposzta készítésére, kisebb mértékben frisspiaci értékesítésre alkalmasak.

A Hajdúhadházon termesztett fajták jellemzője:

• Hadházi lapos: A helyi tájfajtából kiemelt változat. A nemesítői munka elsősorban a homogenizálásra irányult, figyelembe véve a fej szerkezetének tömörségét, leveleinek finomságát, hófehér színét, jól szeletelhetőségét, hasábolhatóságát. Savanyítási célra szelektálták. Ehhez hozzájárult a 3% feletti magas cukortartalma. Tenyészideje 110–120 nap. Fejátlag tömege 2,0–3,0 kg száraz termesztésben, 4,0–5,0 kg öntözés esetén. Borítólevelei nagyok, fényesen zöldek, enyhe hamvassággal. Június eleji kiültetéssel október közepére, végére betakarítható termést kapunk.
  
  Rövid tárolásra is alkalmas. Állami elismerése 2014-ben történt. Nemesítő dr. Géczi László, fajtafenntartó és vetőmagtermesztő a Hajdúhadházi Önkormányzat és Szöllös László vállalkozó. 
• Pallagi lapos: A hajdúhadházi tájfajtából szelektált fajta.A nemesítési cél a hajdúsági tájfajtánál tömörebb felépítésű, dekoratív megjelenésű és jobban tárolható fajta előállítása volt, megőrizve szárazságtűrő képességét, amelyet a hajdúsági genetikailag magában hordoz. Rövid torzsájú, külső levelei hamvas ezüstszürke színűek, a faj lapított gömb, 1,2–2,0 kg átlagtömegű. Tenyészideje 100–110 nap. Tarlóba palántázva őszre befejesedik. Friss árunak, savanyításra és rövid idejű téli tárolásra is alkalmas fajta. A nemesítői munkát Preczner Gábor végezte.
  
  1967-ben kapott állami elismerést. Fajtafenntartója a Nyíregyházi Főiskola.
• Szatmár: A szatmári termelők káposztás területéből kiemelt fajta. Friss fogyasztásra és savanyításra egyaránt felhasználható. Belső levelei hófehérek, hártyavékonyak, viszonylag vékony főerekkel és kis belső kocsánnyal. Átlagos fejtömege 2,0–2,5 kg. Tenyészideje 100–110 nap. Szabad elvirágzású fajta. Fusarium-toleráns. Állami elismerése 2005-ben történt. A pozitív szelekciós munkát dr. Géczi László végezte, fajtafenntartója
  
  a Nyíregyházi Főiskola.

-btj-

A cikk szerzője: Bálint Tóth János