A mindennapi élelmiszer-fogyasztásban az állatok és az állati termékek jelentős szerepet töltenek be. 2013-ban az élelmiszerek egy főre jutó hazai fogyasztásának 35%-át a hús, a tej és a tojás tették ki. A napi átlagos tápanyagbevitelnek pedig 22%-a származott ezekből az élelmiszerekből. Az elfogyasztott zsiradékok egy része (sertés- és baromfizsiradék, vaj) szintén állati eredetű. 2013-ban az egy főre jutó 33 kg zsiradékfogyasztás 30%-a sertészsír volt, annak ellenére, hogy a zsírfajtának a zsírfogyasztáson belül csökkenő az aránya.

Az élelmiszerek elfogyasztott mennyisége alapján 2013-ban a húsok 9%-os részarányt képviseltek. A fejenkénti húsfogyasztás átlagosan 56 kg volt, melynek 88%-át a sertés- és baromfihúsok tették ki. A baromfihús fogyasztása valamelyest meghaladta a sertéshúsét, de számottevő különbség nem alakult ki. A baromfiágazat fejlődése tehát nem elsősorban a hazai fogyasztás növekedésében, hanem inkább a kivitel bővítésében mutatkozott meg. Tojásból folyamatosan kevesebb fogyott, 2013-ban egy főre vetítve átlagosan 214 darabot használtak fel,
 ami a tíz évvel korábbinak alig háromnegyede. A tej fogyasztása is ingadozó volt, de a tíz évvel korábbi mélyponthoz képest 2013-ra (a zsiradékok közé tartozó vaj nélkül) egytizeddel, 148 literre emelkedett.

Főbb tendenciák

A 2000 és 2015 közötti időszakban a főbb haszonállat-fajok közül a baromfi és a juh december eleji állománya az időközbeni ingadozások ellenére összességében emelkedett, valamint 2015. decemberre a szarvasmarhák egyedszáma is meghaladta némileg a 15 évvel korábbi szintet.

A sertések száma ugyanakkor jelentősen csökkent, így a 2015. decemberi állomány a 15 évvel korábbinak már a kétharmadát sem érte el. A ló és a kecske tartásában is hasonló a tendencia, azonban ezeknél az állatoknál az állomány csökkenésének mértéke valamivel enyhébb, 20% körüli.

Szarvasmarha

Az évek óta tartó csökkenést követően 2011-től a szarvasmarha-állomány ismét emelkedni kezdett. 2015 decemberében az országosan 821 ezres állománynagyság 20%-kal volt több, mint 2010-ben. A szarvasmarhák 63%-át gazdasági szervezetek, 37%-át pedig egyéni gazdálkodók tartották. Az elmúlt években elsősorban az egyéni gazdálkodók emelték a szarvasmarhák számát, az általuk tartott állomány 2015. decemberében – 305 ezer állat – 31%-kal volt több a 2010. évinél. A növekedés leginkább a borjak és a tehenek esetében mutatkozott meg, ugyanis a borjak száma az öt évvel korábbi másfélszeresére, míg a teheneké 28%-kal emelkedett.

A 2014 és 2015 decembere közötti időszakban 2,3%-kal emelkedett a szarvasmarhák száma. Legnagyobb mértékű növekedés a 2 évesnél idősebb hímivarú és üsző állománynál történt, aránya elérte az egytizedet.

A területi eloszlást vizsgálva a legtöbb szarvasmarhát Hajdú-Bihar megyében tartották, a 2015. december eleji 103 ezer állat az országos állomány 13%-át tette ki.

A 2010 és 2015 közötti időszakban két dél-dunántúli megyében növelték leginkább a szarvasmarhák számát. Somogy megyében 2015. év végén közel kétszer annyi állatot tartottak, mint öt évvel korábban, de Tolna megyében is 1,6-szeresét. A legutóbbi évben, 2014 és 2015 decembere között is több megyében (Zala, Somogy, Fejér és Bács-Kiskun, valamint a fővárosban is) legalább egytizeddel bővült az állomány. Ezzel szemben hét megyében csökkenés történt, melynek mértéke Békés megyében volt a legnagyobb, 7,5%.

A szarvasmarha-ágazatban az élő állatok külkereskedelmi forgalmából a 2010 és 2014 közötti időszakban évről évre kiviteli többlet keletkezett. A forgalom nagysága azonban az utóbbi években csökkenő tendenciát mutatott.

A szarvasmarha-ágazat felvásárlási árai az utóbbi néhány évben csökkentek. A vágómarha (vágóborjú nélkül számított) kilogrammonkénti felvásárlási átlagára az előzetes adatok szerint 2015-ben 414 forint volt.

Sertés

A sertések száma az elmúlt 15 évben kedvezőtlenül alakult, csak az utóbbi években volt érzékelhető némi javulás. A 2015. decemberi 3,1 milliós sertésállomány a három évvel korábbi mélyponthoz képest 4,5%-kal növekedett, ez azonban a 2000. évinek mindössze a 65%-a volt. A sertésállomány 74%-át gazdasági szervezetek, 26%-át pedig egyéni gazdaságok tartották. Ezek az arányok 2010-hez képest nem nagyon, a korábbi időszakokhoz viszonyítva azonban igen jelentősen változtak. 2010 és 2015 között az ágazat teljesítményének vesztesége szinte teljes egészében az egyéni gazdaságokban következett be, a gazdasági szervezetekben sokkal kevésbé csökkent az állomány.

2014 és 2015 decembere között 0,4%-kal mérséklődött a sertések száma. A csökkenés leginkább a gazdasági szervezeteknél következett be, az egyéni gazdaságok ugyanezen időszakban másfél százalékkal növelték állományukat. Az egyéni gazdaságokban azonban csak a hízók száma emelkedett, a növekedés a 110 kg-nál kisebb hízók esetében elérte a 19%-ot. Ugyanezen időszakban az anyakocák száma mind a gazdasági szervezetnél, mind pedig az egyéni gazdaságokban csökkent, amely az egyéni gazdaságokban volt nagyobb mértékű.

A sertésállomány területi eloszlása meglehetősen egyenlőtlen, az állatok több mint egynegyede két megyében (Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun) koncentrálódik.

A 2014 és 2015 decembere közötti időszakban Zala és Komárom-Esztergom megyében nőtt legnagyobb mértékben (kb. egyötöddel) a sertések száma, de Bács-Kiskun megyében és a fővárosban is egytized körüli volt a bővülés. A megyék többségében azonban tovább csökkent az állomány, melynek mértéke Nógrád megyében volt a legerőteljesebb, ahol a korábbi hattizedére esett vissza a sertések száma.

A sertéságazatot az elmúlt évtizedben alapvetően behozatali többlet jellemezte, ami alól kivételt csupán a 2012-es és 2013-as év jelentett.

Az ágazat problémáit az árak alakulása is jelzi. A vágósertés felvásárlási ára az utóbbi években ismét csökkent, az előzetes adatok szerint a 2015. évi 346 Ft kilónkénti átlagár az egy évvel korábbinál 10%-kal alacsonyabb. Az állatpiacok és -vásárok árai még kedvezőtlenebbül alakultak, a 2014. évihez képest a malacokért átlagosan 29%-kal kevesebbet, malaconként 10316 forintot, a süldőkért 26%-kal kevesebbet, kilónként 512 forintot, a vágósertésért pedig 12%-kal kevesebbet, kilónként 443 forintot kaptak az eladók.

Baromfi

Az utóbbi öt évben a baromfifélék (tyúk, lúd, kacsa, pulyka és gyöngyös együtt) állományának nagysága ingadozott, az évtized elején csökkent, majd 2014-2015-ben ismét emelkedett. A 2015. decemberi 40,4 milliós állomány azonban még mindig (4,5%-kal) elmaradt a 2010. decemberitől. A baromfifélék többségét (65%-át) a gazdasági szervezetek tartották. A tojók esetében azonban az egyéni gazdaságok vállaltak nagyobb részt, 2015. decemberben a tojóállomány több mint fele ebben a szektorban volt. Az egyéni gazdaságokban tartott baromfifélék aránya azonban mind az összes baromfi, mind pedig a tojók esetében mérséklődött az elmúlt időszakban.

A 2014 és 2015 decembere közötti időszakban 4,5%-kal nőtt a baromfifélék száma, a növekedés mind a gazdasági szervezeteknél, mind pedig az egyéni gazdaságoknál megmutatkozott.

2015 decemberében a legtöbb baromfit – az országos állomány 38%-át – Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tartották. Az elmúlt évben a baromfiállomány megyénként igen változatosan alakult, a két szélső értéket a fővárosi 23%-os bővülés, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok megyében tapasztalt 21%-os visszaesés jelentette.

A baromfiágazat élő állat külkereskedelmi forgalmában kiviteli többlet alakult ki, melynek mértéke 2014-ben elsősorban a pulykaexport-növekedés eredményeként a többszörösére emelkedett.

2015-ben a felvásárlók egy kilogramm vágóbaromfiért átlagosan 305 forintot fizettek, 4,5%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az elmúlt évben az állatpiacok és -vásárok átlagárai emelkedtek, amely a vágólibák esetében a másfélszeres mértéket is elérte, egy kilogrammért 1035 forintot kaptak az eladók.

KSH Szegedi főosztály