A Vulcan széria megjelenése valóban hiánypótló volt, mivel korábban egy keverőcsigás kivitelben csak első- vagy hátsókerék-kormányzású modellek álltak rendelkezésre. Ezek manőverező képessége sokszor nem volt elég jó az Európában és itthon is oly jellemző, erősen tagolt, szűk közlekedő- és etetőutakkal rendelkező tejelő tehenészetekben. A kétcsigás nagyobb kocsik tapasztalatait felhasználva így elkészítették a Vulcan gépcsaládot.0

A silómaró az RMH Premium gépcsaládból származik, rozsdamentes házzal és rostkímélő de a lehető legnagyobb betöltési sebességet garantáló késelhelyezéssel a maródobon. A maró meghajtása 80 LE-ben van limitálva a felhordószalag valamint a maródob védelme miatt.

A motor a Vulcan szériában is hátul helyezkedik el, ahol a legjobban védve van a silómaró porától, ahol legegyszerűbben megoldható a hűtése és ahol a legkevésbé zavarja a gépkezelőt zajával és rezgéseivel. Függően a gép kapacitásától Deutz vagy Volvo Penta 6 hengeres motorokat használnak 208 LE teljesítménnyel. A gyártó minden gépére jellemző a szellős, áttekinthető motorház tervezés. Ez amellett, hogy rendkívüli módon megkönnyíti a karbantartást, azt is garantálja, hogy a részegységek hűtését egyszerűen biztosítsuk, valamint a motorház egyszerű tisztíthatóságával megelőzhetőek legyenek a kigyulladásos balesetek.

A keverőszerkezet mint mondtuk egycsigás és gyakorlatilag a közel harminc éve gyártásban lévő VSL szériából származik. A hazánkba kerülő önjáró RMH kocsik mindegyikére igaz, hogy legendásan hosszú élettartamot produkálnak. Ezt a gyártó anyagválasztása biztosítja: a keverőtartály palástja az alsó 1 m magasságban a silómarónál már megismert, 3CR12 jelű kopásálló és rozsdamentes anyagból készül teljes keresztmetszetben (!), míg a keverőcsiga csigalevelei ugyanebből az anyagból kapnak élvédő felhegesztést. E két dolog biztosít közel 20.000 üzemórás élettartamot az önjáró RMH etetőkocsiknak.

Keverőképességéről csak annyit, hogy a gyártó zászlajára tűzött 97% vagy a feletti homogenitást teljesít, miközben a csigára szerelt nagy méretű, parabolikus kialakítású kések az aprításért felelősek.

Érdekes megoldás a TMR kitárolásának módja, ami az RMH önjáró flottájában is egyedi ennél a gépnél. A Vulcan gépcsaládban a gyártó visszanyúlt a vontatott gépeknél oly népszerű kiosztási rendszerhez: a TMR a tartály elején lévő nagyméretű ajtón keresztül hagyja el a keverőtartályt, egy a gép teljes szélességében meglévő láncos (vagy gumiszalagos) konvejorra jut, majd a kiosztás az ún. kereszt-konvejor szállítási irányától függően a gép mellé akár jobb, akár bal oldalra is történhet. Óriási előnye ennek a rendszernek, hogy az egyik oldalra egy további felhajtható konvejort szerelve a gép teljesen univerzálissá válik: egyik oldalra megvalósítható a jászolba/vályúba történő kiosztás, míg a másik oldalra a gép maga mellé, etetőasztalra tárolja ki a TMR-t. Mindez pedig újabb kitároló ajtó nélkül oldható meg.

Ami a meghajtást illeti, a két nagytestvérből, a Mixellent és Platinum rendszeréből kölcsönözte a Vulcan a rendszert és az alkatrészek nagy részét is, Road módban, országúti haladáskor az elektronikus gázpedál egyszerre emeli a motorfordulatot és a hidraulikus meghajtást. Farm módban a motorfordulatszám állandó, 1.750 1/perc, a részegységek hidraulikus meghajtása és annak méretezése biztosítja, hogy ezen a fordulaton is rendelkezésre álljon a mindenkor szükséges, vagy annál akár 20–30%-kal több teljesítmény. Nem mellékes manapság az üzemanyag-fogyasztás, ami a Deutz és a Volvo mérnökei szerint is ezen a fordulaton a legkedvezőbb a leadott teljesítményhez képest.

A motor élettartama szintén ennek a viszonylag alacsony üzemi fordulatszámnak köszönhetően átlag feletti, ezt a megfelelő fordulatszámot is a Deutz és a Volvo mérnökeinek bevonásával kísérletezte ki az RMH.

A kabin és az ergonómia a jól ismert RMH minőséget hozza, de ez egy profi önjáró takarmánykeverő-kiosztó kocsinál már alap. Egy ilyen gépben napi 6–11 órát ül a kezelője, így itt nem lehet hibázni: légkondicionáló berendezés, joystick a funkciók egyujjas működtetésével, légrugós ülés, tolató- és keverőtartályba néző infrakamera, fűthető tükrök mind hozzátartoznak a hazai szokásos alapfelszereltséghez.

A gép hosszú élettartamát szolgálja és a rendkívül sok zsírzási pont miatt már szinte kötelező az automata központi zsírzó megléte. Egy ilyen értékű gépnél ez ma már nem szokott kérdés lenni, a forgalmazó felelőssége, hogy ennek előnyeiről tájékoztassa az ügyfeleket, ők pedig szinte kivétel nélkül kérik a géphez.

Hazai pálya

Mint ismert, az AXIÁL Kft. 2012 óta forgalmazza hivatalosan és a gyártó által biztosított kizárólagossággal az RMH takarmánykeverő-kiosztó kocsikat. Az első két év a piaci bevezetés éveinek tekinthető, amikor is a cégen belül felállt az alkatrész-  és szervizháttérért felelős csapat, valamint a gyári és hazai tanfolyamok során felkészült a gépek értékesítés utáni ellátására. E két évben néhány darabos értékesítés valósult csak meg, de ezzel is 20–30% között volt már a márka piaci részesedése. 

2014-ben a piac nagyot bővült, 17 db önjáró RMH kocsi talált gazdára, amivel a márka piacvezetővé lépett elő. A hozzáférhető adatok alapján ezt a helyezést tartja a márka 2015-ben is, igaz a piac „összeesése” miatt csak néhány darabos értékesítéssel. 

A 2016-os év nagy reményekkel indult, az év elején beharangozott és nyáron meghirdetett ÁTK pályázatoknak köszönhetően megélénkült a piac, és az igények jelentős részében a Vulcan gépcsalád került az érdeklődés középpontjába.

Az önjáró etetőgép egyik legfontosabb részéről még nem ejtettünk szót, ez pedig a mérlegrendszer. Ne feledjük, a gép egyetlen célja a takarmányozási szakemberek által összeállított receptúrák maradéktalan és minél pontosabb megvalósítása. Az RMH Vulcan gépcsalád az idei hódmezővásárhelyi állattenyésztési vásár díjazottját, az I Feed Good számítógépes mérlegrendszert használja. Ennek lényege, hogy a takarmányozási vezető a receptúrákat a számítógépén, az etetőkocsival együtt leszállított Farm Manager Network szoftverrel írja meg. A program használata a sokéves fejlesztői munkának köszönhetően igen egyszerű, felhasználóbarát. A receptúrákat vezeték nélkül (opcionális), vagy egy ún. T-Data kit adathordozóval lehet átvinni az etetőkocsi kabinjában lévő I Feed Good fejegységre. Ugyanígy a T Data kit-tel hozhatom a korábbi tény-adatokat vissza a számítógépre, ahol néhány kattintással terv-tény elemzés készíthető. Ez pontosan mutatja a gépkezelő munkájának precizitását, a receptúra megvalósítását és az egyes TMR összetevők betöltésénél történt százalékos eltéréseket.

Az I Feed Good mérlegrendszer fejlesztésének, használatának lényege, hogy a kívánt részletességű receptúrákat tudjunk létrehozni, azok betartását, megvalósítását folyamatosan kontrollálni tudjuk, és a recept írásakor különböző szintű jogosultságokat tudunk adni, illetve megvonni a gépkezelőtől.

Melyik kever jobban, egy csiga vagy kettő?

Erre talán mindenki kapásból vágja rá a választ: persze, hogy a kettő! A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A dolog lényege, hogy egy függőleges keverőcsigás etetőkocsiban a keverés mindig függőleges irányban valósul meg. A csiga folyamatosan emeli az anyagot, felül pedig a palást irányába elejti. Így az anyagáram mindig függőleges, a csiga közelében felfelé, míg a tartály palástjánál lefelé irányul; eközben pedig vízszintes irányban a takarmány összetevők áramlása minimális. Ebből következik, hogy az egycsigás kivitel keverési teljesítménye mindig jobb lesz, mint a kétcsigásé, hiszen a kétcsigásnál idő kell míg a különböző TMR összetevők az egyig csigától a másikig eljutnak és valóban homogén mix keletkezik.

Kérdezhetnénk, hogy akkor egyáltalán miért készítenek két- illetve háromcsigás keverőszerkezeteket. A válasz az, hogy a kapacitás növelésével, praktikusan 20 m3  felett a keverőtartály átmérője miatt az etetőkocsi szélessége már kezelhetetlenül nagy lenne, így a tervezők a tartály elnyújtásához és kettő (vagy 30 m3 feletti kapacitású vontatott kocsiknál három) keverőcsiga beállításához nyúltak.

Fehér Ottó

A cikk szerzője: Fehér Ottó