A technológiai sarokpontokat feszegető előadások sorában Vadász Attila, a Bóly Zrt. ágazatvezetője a fajtaválasztás kérdésében elsődleges szempontként emelte ki az éréscsoport megválasztását annak tudatában, hogy a termelő forgójában a szóját milyen növény követi. Az elmúlt két évben a betakarítási idő végére (szept. 15. után) csapadékossá vált időjárás nehezítette a betakarítást és a betakarítás utáni talajművelést, gabonavetést. Aki hosszú tenyészidejű fajtát vetett, megcsúszott a betakarítással, ami termésveszteséget okozott, sőt, mivel késve, azaz nem optimális időben vetette el a gabonáját, már hátránnyal indult a következő évnek.
A bólyi fajták előnyét abban látja, hogy termőképességben alig maradnak el a konkurens fajtáktól, de tenyészidőben 10–15 nappal korábban érnek. Ez egy ilyen kritikus időpontban döntő tényező lehet.
Mivel a Rhizobium japonicum, vagyis a szója nitrogénkötő baktériuma nem őshonos hazánkban, a nitrogén tápanyagellátás szempontjából fontos technológiai elem a szója oltása. Ennek jelentőségéről és várható hozadékairól számolt be Mándi Lajosné dr.,
a Lajtamag Kft. kutatás-fejlesztési vezetője. Az oltás hatékonyságát befolyásoló tényezők közül a csíraszámot tartja meghatározónak, továbbá a tárolási körülményeket, az oltóanyag korát, szerepe van az oltás és a vetés között eltelt időnek, továbbá, hogy milyen körülmények között tárolták a vetőmagot az oltást követően.
A Lajtamag Kft.-nél három éve folyó kisparcellás és félüzemi mag- és talajoltási kísérletek eredményei alapján, 2016-ban 80 hektáron beállított üzemi kísérlet eredményeit értékelve a szakember elmondta, a beltartalmi paraméterekre, különösképpen a nyersfehérje tartalomra a gümőképződés mértéke és az érés idején még aktív gümők magas aránya jelentős befolyásoló tényező. A nagyszámú nitrogénkötő gümőt létrehozó növények 0,85 t/ha-ral több termést és 23,5 g-mal nagyobb ezermagtömeget adtak. Két különböző oltóanyag együttes alkalmazása a magkezelésre nem befolyásolta pozitívan a gümők számát, azonban a nagyobb gümők növényenként nagyobb gümőtömeget eredményeztek a virágzástól. A korai gümőfejlődés viszont gyenge volt, amelyet a két baktériumtörzs versengése okozhatott. Feltehetően ennek következtében lett 0,3 t/ha-ral kevesebb a termés. A magoltás kiegészítve a talajoltással a termésátlag és beltartalmi paraméterek általi növekedés mellett 5-6 nappal rövidítette a tenyészidőt, vagyis alacsonyabb nedvességtartalommal tudták betakarítani a növényt. A talajkezelés hatására képződő nagyszámú nitrogénkötő gümő eredményeképpen 0,96 t/ha-ral több termést és 57,24 g-mal nagyobb ezermagtömeget adtak a növények.
A szója Északkelet-Magyarországon is sikeresen termeszthető, ehhez azonban a termesztés technológiáját meg kell tanulni és pontosan betartani – hangsúlyozta Rácz László, a Prügyi Mezőgazdasági Zrt. elnök-igazgatója. A Taktaköz meghatározó integrátorának költséghatékony szójatermesztése több szempontból is fontos. A támogatási rendszer „megreformálása” következtében a zöldítés részét képezi, a termeléshez kötött támogatások közül szemes fehérjeként érdekelt, vetőmagtermesztésben pluszjövedelmet teremthet.
Az eredményes termesztés egyik, ha nem a legmeghatározóbb része a sikeres gyomirtás. Sajnos szűk skálán mozoghatunk, mert kevés a rendelkezésre álló engedélyezett herbicid ebben a kultúrában. A gyomirtásukat meghatározza az elővetemény, nevezetesen, hogy 4-5 évvel korábban volt-e napraforgó a területen. Minden esetben végeznek alapkezelést egy-és kétszikűírtó komponensekkel. Alapesetben Spectrum 1,4 L/ha + Pledge 100 g/ha. A kombináció tapasztalatuk szerint kevés csapadék mellett is jó hatékonyságú. Amennyiben napraforgó elővetemény volt korábban a területen, akkor Dual Gold 1,5 l/ha vagy Spectrum 1,4 l/ha + Command 0,2 l/ha kombinációt használják. Meleg, nedves talajban a szója kelése igen gyors, nagyon fontos, hogy a vetőgépet azonnal kövesse a permetezőgép.
Minden alapkezelés hatékonysága csapadékfüggő, a megfelelő hatás eléréséhez 15–20 mm bemosó csapadék szükséges 10–15 napon belül. A pontosan elvégzett alapgyomirtás ellenére a csekély gyomelnyomó képességű szója a tenyészidőszak elején mégis felgyomosodhat. A gyomviszonyaik alapján a kelés után kb. 3 héttel szükség van az első felülkezelésre, amelyet Refine SX-el 10–15 g/ha dózisban végeznek, általában Basagran 1,5–2 l/ha-ral kiegészítve. A kombináció elsősorban selyemmályva, keserűfű és varjúmák ellen jó hatékonyságú.
Ha a területen parlagfű, csattanó maszlag és szertövis található, akkor a Pulsar
1 l/ha dózisát használják.
Ha a területen nehezen irtható évelő egyszikűek is vannak, külön menetben legalább 3 nap eltéréssel Panthera 40 EC-t használnak 1,3–1,5 l/ha dózisban.
Ha valamilyen ok folytán a szóját a gyomirtással stressz éri, megáll a fejlődésében, akkor az Amagerol vagy Atonik növénykondicionáló készítményeket alkalmazzák.
A gombabetegségek elleni védekezés szójában ma még nem mindenhol üzemi gyakorlat, de a kb. 1 millió ha napraforgó és repce vetése miatt a vetésforgó 4 éves vetéstartása nehézségekbe ütközhet. Tapasztalatuk szerint a gombabetegségek közül elsősorban
a fehérpenészes szárrothadás (Sclerotínia) okozhat nagy problémákat. A betegség felbukkanásakor gombaölő szerek csak szükség helyzeti engedéllyel használhatók (Bellis, Pictor, DonQ).
A Galldorf Zrt. által gyártott full-fat szója összetételére és energiaértékeire tért ki előadásában Polgár Zoltán kereskedelmi igazgató. Tejelő szarvasmarhák részére a laktáció első harmadában koncentrált takarmányadagok biztosítása szükséges a korlátozott szárazanyag-felvétel miatt. Ebben az időszakban a megnövekedett fehérje- és energiaigényt szinte lehetetlen biztosítani hagyományos alapanyagokkal. Ezért ennek megfelelően a lehető legtöbb fehérjével és energiával rendelkező alapanyagok bevonása szükséges, ill. amelyek bendőbeli fehérje- és zsírlebonthatósága kisebb. A full-fat szója esetén a sejtfalba zárt olaj részleges bendővédettséget kap, ezzel biztosítva a magas energiaigény folyamatosabb ellátását. A full-fat szója előállítás során alkalmazott hőkezelés a szójabab fehérjéinek egy részét védetté teszi, ami szintén segíti fehérjetartalmának jobb hasznosulását. Az etetésével járó előnyök hosszabb távon is mérhetőek, mert a tehenek szaporodásbiológiai státuszát kedvezően befolyásolhatja.
A monogasztrikus állatok esetén a full-fat szója használata egy lépésben nyújt megoldást a magas energiaigény, az esszenciális zsírsavak és aminosavak ellátására. A többszörösen telítetlen zsírsavak (linolsav és linolénsav) aránya kedvezően befolyásolja a végtermék zsírsav-összetételét, ami táplálkozás-élettani szempontból nagyon előnyös. A szójabab és az abból készült full-fat szója aminosav garnitúrája a növények közül a legjobban közelíti meg az állati fehérjékét, emiatt kiválóan alkalmas az állati fehérjéktől mentes takarmányok gyártására.
Az elmúlt években full-fat szója gyártási szükségleteink fedezésére a szomszédos országokból importált a Galldorf szójababot, de tavaly és idén a kedvező hazai árak és az elérhető szójabab mennyiségek miatt nem vásároltak külföldről. A hazai zöldítési programnak és az egyre magasabb hozamú szójafajtáknak köszönhetően a belföldi terméseredmény megnőtt, ebben az évben 61 000 hektáron elérve a 181 000 tonnát. Amennyiben növelni tudják a szójabab vetésterületét a kitűzött céloknak megfelelően (100–150 000, de akár 200 000 ha/év), a hazai full-fat szója gyártáshoz felhasznált szójabab mennyiségén felül az ország közel tudna kerülni ahhoz a szójabab összmennyiséghez, amely elegendő fedezetet nyújtana a szójadara importjuk részleges, később akár teljes kiváltására is. Mivel azonban az időjárás döntően befolyásolja a terméshozamot – szójabab esetén talán még jobban, mint pl. gabonák esetén –, ezért ez egyelőre még bizonytalan.
A magyarországi szójatermesztés színvonala, amelyet legjobban az átlaghozamokkal jellemezhetünk, igencsak gyengének tekinthető a benchmark növényekéhez képest – mondta Dr. Tikász Ildikó Edit, az AKI osztályvezetője. A 2011–2015 közötti időszakban egyetlen év kivételével a gazdaságok több, mint 50 százaléka kevesebb, mint 2 tonna/hektár hozamátlag alatt takarította be a szójababot. Ezzel szemben 3 tonna/hektárt meghaladó eredményt mindössze 5–25%-uk ért el a vizsgált években.
A szójatermesztés jövedelmezősége (közvetlen állami támogatással együtt értve) országos átlagban a 2009. évi 34 ezer forint/hektárról töretlenül nőtt egészen 2014-ig bezárólag, amikor is hektáronként 127 ezer forint jövedelemre tehettek szert a gazdaságok. Ezt követően, a KAP közvetlen támogatásainak eredményeként, a termelési tapasztalatok nélkül újonnan szójatermesztésbe kezdő gazdaságok számának ugrásszerű növekedése és a tavaszi vetésűeket sújtó igen kedvezőtlen időjárás együttes hatására a szójatermesztésből keletkező jövedelem támogatással együtt 45 ezer forintra esett hektáronként. Itt megjegyezte, hogy a kukorica jövedelmezősége is csaknem a felére zuhant (81 ezer forint/hektár)!
Ha a szója- és kukoricainput-ráfordítást összehasonlítjuk, kiderül, a szója- és a kukoricatermesztés költségszerkezete igen hasonló. A termelési költség mindkét növény esetében átlagosan 210–260 ezer forintot tett ki hektáronként, amin belül az inputköltségek aránya 38-39 százalékot, a gépi munkáé 31–30 százalékot képviselt a 2011–2015 közötti időszakban. Az egyes inputok aránya is közel ugyanakkora a termelési költségen belül: a vetőmagköltség a szója és a kukorica esetében 11 és 13 százalék, a műtrágyaköltség 15-16 százalék, a növény-védő szerek költsége pedig 13 és 9 százalék volt. Hozamkategóriánként* vizsgálva a ráfordítások költségszerkezete azonban jelentősen eltért a két növénynél. Például a magas hozamcsoportba tartozó szójatermesztők egy hektárra vetített inputráfordításainak költsége 14-13 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kukoricatermesztőké: ők 26–24 és 32–26 százalékkal kevesebb vetőmag- és műtrágyaköltséget, viszont – a szűkebb növényvédőszer-kínálat miatt – 34 százalékkal nagyobb növényvédőszer-költséget számolhattak el az ötéves időszak átlagában.
Az intenzívebb termesztéstechnológiának köszönhetően az inputráfordítások a kukorica hozamában jobban érvényesülnek, mint a szója esetében. Különösen visszaigazolódni látszik ez az alacsony és a közepes hozamcsoportokba tartozó szójatermesztő gazdaságok inputköltségére (88 ezer forint/hektár és 91 ezer forint/hektár), amely irreálisan nagy volt a magas hozamú csoportéhoz (89 ezer forint/hektár) képest a 2011–2015 évek átlagában. A magas ráfordítások ellenére a szójabab tonnára vetített inputköltsége (59 ezer forint/tonna és 36 ezer forint/tonna) mindkét hozamkategóriában 2–2,5-szeres mértékben haladta meg a kukorica fajlagos inputköltségét.
*(Szója – alacsony: 3 t/ha. Kukorica – alacsony: 7,5 t/ha)
A SZÓJAFÓRUMOT szervező Magyar Szója Nonprofit Kft. 2016. évi munkáját Dr. Novák László ügyvezető értékelte. Sikeres és egyben szomorú évet tudhat maga mögött a szervezet, hiszen ügyvezetőjük, Seiwerth Gábor 2016 augusztusában tragikus hirtelenséggel elhunyt.
2016-ban öt gazdaságban Mezőhegyesen, Újmohácson, Bólyban, Bakon és Héderváron került megszervezésre kísérleti fajtabemutató. A kedvező időjárásnak és a részt vevő gazdaságok áldozatos munkájának köszönhetően helyszínenként 21 fajtát mutattak be. Több fajta is 4-5 tonna feletti eredményt produkált, ami kiemelkedőnek számít, örvendetes továbbá, hogy az idei évben több mint 500 termelő vett részt a rendezvényeken.
Tagságuk 4 új taggal bővült, többek közt a szegedi Gabonakutató Kft.-vel, mert vallják, hogy eredményeket csak közösen érhetnek el. Többek között ezért is indították útjára a Magyar Szója Egyesületet is, melynek tagbővítése épp folyamatban van. Nagy létszámú tagsággal az információkat könnyebb eljuttatni az érdekelt felekhez – a teljes szója termékpályát beleértve – és könnyebb érvényesíteni az érdekeiket kormányzati szinten is – hangsúlyozta az ügyvezető.
A 2017-es évben már a Magyar Szója Egyesülettel karöltve tervezik a bemutatók megszervezését, amelyek azt a célt szolgálják, amelyet mindig is hangoztatnak a fórumokon: a szójatermesztést tanulni kell!
A GMO-mentességre utaló jelölésről szóló FM rendelet 2016. szeptember 20-tól hatályos. A jogalkotók dilemmáiról Dr. Jasinka Anita, az FM főosztályvezető helyettese számolt be.
A 61/2016. (IX. 15.) FM rendelet tervezetének kidolgozása során az egyik legfontosabb kérdés azon termékek körének a meghatározása volt, amelyek esetében a GMO-mentességre utaló jelölés feltüntethető. A választ a kérdésre a rendelet hatálya adja meg, amely kizárólag a végső fogyasztóknak szánt húsra, halra, tejre, tojásra, étkezési célra szánt méhészeti termékekre, növényi eredetű termékekre, valamint az ilyen összetevőket tartalmazó élelmiszerekre és takarmányokra terjed ki. A növényi eredetű termékek esetén a jelölés azonban csak akkor alkalmazható, ha az adott növényfaj géntechnológiával módosított fajtája az Európai Unióban termesztési vagy forgalomba hozatali engedélyt kapott. A GMO-mentességre utaló jelölés nem alkalmazható a vadon élő, táplálkozásában nem nyomon követhető állatok és halak esetén. Vita folyt arról is, hogy a GMO-mentesként jelölt növényi eredetű takarmány és élelmiszer esetén hány százalékban legyen megengedett a GMO-szennyezettség. A megjelent rendelet szigorú megoldást választott, amikor előírja, hogy az ilyen jelöléssel ellátott termék az Európai Unióban forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított szervezetet legfeljebb 0,1%-ban tartalmazhat, amennyiben annak előfordulása a termékben véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen.
A rendeletnek meg kellett továbbá határoznia, hogy mikortól kell az állatnak GMO-mentes takarmányt adni ahhoz, hogy a belőle származó élelmiszeren a „GMO-mentes termelésből” szöveg feltüntethető legyen. A rendelet értelmében emlősállatok esetében legalább az elválasztást követően, szárnyasok esetében háromnapos kortól kezdve, minden más esetben az állat születésétől vagy kelésétől kezdve az állatnak adott takarmánynak meg kell felelnie a rendelet szerinti szigorú követelményeknek. Amennyiben erre nem kerül sor, lehetőség van arra, hogy a rendeletben meghatározott átállási idő leteltét követően alkalmazható legyen az állati eredetű terméken a GMO-mentességre utaló jelölés.
-ga-
Fotók: Princzinger Gábor
A cikk szerzője: Gáspár Andrea
