Tejelő szarvasmarha állományok esetében a legjobb fejéshigiéniai feltételeket kell megteremteni a fejőházakban, és mindig gondosan, szakszerűen kell végrehajtani a fejési folyamatot. A higiénikus fejés, tejkezelés több, a tej minőségére hatást gyakorló körülmény összehangolását követeli meg: pl. környezeti-, tárgyi-, személyi feltételek. Ezek hiányában romlik a fejési munka hatékonysága, mely kihat az állomány egészségi állapotára, a tej minőségére, így a tejelő telep versenyképességére is.

A kiváló eredmények záloga a megfelelő genetikai potenciállal bíró állományon kívül a telepre méretezett, gazdaságosan és hatékonyan üzemeltethető kifogástalan fejőberendezések üzemeltetése és a jól képzett, lelkiismeretes munkaerő alkalmazásában rejlik.

A tőgybimbók szakszerű fertőtlenítésének fontossága sokszor felmerül kérdésként, de erről a témáról szinte soha nem lehet eleget beszélni. A prevenció az egyik legfontosabb eleme a telepi munkának, ez fokozottan vonatkozik a fejési rutinra.

Az általános mai gyakorlat szerint a gépi fejési műveletek  a következők:

• a tőgybimbók bemártása fejés előtti szerrel, a tőgyfürösztő által feloldott szennyeződések eltávolítása törlő-kendővel vagy törlőpapírral, az első tejsugarak kifejése, a tőgy negyedeinek ellenőrzése próbacsésze használatával,
• a fejőkelyhek felhelyezése,
• a fejőkelyhek eligazítása, a tejfolyás megindulásának ellenőrzése,
• gépi utófejés,
• a fejőkelyhek levétele,
• a tőgy és a kifejés mértékének ellenőrzése,
• a tőgybimbó lezárása és fertőtlenítése fejés utáni tőgyápoló szerrel.

Ezek a műveletek szinte kivétel nélkül mind nélkülözhetetlenek a higiénikus fejéshez, mert a kórokozók mindenhol ott lehetnek a környezetben. A fertőzés viszonylag könnyen átjuthat a beteg tőgyről (tőgy negyedről) fejés közben akár a tőgytörlő kendővel, a fejőkészülékkel, de akár a fejést végző dolgozó kezével is. A tőgygyulladást okozó környezeti kórokozók a szennyezett tőgyről a trágyával, a szennyezett vízzel, a fejés közben a fejőgumiról, esetleg az ingadozó vákuum hatásának következtében is bejuthatnak a tőgybimbóba.

A fejőgép légtechnikai- és gumialkatrészeinek állapotát rendszeresen, alaposan, szakszerűen át kell vizsgáltatni, a cserealkatrészek minőségével kapcsolatban pedig nem szabad kompromisszumot kötni. Figyelmet kell szentelni az alkatrészek tisztán tartására, fertőtlenítésére, és nem utolsósorban a fejőgumik rendszeres cseréjére. A fejés előtt használt tőgyhigiéniai szernek nagyon jó tisztító hatással kell rendelkezni, hogy a szerves szennyeződéseket gyorsan leoldja. Természetesen kiváló minőségű tőgytörlő papír vagy strapabíró anyagból készült, hosszabb ideig használatban tartható tőgytörlő kendőre is szükség van. Ezekből a termékekből széles paletta érhető el a piacon, választási lehetőséget nyújtva a tejelő tehenészetek számára. Azt azonban, hogy a lehetőségek közül melyiket érdemes használni, a saját, telepi fejési technológia ismeretében érdemes átgondolni.

Az alábbi táblázat szemlélteti a két tőgytörlési megoldás előnyeit, hátrányait több szempontot alapul véve.

A fejés befejeztével a tőgybimbókat megfelelő minőségű, a bimbócsatornát lezáró, jó tapadóképességű (a két fejés között a tőgybimbón maradó), élénk színű (fontos a láthatóság!), és bőrápoló hatású utófürösztőbe kell mártani, mely megakadályozza, hogy a környezetből kórokozó mikroorganizmusok juthassanak a tőgybe.

Litz Tamás
HAT-AGRO Higiénia Kft.

A cikk szerzője: Litz Tamás