Ezek között is a legfontosabbak:

• a hektáronkénti kivetett magszám a beállított érték max + 3 %-ban térhet el;
• a kettős vetések és a magkimaradások (hiányok) együttesen nem haladhatják meg az 5 %-ot;
• az elvetett magvak 95 %-a a beállított munkamélység +1 cm-es sávjában kell, hogy elhelyezkedjenek;
• az elvetett magvak 70 %-a az elméleti tőtávolság +20 %-os tartományában kell helyet foglalniuk;
• a vetőgépek okozta magsérülések mértéke mechanikus vetőszerkezeteknél max. 1 %, a pneumatikusoknál max. 0,2 % lehet.

Ezeken túl is további számos követelményt támasztanak még a vetéssel kapcsolatos sorcsatlakozásokkal, a starter műtrágyák és mikrogranulátumok, ill. talajfertőtlenítő szerek elhelyezésével, továbbá a gépek közúti közlekedésben történő részvételével kapcsolatban is. Ez utóbbi a max. 3 méteres szélességet követeli meg a gépektől a közúton, és szabványos közúti fényjelző és szélességjelző felszerelése szükséges ilyenkor a gépekre. A kukoricavetőgépek rendkívül népes családjában ma már túlnyomó többségben vannak a pneumatikus (szívó-, vagy nyomó, vagy szívó- és nyomólevegővel dolgozó) változatok a mechanikus rendszerűekkel szemben, amelynek egyetlen nyomós oka van, hogy az előzőek nagyobb sebességgel képesek vetni, és megbízhatóbbak, a szemenkénti vetés vonatkozásában. A hazai gépforgalmazóknál mintegy 30 gyártónak közel 700 különféle típusú és típusváltozatú gépe érhető el, amelyek túlnyomó része pneumatikus rendszerű, a felépítésüket tekintve többnyire 4/6/8 és 12 soros kivitelűek, de 16/18/24 soros változatok is rendelkezésre állnak. A kukoricavetőgépek felszereltségéhez, ma már hozzátartozik a sorműtrágyázó és a granulátumszóró adapter, ill. a mulcsba vagy direktvetéshez felhasználható vetőelem-kiegészítő felszerelések is. A precíziós gazdálkodást folytatóknak pedig fontos tartozéka a vetőgépeknek a GPS vezérelte, sorelzáró automatikák, amelyek kiküszöbölik a forgókban és a szabálytalan táblarészeknél a már elvetett területrészek felülvetését. Magyarországon az elmúlt években évente mintegy 400 és 500 db közötti mennyiségben vásárolnak kukorica szemenként vető gépeket a mezőgazdasági üzemek, amelyek értéke 5 és 6 Mrd HUF között mozog, ez átlagosan 10–12 millió HUF/db gépárat jelent. Az összehasonlításunkban 8 különböző gyártónak (táblázat) egy-egy 6 soros kukoricavetőgépét szerepeltettük, azokat, amelyek feltételezésünk szerint a legnagyobb darabszámban kerülnek értékesítésre, azonban meg kell említenünk, hogy ezeken kívül vannak gyártók (John Deere, Kinze, Massey Ferguson, Mascar, Sfoggia stb.) amelyek szintén komoly piaci részesedést mondhatnak magukénak. A kiválasztásnál szempont volt, hogy a vetőgépek a családi gazdaságok standardnak számító 80–100 LE közötti teljesítményű traktoraihoz illeszkedjenek.

Gerendely és vázszerkezet

Az összehasonlításban szereplő vetőgépek többsége szimpla vagy dupla teleszkópos gerendellyel rendelkezik, amely lehetővé teszi a gyors munka- és szállítási helyzetbe történő átállást és leegyszerűsíti a sortávolság beállítását. Az utóbbi időben ez a gerendely megoldás gyors terjedése figyelhető meg, a hidraulikusan összecsukható rendszerekkel szemben. Az átállítás és sortávolság beállítása néhány rögzítő csap (ütköző) áthelyezését igényli csupán. A teleszkóposan egymásba csúszó gerendelytagok mozgatását hidraulikus munkahengerek végzik és fém, vagy műanyag vezető görgők biztosítják. A kiválasztott gépek függesztett 6 soros kivitelűek, zömében ezek a leggyakoribbak a családi gazdaságokban, bár vontatott változatokkal is lehet találkozni (Horsch, Kuhn, Monosem, Väderstad). A Horsch Maestro gépe vontatott műtrágyavető kocsihoz kapcsolódik. A vetőgépek függesztő szerkezete külön segédvázon kap helyet, és ez hordozza a gépre épített műtrágyatartályokat, amelyeket gyakran támasztanak alá talajkerekekkel is, ill. mechanikus meghajtású gépeknél ezekről veszik le a vetőtengely hajtásokat is. A függesztett pneumatikus rendszerű gépeknél, segédváz hordozza a légszállító ventilátorokat is, amelyeket mechanikusan a traktor TLT-ről vagy hidromotorral hajtanak meg, szintén a traktorról. Egyes gépcsaládoknál (Monosem) a ventilátor teljesítménye is megválasztható. Rendkívül kiforrottnak tűnik a Kuhn, a Kverneland és Monosem vetőgépek teleszkópos gerendelye. Az Amazone ED vetőgép két szélső vetőeleme hidraulikusan a többi fölé felhajtható. A Väderstad Tempo-nál pedig két vetőelem egyszerűen kézzel behajtható a gerendely elé. A Horsch Maestro is hidraulikusan csukható. A gerendely hordozza a hidraulikusan működtethető nyomjelző csoroszlyákat is, amely a gépek jelentős részénél automatikusan működik. Ezek a sorvezetővel vagy automata kormányzással nem rendelkező traktorok esetében nélkülözhetetlenek.

Vetőelemek felépítése és hajtása

A kukoricavetőgépek vetőelemei (vetőegységei) kivétel nélkül oldható csavarkötésű paralelogrammás felfüggesztéssel kapcsolódnak a gerendelyhez. A paralel felfüggesztésbe építik be a vetőelemek terhelésének (csoroszlyanyomás) szabályozására alkalmas rugókat. Ezekkel általában 100–300 kg között szabályozható, a csoroszlyát a talajban tartó terhelés. A vetőelemek tandemkocsis felépítése a jellemző, kivételt képez az Amazone ED 452 K vetőgép Classic vetőegysége, amely a hátsó, széles gumipalástú tömörítő kereke által kopírozza a talajfelszínt. A tandemkocsik vázkeretébe építik be a vető- és csoroszlyaszerkezeteket, a magrögzítő (nyomó) kereket a magtakarókat és a csuklósan hozzá kapcsolódó külön rugóval terhelhető tömörítő kerekeket. A vetőelemekhez felül az egyedi feltöltésű műanyag magtartályok csatlakoznak, amelyeknek a térfogata zömében 50 és 70 liter között van. A talajfelszín változását tökéletesen követő vetőelemek elejére a vetett sor vonalában sornyitó tárcsa, rög- és száreltávolító lemez, vagy csillagkerékpár szerelhető fel, amelyek a vetési sáv tisztítását, a vetőcsoroszlyák munkájának előkészítését szolgálják, ill. a mulcsba történő vetést teszik lehetővé. Ezek valamennyi vetőgépnél rendelkezésre állnak. A vetés során a vetőelemek az állítható gumipalástú (ritkábban fém) mélységhatároló kerekeken követik a talajfelszínt és egyben tartják a vetési mélységet. A gépek többségénél (Gaspardo, Horsch, Kuhn, Väderstad stb.) sárkaparóval is felszerelik azokat, mert a rátapadt talaj befolyásolhatja a mélységtartásukat. A gépek zöme kéttárcsás magbarázda nyitó (vető-) csoroszlyával rendelkezik, amelyek között levezető csövön (csúcson) kerül a megfelelő mélységben a talajba a mag. A gépek többségénél a vetőtárcsa és a csoroszlya közötti távolságban ez gravitációsan történik, ezért a tőtávegyenletesség szempontjából az a kedvező, ha ez az esési magasság a lehető legrövidebb. A táblázatból jól követhető az ejtési magasságok eltérő nagysága. A 10–12 cm-es távolságok a kedvezőek (Amazone, Gaspardo, Monosem), a 25–45 cm-es ejtési távolságok már kedvezőtlenül befolyásolhatják a tőtávegyenletességet. Kivételt képez a Väderstad Tempo, amely nyomólevegővel gyakorlatilag a magbarázdába lövi a magokat. Így annak a Power Shot rendszere a nagy magasság ellenére megbízhatóan dolgozik. Az értékelésben szereplő vetőgépek közül, a Horsch Maestro kivételével – amely fűrészfogas tárcsával és speciális lesodróval készült, szemenként vető szerkezettel rendelkezik –, osztott vákuumházban sebességarányos fordulatszámmal forgó, nagy átmérőjű rozsdamentes acélból, vagy ritkábban műanyagból (Amazone) készült, furatos vetőtárcsával dolgoznak. Kukoricavetéshez jellemzően 30–32 lézerrel készült furatokkal és 4,5 mm furatátmérőkkel készült vetőtárcsákat használnak. A Horsch Maestro vetőtárcsáján 20 fűrészfog található. Természetesen az egyes vetőmagokhoz, azok méretéhez és alakjához igazodó furatszámú és furatokkal rendelkező vetőtárcsák cseredarabként állnak rendelkezésre. A vetőelem vákuumháza többnyire alumínium ötvözetből, ritkábban műanyagból (Väderstad) készül és a ház térfogatának nagyobbik hányadában szívólevegővel keltett vákuum segítségével tapadnak fel a vetőmagok a tárcsa furataira és a csoroszlya fölötti szakaszon, a vákuum megszűnésével gravitációsan esnek a magbarázdába. A tárcsák minősége kihat azok vetési pontosságára. A pneumatikus vetőszerkezet fontos része a lesodró, a maglesodró ujj, fésű, vagy kerék, amely a tárcsa furatára feltapadt több vetőmagból a felesleget leválasztja. Ennek beállítását precízen kell végezni, mert egyébként megnőhet a kettős vetések és a magkihagyások száma is a vetés során. A legmegbízhatóbb vetőszerkezettel a Väderstad Tempo, az Amazon ED, a Horsch Maestro, a Kverneland Optima és a Monosem vetőgépek rendelkeznek, de a többi vetőgép is megfelel a vetési pontossággal szemben támasztott – a bevezetőben – felsorolt követelményeknek. A vetőszerkezetnél alapkövetelmény a sebességarányos hajtás. Ez a gépek többségénél járókerékről levett fordulatszám és hajtóművel beállítható vetőtengely fordulat segítségével valósítható meg, a szlipből eredő kisebb eltérésekkel. A vetőelemek többsége lánchajtású, amely szintén tartalmazhat kopásból-nyúlásból származó kisebb asszinkronitást. A lánchajtásokkal szemben kisebb hibával dolgoznak a kardánhajtású vetőelemek (Gaspardo) vagy a két hajtóműves vetőtengely meghajtások. Mindezeket képes kiküszöbölni a lézerútadós elektromos hajtás, a Horsch Maestro, a Kverneland Optima e-drive és a Väderstad Tempo vetőgépeknél. Ezekkel akár 30–50%-kal nagyobb munkasebességgel is lehet pontosan vetni, szemben a járókerék hajtású gépekkel. Az elektromos hajtásoknál egyszerűen változtatható a vetőtárcsa fordulatszáma és a tőtávolság, ill. hajtások ki- és bekapcsolásával szabályozhatók a sorkiiktatások és a sorelzárások. Ez utóbbi a mechanikus hajtásoknál is megoldott kézi működtetésű mechanikus tengelykapcsolókkal, vagy távműködtető mágneskuplungokkal. A kivetett magokat a vetőelemeken elhelyezett magnyomó kerekek rögzítik a magbarázdákban, létre hozva a talaj és a mag közötti kontaktust.
A magtakarásra, a magbarázda behúzására behúzó lemezeket (Amazone, Kuhn) és/vagy magtakaró tárcsákat (Kuhn, Kverneland, Monosem) alkalmaznak a gépeken. A betakart magbarázdát pedig szinte kivétel nélkül V-alakban futó különböző (25–50 mm) szélességű és átmérőjű fémtárcsás sima-, vagy fogazott, tüskés, ill. gumipalástú kerekek tömörítik, kedvező talajtömörséget biztosítva a csírázáshoz. Laza talajokon ajánlják tömörítésre a gyártók a széles, nagy (370–550 mm) átmérőjű bordázott gumihengereket is (Amazone, Kuhn). A hátsó tömörítő kerekek nyomó hatása a gépeknél, rugós terheléssel, rendszerint kézi beállítással szabályozható.

Kiegészítő adapterek, vetésellenőrzés

Az összehasonlításban szereplő kukoricaszemenként vető gépek mindegyike rendelkezik sorműtrágyázó adapterrel, amely a vetőgépen helyezkedik el, vagy vetőkocsis kivitelben áll rendelkezésre (Horsch Maestro). Ezek egy- vagy kéttartályos kivitelűek, soronkénti adagoló berendezéssel rendelkeznek és többnyire 250 és 350 kg/ha starter műtrágya kiadagolására állíthatók be. A műanyagból, festett vagy rozsdamentes acélból készült műtrágyatartályok térfogata gépenként eltérően 380 és 2800 liter között változik. A cellás kerekes adagoló szerkezetük többnyire a járókerékről sebességarányosan hajtott. Az elektromos meghajtású vetőgépeknél ezeket is elektromotor működteti. Ugyancsak valamennyi vetőgépre mikrogranulátum-szóró adapterek is felszerelhetők, többnyire két soronkénti kiszolgálással,  15 és 30 liter közötti tartálytérfogattal. Kivétel az Amazone ED és a Horsch Maestro, amelyeken központi 6 sorra dolgozó mikrogranulátum-szóró berendezés található. A vetőgépek nélkülözhetetlen tartozéka már napjainkban a vetőgép működését ellenőrző monitor. A gyártók többsége különféle – egyszerű LED-es magadagolást ellenőrző, vagy különböző beállításokat, a kivetett magszámot, a tőtávolságot és a munkasebességet, ill. bevetett területet is regisztráló – monitort is kínál a gépeihez. A legfejlettebb GPS és ISOBUS-kompatibilis terminálok (monitorok) a precíziós gazdálkodás igényeit kielégítő automata sorelzárási és szakaszolási funkcióknak is megfelelnek.

A vetőgépek ára

A kukoricaszemenként vető gépek ára is jelentős különbséget mutat, amely összefügg a műszaki tartalmukkal a bennük lévő innovációkkal és márka elismertségével is. Az olcsóbb kategóriájú gépek már 8–10 millió HUF nettó áron is beszerezhető már, amely 1,3–1,6 millió HUF/sor soronkénti fajlagos árat jelent (Gaspardo, MaterMacc). A legmagasabb (16–18 millió HUF) árú kategóriát az elektromos meghajtású vetőgépek képviselik, ezeknek a soronkénti fajlagos ára 2,5–3,0 millió HUF/sor között változik (Väderstad Tempo, Kverneland Optima e-drive, Horsch Maestro). A két kategória között helyezkedik el a többi vetőgép ára. Az árakat felszereltségük is jelentősen befolyásolhatja.

Dr. Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József