A kukorica és a napraforgó, mint a két legnagyobb területen termesztett tavaszi kultúra szántóterületünk (4,7 M ha) 40%-át adja. Néhány kisebb jelentőségű kapás kultúrával (cukorrépa, burgonya) mintegy 2 M ha-on termesztünk széles sortávolságú, tavaszi vetésű növényeket. E fajok jellemző gyomnövényei a melegigényes nyárutói egyéves gyomok (T4) és az évelők.

Az évelő fűfélék az elmúlt évtizedekben (a magról kelő egyszikűekhez hasonlóan) rendkívüli módon felszaporodtak. Ezek közül legjelentősebb hazánkban a száraz, kontinentális klímát kedvelő fenyércirok (Sorghum halepense). A tarackbúza, csillagpázsit és egyéb évelő egyszikű fajok kisebb jelentőségűek. Az 1. országos gyomfelvételezés során (1947–53) a fenyércirok a szántóföldeken a gyomborítási rangsorban még nem szerepelt, a 2. felvételezés során (1969–71) a 90. volt, az elmúlt évtizedekre viszont feljött a 9–11. helyre.

A jelentős felszaporodás okait vizsgálva számos tényező állapítható meg, melyek e tendenciát együttesen előidézték. Talán legfontosabb a kukorica monokultúrás termesztése volt. A 70-es, 80-as években gyakran több száz ha területű táblákon akár évtizedekig termesztették a kukoricát monokultúrában (pl. Bábolna környéke).

Az egyre magasabb fogyasztó- és környezetvédelmi elvárások miatt már hazánk EU-csatlakozása előtt megindult egyes növényvédő szer hatóanyagok visszavonása. Elsők között az atrazindózis maximalizálása, majd teljes kivonása következett be. Ezután jött a tiokarbamát típusú (EPTC, butilát), gázosodó herbicidek visszavonása, melyek a magról kelő fenyércirok ellen jó hatással, széles körűen alkalmazottak voltak. Majd következett a karbamidszármazékok (linuron, klórbromuron) és uracilszármazékok (lenacil) visszavonása, melyek pl. levél alá permetezve is kiváló hatást nyújtottak.

Magyarország EU-csatlakozása új fejezetet nyitott az egyre szigorodó növényvédőszer-engedélyezési eljárásokban. A kockázatbecslés során a perzisztens, az élő szervezetekben felhalmozódó és elfogadhatatlanul toxikus hatóanyagok visszavonásra kerültek. Az EU egy „türelmi listát” készített, a helyettesítésre javasolt hatóanyagok listáját (Cfs lista). Az ezen szereplő hatóanyagok csak addig tarthatók a felhasználásban, amíg egy újabb, hasonló hatású, de toxikológiailag kedvezőbb hatóanyag nem kerül engedélyezésre. Ekkor a hatóanyag engedélyét vissza kell vonni.

Jelenleg a következő kukoricaherbicid hatóanyagok szerepelnek a Cfs listán: flufenacet, flumioxazin, lenacil, linuron, nikoszulfuron, pendimetalin, proszulfuron, szulkotrion.

Ezen készítmények listája gyakran heves vitát vált ki, hiszen e hatóanyagok esetleges jövőbeli kivonása jelentősen szűkítheti a kukorica gyomirtására felhasználható készítmények körét. Így közöttük számos, a fenyércirok ellen jó hatású herbicidet is érint.

A fenyércirok herbicid rezisztenciája egyre jelentősebb problémát okoz napjainkban nemcsak Magyarországon, de számos nagy európai kukoricatermesztő országban is. Leginkább az ALS-gátló herbicidekkel (szulfonil-karbamidok) szemben kialakult ellenálló képesség jelent gondot. A probléma már jó egy évtizede jelentkezett, de napjainkra már gazdasági kárt is okoz.

A NÉBIH 2014-15 óta vizsgálatokat szervez a fenyércirok ALS-rezisztencia országos felmérésére. Az eredmények alapján a rezisztens fenyércirok szinte már minden jelentős kukoricatermesztő régióban (inkább a Dunántúlon) elterjedt, a teljes érintett terület több tízezer ha is lehet. A legfertőzöttebb góc Fejér és Tolna megye területe.
A rezisztenciához legfőképpen az elmúlt évtizedek során a következő technológiai hibák vezettek: a kukorica monokultúra, az egyoldalú herbicidhasználat, alacsony dózisok alkalmazása, az osztott kezelések és csökkent érzékenység esetén a szulfonil-karbamidok további (illegális) évente többszöri és többszörös dózisban történő alkalmazása.

A helyzet szerencsére még nem kezelhetetlen. Az ALS-rezisztencia kialakulása esetén komplex intézkedésekkel a kukorica eredményes termesztése tovább folytatható. A rezisztencia menedzsment során a legfontosabb teendők: vetésváltás kétszikű kultúrákkal, tarlókezelések, az eltérő hatásmódú herbicidek váltogatása (a szulfonil-karbamidok mellőzése), cikloxidim-toleráns hibridek alkalmazása (Duo System), levél alá permetezés.

Az elmúlt évtizedek termesztési technológiáit átgondolva, világosan látszik, hogy a kényelmes, könnyen kivitelezhető megoldások gyorsan tért hódítanak, uralkodóvá válnak. Később, alkalmazásuk széles körű elterjedését követően derül ki, hogy a könnyen, kisebb kockázattal megvalósítható technológiák is óriási veszélyeket hordozhatnak magukban. Így jártunk például az atrazin hatóanyaggal. A sokéves egyoldalú használata a rezisztens szőrős disznóparéj kialakulásához vezetett. Miután már az élővízben kimutatható volt az atrazin, használatát jelentősen korlátozni kellett. Napjainkban is napvilágra kerülnek gyomrezisztenciáról szóló hírek, közöttük a fenyércirok rezisztencia az egyik legsúlyosabb kérdés. Ma már az is közismert, hogy ismét van olyan herbicid, aminek lebomlási terméke bekerült az élelmiszerláncba. Szó van újabb gyomirtó szer visszavonásáról, amely érinti a fenyércirokkal szembeni védekezés lehetőségét.

 A fenyércirok a kukorica egyik legelterjedtebb gyomnövénye. Egyszikű, mint a kukorica, magról szaporodik és a fejlődése korai szakaszában gyökértörzset fejleszt. Valamivel később kel, mint a szokásos időben elvetett kukorica, de nagyon gyors a növekedése, ezért igen hamar beárnyékolja a kukoricát, nem beszélve arról, hogy allelopatikus hatásával gyengíti a mellette növekvő más kultúra növényeit. A fenyércirok gyors elterjedésének kedvezett a korábban szinte általánosan használt kukorica monokultúra. Ahol megtelepedett, a fenyércirkot kiirtani valóban nagy hozzáértéssel és kitartó munkával lehetséges.

Bizonyos szerek visszavonása egyértelműen a védekezési módszerek számbavételét indokolják. Minden cikk, tanulmány, ami a fenyércirok elleni védekezést tárgyalja, alapvetően háromirányú védekezési lehetőséget tárgyal, és minden esetben szól arról, hogy művelő eszközeinkkel és a vetőmaggal való terjedési lehetőséget akadályozzuk meg.

Használjunk vetésváltást, mivel a monokultúra kedvező feltételeket teremt a fenyércirok elterjedésének. A monokultúra kerülése, ami sajnos sokszor nem is egyszerű feladat, a kukoricabogár elleni védekezésben is hatékony eszköz és még sok más előnyt is sorolhatnánk.

A vegyszeres védekezésben az eddig ajánlott szerek mellett van egy új technológia, a Duo System. A Duo System technológiában az egyszikű gyomok ellen, beleértve a fenyércirkot is, kiváló eredménnyel  használható hatóanyag (cikloxidim) feltételezi az erre a hatóanyagra rezisztens kukoricahibridek létét. A nemesítés a Duo System technológiában felhasznált hatóanyaggal szemben ellenálló hibridek egyre nagyobb választékával rendelkezik.

A mechanikai védekezés is számos lehetőséget nyújt a fenyércirok visszaszorításában. A kultivátorozás és kisebb területeken a foltszerű kapálás a fenyércirok fiatal fejlődési stádiumában nagyon hatásos.

A búzában a későn betakarított táblákon jól látszik, hogy hihetetlen gyorsan felnő a fenyércirok. Ha le kell mondanunk a tarló vegyszeres kezeléséről, ami jelenleg általános gyakorlat, a tarlóhántást kell előtérbe helyeznünk, amelyet helyenként költségtakarékossági okokkal magyarázva elhanyagolunk.

A fenyércirok ALS-gátló hatóanyagú készítményekkel szembeni rezisztenciáját számos helyen megfigyelték már Magyarországon (Fejér, Tolna és Bács-Kiskun megye). Ezenkívül több termelő jelezte már a nikoszulfuron hatóanyag hatáscsökkenését fenyércirokkal szemben. Mivel a rezisztencia nem nikoszulfuron rezisztenciát jelent, hanem minden ALS-gátló készítménnyel szembeni ellenállóságot, ezért a védekezés az állományban ezeken a területeken rendkívül megnehezült.

Az évelő fenyércirok ellen három hatóanyagcsoporttal védekezhetünk. Kukoricában a már említett ALS-gátló hatásmechanizmusú szulfonil-karbamid hatóanyagokkal. Ezek – ahol még nem alakult ki rezisztencia – alapvetően meg tudják oldani a kukoricaállományban a fenyércirok kérdést. Az alapvetően kétszikű kultúrákban használható ACCáz-gátló hatásmechanizmusú, ún. speciális egyszikűirtók szintén hatékonyan irtják a fenyércirkot, sőt annak a rezisztens változatát is. Az ACCáz-gátló típusú cikloxidim hatóanyagot is használhatjuk speciális, ellenálló kukoricában, így ez egy hatékony lehetőség  rezisztens fenyércirokkal fertőzött területeken a kukorica termesztésére. A harmadik megoldás a totális gyomirtásra használható EPSP szintetáz-gátló hatásmechanizmusú glifozát hatóanyag. Ezt a hatóanyagot tartalmazó készítményeket a kalászos gabonák vagy más nyáron lekerülő növények tarlóján alkalmazhatjuk, miután azon a gyomok kihajtottak. Érdemes megvárni, míg a hajtáshossz eléri a 30–40 cm-t. Ezeken kívül a HPPD-gátló hatás mechanizmusú hatóanyagot tartalmazó készítmények a gyomnövény magról kelő változata ellen (rezisztens is) kínálnak megoldást, de mivel a fenyércirok 3 hét múlva már rizómákat fejleszt, ezért az időzítés nagy odafigyelést igényel, de önmagában megoldást nem tud nyújtani. 

Ez a három hatóanyagcsoport jelenleg még biztosítja a fenyércirok elleni hatékony védelmet. Illetve azokon a területeken, ahol a rezisztencia felütötte a fejét, vetésváltással, talajműveléssel és a három hatásmechanizmus alkalmazásával kordában tartható a rezisztencia. De itt jön a ha....

Ha év végén a glifozát hatóanyagot betiltanák, gyakorlatilag olyan szinten ellehetetlenül a fenyércirok elleni védekezés, hogy számos térségben nem lehet kukoricát termelni.
Két hatóanyagcsoport nem lenne elegendő a rezisztencia megfékezésére. Ráadásul ACCáz-gátló hatóanyagok egyoldalú használata csak rövid távon adhat megoldást, mivel hosszú távon nem tudja megakadályozni az ellenállóság kialakulását. Azonban a glifozáttal szemben is alakult már ki rezisztencia fenyércirokban az USA-ban, Argentínában vagy Braziliában. Igaz, hogy ezeken a helyeken a glifozát egyoldalú használata a jellemző.

Bízzunk abban, hogy a glifozátot nem fogják kitiltani, csak korlátozzák a használatát. Ha a tarlókezelések lehetősége megmarad, akkor a három hatóanyagcsoport használatával (nem egyoldalú), az okszerű vetésváltás és mechanikai talajművelés segítségével a rezisztencia visszaszorítható és eredményes kukoricatermesztés folytatható.  

A lehetségesen érintett hatóanyagok köre és azon hatóanyagok köre, amelyek ellen már detektáltak Magyarországon keresztrezisztens fenyércirok populációkat, tartalmaz közös metszetet, így ez a tény csak tovább nehezíti a kialakult szituáció feloldását. A modifikált kukoricahibridek esetében van ugyan egy alternatív lehetőség,  a Duo System technológia, de a hagyományos hibrideknél az évelő fenyércirok ellen eredményes és engedélyezett hatóanyagok mindegyike szulfonil-karbamid. Természetesen a magról kelő egyedek ellen sok gyomirtó szer hatóanyag áll a rendelkezésünkre és ebben sok változásra nem is kell számítani. Az is tény, hogy több kiegészítő megoldás is rendelkezésre áll még az évelő fenyércirok esetében (a mechanikai megoldásoktól egy precíz vetésváltási kombináción keresztül a tarlókezelésig), de itt is sérülhet a beavatkozások köre (lásd glifozát kérdés). Az évelők elleni küzdelemben a legrosszabb szituációt összevetve (nikoszulfuron és glifozát helyettesítés és/vagy engedély visszavonás) a preferált kukoricahibridekkel (hagyományos vs. Duo System) kevés hatásos hatóanyag marad, így vagy ebben a hatóanyagcsaládban lenne szükséges új hatóanyagok gyors piacra vezetése, vagy más irányú vizsgálatokra és hatóanyagokra kell helyezni a fejlesztések hangsúlyát. Egyik eset sem ígér gyors és látványos előrelépést ebben az esetben, bár azt nem tudni, hogy az első esetet figyelembe véve kik, mit birtokolnak és terveznek bevezetni a hazai piacon. A második eset lehet gyorsabb, de elkötelezettségek hiányában megragadnak kísérleti szinten. Erre példa egy három hatóanyagot tartalmazó – egyik sem szulfonil-karbamid, vagy egyéb ALS-gátló – kereskedelmi forgalomban nem kapható kompozíció teljesítménye fejlett és tömör állományú évelő fenyércirokkal borított területen (1. kép: kezeletlen, 2. kép: egy meglévő, de nem publikált alternatíva).

Természetesen a három hatóanyag mindegyike engedélyezett Magyarországon kukoricában és külön-külön forgalmazott termékek is, de különböző tulajdonosok által. Végeredményben a termelőt nem a hatóanyag és nem annak forrása érdekli, hanem az, hogy egy adott probléma számára még elviselhető korlátozásokkal és gazdaságosan elérhető legyen. A koncepció tehát létezik, az összefogással pedig visszaellenőrizhető lehetne, sőt a fejlesztés akár még pontosítható is lehetne. Természetesen a feltételes mód nem véletlen. Ez az a pont, ahol a szakmai tudás – még ha kezdetlegesen is – rendelkezésre áll, de nem érhető el a gyakorlat számára. Ezért kiemelt fontosságú az a szakmai üzenetünk, miszerint kukoricában csak azok és csak azokon a területeken használjanak szulfonil-karbamidokat, ahol gazdasági károkozásra képes célnövények is vannak a táblában és e nélkül a hatóanyagcsoport nélkül nem gyéríthetőek ezek eredményesen. Ebből a mondatból következően látható, hogy hazánkban indok nélkül, túlzott mértékben juttatjuk ki a szükséges és értékes szulfonil-karbamidokat.

Az olcsó kombinációk elhasználásával viszont drágán sem fogunk tudni eredményesen védekezni az évelő fenyércirok ellen hagyományos árukukoricában. Gondoljuk ez át és még időben cselekedjünk; mert a jövő fenyegető, a fejlesztés pedig döcögő!

A témát nem a hatóanyagok kivonása tükrében látom fontosnak boncolgatni, hiszen bizonyos hatóanyagok már régen kivonásra kerültek, a mostani Cfs-listán jelzett korlátozások még nem történtek meg és nem tudni milyen hatóanyagokat milyen mértékben érintenek.

Inkább úgy közelíteném meg a kérdést, hogy miért alakult ki a rezisztencia, és hogyan lehet elkerülni, illetve alkalmazkodni hozzá.

A Stewardship programunk keretében évek óta vizsgáljuk a fenyércirok levél- és magmintáit saját és megbízott laboratóriumokban. A levélminták speciális vizsgálata (DNA-analízis) lehetőséget ad arra, hogy bizonyítsuk, hogy a növényben olyan genetikai változás ment végbe, hogy az eddig hatásos gyomirtó szer nem képes a speciális kötőhelyre kötődni, így hatástalan a gyomirtás még többszörös dózis esetén is.

Azokról a tövekről, ahonnan a levélmintákat vettük, később magmintát gyűjtünk és azokat csíráztatás után normál és háromszoros dózissal történő permetezéssel teszteljük. A DNA-analízis és a permetezési teszt eredményei mutatják, hogy metabolikus rezisztencia alakult-e ki (a növény hatástalanítja a többszörös dózisú herbicidet) vagy mutációs rezisztenciáról beszélünk, esetleg mindkettő jelen van-e.

A minták felvételekor 4 évre visszamenőleg meg kell adnunk a permetezési naplókban szereplő adatokat az illető terület vegyszerhasználatára vonatkozólag. Ezek az információk már sokat elárulnak az adott területről; hogy milyen növénykultúrában, milyen hatóanyagot és dózist használtak.

Tolna megyében a 2000-es években magasan képzett növényvédelmi szakirányítók által irányított nagyüzemek permetezési naplóit is megvizsgáltam. A kapott adatok azt mutatják, hogy a rezisztens fenyércirok terjedésének nem a szaktudás hiánya az elsődleges oka.

A példából látható, hogy nagyüzemben is előfordult a nem megfelelő vegyszerhasználat, emellett egyes térségekben igen magas színvonalú kukoricatermesztési technológia alakult ki, magas terméssel és jövedelmezőséggel. Ilyen helyekre több növényt tartalmazó vetésváltást nem könnyű beiktatni a jövedelmezőség megtartása mellett. Ez gondot jelent ma is a kis területen gazdálkodóknál a szaktudás hiányosságaival súlyosbítva.

A másik sajnálatos tény, hogy különösen a kis területeken gazdálkodók vegyszerhasználata nem megfelelő. Sok esetben a legolcsóbb megoldásként a legalacsonyabb dózist alkalmazzák túl későn kijuttatva. A túlfejlett gyomok erős fertőzési nyomása és kedvezőtlen környezeti tényezők esetén igen kérdéses a védekezés eredményessége.

A termelőnek, bérlőnek, új földterület birtokosnak nincs információja arról, hogy a fenyércirok az adott területen rezisztens-e. Így legtöbbször a sikertelen kezelést nem a rezisztenciának tulajdonítják és azt mégegyszer megismétlik. További sikertelen kezelések már jelzés értékűek lehetnének, ha összegyűjtésre és feldolgozásra kerülnének.

A fertőzött területekre világos, jól követhető programot kellene kidolgozni. Ebbe kellene belefoglalni az integrált védekezés hasznosítható elemeit, kiegészítve egy monitoring adatbázissal, és azt adott helyen, időben és térben alkalmazhatóvá tenni, figyelve a rezisztencia változásait. Ennek a programnak csak egyik fontos eleme a használható herbicidek köre, azok helyes használata és hatékony dózisa.

A fenyércirok (Sorghum halepense L.) egy rendkívül agresszíven terjedő gyomnövény, a világ legveszélyesebb gyomnövényei között a hatodik helyen áll. Magyarország ugyan előfordulásának északi határán helyezkedik el, de hazánkban is egyre nagyobb területen fordul elő. Terjedésének okai között az enyhe telek, a monokultúrás kukoricatermesztés, a mechanikai talajműveletek számának csökkenése, valamint a fenyércirok kiváló alkalmazkodó képessége emelhető ki.

A fenyércirok magról, illetve rizómáról, azaz generatív és vegetatív úton egyaránt képes szaporodni. A magról történő szaporodás biztosítja a növény számára a gyors elterjedést, míg a rizómáról történő szaporodás egy adott területen történő biztos megtelepedést teszi lehetővé.

Magyarországon a kukorica gyomirtására nagyszámú különböző hatóanyag áll rendelkezésre, ezek közül azonban csak a szulfonil-karbamid hatóanyagcsoportba tartozó három hatóanyag alkalmazható hagyományos kukoricában megfelelő hatékonysággal a rizómás fenyércirok ellen.

Ez már magában hordozza a rezisztencia kialakulásának veszélyét, hiszen nincs lehetőség eltérő hatásmechanizmusú gyomirtó szerek alkalmazásával történő szerrotációra, ami a rezisztencia kialakulásának veszélyét nagymértékben csökkenthetné. A fenyércirok szulfonil-urea rezisztens biotípusát először 2005-ben egy Tolna megyei gazdaságban találták meg. Azóta az ország több megyéjében megfigyelték ezen biotípus megjelenését, mégpedig egymástól nagy távolságokra fekvő területeken, ami arra enged következtetni, hogy a gyomirtószer-rezisztencia spontán módon képes kialakulni egy-egy helyen.

Az ily módon kialakult rezisztens biotípusokkal szemben a szulfonilurea típusú gyomirtó szerek gyakorlatilag teljesen hatástalanok, így velük szemben a védekezés lehetőségei erősen korlátozottak.

A magról kelő fenyércirok ellen hatásosak lehetnek a HPPD-gátló hatóanyagú készítmények, ezek a hatóanyagok azonban a gyökér irányába nem jutnak el, ezért a rizómás fenyércirok ellen nem nyújtanak megfelelő hatékonyságot.

A rizómás fenyércirok rezisztens biotípusa esetén, az elővetemény tarlóján kihajtó fenyércirok ellen védekezhetünk glifozát hatóanyag-tartalmú totális gyomirtó szerekkel, tarlókezelés formájában.

Kukorica állományban az egyetlen igazán hatékony védekezési lehetőség a szulfonilurea rezisztenciával rendelkező rizómás fenyércirok irtására a Duo System® technológia alkalmazása.

A technológia alapelemei:

• Duo System® kukoricahibrid, amely a szuperszelektív egyszikűirtók közül a cikloxidim hatóanyagú gyomirtó szerrel történő kezelést károsodás nélkül képes elviselni. A nemesítési munka során hagyományos nemesítési eljárást alkalmaztak, így a cikloxidim-ellenálló kukoricák csak kukoricagéneket tartalmaznak, nem tartoznak a transzgenikus, más néven genetikailag módosított növények közé.
• A technológia másik alap eleme a cikloxidim hatóanyag-tartalmú gyomirtó, amely kiváló hatékonysággal rendelkezik az összes fűféle gyom ellen, így a fenyércirok elleni hatékonysága is kiemelkedő.

Abban az esetben, ha a hatóanyag-kivonások tovább szűkítik a fenti hatóanyagok körét, fennáll a veszélye, hogy nem lesz a kezünkben hatásos fenyércirok elleni védekezési mód.

A fenyércirok (Sorghum halepense (L.) Pers.) Magyarország kukoricatermő területein a 11. legveszélyesebb gyomnövény volt a 2007–08-as országos gyomfelvételezés idején. A kifejezetten jó kukoricatermő megyékben a 10. helyet foglalja el. A fertőzött területeken a jelentősége még nagyobb, mert 15–25%-os termésveszteséget is okozhat.

Jelentőségét az adja, hogy magról és rizómáról egyaránt szaporodhat, ami a védekezést megnehezíti. Elhullott magjai a szántott rétegben találhatók, amelyből időjárástól függően 3–6 évig megtartott csíraképesség mellett fokozatosan kelnek ki. A megtelepedést követően a stabil fertőzést a rizómás alak jelenti. A kicsírázott növény már 3 hét múlva rizómát fejleszt, amelyek 99%-a a felső, szántott rétegben marad. Biztonságos túlélését az is segíti, hogy a rizómának csak a csúcsrügyei hajtanak ki, a többi rügy nyugalmi állapotban marad mindaddig, amíg a csúcsrügy el nem veszti dominanciáját.

Ez azt jelenti, hogy ahol megtelepedett, szinte lehetetlen kiirtani. Fokozott figyelemmel és állandó védekezéssel tartható féken.

A fenyércirok elleni védekezés lehetőségei:

• agrotechnikai (talajművelés, vetésváltás, vetőmagtisztítás),
• vegyszeres védekezés (kukoricában, más kultúrákban),
• környezeti higiéné betartása (árokpartok, utak menti területek).

Agrotechnikai védekezések:

A talaj felső 10 cm-es rétegében található a fenyércirok rizómáinak nagy része, amelyet talajműveléssel fel kell darabolni, hogy minél kisebb darabokban várja a téli fagyokat, ami gyérítheti a kihajtást. A kisebb darabok kevesebb tartalék tápanyagot raktároznak, csúcsrügyeik gyorsabban kihajtanak.

A kukorica a legfőbb elterjedési területe, de napraforgóban, szójában, borsóban, lucernában is előfordul, gabonában inkább a tarlón hajt ki tömegesen. A kukorica után vetett más kultúrában más hatóanyagokkal lehet ellene védekezni. Gabonatarlón a rizómákat lehet feldarabolni, kihajtásra késztetni. A fertőzött területekről vetőmagot csak alapos tisztítás után szabad más területen elvetni.

Vegyszeres védekezés:

Kukoricában a magról kelő alakok gyérítésére a vetés után kijuttatott dimethenamid-P hatóanyagú herbicidek megfelelők. A kukorica állományában kihajtott fenyércirok ellen még mindig használhatók az ALS-gátló herbicidek (nikoszulfuron, rimszulfuron, foramszulfuron), de csak a még nem rezisztens területeken. A megengedett legnagyobb dózisnál nem érdemes kevesebbet kijuttatni, mert az a rezisztenciát növeli. Ha csak kukoricát akarnak termelni, a cikloxidimtoleráns fajtákkal megoldható a védekezés. Kétszikű kultúrákban a szelektív egyszikűirtó herbicidek (például cikloxidim, quizalofop-P-etil) alkalmazásával lehet gyéríteni a fenyércirok magról kelő és évelő példányait. Tarlókezelésben a nyár végén a glifozát hatóanyagú herbicidekkel lehet a rizómákat gyéríteni. A környezet tisztán tartásával a magtermést és annak szétszóródását kell csökkenteni. Ezt az utak menti területek, árokpartok rendszeres kaszálásával kell végrehajtani. A fenyércirok terjedését és a fertőzött területeken a gyomnövény visszaszorítását csak komplex, mindenre kiterjedő védekezéssel lehet elérni.

Szerrotáció, hatóanyag-kombináció, letális dózis, vetésváltás és nincs rezisztencia!

Egyszerűen hangzik, de a mindennapi gyakorlatban mégis nehezen kivitelezhető. Hogy miért nem így történik, annak számos oka van, tudatos és kevésbé tudatos is, de a gyomnövények kíméletlenek és életrevalóak, gyomfajtól és hatóanyagtól függően gyorsan, akár pár év alatt megváltozhat a szerérzékenységük.

Szerrotáció

A '90-es évek eleje óta folyamatosan használjuk a szulfonil-urea hatóanyagú gyomirtó szereket a fenyércirok elleni védekezésben. Ezen hatóanyagcsoportba tartozó gyomirtó szerek azonos hatásmechanizmusának köszönhetően rendkívül erős rezisztencianyomó hatással rendelkeznek.

Letális dózis

Gyakori hiba, hogy sokszor nem a letális dózist használjuk, hanem annál alacsonyabbat, néha csak egy árnyalattal alacsonyabbat. Rendkívül erős  rezisztenciát indukáló hatás ez, ha csak részleges hatást – pl. növekedési depressziót – érünk el, amit a fenyércirok túlél és magot is hoz.

Hatóanyag-kombináció

Előfordul, hogy különböző okok miatt éveken keresztül, programszerűen ugyanazt a terméket használjuk, esetleg ugyanazon hatóanyagot, súlyosabb esetben egy hatóanyagot tartalmazó készítményt, amivel szintén nagy kockázatot vállalunk rezisztencia generálás szempontjából.

A herbicidrezisztencia figyelmet és fegyelmet követel. Nagyobbat, mint amit eddig gyakoroltunk.

Mindannyiunk közös felelőssége, termelőké, növényvédősöké, fejlesztőké és forgalmazóké egyaránt.

Az alábbi tényezők segítségünkre lehetnek a herbicidrezisztencia kialakulásának megelőzésére:

• az engedélyezett hatóanyagokat a letális dózisban használjuk (pl. fenyércirok ellen nikoszulfuron 60 g/ha), egyszeri, jól időzített kezeléssel,
• ügyeljünk a helyes kijuttatástechnikára, megfelelő szórófejjel, helyes lémennyiséggel elérhetjük az egyenletes permetléfedettséget, ami hozzásegít a megfelelő hatékonyság eléréséhez,
• okszerű talajművelési rendszer használata (csökkentett művelésszámú, forgatás nélküli, sekély talajművelést csak indokolt esetben), szükség esetén mechanikai gyomirtás végzése,
• tarlókezelés, a tarló „feketén” tartása,
• tiszta, ellenőrzött vetőmag használata,
• helyes vetésváltás alkalmazása (tavaszi és őszi vetésű kultúrák váltogatása),
• eltérő hatásmechanizmusú, új, fenyércirok ellen hatékony készítmények fejlesztése.

Szerencsénkre a természet a rendre és a harmóniára törekszik. Így abban az esetben, ha abbahagyjuk az egyoldalú herbicidnyomást, néhány év alatt az érzékeny biotípus visszafoglalja a helyét, és fokozatosan eltűnik a rezisztens biotípus.

Nikoszulfuronnal szembeni metabolikus rezisztenciát mutató fenyércirok tövek Fejér megyében (2011.)

Nikoszulfuronnal és foramszulfuronnal szembeni hatáshely rezisztenciát mutató fenyércirok tövek Tolna megyében (2011.)

 -an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló